Egyetértek veled!
Minden Jót!:-)
A Vörös Riadó és a Hell March először 1996-ban, egy békés őszi reggelen csapott le. A Dune 2-vel, illetve még inkább a Command & Conquerrel műfajt teremtő, s eddigre már legendássá vált Westwood legújabb stratégiája szinte pofátlan magbiztonsággal tarolta le a piacot és a szaksajtó ítészeinek objektivitását egyaránt. Játékunk alapvetően a Command & Conquer által mintegy másfél évvel korábban kitaposott ösvényen haladt tovább, s alkalmazta a C&C játékok által mind a mai napig használt receptet: élő színészek által előadott ripacs, de mégis szórakoztató átvezető videók, gyors, pergő játékmenet, rendkívül egyszerű erőforrás-menedzsment és fejlesztési rendszer. Mindez öntsük nyakon jópofa kerettörténettel és igen hangulatos egységekkel, s lám, meg is kaptuk a C&C-k sikerének titkát.
A kerettörténet, mint olyan, arra a már önmagában is hajmeresztő tézisre épített, miszerint a II. világháború borzalmaitól letaglózott Einstein visszamegy az időben, és kivonja Hitlert a történelemből. Azonban kényszeredetten tapasztalja, hogy míg a nácik eltűntek, addig a szovjetek megerősödtek, s ennek örömére szépen, komótosnak nem nevezhető módon elkezdték meghódítani Európa, és úgy mellékesen az egész sárgolyó országait. Velük szállt szembe a Szövetségesek jófiúkból és -leányokból álló gittegylete, akik végül is legyőzték az orosz medvét. A Red Alert két kiegészítője után a második felvonás 2000 végén debütált. Ebben a Szövetségeseknek alárendelt Szovjetunió proletárjai lerázván az imperialisták rabláncait felemelkedtek, és megküzdöttek a békéért, a béke frontján. És bár harcuk elbukott, a proletariátus új, mérsékelten dicső vezére, Yuri 2001 telén újfent felvette a harcot a gaz ellenséggel, és pszichés energiáit fordította a szocializmus dicsőségének emelésére. Bukás, totális pusztulás, pont.
Mindezek után azonban tökéletes csönd honolt a Red Alert sorozat háza táján, egészen idén februárig, mikor is az EA fanfárok, üdvrivalgás és tapsvihar közepette be találta jelenteni a harmadik részt. A játékosok örömkönnyei még alig száradtak fel a klaviatúrán, mikor is az előzetes videókat és képeket látva merőben alattomos módon kérdések fogalmazódtak meg a gamerek pici szívében, miszerint: miféle csiricsáré grafika ez, és kik/mik ezek az idióta Transformers-utánzatok a képeken? A válasz – mint oly sok esetben – ezúttal is sokrétű, mint a kakaós csiga. A fáma szerint a Red Alert 3 előzményeképpen a csúnya gonosz szovjetek némi brazil szappanoperás elemmel operálva, időgépük segítségével kivonták Einsteint a forgalomból. Efölött érzett örömükben újfent nekiestek a Szövetségeseknek, azonban ekkor történt valami meglepő, hiszen a két megszokott oldal rájött, hogy valahonnan keletről igen ferde szemekkel néznek rájuk. Történt ugyanis, hogy míg az orosz medve újfent belepiszkált az idővonalba, ennek áldatlan mellékhatásaként Japánban erőre kapott a Felkelő Nap Birodalma, amely elérkezettnek látja az időt arra, hogy annak rendje és módja szerint mindenkit letöröljön a színről.
A fölöttébb sunyi módon, alattomban kifejlesztett birodalmi seregek finoman szólva is jelentősen eltérnek a Red Alert univerzumában megszokottaktól. Az még rendben volna, hogy rendelkeznek magukat beásni képes, valóságos lézerágyúval felszerelt, enyhén szuicid hajlamú gyalogsággal, légi transzporttal, na de ki látott már holmi alulfejlett Transformersre hajazó tankgyilkosokat, és a minden pederaszta vágyálmát képező, iskolai formaruhás, pszichés energiákkal túltöltött kommandósleányzókat? Alighanem nem sokan láttak ilyesmit sem a Command & Conquer univerzumban, sem pedig annak tíz kilométeres környékén. A jelenlegi információk, képek és persze videók alapján arra a kérdése, miszerint a Felkelő Nap Birodalma hogyan is illeszkedik a Red Alert sagába, igen egyszerű választ lehet adni: sehogyan.
