Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Fórum » Beszélgetés a játékokról
Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!
Igen. Az tetszett nagyon.
Már amúgy én is végigtoltam Lacrával, nálam nem felejtette el, hogy megette a mandrake-t.
Egyébként, tudtad, ha megcsinálod a szandzsánok összes küldetését, visszakapod a rájuk fordított időt - egy napot?
Egyébként, tudtad, ha megcsinálod a szandzsánok összes küldetését, visszakapod a rájuk fordított időt - egy napot?
Dark Archon
Phantom Blade Zero (PC):
3 év várakozás után végre ez a pillanat is elérkezett! Ahogy szép lassan jöttek az infók, hogy nem egy újabb soulslike, majd megerősítették a választható nehézségi szinteket, akkor már méginkább tűkön ülve vártam a megjelenést.
Lényegében egy gyors tempójú Devil May Cry-hoz és Ninja Gaiden-hez hasonló akciójátékot kaptunk, mely rengeteg új és egyedi megoldással operál. A történetre nem feltétlenül térnék ki, mert nem okoz nagy meglepetést. A gyerekkori legjobb barátunkról kiderül, hogy jó nagy ge*i és mindenkit is elárul meg hátba támad és suttyomban világuralomra tör. Csak a szoki. Persze ez csak nagyon leegyszerűsítve, bőven szépen ki van fejtve az összes szál, rengeteg olvasnivaló és meghallgatásra váró emlékből szépen összerakhatjuk magunknak az egész lore-t és hogy mi is folyik itt a háttérben. A nem kiemelkedő történet azért tartogat számos drámai és ütős pillanatot, hála a jó égnek.
A játékmenet és a harc az konkrétan isten és elképesztően addiktív a legelső pillanattól kezdve!!! Ráadásul élvezet felfedezni minden egyes terület összes szegletét és rálelni az eldugodt kis zugokra, bossokra és felvehető tárgyakra. Ha jól számoltam, akkor összesen 8 régió van, lesz mit bebarangolni.
Becsületemre legyen szólva, normál nehézségen indítottam, de nagyjából 1 órát bírtam és vissza is vettem a legkönnyebbre, mert rettenet béna vagyok. Így is sikerült 52-szer meghalnom a teljes játékidő alatt. Pedig a mechanika elméletben egyszerű lenne. Ha kék villanást látsz, akkor tolod a parry-t, ha pirosat, akkor meg dodge. Leírva nem is tűnik annyira vészesnek, igaz? Ez főleg akkor jó, amikor bizonyos boss-oknál annyi a stroboszkóp effekt, ami kiégeti a retinádat és abszolút semmit nem látsz, hogy csak spameled az L1-et és az R1-et és reménykedsz, hogy túléled az összecsapást. Vagy amikor remek kis ködöt generálnak és csak néha villan fel a sziluetjük. De a kihívást kedvelőknek ott a két legnehezebb szint, melyből az egyiknél 66 halál után véget is ér a kaland.
Az egyik legnagyobb királyság, hogy minden egyes megszerezhető fegyver teljesen egyedi harcmodort biztosít a játékos számára. Van kard, amivel részeges harcstílusban küzdhetünk és az alkohol beszlopálása után még a kard is elkezd az ellenfelek irányába repkedni. Én ugyan kipróbáltam 4-5 fegyvert, de szinte a játék teljes egészét a Jagged Steel véreztetős karddal hoztam le, mert elképesztően OP. Mindenképp érdemes hozzá megszerezni a Living wood kiegészítőt, amivel már élettelen ellenfelekre is hatni fog a vérzés és ha van kedvünk még egy mérgezést okozó accessory-t is hozzácsaphatunk és szépen nézhetjük, ahogy a vérzés+mérgezés zabálja lefele a boss-ok HP csíkját. Crescent Blade-et is használtam egy ideig, konkrétan elpusztít mindent is, de sajnos szinte a játék legvégén tudjuk csak megszerezni.
Aminek a beszerzését IGEN ERŐSEN ajánlom, az a Reflex Device!!! A második régió végi boss-t kell legyaknunk, hogy végül majd össze tudjuk szedni és később, ha elérhetővé válik, akkor felfejleszteni max szintre. Azt csinálja ez a kis kütyü, hogy a parry és dodge window 25%-al megnő! Bizony, a két legfontosabb harctéri mozdulat kivitelezése jelentősen könnyebbé válik majd.
A grafika és az egész látvány az orgazmikus!!! 4K, ultra részletesség, Path tracing+Ray reconstruction és OLED tv kombóval besírtam a gyönyörtől, sokszor csak bámészkodtam és ámultam. Ezekkel a beállításokkal a játék gyönyörűen fut egészen addig, amíg be nem érünk Pangzhen-be. Ott a minimum FPS bezuhan és zavaróan sokat stutterel. Tele van a net panasszal, csúcsgépeket is ugyanúgy érinti, gyengébb gépeken többen azt jelezték, hogy egyenesen játszhatatlan az a rész. A jó hír, hogy ez egyedül Pangzhen első területét érinti, mindenhol máshol szépen hozza a 100-120 FPS-t. Ezen sajnos a fejlesztőknek kell erőteljesen dolgozniuk és megpróbálni orovosolni egy későbbi patch-el.
Két alkalommal kivágott az asztalra és egyszer úgy kifagyott, hogy csak reset-elni lehetett a gépet. A karakterem két alkalommal ragadt be úgy játék közben, hogy újra kellett tölteni. Kimondottan sok az illúzióromboló láthatatlan fal és az is az áthaladás akadályozását segíti, hogy Soul maxium 23 cm magasra képes ugrani. Ez elég hülyén veszi ki magát, mikor emellett meg létrákon és sziklafalokon olyan akrobatikus mutatványokat produkál, hogy csak na.
Jelen technikai állapotában és az imént említett megoldások, valamint a túltolt boss effektek miatt nálam semmiképp sem kaphat 10/10-et vagy GOTY besorolást, de mindezek ellenére is az utóbbi évek egyik legkirályabb játékélménye volt. Az elmúlt pár napban olyan szintű dopamin mennyiséget termeltem neki köszönhetően, hogy az remélhetőleg kitart november 19-ig.
Összesen 32 órámba telt a végére érni. Egyből kapunk 3 új kinézetet és már indíthatjuk is a NG+ módot, ahol magasabb szintű kihívások várnak ránk. Ez a kungfu punk stílus, az ütős tuc-tuc és metál zenék a boss harcok alatt, Donnie Yen, a lenyűgöző art design (anime átvezetők is meg a bábjátékos rész!!!) és a piszkosul zseniális harc így együtt egy elképesztően kiemelkedő alkotássá teszik, amit hatalmas élvezet volt végigjátszani! A sikerét elég jól bizonyítja, hogy 72 óra alatt 4 millió példányt sikerült értékesíteniük. Abszolút nem bántam meg az előrendelést, ez ÜTÖTT!
3 év várakozás után végre ez a pillanat is elérkezett! Ahogy szép lassan jöttek az infók, hogy nem egy újabb soulslike, majd megerősítették a választható nehézségi szinteket, akkor már méginkább tűkön ülve vártam a megjelenést.
Lényegében egy gyors tempójú Devil May Cry-hoz és Ninja Gaiden-hez hasonló akciójátékot kaptunk, mely rengeteg új és egyedi megoldással operál. A történetre nem feltétlenül térnék ki, mert nem okoz nagy meglepetést. A gyerekkori legjobb barátunkról kiderül, hogy jó nagy ge*i és mindenkit is elárul meg hátba támad és suttyomban világuralomra tör. Csak a szoki. Persze ez csak nagyon leegyszerűsítve, bőven szépen ki van fejtve az összes szál, rengeteg olvasnivaló és meghallgatásra váró emlékből szépen összerakhatjuk magunknak az egész lore-t és hogy mi is folyik itt a háttérben. A nem kiemelkedő történet azért tartogat számos drámai és ütős pillanatot, hála a jó égnek.
A játékmenet és a harc az konkrétan isten és elképesztően addiktív a legelső pillanattól kezdve!!! Ráadásul élvezet felfedezni minden egyes terület összes szegletét és rálelni az eldugodt kis zugokra, bossokra és felvehető tárgyakra. Ha jól számoltam, akkor összesen 8 régió van, lesz mit bebarangolni.
Becsületemre legyen szólva, normál nehézségen indítottam, de nagyjából 1 órát bírtam és vissza is vettem a legkönnyebbre, mert rettenet béna vagyok. Így is sikerült 52-szer meghalnom a teljes játékidő alatt. Pedig a mechanika elméletben egyszerű lenne. Ha kék villanást látsz, akkor tolod a parry-t, ha pirosat, akkor meg dodge. Leírva nem is tűnik annyira vészesnek, igaz? Ez főleg akkor jó, amikor bizonyos boss-oknál annyi a stroboszkóp effekt, ami kiégeti a retinádat és abszolút semmit nem látsz, hogy csak spameled az L1-et és az R1-et és reménykedsz, hogy túléled az összecsapást. Vagy amikor remek kis ködöt generálnak és csak néha villan fel a sziluetjük. De a kihívást kedvelőknek ott a két legnehezebb szint, melyből az egyiknél 66 halál után véget is ér a kaland.
