Planescape: Torment

Miután éveket töltöttem el azzal, hogy újra és újra feltelepítettem, és nem jutottam tovább a legelső teremnél, idén elhatároztam, hogy a nyaralás alatt végre haladni fogok a játékkal.

És milyen jól tettem. Felpakoltam hozzá az összes létező ajánlott modot a widescreentől az elveszett küldetésekig, és körülbelül tizenkét órás játékidőnél tarthatok jelenleg. A régi jó infinity engine-t még szoknom kellett, mert némi kérészéletű próbálkozást (BG Enhanced Edition) leszámítva már legalább kilenc éve, hogy utoljára belemerültem egy ilyen típusú játékba. (Ó, azok a BG2-t a sorcerers.net segítségével szénné moddoló idők.)

Reményeim szerint még messze a vége, az viszont már szemet szúrt, hogy a Planescape mélységű, gondolkodásra késztető párbeszédek eléggé kikoptak a játékokból. A sztorinak pedig egyelőre még mindig csak a felszínét kapargatom, de az látszik, hogy piszok összetett, és rengeteg utánajárást, a párbeszédek, naplóbejegyzések és falfirkák rendszeres újraolvasását igényli.

Az első WTF pillanat az volt, amikor kiderült, hogy mi is az az elveszett napló, amit annyira kergettem.