Bár az már a korábbiakban kiderült, hogy a Red Alert 3 minden korábbinál színesebb világot tár majd elénk, melynek színvilága és karakterei néhol már az ízléstelen határát súrolják, a régi kedvenc Szovjetek és Szövetségesek esetében rengeteg korábbi egységet szinte egy az egyben megtartottak, avagy minimális átalakításokkal tárnak elénk, illetve az új katonák is nagyjából belesimulnak az instant újrafelhasznált egységek közé. E miatt a Red Alert 3 megőrzött valamicskét az elődök, elsősorban a második rész bájából, habár a harmadik felvonásnál a rajzfilmszerűség mintha minden korábbinál jobban áthatná a játékot. Mindebbe azonban a jelenlegi információk alapján igen bajosan illeszkedik az egyébiránt logikusan szerepeltetendő harmadik fél, amelynek egységei stílusukban nagymértékben elütnek a korábbiaktól. Természetesen a Felkelő Nap Birodalmából csupán a sereg töredékét láthattuk az eddigiekben, így apróbb változtatások a megjelenésig minden bizonnyal foganatosítva lesznek majd, ámbár a tényleges koncepció már aligha fog megváltozni. Avagy stílszerűen szólva átalakulni.
Egységek tekintetében, mint már említettem, a Red Alert 2 által kitaposott ösvényen halad tovább a Red Alert 3 is, így újfent üdvözölhetünk egy sor megszokott régi egységet: lesz itt Tesla gyalogos, Kirov léghajó, kissé felspécizett Delfinek, MiG-ek, Mirage tank, hogy az olyan közkedvelt nyalánkságokról, mint a brutális Apokalipszis tank, avagy a kidomborodóan hatékony Tanya ne is beszéljünk. Az már most is jól látható, hogy a hagyományokhoz hűen a szovjet oldal elsősorban a szárazföldi hadviselésre fókuszál, míg a Szövetségeseknél dominánsabban jelentkezik a légierő, illetve a vízi egységek megléte. Újdonságként mindkét oldal több olyan egységet is kapni fog, amelyek egyaránt képesek lesznek a szárazföldi és a vízi hadviselésre. A japán fél egységeiről a fentebb már említett két iszonyaton (melyek közül a loknis-nyalókás kommandóslány jelen sorok írójában maradandó elmekárosodást foganatosított) kívül per pillanat igen keveset lehet tudni, s az azonosítást tovább nehezíti, hogy olyan egzotikusnak szánt nevekkel találkozhatunk, mint például az igen sanszosan alakváltoztatásra képes Jet Tengu/Mecha Tengu és Sea-Wing/Sky-Wing. Alapvetően azonban úgy tűnik, hogy a japán fél a némiképpen furcsának ható egységein kívül megfelelő arányban elegyíti a vízi, a légi és a szárazföldi egységeket, és fog eképpen némileg kétes értékű színt vinni a Red Alert 3-ba. Ezen színek megjelenítéséért az EA bevált SAGE motorjának sokadik verziója fog gondoskodni, amelynek gyökerei nagyjából Noé és az Özönvíz idejére datálhatóak. Az első verzióját még W3D néven az Emperor: Battle for Dune-hoz használták, majd ezt alakították át a mindmáig egyetlen C&C univerzumbéli FPS, a Renegade-hez. A C&C: Generals epizódhoz a SAGE nagy részét újraírták, legutóbb a C&C 3-hoz fejlesztettek rajta, és most már RNA név alatt fogja a Red Alert 3-at hajtani. Bárhogyan is számoljuk, egy alapjaiban kb. hét éves motorról van szó, amely korossága ellenére megfelelően muzsikál még napjainkban is, köszönhetően az évek során történt fejlesztéseknek, és sok teljesen újraírt kódrésznek, valamint a számtalan effektnek.
Nagyjából ez tehát, amit jelenleg tudni lehet a Red Alert 3-ról. Persze azon kívül, hogy magához a játékmenethez láthatóan nemigen akarnak hozzányúlni az EA szakijai, így minden marad kényelmesen a C&C-széria tizenhárom évvel ezelőtti medrében. Antik, mondhatnánk. Mindez azonban nem feltétlenül negatívum, hiszen a jól bevált alapokra építkezve is lehet maradandót alkotni az új és a régi elemek, valamint az innovációk kellő mértékű vegyítésével. A nagy kérdés csupán az, hogy a látványvilág, illetve a játékosok jelentékeny része által stílszerűen sandán nézett harmadik fél hogyan fog illeszkedni magába a játékba, illetve a Red Alert univerzumába. Idén ősszel majd ezt is meglátjuk.