Az egyik legnagyobb királyság, hogy minden egyes megszerezhető fegyver teljesen egyedi harcmodort biztosít a játékos számára. Van kard, amivel részeges harcstílusban küzdhetünk és az alkohol beszlopálása után még a kard is elkezd az ellenfelek irányába repkedni. Én ugyan kipróbáltam 4-5 fegyvert, de szinte a játék teljes egészét a Jagged Steel véreztetős karddal hoztam le, mert elképesztően OP. Mindenképp érdemes hozzá megszerezni a Living wood kiegészítőt, amivel már élettelen ellenfelekre is hatni fog a vérzés és ha van kedvünk még egy mérgezést okozó accessory-t is hozzácsaphatunk és szépen nézhetjük, ahogy a vérzés+mérgezés zabálja lefele a boss-ok HP csíkját. Crescent Blade-et is használtam egy ideig, konkrétan elpusztít mindent is, de sajnos szinte a játék legvégén tudjuk csak megszerezni.
Aminek a beszerzését IGEN ERŐSEN ajánlom, az a Reflex Device!!! A második régió végi boss-t kell legyaknunk, hogy végül majd össze tudjuk szedni és később, ha elérhetővé válik, akkor felfejleszteni max szintre. Azt csinálja ez a kis kütyü, hogy a parry és dodge window 25%-al megnő! Bizony, a két legfontosabb harctéri mozdulat kivitelezése jelentősen könnyebbé válik majd.
A grafika és az egész látvány az orgazmikus!!! 4K, ultra részletesség, Path tracing+Ray reconstruction és OLED tv kombóval besírtam a gyönyörtől, sokszor csak bámészkodtam és ámultam. Ezekkel a beállításokkal a játék gyönyörűen fut egészen addig, amíg be nem érünk Pangzhen-be. Ott a minimum FPS bezuhan és zavaróan sokat stutterel. Tele van a net panasszal, csúcsgépeket is ugyanúgy érinti, gyengébb gépeken többen azt jelezték, hogy egyenesen játszhatatlan az a rész. A jó hír, hogy ez egyedül Pangzhen első területét érinti, mindenhol máshol szépen hozza a 100-120 FPS-t. Ezen sajnos a fejlesztőknek kell erőteljesen dolgozniuk és megpróbálni orovosolni egy későbbi patch-el.
Két alkalommal kivágott az asztalra és egyszer úgy kifagyott, hogy csak reset-elni lehetett a gépet. A karakterem két alkalommal ragadt be úgy játék közben, hogy újra kellett tölteni. Kimondottan sok az illúzióromboló láthatatlan fal és az is az áthaladás akadályozását segíti, hogy Soul maxium 23 cm magasra képes ugrani. Ez elég hülyén veszi ki magát, mikor emellett meg létrákon és sziklafalokon olyan akrobatikus mutatványokat produkál, hogy csak na.
Jelen technikai állapotában és az imént említett megoldások, valamint a túltolt boss effektek miatt nálam semmiképp sem kaphat 10/10-et vagy GOTY besorolást, de mindezek ellenére is az utóbbi évek egyik legkirályabb játékélménye volt. Az elmúlt pár napban olyan szintű dopamin mennyiséget termeltem neki köszönhetően, hogy az remélhetőleg kitart november 19-ig.
Összesen 32 órámba telt a végére érni. Egyből kapunk 3 új kinézetet és már indíthatjuk is a NG+ módot, ahol magasabb szintű kihívások várnak ránk. Ez a kungfu punk stílus, az ütős tuc-tuc és metál zenék a boss harcok alatt, Donnie Yen, a lenyűgöző art design (anime átvezetők is meg a bábjátékos rész!!!) és a piszkosul zseniális harc így együtt egy elképesztően kiemelkedő alkotássá teszik, amit hatalmas élvezet volt végigjátszani! A sikerét elég jól bizonyítja, hogy 72 óra alatt 4 millió példányt sikerült értékesíteniük. Abszolút nem bántam meg az előrendelést, ez ÜTÖTT!
A pont elosztást én is megszívtam, aztán rájöttem, hogy az időegységeket mindenképp nullázni kell, csak akkor engedi elmenteni. Képességpontod maradhat.
Első végigjátszásnál boszorkányképességekre mentem rá, és tényleg élvezet volt nappal harcolni. Most, másodjára meg a vámpírképességekre, és így meg éjszaka élvezet harcolni, karommal Minimálisan van a boszin is, mert nem árt tudni harcolni bármilyen napszakban.
Első végigjátszásnál boszorkányképességekre mentem rá, és tényleg élvezet volt nappal harcolni. Most, másodjára meg a vámpírképességekre, és így meg éjszaka élvezet harcolni, karommal
Minimálisan van a boszin is, mert nem árt tudni harcolni bármilyen napszakban.Dark Archon
Blood of the Dawnwalker
Olyan, mintha a Witcher 3 kistestvére lenne. Nagyon tartottam tőle előre, de meggyőztetek. Nem bántam meg, fantasztikus volt. Brencis borzasztó karizmatikus gonosz, ha nem lenne személyes beef vele az elrabolt család miatt, teljesen elfogadható társ/vezér lehetne. A történet nagyon tetszett, a mellékszálak kellően érdekesek voltak.
A harcrendszer az egyik legjobb, amit láttam eddig. Folyamatosan figyelni kell az ellenfél mozgását és az alapján védekezni, és iszonyatodan élvezetes a parry system így. Nagyon fontos tanácsokat kaptam itt, amik kellettek, mert a játék elején iszonyatosan szenvedtem. Nem tudom eléggé kihangsúlyozni. 2-3 katona már nagyon gáz volt, 10-15 próba kellett simán. Az erőd kitakarítása a játék elején egy rémálom volt, vagy 2 órát voltam ott. Óriási sebzést kaptam, alig volt saját sebzésem, és állandóan 0 staminán ültem. Gyakorlatilag a vérszívás-pocket sand CD-kre várva igyekeztem túlélni a csatákat. Aztán kaptam itt pár tanácsot, és valóban az történt, amit ígértetek: egyik pillanatról a másikra a játék walk in the park lett. A végigjátszás végére már sokkal inkább szerettem nappal harcolni, mert a nappali harc képességei iszonyat OP-k.
Amire figyelni kell, az a képességpontok elköltése. Így lehet a legtöbb időt veszíteni, és a képességek jelentős része tök fölösleges, másik része meg egy story módot csinál még a legnagyobb difficultyből is. Kipróbáltam a képességpont-újrarakást, de nekem nem működött, mert ugye két resourceból költöd az abilityket, idő+pont. És nem tudtam úgy kirakni, hogy ne maradjon valamelyikből legalább 2-3-4 egység, így nem engedte leokézni (vagy én votlam béna).
Sajnos egy bugba is belefutottam, amit tudomásom szerint az 1.1. hozott be. Lacra "elfelejtette", hogy megette a mandraket, és meghalt a cutsceneben. Rohadt frusztráló, redditen sokaknál előfordult, remélem javítják majd.
Nagyon-nagyon ajánlom.
Olyan, mintha a Witcher 3 kistestvére lenne. Nagyon tartottam tőle előre, de meggyőztetek. Nem bántam meg, fantasztikus volt. Brencis borzasztó karizmatikus gonosz, ha nem lenne személyes beef vele az elrabolt család miatt, teljesen elfogadható társ/vezér lehetne. A történet nagyon tetszett, a mellékszálak kellően érdekesek voltak.
A harcrendszer az egyik legjobb, amit láttam eddig. Folyamatosan figyelni kell az ellenfél mozgását és az alapján védekezni, és iszonyatodan élvezetes a parry system így. Nagyon fontos tanácsokat kaptam itt, amik kellettek, mert a játék elején iszonyatosan szenvedtem. Nem tudom eléggé kihangsúlyozni. 2-3 katona már nagyon gáz volt, 10-15 próba kellett simán. Az erőd kitakarítása a játék elején egy rémálom volt, vagy 2 órát voltam ott. Óriási sebzést kaptam, alig volt saját sebzésem, és állandóan 0 staminán ültem. Gyakorlatilag a vérszívás-pocket sand CD-kre várva igyekeztem túlélni a csatákat. Aztán kaptam itt pár tanácsot, és valóban az történt, amit ígértetek: egyik pillanatról a másikra a játék walk in the park lett. A végigjátszás végére már sokkal inkább szerettem nappal harcolni, mert a nappali harc képességei iszonyat OP-k.
Amire figyelni kell, az a képességpontok elköltése. Így lehet a legtöbb időt veszíteni, és a képességek jelentős része tök fölösleges, másik része meg egy story módot csinál még a legnagyobb difficultyből is. Kipróbáltam a képességpont-újrarakást, de nekem nem működött, mert ugye két resourceból költöd az abilityket, idő+pont. És nem tudtam úgy kirakni, hogy ne maradjon valamelyikből legalább 2-3-4 egység, így nem engedte leokézni (vagy én votlam béna).
