Pillars of Eternity

"veszedelmesen bolond Chaotic Neutral fighter/cleric volt, akinél (játékon kívüli) pénzfeldobással döntöttem el mindig, hogy segítsen vagy gyilkoljon"
Na ez zseniális!

Nem kétkezes karddal tolod? Arbalesttel nyit vagy csak rohan a harcba?
Ez az egyetlen elfogadható human male portré!

Azzal kellett szembesülnöm, hogy elég nehéz már egy idő után ranged karakterrel az, hogy csak Edér van akin megtörik a támadás. Bár mire ez igazán zavaró kezdett lenni addigra Palleginát is felvettük. Vele már jobb, de ilyen szempontból jobb lehet egy paladin PC, mert az "mindegy" hogy a hátsó sorból egy varázsló vagy egy chanter vagy akárki osztja az áldást, ha elöl van két ember aki megfogja.

Man literally too angry to die

Anno BG1-et szólóztam gonosz karakterrel (illetve emlékeim szerint egy veszedelmesen bolond Chaotic Neutral fighter/cleric volt, akinél (játékon kívüli) pénzfeldobással döntöttem el mindig, hogy segítsen vagy gyilkoljon ). Szórakoztató volt bizonyos szempontból (bizonyos eséllyel jöttek rád a bounty hunterek, flaming fist katonák stb., ha beléptél egy területre), viszont egy idő után pl. nem álltak szóba veled a boltosok, ami már kevésbé volt mulatságos...

A Goldpactot nézegettem, de pont az a része nem volt szimpatikus, hogy színtiszta zsoldos, aki csak a szerződést nézi, csak ahhoz tartja magát, mindegy miként változnak a külső körülmények (Pl. kisgyerek megmentésnek indul, azután a munkaadó meggondolja magát, s helyette inkább meg kell ölni? Semmi gond főnök, profi katona vagyok, tudom a dolgom. Persze nyilván lehet másként is játszani, de én ezt éreztem ki a leírásából) És ez valahogy nem fért össze velem.

Egyébként most 4. szintű a lovagom. Megvettem neki a paladin pajzsot, szintlépésnél megkapta a sword&shield talentet, kicsit enchantoltam a fegyverét. Harc közben most már tényleg csak karcolgatni tudják maximum, egyedül az olyan brutál sebzésű dögök, mint a Skuldr king és hasonlók képesek rendesen megpancsolni a képét. (De azokat meg szépen debuffal ronggyá kell gyengíteni, és akkor nem gond)

Ilyen most a karim buffok nélkül, úgy ahogy belép egy harcba (vagyis a faith and conviction rajta van): Katt ide

Endure. In enduring, grow strong.

Goldpact sem tűnik rossznak, tiszta zsoldos.

Genyós karakterek nem tudom, hogy mennyire életképesek. Bár biztos valahogy megcsinálják, de bennem mindig az van, hogy ha minden egyes parasztot és földesurat elküldök a jó büdös fenébe akkor azzal hosszútávon pórul fogok járni, mert egyszer kelleni fog segítség valakitől valamihez.
(Bár ha davkar9 látogatná a topikot akkor biztos felemlegetne igen lator dolgokat amiket elkövettek a karaktereim.)

Man literally too angry to die

Nem!
A legérdekesebbnek az tűnt elsőre, és furdalta is az oldalamat a gondolat, hiszen távolról sem az a tipikus, konvencionális D&D-s paladin lenne, amit már ezerszer "alakítottam" különféle játékokban, de azt éreztem, hogy valószínűleg már középtávon is beleunnék egy ilyen lelketlen, egyszemélyes "paladin-büntetőosztag" típusú karakterbe, aki sosem mérlegel, hanem ha bűn volt, akkor büntet kőkeményen, ha valaki nem akar vallani, akkor rögtön nyelvkitépéssel fenyeget stb...
Persze a buziskodás és túlzott lelkesedő "mindenkinek körbenyalom a talpát" mentalitás sem a sajátom, ilyet még rövid távon sem tudnék játszani, így a pl. Darcozzi paladin is kiesett kapásból, meg sem néztem, hogy mit tud...
Ha már paladin, akkor egy mindig őszinte és a helyzeteket, ha van rá ésszerű lehetőség, akkor diplomatikus módon megoldani igyekvő lovag az, amit leginkább a sajátomnak érzek, mint pl. Dárdatörő Baelor volt a Martin féle Dunk and Egg sorozatban. (Persze, ha a diplomácia nem vezet eredményre, vagy olyan súlyos és egyértelmű a bűn, hogy csak halállal torolható meg, akkor elő a fegyverekkel! ) Szóval a lényeg: a fentiek alapján Shieldbearer lett, ez állt a legközelebb ehhez a képhez.

Endure. In enduring, grow strong.

Milyen rendhez tartozik? Bleak Walkers?

Man literally too angry to die

Eddig nagyon bejött a paladin, sokkal jobban fekszik nekem mint a rugó (játékstílusra)! Persze sokszor melléüt, ráadásul igen lassan forgatja a fegyverét (a 10-es dexterity és brigandine armor kombója "csodákra képes" e tekintetben ), s mindemellett közel sem sebez olyan impozánsan, mint a zsiványom tette... ellenben az ellenfél is csak karcolgatni tudja maximum. Így a dolgok eredője az, hogy bár lassabban ölök, mint amikor két szablyával hátulról/félhátulról csapkodtam a monsztákat, viszont olyan betonstabilan (Edérrel párban az első sorban állva mindent megfogtunk idáig), hogy ihaj!

No persze még nagyon az elején vagyok vele: medvés terület lepucolva, most a Gilded Vale alatti templomot fedezem fel éppen. 3. szintűek, háromfős - Aloth, Edér, valamint én - társaság.

Először azt hittem egyébként, hogy ez a Faith and Conviction dolog bugzik, de hamar kiderült, hogy harcban azonnal és automatikusan bekapcsolódik.

Endure. In enduring, grow strong.

Rengeteg mindenben emlékeztet a játék az első BG élményeimre. Többek között abban is, hogy jó pár karaktert elkészítettem (pusztán megnézni őket), mire valamelyikkel rendesen belekezdtem, és abban is, hogy most kb. bő 20 órányi játék után mégis úgy érzem, hogy egy másik karakter bőrében szeretném végigvinni...

Így hát paladin lesz (shieldbearer, vagyis a klasszikus őszinte/jóindulatú), ember (nem cifrázom), kiegyensúlyozott tulajdonságokkal (nem powergaming). Tutira lassabb lesz, mint a rugó, aki a két szablyával sunyiban szétaprít mindent, de stabilabb is (ha a rufómra ketten rástartolnak, akkor szinte biztos a KO), és rájöttem, hogy nekem fontosabb, hogy egy karakter remekül tudja állni a pofonokat. Még ha háromszor annyi időbe telik is legyőznie valakit

Endure. In enduring, grow strong.