Na, befejeztem az alap küldetéssorozatot, és már benne vagyok az epilógusban.
Tulajdonképpen az utóbbit is befejezhettem volna, de az utolsó pályán az előbb nagyon elpicsázott a gép. Arra valami egészen más stratégiát kell kitalálnom legközelebb.
Igazából már az előzőt is újra kellett indítanom egyszer. Ott például az volt a baj főleg, hogy nem mertem használni Kerrigan képességét nagyon, csak a void thrasherekre. Pedig bőven megéri a sima ellenségeket is vele lőni, nem probléma, hogy addig szünetel a számláló. Emellett persze az is közrejátszik erősen, hogy éppen a két legutolsó pályán kell a terranokat és a zergeket irányítani, akikkel már vagy három éve nem játszottam egyáltalán. Úgyhogy egészen alap dolgokat is félrenézek néha, vagy fogalmam sincs, melyik egység mi ellen hatásos igazán, sőt, néha olyan szinten nem tudom, mi a helyzet, hogy földre vagy levegőbe támad egyáltalán valami. Így azért elég nehéz...
Pedig az alapkampány alapján már azt terveztem, hogy arról fogok írni, talán hiba volt hagyni normal fokozaton a játékot. Kiindulva például az ottani utolsó pályából, ahol nem hogy megsebezni nem tudta az ellenség az ominózus védendő objektumomat (spoiler tag nélkül nem akarom kimondani, aki játszott vele, nyilván tudja), de még felhúztam köré körbe vagy 4-5 sor khaydarin monolith-t is szorosan, és azokig sem jutottak el gyakorlatilag egyszer sem. Szerintem könnyebb pálya volt, mint az utolsó shakurasi, ami pedig a játék eleje felé volt még bőven. Igaz természetesen, hogy itt már sokkal több tapasztalattal álltam neki a pályának, és az egységeket is célirányosan gyártottam, illetve a védőfalat jelentő épületek rendszerét is jobban megterveztem. Ott eléggé ész nélkül csináltam, mint arról írtam pár hete részletesen. Ettől függetlenül meglepődtem, hogy még a legvégén sem volt különösebb roham, a befejezésnél szinte üres volt a pálya éppen.
Számomra az alapkampányból, bármennyire röhej, talán a harmadik küldetés, még az elején az utolsó aiuri volt a legnezehebb. Egyrészt azért, mert ott még csak nagyon alapvető egységeket lehetett gyártani, gyakorlatilag zealoton és stalkeren kívül nem állt nagyon más rendelkezésre. Másrészt a játékot sem ismertem igazán, például összevissza álltak a gyártó épületeim: a fele sima gateway volt, a többi meg warp gate-re fejlesztve, ami a legkevésbé hatékony felállás elméletileg. Harmadrészt nekimentem az ellenség fő bázisainak, amiket egyáltalán nem lett volna muszáj megtámadni, de vagy nem szólt a gép időben, vagy elkerülte a figyelmemet a jelzés, amit a bejáratnál mond automatikusan. Negyedrészt ezen a pályán van talán a legmesszebb a legközelebbi expandhely. A többi pályán, ahol egyáltalán felmerül, hogy expandolni kell, olyan közel van a két bázis, hogy gyakorlatilag egyetlen nagy, mobil csapattal plusz néhány jól elhelyezett photon cannonnal be lehet védeni őket. Itt viszont muszáj volt legalább két egyforma erős csapatot fenntartani folyamatosan egymástól távol. Ötödrészt pedig azon a pályán intenzíven csal a gép, scriptelt útvonalakon kap utánpótlást rendszeres időközönként. Érdekes módon a későbbi pályákon ez is hiányzott sokszor. (Nyilván a kampány vége felé, illetve a voidban már más a helyzet.) Szóval ahelyett, hogy szaporítanám tovább a szót, röviden: a játék az alapkampányban nem nehezedik szinte egyáltalán. Sőt. Viszont ez a harmadik küldetés nagyban közrejátszott abban, hogy a nehézségi fokozatot nem mertem feljebb venni utána sem.
Rátérve már részben a történetre is, az alapkampány befejezése számomra kicsit kiábrándító volt.
SPOILEREgyrészt az, hogy Amon milyen könnyen megadta magát. Ahhoz képest, mekkora pofája volt, ha Artanisék nem követik el azt a hibát még a játék elején, hogy megpróbálják visszafoglalni Aiurt, és Amonnak nem sikerül a Khalán keresztül irányítása alá vonnia a protossok nagy részét, közte a Golden Armadát, akkor azzal a néhány zerggel és hibriddel, akiket közvetlenül irányítani tudott, még ennyi ideig sem húzta volna.
Másrészt az utolsó küldetés számomra kifejezetten csalódás volt. Már alapból az kevéssé szimpatikus, hogy újból egy védekezős pályával zárul a kampány. De ennél is komolyabb probléma, hogy gyakorlatilag copy-paste jelleggel berakták a WoL utolsó pályáját. Még az is megegyezett, hogy a keystone-t kellett védeni addig, amíg fel nem tölt teljesen. Ennél sokkal több kreativitásra számítottam a Blizzardtól...
Az epilógus viszont... Na, az igazi epic shit lett.