Sajnos egy bugba is belefutottam, amit tudomásom szerint az 1.1. hozott be. Lacra "elfelejtette", hogy megette a mandraket, és meghalt a cutsceneben. Rohadt frusztráló, redditen sokaknál előfordult, remélem javítják majd.
Nagyon-nagyon ajánlom.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Valor Mortis (PC):
Már az első játékmenet előzetesnél felkaptam rá a fejem, aztán egyből ki is pörgettem a demo-t, amint elérhetővé vált. Tudtam, hogy nekem ez kell, mert a játékmenet és az egész atmoszféra totálisan addiktív és nem ereszt.
A teljes játék sem okozott csalódást, kegyetlenül ráfüggtem. Nehézségi szintek nincsenek én meg nem vagyok kimondottan ügyes, úgyhogy az első boss-nál volt anyázás rendesen és meg is haltam úgy 15-20 alkalommal. De mikor végre levertem és elkezdtem izomból fejlődni, a többi kihívást már kimondottan könnyedén megugrottam. Nyilván a gusztustalan főellenség megint okozott némi fejvakarást és vérnyomás emelkedést, de addig egészen ügyesen ellavíroztam. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem voltak hangos anyázások és hirtelen felindulásból elkövetett kilépések. Azért jó pár alkalommal kimondottan ge*i tud lenni a játék, ahol ellenségek megfelelő pozícionálásával 99%-os az elhalálozási esély. Na ilyen esetekben azért el kellett számolni 10-ig, hogy kicsit lenyugodjak.
De a játékmenet a fejlesztési lehetőségekkel és a megszerezhető új fegyverekkel és transzmutációkkal az mindenért kárpótol! Baromira eltalálták az egész hangulatot és látványvilágot is. A fő történeti szál mellett számos mellékküldetést és teljesíthetünk, amikért kellemes jutalmak járnak. Ha találtok jó kis "xp farm" lehetőséget gyorsutazási állomás közelében, akkor azért megéri 2-3-4 szintet húzni. Megtérül a befektetett idő. A gyorsutazás az első boss legyőzése után válik majd elérhetővé és a fegyverfejlesztés szintén.
A grafikára nem lehet panasz. Nem kiemelkedő, de bekapcsolt RT-vel összességében kimondottan pofás. A teljesítmény már más tészta, az utóbbi idők talán egyik legoptimalizálatlanabb UE5 játéka. Kimondottan sok volt a totálisan indokolatlan stutter és szaggatás. De amikor épp megembereli magát, akkor szépen tartotta a 100+ FPS szintet.
Összességében eddig az év egyik legkellemesebb meglepetése és nagyon jó szívvel ajánlom azok számára, akik nem rettennek meg némi kihívástól. A fejlesztők nem zárkóztak el a nehézségi szintek behozatalától egy későbbi patch formájában, de egyelőre nem áll rendelkezésre.
Már az első játékmenet előzetesnél felkaptam rá a fejem, aztán egyből ki is pörgettem a demo-t, amint elérhetővé vált. Tudtam, hogy nekem ez kell, mert a játékmenet és az egész atmoszféra totálisan addiktív és nem ereszt.
A teljes játék sem okozott csalódást, kegyetlenül ráfüggtem. Nehézségi szintek nincsenek én meg nem vagyok kimondottan ügyes, úgyhogy az első boss-nál volt anyázás rendesen és meg is haltam úgy 15-20 alkalommal. De mikor végre levertem és elkezdtem izomból fejlődni, a többi kihívást már kimondottan könnyedén megugrottam. Nyilván a gusztustalan főellenség megint okozott némi fejvakarást és vérnyomás emelkedést, de addig egészen ügyesen ellavíroztam. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem voltak hangos anyázások és hirtelen felindulásból elkövetett kilépések. Azért jó pár alkalommal kimondottan ge*i tud lenni a játék, ahol ellenségek megfelelő pozícionálásával 99%-os az elhalálozási esély. Na ilyen esetekben azért el kellett számolni 10-ig, hogy kicsit lenyugodjak.
De a játékmenet a fejlesztési lehetőségekkel és a megszerezhető új fegyverekkel és transzmutációkkal az mindenért kárpótol! Baromira eltalálták az egész hangulatot és látványvilágot is. A fő történeti szál mellett számos mellékküldetést és teljesíthetünk, amikért kellemes jutalmak járnak. Ha találtok jó kis "xp farm" lehetőséget gyorsutazási állomás közelében, akkor azért megéri 2-3-4 szintet húzni. Megtérül a befektetett idő. A gyorsutazás az első boss legyőzése után válik majd elérhetővé és a fegyverfejlesztés szintén.
A grafikára nem lehet panasz. Nem kiemelkedő, de bekapcsolt RT-vel összességében kimondottan pofás. A teljesítmény már más tészta, az utóbbi idők talán egyik legoptimalizálatlanabb UE5 játéka. Kimondottan sok volt a totálisan indokolatlan stutter és szaggatás. De amikor épp megembereli magát, akkor szépen tartotta a 100+ FPS szintet.
Összességében eddig az év egyik legkellemesebb meglepetése és nagyon jó szívvel ajánlom azok számára, akik nem rettennek meg némi kihívástól. A fejlesztők nem zárkóztak el a nehézségi szintek behozatalától egy későbbi patch formájában, de egyelőre nem áll rendelkezésre.
Jó szar is volt! 
Könyveseidet szoktam olvasni itt
. A filmesekbe meg FBn belefutok, csak anno lehúztad a Ready or Not-ot, szóval pukkadj meg!
. A filmesekbe meg FBn belefutok, csak anno lehúztad a Ready or Not-ot, szóval pukkadj meg!Man literally too angry to die
Sniper Elite: Resistance
Részemről csalódás ez a rész. Nagyon szeretem a szériát, de ez talán a legkevésbé ötletes és szép. A főhős semmilyen, a fő történeti szál rövid és nem is elég wow.
Az 5. rész... Na aaaaz k#rva jó volt! Ez? Ez nem.
Részemről csalódás ez a rész. Nagyon szeretem a szériát, de ez talán a legkevésbé ötletes és szép. A főhős semmilyen, a fő történeti szál rövid és nem is elég wow.
Az 5. rész... Na aaaaz k#rva jó volt! Ez? Ez nem.
"You don't wanna be my enemy, I promise you"
Én is saját magam szórakoztatására írom, de én ugye FB-ra. Aztán akkor már bemásolom ide is. Nyilván a filmekről és sorozatokról szóló kis szösszeneteimet itt már nem osztom meg, mert azok a topikok teljesen halottak. Mondjuk a könyves is eléggé.... 
Az ON részhez: én amúgy ilyen oldschool módon szeretem még most is olvasgatni a wall of texteket itt, még ha nem is szólok hozzá. Nyilván nem mindet olvasom el, de örülök, ha amúgy van itt olvasnivaló. Én kevesebbet játszom, de 1-1 játék kijátszása után van, hogy elkap a hév, és kiírom pl. ide a gondolataimat. Én megkönnyebbülök, és ha esetleg 1 vagy 2 ember még csendben el is olvassa, az meg pozitív extra, de nem elvárás.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
1662 egy poén bejegyzés, ha nem jött volna át. 
Látom hová tart a társadalom és a világ, milyen megállíthatatlanul pusztítjuk. Még szép, hogy aggódom milyen életük lesz. De most már visszatérhetnénk a játékokhoz igazán. Abszolút mindenkinek saját döntése, hogy szeretne-e utódokat vagy sem. Érzi-e szükségét.
Látom hová tart a társadalom és a világ, milyen megállíthatatlanul pusztítjuk. Még szép, hogy aggódom milyen életük lesz. De most már visszatérhetnénk a játékokhoz igazán. Abszolút mindenkinek saját döntése, hogy szeretne-e utódokat vagy sem. Érzi-e szükségét.
Nem azért, de szerintem rekordidő alatt jutottunk el a ki milyen játékot élvez-kérdéstől a gyerekvállaláson át az akasztásig. 
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
Csak egy példa volt arra, hogy az anyagi dolgok nem számítanak*. Bármi egyezés a valósággal a véletlen műve
* Erre meg van, aki rájön idővel, van, aki nem.
Peace: azért van némi paradoxon abban, hogy alapvetően elégedett vagy a 6/10 élettel, de sajnálod az unokahúgaidat. Ugyan mitől, egy jobb élettől? Még abban is több logika van, amit SG ír, hogy inkább idő előtt kicsekkol.
* Erre meg van, aki rájön idővel, van, aki nem.
Peace: azért van némi paradoxon abban, hogy alapvetően elégedett vagy a 6/10 élettel, de sajnálod az unokahúgaidat. Ugyan mitől, egy jobb élettől? Még abban is több logika van, amit SG ír, hogy inkább idő előtt kicsekkol.