SPOILERMár az első küldetés iszonyú hangulatos, ahol Narud ellen kell menni. És mennyivel több élet van abban a pályában, mint az alapkampány fent említett utolsójában! Nem védekezni kell, hanem támadni, kúszni előre lépésről lépésre. És egy folyamatos harc az egész, kb. fél percenként jön az értesítés, hogy az egységeid harcban állnak valahol, vagy valamelyik szövetségesedet megtámadták, és segítségre szorul.
Az ezt követő átvezetőnél meg kb. elélveztem. Pedig nem is vagyok Kerrigan-fan egyáltalán. Akkor mi lett volna, ha ő a kedvencem.
És szerencsére nagyon sok dologra választ kapunk itt. Ha nem is mindenre, de talán alaptalan volt a félelmem, most már kijelenthetem, hogy túl sok szál elvarratlan marad. Narud például egy xel'naga. Ezt immár köntörfalazás nélkül kijelenti magáról. Tehát Amonnak a xel'nagák közül is voltak követői. Akikkel közösen felkelt a többi xel'naga ellen, és sokakat megölt közülük.
Mint ahogy az infinite cycle is értelmet nyer, amikor Ouros, az utolsó "jó" xel'naga megjelenik, és beszélni kezd. Jó, egyszer vissza kellett hallgatnom hozzá Artanis szövegét arról az ulnari pályáról, ahol értelmezi a falfestményeket, úgy állt össze nálam a kép. A lényeg az, hogy a "régi" értelemben vett infinite cycle némi kiegészítéssel helytálló tulajdonképpen most is. Még egyszer: ott a xel'nagák halandók voltak, és felkarolták a világban létező primitívebb létformákat, hogy ezek közül a legfeljettebb kettő majd egyszer természetes módon egyesüljön, és a helyükbe lépjen új xel'naga fajként, amikor ők már nem lesznek. Itt a xel'nagák halhatatlanok, a voidból származnak, és onnan kilépve életet teremtenek az univerzumban. Majd hibernálják magukat, és nem avatkoznak többé bele a teremtményeik életébe. Egy adott ponton a két legfejlettebb teremtményük (a purity of essence és a purity of form) egy végső, ultimate fajként egyesül. Ez a faj megtalálja a keystone szétszórt darabjait, összerakja azt, és abból megtudja, hogy a teremtőik honnan származnak. Akkor elmennek utánuk Ulnarra, ahol a xel'nagák alszanak, a xel'nagák pedig ott egy olyan transzformáció segítségével, mint amit Ouros végez Kerrigannel, átadják a hatalmukat nekik. Ők ezzel megszűnnek létezni, az említett faj pedig átveszi a helyüket új xel'nagákként. És innen kezdődik elölről a történet: ezek az új xel'nagák egy másik univerzumban hintik el az élet csíráját, hogy aztán ők is hibernálják magukat, amíg a teremtményeik fel nem fejlődnek hozzájuk...
Ha Amont sikerül legyőzni, valamint a hibrideket mint egy erőszakosan létrehozott vadhajtást kiirtani, akkor a cycle nem fog megszakadni várhatóan. Az sem baj, hogy így vélhetően Kerrigan marad az utolsó, egyetlen xel'naga. Protossok, zergek, terranok visszatérnek a világunkba, és szépen éldegélnek, fejlődnek egymás mellett tovább. Remélhetőleg most már sokkal nagyobb békében és megértésben, mint ahogyan a játékok során eddig láthattuk. Egyszer a távoli jövőben pedig majd a két (három?) faj egyesül, akkor elslattyognak Kerriganhez a voidba, aki átadja nekik a hatalmat. És a cycle mehet tovább.
Azért még nem minden tiszta teljesen. Például nem tudnám megmondani így hirtelen, hogy a WoL protoss minikampányában szereplő próféciát ("it begins with the Great Hungerer, and ends in utter darkness") pontosan ki helyezte el az ulaani templomban. Valamelyik jó szándékú xel'naga? Az oké, hogy Tassadar képében már ott is Ouros jelenik meg valójában Zeratulnak, és ő közli a végén vele, hogy Kerrigan életben maradása kulcsfontosságú a happy endhez. De akkor már nagyon régóta fizikai formával nem rendelkezett sem ő, sem más xel'nagák ebben a világban. És a történelemben pontosan mikor került sor ennek a próféciának a lefektetésére? Mert a megalkotója az Overmindról (a "Great Hungererről") már tudott, amely ugye a jelenlegi verzióban Amon kreálmánya egyértelműen. Meg hogyan maradhatott fenn az a hely sértetlenül Zeratul látogatásáig, Duranék miért nem rombolták le, vagy miért nem tudtak róla korábban? De ezekkel a részletekkel inkább majd legközelebb foglalkozom. Meg addig visszanézem még egyszer a vonatkozó videókat a korábbi játékokból. Illetve most már elolvashatom majd a StarCraft Wiki bejegyzéseit is, hátha ott akadnak olyan meglátások, amik nekem elkerülték a figyelmemet. Eddig, amíg nem fejeztem be a LotV-ot, ez nyilván szóba sem jöhetett.
Azt hiszem, mára elég lesz ennyi. Bár emlékszem, hogy akartam még valamit, de majd később eszembe jut.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