Dark Archon
Bár a halálos ágyon is még aktuális lehet: "Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!" És utolsó erőnkkel még megírjuk, hogy voltak csodálatos pillanatai, a 40-45 év meló nem adta. Összességében 6/10.
És utolsó erőnkkel még megírjuk, hogy voltak csodálatos pillanatai, a 40-45 év meló nem adta. Összességében 6/10. 
Én úgy vagyok ezzel, hogy (szinte) minden játékban megtalálom a jót és tudom élvezni, de attól még látom a hibáit. Élveztem a Dawnwalkert? Persze, de attól még egy oldalon keresztül tudnám sorolni mik voltak vele a gondjaim. A Mortal Shell2-t megjelenéskor játszottam végig, két és félszer az achi miatt és a bugokon kívül is vannak gondok a játékban. Viszont kapja szépen a patcheket és egyébként annyira jó volt, hogy elővegyem 1-2 év múlva. Backlog ide vagy oda, mert a jobb címek közé tartozik.
Még az új Patkánymesét is élveztem, bár ott a SPOILER
Régebben még írtam ezekről kisebb vagy inkább nagyobb wall-of-texteket én is, de úgy vettem észre a nagy többséget ez úgysem érdekli. Különben is amennyit én egy játékkal szöszölök addigra úgyis kint van kismillió teszt róla. Pedig meg merem kockáztatni többet játszok egy héten, mint néhány főállású streamer
A gyerek téma tőlem is távol áll, egyrészt még a játékokban is utálom őket, nem még a való életben elviseljek egyet. Épp elég mikor nagy ritkán kimozdulok vásárolni és belefutok egy-egy hisztisebb példányba. Már attól elkap a harctéri ideg. Másrészt az én antiszociális természetemmel egyébként is kis esély lenne bárkivel is megismerkedni. Amire szerencsére (?) igényem is egyre kevésbé van, ráadásul mióta belenyugodtam ebbe, azóta sokkal kiegyensúlyozottabb is vagyok. Harmadrészt annyira nem vagyok kiegyensúlyozott, hogy ne foglalkoztasson a korai kiszállás gondolata időről-időre, volt kísérletem is, van szakvéleményem is és én egészen komolyan úgy állok az élethez, hogy max. 45.
Viszont csak egy kósza ötlet, de ezekkel a témákkal inkább vonuljunk át a "helyzet"-be
Még az új Patkánymesét is élveztem, bár ott a SPOILER
világító bélféreg
, mint boss és állandó feszültségforrás jobban bosszantott, mint nem.
Régebben még írtam ezekről kisebb vagy inkább nagyobb wall-of-texteket én is, de úgy vettem észre a nagy többséget ez úgysem érdekli. Különben is amennyit én egy játékkal szöszölök addigra úgyis kint van kismillió teszt róla. Pedig meg merem kockáztatni többet játszok egy héten, mint néhány főállású streamer
A gyerek téma tőlem is távol áll, egyrészt még a játékokban is utálom őket, nem még a való életben elviseljek egyet. Épp elég mikor nagy ritkán kimozdulok vásárolni és belefutok egy-egy hisztisebb példányba. Már attól elkap a harctéri ideg. Másrészt az én antiszociális természetemmel egyébként is kis esély lenne bárkivel is megismerkedni. Amire szerencsére (?) igényem is egyre kevésbé van, ráadásul mióta belenyugodtam ebbe, azóta sokkal kiegyensúlyozottabb is vagyok. Harmadrészt annyira nem vagyok kiegyensúlyozott, hogy ne foglalkoztasson a korai kiszállás gondolata időről-időre, volt kísérletem is, van szakvéleményem is és én egészen komolyan úgy állok az élethez, hogy max. 45.
Viszont csak egy kósza ötlet, de ezekkel a témákkal inkább vonuljunk át a "helyzet"-be
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Lol. Ki a faszt érdekel, hogy mi marad utánam?
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Hát nem kellett sok hozzá.
Én abszolút örülök, hogy nem hagyok hátra utódot erre a haldokló világra. Már most rettentően sajnálom a két unokahúgomat, hogy mi vár rájuk és mit kell kiálniuk majd az egyre elba**ottabb társadalomban és a pusztuló sárbolygón. De ezt mindenkinek szíve joga eldönteni.
Én abszolút örülök, hogy nem hagyok hátra utódot erre a haldokló világra. Már most rettentően sajnálom a két unokahúgomat, hogy mi vár rájuk és mit kell kiálniuk majd az egyre elba**ottabb társadalomban és a pusztuló sárbolygón. De ezt mindenkinek szíve joga eldönteni.
de gyorsan előkerült a passzív-agresszív személyeskedés
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Uhh, nem tudtam, hogy ennyire apaság-ellenes közegbe tévedtem
Egyébként még megeshet, hogy rájössz, hogy semmi nem marad utánad egyébként, a Steam fiókod 2000 játékkal meg sajna nem számít.
Egyébként még megeshet, hogy rájössz, hogy semmi nem marad utánad egyébként, a Steam fiókod 2000 játékkal meg sajna nem számít.
Dark Archon
neural rendering
DA: nekem már az is sok, amikor a macska b@szogat 8 perc gameplay után, hogy nem rá figyelek, én sem bírnék tuti egy ember-gyereket. "Különben is, hova raknám?"
DA: nekem már az is sok, amikor a macska b@szogat 8 perc gameplay után, hogy nem rá figyelek, én sem bírnék tuti egy ember-gyereket. "Különben is, hova raknám?"
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
Én is láttam ezt-azt, '89-'90 környékén indult C64-el, aztán '93-ban már beütött a PC őrület és nem volt megállás. Meg is csömörlöttem kicsit, méghozzá a Witcher 3 utáni időszakban. Valahogy nem kötött le semmi, nem találtam szórakoztató játékot. Vagy legalábbis nem sokat. 2018-ban megleptem magam a PS4 Pro-val és ahogy ott elkezdtem darálni a kimaradt exclusive címeket, akkor kaptam rá ismételten és szerencsére azóta is tart a lendület. Teljesen lenyűgöznek a technikai újítások és a látvány fejlődése is. Nem véletlen, hogy egyből toltam rá Dawnwalkerre a neural renderinget, amint elérhető lett a mod. Most is rengeteg cím érdekel még 2027 februárig bezárólag. Meglátjuk meddig maradok ilyen lelkes.
Gyerek hála az égnek nem lesz! 11 éve is egyértelműen kijelentettük a kapcsolat elején, hogy egyikünk sem szeretne, nem is változott semmi azóta ezzel kapcsolatban, hála az égnek. Van időnk bőven egymásra, utazgatni, bulizni, saját ismertségi körökkel és közös barátokkal progizni. Valamint ugye mindenkinek jut bőven énidő is a saját hobbira. Ez így tökéletesen harmonikus és ezen nem is szándékozunk változtatni.
Most is rengeteg cím érdekel még 2027 februárig bezárólag. Meglátjuk meddig maradok ilyen lelkes.
Gyerek hála az égnek nem lesz! 11 éve is egyértelműen kijelentettük a kapcsolat elején, hogy egyikünk sem szeretne, nem is változott semmi azóta ezzel kapcsolatban, hála az égnek. Van időnk bőven egymásra, utazgatni, bulizni, saját ismertségi körökkel és közös barátokkal progizni. Valamint ugye mindenkinek jut bőven énidő is a saját hobbira. Ez így tökéletesen harmonikus és ezen nem is szándékozunk változtatni.
Igen, kicsit irigyellek is, hogy neked majd' minden bejön, de attól én még nem tehetek róla, hogy annyi mindennel játszottam már, hogy kevés szórakoztat igazán. Inkább végigtolok egy Doomot vagy Far Cry-t megint, mint bele merjek vágni egy ismeretlen játékba. Az Onimusha totál véletlen meglepetés volt, akkor újraéltem a gyerekkorom, alig akartam abbahagyni.
Próbálom élvezni a GoW Ragnarököt is most, és egyébként jobban bejön, mint az emlékeimben élő előző epizódja. Mintha a főszereplő nem lenne akkora béna esetlen balf*sz, és jobban tud közlekedni. Falat kaparom ugyan, mikor a kölyökkel kell lenni, de történetmesélés szempontjából belátom, hogy szükséges. Meg ellensúlyozza, mikor végre Kratosszal megyek, Freyával társként. Viszont ez nálam is az a játék, amit kétlek, hogy még egyszer végig akarnék vinni, a sok kretén fejtörővel.
Azt se tudom, mikor hagyják már el végre a készítők ezt a résen átpréselődéses, vagy sziklafelemelős továbbjutásos baromságot.
Egyébként kiváncsi leszek rá, te mennyire leszel "befásulva" majd gyerek után, mikor 10 kib***tt perc játszás folyamatosan már kiváltság, egyúttal gyanús, hogy valami nincs rendben
Próbálom élvezni a GoW Ragnarököt is most, és egyébként jobban bejön, mint az emlékeimben élő előző epizódja. Mintha a főszereplő nem lenne akkora béna esetlen balf*sz, és jobban tud közlekedni. Falat kaparom ugyan, mikor a kölyökkel kell lenni, de történetmesélés szempontjából belátom, hogy szükséges. Meg ellensúlyozza, mikor végre Kratosszal megyek, Freyával társként. Viszont ez nálam is az a játék, amit kétlek, hogy még egyszer végig akarnék vinni, a sok kretén fejtörővel.
Azt se tudom, mikor hagyják már el végre a készítők ezt a résen átpréselődéses, vagy sziklafelemelős továbbjutásos baromságot.
Egyébként kiváncsi leszek rá, te mennyire leszel "befásulva" majd gyerek után, mikor 10 kib***tt perc játszás folyamatosan már kiváltság, egyúttal gyanús, hogy valami nincs rendben
Dark Archon
Én meg imádok különbözni mindenki mástól! Isten ments, hogy olyan megkeseredett és befásult valaki legyek, mint rengetegen felnőtt korukra. Inkább a fellegekben járok a zseniális játékélményektől. Most jut dögivel, augusztus óta bődületes dömping és jóvilág!
Időt meg véletlenül sem fogok soha égetni azzal, hogy háromszor vigyek végig egy játékot azért, hogy kapjak egy skint.
Isten ments, hogy olyan megkeseredett és befásult valaki legyek, mint rengetegen felnőtt korukra. Inkább a fellegekben járok a zseniális játékélményektől. Most jut dögivel, augusztus óta bődületes dömping és jóvilág!
Időt meg véletlenül sem fogok soha égetni azzal, hogy háromszor vigyek végig egy játékot azért, hogy kapjak egy skint.
Tőle nem nehéz különbözni, leginkább minden játékról ömleng és a fellegekben van. Amiről nem, ott kiderül általában, hogy a felét sem játszotta végig A Control szerintem sz*r volt, olyannyira, hogy engem nem is érdekel a Resonant.
A Control szerintem sz*r volt, olyannyira, hogy engem nem is érdekel a Resonant.Dark Archon
Sok dologban egyetértek. Sajnos abban is, hogy a Shadows a legrosszabb AC játék.
Borzasztó a traversal. Nagyon, NAGYON átestek a ló túloldalára, a fürge, akrobatikus shinobink olyan falon sem tud felmászni, amit még én is simán teljesítenék (míg ahol pedig engedett a parkour, ott sokkal bonyolultabb helyzeteket gond nélkül megold).
Aztán ez, hogy előre meghatározott "síneken", akár auto-travellel kell eljutni egy AC játékban A-ból B-be, kriminális. És hiába a kurva nagy világ, ha ezzel az egésszel a felfedezéstől pont, hogy eltántorítják a játékost - hiszen minek is tennéd? Egyik ponton indítsd el a lovad a megjelölt kérdőjelhez, aztán menj ki wc-re. Próbálnál átvágni, hogy ne kelljen két kilométert kerülni az ösvényen? Bekaphatod, bokor az arcodba, csúszós talaj a bokor alá.
A történet meg... Hát nem tudom. Mi volt a történet? Megjelenik a prológusban a teljes rosszarcú bagázs - a te megfogalmazásodra rákapcsolódva - aura farmolni, elviszik a dobozt, majd aztán sorra az összes célpont azt mondja, hogy jaaa hát ők nem tudnak semmit semmiféle dobozról, de még egymásról sem, mint "organizáció"? Wtf? Yasuke portugálokhoz kötődő vonala nem lett volna rossz, de túl későn kapunk ott is túl keveset, Naoe személyes sztorija pedig a legvégére lenne érdekes - a DLC-nek az alapjátékban kellett volna lenni konkrétan.
Még egy, amit nem említettél: a Ubisoft szerintem egy válaszút előtt áll most már. Vagy tízszer ennyit fektetnek az animációkba, vagy visszatérnek a mocap megoldásukhoz. Mert az, ami a cutscene-ekben történik a karakterek mozdulataival és arcával, egyszerűen vállalhatatlan, kizökkentő, nevetséges. És ez attól a kiadótól, aki egy AC Unityt letett az asztalra... (Ehhez kapcsolódva megjegyzem, hogy az angol szinkront én nem bírtam, mert olyan gyalázatosan szar volt, de a japán szinkronnál pedig így még kizökkentőbb volt a szar arcmozgás. Sajnos dönteni kell, hogy a füledet, vagy a szemedet erőszakolod.)
Borzasztó a traversal. Nagyon, NAGYON átestek a ló túloldalára, a fürge, akrobatikus shinobink olyan falon sem tud felmászni, amit még én is simán teljesítenék (míg ahol pedig engedett a parkour, ott sokkal bonyolultabb helyzeteket gond nélkül megold).
Aztán ez, hogy előre meghatározott "síneken", akár auto-travellel kell eljutni egy AC játékban A-ból B-be, kriminális. És hiába a kurva nagy világ, ha ezzel az egésszel a felfedezéstől pont, hogy eltántorítják a játékost - hiszen minek is tennéd? Egyik ponton indítsd el a lovad a megjelölt kérdőjelhez, aztán menj ki wc-re. Próbálnál átvágni, hogy ne kelljen két kilométert kerülni az ösvényen? Bekaphatod, bokor az arcodba, csúszós talaj a bokor alá.
A történet meg... Hát nem tudom. Mi volt a történet? Megjelenik a prológusban a teljes rosszarcú bagázs - a te megfogalmazásodra rákapcsolódva - aura farmolni, elviszik a dobozt, majd aztán sorra az összes célpont azt mondja, hogy jaaa hát ők nem tudnak semmit semmiféle dobozról, de még egymásról sem, mint "organizáció"? Wtf?
Yasuke portugálokhoz kötődő vonala nem lett volna rossz, de túl későn kapunk ott is túl keveset, Naoe személyes sztorija pedig a legvégére lenne érdekes - a DLC-nek az alapjátékban kellett volna lenni konkrétan.
Még egy, amit nem említettél: a Ubisoft szerintem egy válaszút előtt áll most már. Vagy tízszer ennyit fektetnek az animációkba, vagy visszatérnek a mocap megoldásukhoz. Mert az, ami a cutscene-ekben történik a karakterek mozdulataival és arcával, egyszerűen vállalhatatlan, kizökkentő, nevetséges. És ez attól a kiadótól, aki egy AC Unityt letett az asztalra... (Ehhez kapcsolódva megjegyzem, hogy az angol szinkront én nem bírtam, mert olyan gyalázatosan szar volt, de a japán szinkronnál pedig így még kizökkentőbb volt a szar arcmozgás.
Sajnos dönteni kell, hogy a füledet, vagy a szemedet erőszakolod.)I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
SPOILER
Valóban kicsit rusnyább lett szegény. De hát ez van a nyugati játékfejlesztés világában. Egyre rondábbak a női karakterek.
Pedig véget érhetne már ez a gyász időszak!!!
Nem arra gondoltam, hanem az utolsó találkozásunk Jesse-vel, ahol megtudjuk mi történt velük gyerekkorukban. Tehát nem a felülnézetes C64 játékra.
Valóban kicsit rusnyább lett szegény. De hát ez van a nyugati játékfejlesztés világában. Egyre rondábbak a női karakterek.
Pedig véget érhetne már ez a gyász időszak!!!
Avagy itt is látni mennyire különbözünk, én is nemrég fejeztem be, de nekem a gyerekkori rész volt a játék abszolút mélypontja. Mondjuk erről nem a sztori tehet, hanem a körítés. Ez az RPG Maker kinézet engem nagyon gyorsan elveszített. Nincs bajom a stílussal, de ha ilyennel akarok játszani akkor azt indítom el, nem pedig a Controlt.
Az első nap vége volt az amikor beállítottam az instakillt a harcokhoz és csak végigpörgettem a beszélgetéseket is. A sztori lényege így is átjött... Ettől a résztől eltekintve nem igazán tudok belekötni, talán csak a befejezéssel vannak gondjaim, de egy DLC ezt tudja orvosolni.
Viszont azt lehet tudni, hogy az első rész óta eltelt hét évben ki és miért verte arcon szegény Jesse-t egy péklapáttal annyiszor,hogy ennyire elrusnyult?
Az első nap vége volt az amikor beállítottam az instakillt a harcokhoz és csak végigpörgettem a beszélgetéseket is. A sztori lényege így is átjött... Ettől a résztől eltekintve nem igazán tudok belekötni, talán csak a befejezéssel vannak gondjaim, de egy DLC ezt tudja orvosolni.
Viszont azt lehet tudni, hogy az első rész óta eltelt hét évben ki és miért verte arcon szegény Jesse-t egy péklapáttal annyiszor,hogy ennyire elrusnyult?
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
CONTROL Resonant (PC):
Well done Remedy, this is peak game making!!! A 2019-es első rész már egyszer rendesen lerobbantotta a fejemet, a folytatás rátett pár lapáttal. Fogtak mindent, ami jó volt és felturbózták. Kaptunk egy nyílt világot és brutálisan pörgős közelharcot.
Főszerepbe Jesse öccse, Dylan kerül, aki pillanatok alatt a teljesen gallyra ment Manhattanben találja magát. A Hiss elszabadult, az evakuálás nem igazán jött össze, az FBC pedig szokás szerint szinte teljesen inkompetens a helyzet megoldását illetően. Így természetesen rajtunk a sor, hogy paranormális képességeinkkel halomra gyilkoljuk az eltorzult interdimenzionális lényeket és felgöngyölítsünk minden rejtélyt.
A játékmenet és az egész elborult mindfuck atmoszféra fergeteges! Imádtam a könnyedebb hangvételű eseményeket is, mint az elveszett macsek felkutatása vagy amikor karaokizással kellett megmentenem a bulizókat a biztos haláltól. Aztán a könnyeimet törölgettem, mikor végre elérünk a gyerekkori visszaemlékezésig. Úgyhogy igazi érzelmi hullámvasút az egész, telis-tele felvehető olvasnivalóval, amik szintén zseniálisan bővítik a lore-t.
Ami hasznos tippet tudok adni, hogy ne csak a választott fegyvereket fejlesszétek, hanem mindent is. Összeadódnak a passzív képességeik és kihatnak a támadásaitokra. Valamint minél előbb szerezzétek meg a reach és shift képességeket! Onnantól aztán majd elkezd forogni a világ, amikor egy gombnyomásra a fenn lesz a lenn vagy fordítva. Néhány alkalommal rendesen beszédültem, de elképesztő élmény a helyzetváltoztatás!
A játék elképesztően komolyan néz ki, tényleg szemetgyönyörködtető a tv-n! Igaz, kellett a 4*-es MFG, hogy meglegyen a 100+ FPS Ultra RT mellett, de hála az égnek nagyon jól kezelte. Pár címnél tud furcsaságokat okozni a MFG, itt elvétve volt csak valami minimális anomália.
Összességében hihetetlen nagy élmény volt az egész. A végső összecsapás után visszatérhetünk befejezni a félbemaradt feladatokat, de egyből indíthatunk new game+ végigjátszást is. Ha szeretted a Controlt, akkor én nagyon erősen ajánlom ezt is! Bízom benne, hogy nem utoljára láttam Jesset és Dylant!
Well done Remedy, this is peak game making!!! A 2019-es első rész már egyszer rendesen lerobbantotta a fejemet, a folytatás rátett pár lapáttal. Fogtak mindent, ami jó volt és felturbózták. Kaptunk egy nyílt világot és brutálisan pörgős közelharcot.
Főszerepbe Jesse öccse, Dylan kerül, aki pillanatok alatt a teljesen gallyra ment Manhattanben találja magát. A Hiss elszabadult, az evakuálás nem igazán jött össze, az FBC pedig szokás szerint szinte teljesen inkompetens a helyzet megoldását illetően. Így természetesen rajtunk a sor, hogy paranormális képességeinkkel halomra gyilkoljuk az eltorzult interdimenzionális lényeket és felgöngyölítsünk minden rejtélyt.
A játékmenet és az egész elborult mindfuck atmoszféra fergeteges! Imádtam a könnyedebb hangvételű eseményeket is, mint az elveszett macsek felkutatása vagy amikor karaokizással kellett megmentenem a bulizókat a biztos haláltól. Aztán a könnyeimet törölgettem, mikor végre elérünk a gyerekkori visszaemlékezésig. Úgyhogy igazi érzelmi hullámvasút az egész, telis-tele felvehető olvasnivalóval, amik szintén zseniálisan bővítik a lore-t.
Ami hasznos tippet tudok adni, hogy ne csak a választott fegyvereket fejlesszétek, hanem mindent is. Összeadódnak a passzív képességeik és kihatnak a támadásaitokra. Valamint minél előbb szerezzétek meg a reach és shift képességeket! Onnantól aztán majd elkezd forogni a világ, amikor egy gombnyomásra a fenn lesz a lenn vagy fordítva. Néhány alkalommal rendesen beszédültem, de elképesztő élmény a helyzetváltoztatás!
A játék elképesztően komolyan néz ki, tényleg szemetgyönyörködtető a tv-n! Igaz, kellett a 4*-es MFG, hogy meglegyen a 100+ FPS Ultra RT mellett, de hála az égnek nagyon jól kezelte. Pár címnél tud furcsaságokat okozni a MFG, itt elvétve volt csak valami minimális anomália.
Összességében hihetetlen nagy élmény volt az egész. A végső összecsapás után visszatérhetünk befejezni a félbemaradt feladatokat, de egyből indíthatunk new game+ végigjátszást is. Ha szeretted a Controlt, akkor én nagyon erősen ajánlom ezt is! Bízom benne, hogy nem utoljára láttam Jesset és Dylant!
Assassin's Creed: Shadows
A legtöbb AC játékkal játszottam, és az összes botrány és egyéb hülyesége ellenére neki akartam esni, még ha negatívan is álltam hozzá. Elvonatkoztatva a sorozat többi tagjától és más hasonló műfajú játéktól, akkor azt tudnám objektívan mondani róla, hogy ez egy funkcionális nyílt világú játék, ami rengeteg időre le tudja kötni a játékost...de valószínűleg találhatna mást is helyette, amivel jobban el tudja tölteni az időt. Nem egy túl jó vélemény, de egy éppen közepes szintet bőven elér. Viszont ha szubjektivitást is csempészek bele...
Ugyanúgy, mint az Odyssey vagy a Valhalla, ez is egy felesleges töltelékkel teletömött játék, amivel inkább csak az időt pazarlod, csak ez még rátromfol azzal, hogy még frusztráló is. Teljesen jogosan végre kivették a játékból azt, hogy a karakterünk mindent meg tudjon mászni (itt főleg a fogódzkodó nélküli sziklafalak értendők), viszont cserébe vannak olyan felületek, ami csúszásra készteti a karaktert, és aminek köszönhetően lassítja a térkép felfedezését, és frusztrációt okoz. Teljesen jogosan végre nem olyan karakterünk van, aki mindent tud egyszerre, hanem két karakterre szedve a felfedezés/orgyilkolás és a harc. Csupán annyi probléma van, hogy Naoe, a lány gyorsabb, tud gyorsan mászni, csöndben gyilkolászni...lényegében mindent tud csinálni, míg Yasuke csak harcol...amit Naoe is tud. Még probléma ezzel az, hogy vannak helyek és tárgyak, amikkel csak bizonyos karakterek tudnak interakcióba lépni, és muszáj akkor karaktert váltani hozzá, ami nem történik meg gyorsan...és frusztrációt okoz. De nyugi, vannak minijátékok is, amik frusztrálóak, de kellenek ahhoz, hogy nagyobb szintű képességekhez tudjál jutni.
Maga a játék úgy-ahogy szép, de bajok azért vannak az optimalizációval. Régi már a gépem, kell majd fejleszteni, de legtöbb új dolog bírja a 60 fps környéki játékot, míg ez inkább a 40-50 között mozgott végig. Nem egy nagy gond, mert nagy általánosságban hiba nélkül tudtam játszani, amikor beragadtam helyekre, akkor egy rövid idő után arrébb engedett, és tovább tudtam menni (talán az egyetlen kivétel a DLC-s részek voltak, de az lényegesen bugosabb az alap játéknál). A zene rendben volt, de nem is maradt meg semmi. A hangoknál pedig elég nagy a szórás, volt ami botrány, hogy belekerült, de volt ami elég minőségi volt. Mondjuk angolul vittem végig, és igazán átválthattam volna az ajánlott élményre, mert valszeg echte japánul valszeg sokkal jobb élményt tudott volna nyújtani.
Na, de számomra a legfontosabb dolgok a karakterek és a sztori, és azok tekintetében ez a játék megbukott. Nem tudok egy karakterre visszagondolni, aki talán megmaradna a játékból, és aki szimpatikus vagy szórakoztató lett volna. A főszereplők jelleméről sem tudok mondani semmit, azon kívül, hogy Naoe szinte mindig gyilkolni akart a választási lehetőségeknél, míg Yasuke-nak meg "Ó, én becsületes szamuráj vagyok" lemez ragadt be. Értem én, hogy az Origins óta nem a legjobbak a főszereplők, de ez kb. a legalja szint. A sztorinál meg konkrétan lefagytam, amikor egy semmilyen sztori küldetés után, amiben a főszereplőnk további küldetésekre utalt, egyszercsak megjelent a főcím és elindult a stáblista. Semmi Eden-es maszlag nem volt, semmi boss, amihez mindketten kellettünk volna, semmi órási jelenbeli történethez kapcsolódó valami. Semmi. A DLC-s dolgok kicsit javítottak az élményen, de 92 óra játék után ki tudom végre jelenteni...
Ez kb. a legrosszabb Assassin's Creed játék. Ez akkor sem működött volna, ha nem játszották volna meg a Yasuke marhaságukat. A Valhalla sem volt egy jó játék, de legalább a történettel jól bánt, és egy érdekes irányba terelte volna az egész jelenkori részt. Ez semmit nem tett le az asztalra. Egy funkcionális játék, de miért játszanál vele, ha nincs benne semmi? Itt van a várva várt japán AC, lehetne szamurájkodni vagy nindzsázni, bármi lehetne, de hangulata (vagy ahogy a fiatalok mondják: aurája) zéró. Lehetett volna közepes is, de ahhoz max. 30-40 órának kellett volna, hogy legyen, és találni kellett volna neki valamit, amire fókuszálni lehetett volna. Mert ez így szar. És mivel nem olyan rég bejelentették az utolsó update-et hozzá...ez így örökre szar is marad.
A legtöbb AC játékkal játszottam, és az összes botrány és egyéb hülyesége ellenére neki akartam esni, még ha negatívan is álltam hozzá. Elvonatkoztatva a sorozat többi tagjától és más hasonló műfajú játéktól, akkor azt tudnám objektívan mondani róla, hogy ez egy funkcionális nyílt világú játék, ami rengeteg időre le tudja kötni a játékost...de valószínűleg találhatna mást is helyette, amivel jobban el tudja tölteni az időt. Nem egy túl jó vélemény, de egy éppen közepes szintet bőven elér. Viszont ha szubjektivitást is csempészek bele...
Ugyanúgy, mint az Odyssey vagy a Valhalla, ez is egy felesleges töltelékkel teletömött játék, amivel inkább csak az időt pazarlod, csak ez még rátromfol azzal, hogy még frusztráló is. Teljesen jogosan végre kivették a játékból azt, hogy a karakterünk mindent meg tudjon mászni (itt főleg a fogódzkodó nélküli sziklafalak értendők), viszont cserébe vannak olyan felületek, ami csúszásra készteti a karaktert, és aminek köszönhetően lassítja a térkép felfedezését, és frusztrációt okoz. Teljesen jogosan végre nem olyan karakterünk van, aki mindent tud egyszerre, hanem két karakterre szedve a felfedezés/orgyilkolás és a harc. Csupán annyi probléma van, hogy Naoe, a lány gyorsabb, tud gyorsan mászni, csöndben gyilkolászni...lényegében mindent tud csinálni, míg Yasuke csak harcol...amit Naoe is tud. Még probléma ezzel az, hogy vannak helyek és tárgyak, amikkel csak bizonyos karakterek tudnak interakcióba lépni, és muszáj akkor karaktert váltani hozzá, ami nem történik meg gyorsan...és frusztrációt okoz. De nyugi, vannak minijátékok is, amik frusztrálóak, de kellenek ahhoz, hogy nagyobb szintű képességekhez tudjál jutni.
Maga a játék úgy-ahogy szép, de bajok azért vannak az optimalizációval. Régi már a gépem, kell majd fejleszteni, de legtöbb új dolog bírja a 60 fps környéki játékot, míg ez inkább a 40-50 között mozgott végig. Nem egy nagy gond, mert nagy általánosságban hiba nélkül tudtam játszani, amikor beragadtam helyekre, akkor egy rövid idő után arrébb engedett, és tovább tudtam menni (talán az egyetlen kivétel a DLC-s részek voltak, de az lényegesen bugosabb az alap játéknál). A zene rendben volt, de nem is maradt meg semmi. A hangoknál pedig elég nagy a szórás, volt ami botrány, hogy belekerült, de volt ami elég minőségi volt. Mondjuk angolul vittem végig, és igazán átválthattam volna az ajánlott élményre, mert valszeg echte japánul valszeg sokkal jobb élményt tudott volna nyújtani.
Na, de számomra a legfontosabb dolgok a karakterek és a sztori, és azok tekintetében ez a játék megbukott. Nem tudok egy karakterre visszagondolni, aki talán megmaradna a játékból, és aki szimpatikus vagy szórakoztató lett volna. A főszereplők jelleméről sem tudok mondani semmit, azon kívül, hogy Naoe szinte mindig gyilkolni akart a választási lehetőségeknél, míg Yasuke-nak meg "Ó, én becsületes szamuráj vagyok" lemez ragadt be. Értem én, hogy az Origins óta nem a legjobbak a főszereplők, de ez kb. a legalja szint. A sztorinál meg konkrétan lefagytam, amikor egy semmilyen sztori küldetés után, amiben a főszereplőnk további küldetésekre utalt, egyszercsak megjelent a főcím és elindult a stáblista. Semmi Eden-es maszlag nem volt, semmi boss, amihez mindketten kellettünk volna, semmi órási jelenbeli történethez kapcsolódó valami. Semmi. A DLC-s dolgok kicsit javítottak az élményen, de 92 óra játék után ki tudom végre jelenteni...
Ez kb. a legrosszabb Assassin's Creed játék. Ez akkor sem működött volna, ha nem játszották volna meg a Yasuke marhaságukat. A Valhalla sem volt egy jó játék, de legalább a történettel jól bánt, és egy érdekes irányba terelte volna az egész jelenkori részt. Ez semmit nem tett le az asztalra. Egy funkcionális játék, de miért játszanál vele, ha nincs benne semmi? Itt van a várva várt japán AC, lehetne szamurájkodni vagy nindzsázni, bármi lehetne, de hangulata (vagy ahogy a fiatalok mondják: aurája) zéró. Lehetett volna közepes is, de ahhoz max. 30-40 órának kellett volna, hogy legyen, és találni kellett volna neki valamit, amire fókuszálni lehetett volna. Mert ez így szar. És mivel nem olyan rég bejelentették az utolsó update-et hozzá...ez így örökre szar is marad.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
Az volt a baj, hogy Onimusha után indítottam egyből és azután határ fo*nak érződött a harc. Egyelőre nem találtam erényét a játéknak, de lehet majd később, ha folytatom...
A harc semmivel sem gagyibb, mint az előző két felvonásban, csak másabb. Itt a közelharcon van a hangsúly, Amicia esetében pedig minden távolsági kűzdelem volt.
Nekem Sofia karaktere adott annyit a Requiem-ben, hogy ezt a játékot elvigye a hátán, mint főszereplő. Szimpatikus, a motivációja pedig szög egyenes és érthető.
A grafika nekem tetszett, főként a kültéri helyszínek voltak nagyon szépek.
A Wolverine-nel szemben pedig egyik fő erénye, hogy ezt ténylegesen neked kell irányítanod, hogy haladjon az esemény előre.
Nekem Sofia karaktere adott annyit a Requiem-ben, hogy ezt a játékot elvigye a hátán, mint főszereplő. Szimpatikus, a motivációja pedig szög egyenes és érthető.
A grafika nekem tetszett, főként a kültéri helyszínek voltak nagyon szépek.
A Wolverine-nel szemben pedig egyik fő erénye, hogy ezt ténylegesen neked kell irányítanod, hogy haladjon az esemény előre.
"You don't wanna be my enemy, I promise you"
Nekem nincs jó véleményem róla eddig. 2-3 órát toltam bele, de egyelőre fogalmam sincs mi a Plague Tale ebben. Főszereplők eddig nem ragadtak meg semennyire, a harc iszonyat gagyi és esetlen. Majd egyszer folytatom talán. Egyszer már félreraktam a Wolverine miatt, most pedig a Control Resonant miatt pihen. De mondjuk nem is bánom.
Resonance: A Plague Tale Legacy
Nekem ez tetszett!
A történet jó, bár talán az első Plague Tale-éhez nem ér fel. A szinkron über menő lett, imádtam hallgatni, ahogyan a játék zenéjét is!
Az, hogy a játék az előző két részhez képest combat-heavy lett, szerintem abszolút nem tett neki rosszat. Én élveztem, habár egy-két boss fight megszivatott rendesen.
Szépen felépített, jól játszható, élvezetes kaland lett ez is.
A stáblista utáni rész pedig külön jól sikerült.
Nekem ez tetszett!
A történet jó, bár talán az első Plague Tale-éhez nem ér fel. A szinkron über menő lett, imádtam hallgatni, ahogyan a játék zenéjét is!
Az, hogy a játék az előző két részhez képest combat-heavy lett, szerintem abszolút nem tett neki rosszat. Én élveztem, habár egy-két boss fight megszivatott rendesen.
Szépen felépített, jól játszható, élvezetes kaland lett ez is.
A stáblista utáni rész pedig külön jól sikerült.
"You don't wanna be my enemy, I promise you"
"Arra reflektáltam csak ismét, hogy ez már nem az első tévedésed volt amiatt, mert felületesen játszol."
Nem tévedtem, alapból csak és kizárólag a poncsó mintázata és színe változtatható, a ruha kinézete nem lesz ütősebb a fejlesztésektől. Ezt nehezményeztem és ez igaz is.
Doom esetében végigjátszottam az egész kampányt. Nem felületes játék volt, csak rohadtul nem érdekelt, hogy én arénákat pucoljak ki a sztori után. De megnéztem azt a 10 másodperces videót, amit unlockolni lehetett volna azzal a + pár óra játékkal. Nem bántam meg a döntésem.
Nem tévedtem, alapból csak és kizárólag a poncsó mintázata és színe változtatható, a ruha kinézete nem lesz ütősebb a fejlesztésektől. Ezt nehezményeztem és ez igaz is.
Doom esetében végigjátszottam az egész kampányt. Nem felületes játék volt, csak rohadtul nem érdekelt, hogy én arénákat pucoljak ki a sztori után. De megnéztem azt a 10 másodperces videót, amit unlockolni lehetett volna azzal a + pár óra játékkal. Nem bántam meg a döntésem.
Mindenki annyit játszik, amennyit akar. Arra reflektáltam csak ismét, hogy ez már nem az első tévedésed volt amiatt, mert felületesen játszol. Ettől sem dől össze a világ, csak szóltam.
Nekem amúgy nem hiányzott a ruha változása, teljesen mindegy.
Én végigtoltam action, majd carnage fokozaton. S még mindig nincs meg egy páncél, mert ahhoz ismét végig kell verni minden bosst az arénában carnage fokozaton. Az vitatható, hogy mit érek egy skinnel, mikor már tényleg rongyosra játszottam a játékot, és elég volt.
De, ha már megvettem egy játékot, akkor nem csak egyszer játszom végig. Nekem inkább ez lenne az alap, főleg, ha van benne NG+.
Nekem amúgy nem hiányzott a ruha változása, teljesen mindegy.
Én végigtoltam action, majd carnage fokozaton. S még mindig nincs meg egy páncél, mert ahhoz ismét végig kell verni minden bosst az arénában carnage fokozaton. Az vitatható, hogy mit érek egy skinnel, mikor már tényleg rongyosra játszottam a játékot, és elég volt.
De, ha már megvettem egy játékot, akkor nem csak egyszer játszom végig. Nekem inkább ez lenne az alap, főleg, ha van benne NG+.
Dark Archon
Amennyiben lehet hinni az itt-ott olvasottaknak, nagyon sok dolog végül butítva lett (pl. a harcrendszer is), avagy teljesen újrahúztak dolgokat, az eredeti vízióhoz képest - szóval ha valóban így van, nem meglepő az érzet, hogy mintha összecsapott / elnagyolt lenne.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Marvel’s Wolverine (PS5 Pro):
Hosszú idő óta ez volt az a Sony ex cím, amire nem csaptam le egyből előrendelésben. Persze azért érdekelni érdekelt és miután 1 héten át olvastam az ócsárló bejegyzéseket és gúnyos mémeket meg lejárató videókat, muszáj voltam beszerezni.
Elöljáróban annyit, hogy egyáltalán nem rossz a játék. Kiemeltek 3-4 dolgot és azt fújták fel a végtelenségig az interneten(ahogy szokták). Nyilván Rozsomák adottságaiból és karakteréből kifolyólag nagyjából be volt határolva, hogy mire is számíthatunk. Brutális trancsírozásra és rengeteg vérre. Szóval lényegében 85%-ban egy jól kinéző arcade brawler, a maradék pedig ritka hangulatos és ütős átvezető, valamint két alkalommal könnyeket is csalt a szemembe. Szóval érzelmi szinten is elég jól működtek a sztori egyes részei.
A grafika pofás, RT-el nagyon szépen fut performance módban FPS bezuhanások nélkül. Viszont egyes elemei tényleg PS2-es korszakot idéznek. Vagy nem volt már pénz vagy hajlandóság vagy idő befejezni rendesen. Nálam is volt olyan, hogy lerúgtam volna egy ellenfelet a szakadékba, de inkább deréktól bebugolt a hegybe és lövöldözött tovább. Vagy a járművek közötti ugrálásnál én is lebegtem kicsit a levegőben hülye pózban. Szóval voltak ilyen apróságok. A kéz nélkül végigvihető motoros részeket persze muszáj voltam tesztelni. Mindkettőt végigvitte magától. Kicsit tényleg olyan érzés, mintha elkapkodták volna a kiadást, mert lehet 2 hónap pont elég lett volna a maradék hibák rendes kitesztelésére és azon néhány grafikai elem polírozására. De ugye tudjuk jól, mi jelenik meg két hónap múlva.
Nem tudok róla szuperlatívuszokban beszélni és tényleg nem feltétlen üti meg minden szempontból azt a Sony exkluzív AAA mércét. De ettől még jól szórakoztam és ez a 14 óra pont elég is volt belőle. Ezután mindenki döntse el, hogy megéri-e Neki a 30k-s digitalis árat. Nekem 4k-ba került az Onimusha+ennek a végigjátszása, ennyi pénzt megért.
Hosszú idő óta ez volt az a Sony ex cím, amire nem csaptam le egyből előrendelésben. Persze azért érdekelni érdekelt és miután 1 héten át olvastam az ócsárló bejegyzéseket és gúnyos mémeket meg lejárató videókat, muszáj voltam beszerezni.
Elöljáróban annyit, hogy egyáltalán nem rossz a játék. Kiemeltek 3-4 dolgot és azt fújták fel a végtelenségig az interneten(ahogy szokták). Nyilván Rozsomák adottságaiból és karakteréből kifolyólag nagyjából be volt határolva, hogy mire is számíthatunk. Brutális trancsírozásra és rengeteg vérre. Szóval lényegében 85%-ban egy jól kinéző arcade brawler, a maradék pedig ritka hangulatos és ütős átvezető, valamint két alkalommal könnyeket is csalt a szemembe. Szóval érzelmi szinten is elég jól működtek a sztori egyes részei.
A grafika pofás, RT-el nagyon szépen fut performance módban FPS bezuhanások nélkül. Viszont egyes elemei tényleg PS2-es korszakot idéznek. Vagy nem volt már pénz vagy hajlandóság vagy idő befejezni rendesen. Nálam is volt olyan, hogy lerúgtam volna egy ellenfelet a szakadékba, de inkább deréktól bebugolt a hegybe és lövöldözött tovább. Vagy a járművek közötti ugrálásnál én is lebegtem kicsit a levegőben hülye pózban. Szóval voltak ilyen apróságok. A kéz nélkül végigvihető motoros részeket persze muszáj voltam tesztelni. Mindkettőt végigvitte magától. Kicsit tényleg olyan érzés, mintha elkapkodták volna a kiadást, mert lehet 2 hónap pont elég lett volna a maradék hibák rendes kitesztelésére és azon néhány grafikai elem polírozására. De ugye tudjuk jól, mi jelenik meg két hónap múlva.
Nem tudok róla szuperlatívuszokban beszélni és tényleg nem feltétlen üti meg minden szempontból azt a Sony exkluzív AAA mércét. De ettől még jól szórakoztam és ez a 14 óra pont elég is volt belőle. Ezután mindenki döntse el, hogy megéri-e Neki a 30k-s digitalis árat. Nekem 4k-ba került az Onimusha+ennek a végigjátszása, ennyi pénzt megért.
Black Flag Resynced esetében volt ez nekem kurva nagy csalódás.
Az eredetiben a crafting menüben láttad, hogy különböző bőrdarabok kerülnek Edward ruhájára, ahogy az armor fejlesztéseket csinálod - már akkor is sajnáltam, hogy a tényleges in-game megjelenés ezt nem követi le, hanem fixen a végleges változat van rajta a tengeri szökéstől kezdve. Gondoltam a remake majd ezt ki tudja kupálni... Hát lófaszt, ráadásul "health upgrade"-re le lett fokozva craftingnál is.
(És pont azt a szökős cutscene-t is megvágták valami fura okból, ahol megszerezzük az új megjelenést, lol.)
Az eredetiben a crafting menüben láttad, hogy különböző bőrdarabok kerülnek Edward ruhájára, ahogy az armor fejlesztéseket csinálod - már akkor is sajnáltam, hogy a tényleges in-game megjelenés ezt nem követi le, hanem fixen a végleges változat van rajta a tengeri szökéstől kezdve. Gondoltam a remake majd ezt ki tudja kupálni... Hát lófaszt, ráadásul "health upgrade"-re le lett fokozva craftingnál is.
(És pont azt a szökős cutscene-t is megvágták valami fura okból, ahol megszerezzük az új megjelenést, lol.)
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Dead Space remake erre a legjobb példa. Minden egyes páncél fejlesztéssel látványosan változott a külsőnk. Természetesen erre gondoltam a kritika megfogalmazásánál.
Hagyjuk is a ge*ibe! Ehhez tényleg jó szórakozást kívánok az elhivatottaknak. Engem vár sok másik cím.
"A komolyabb, "normális" skinek (mint a Warlord's Armor, Master's Garb vagy a Samurai Armor) feloldásához a következő lépéseket kell megcsinálnod:100%-os első végigjátszás (Action módban):Teljesítened kell az összes sztori küldetést és mellékküldetést (side quests).Meg kell találnod az összes pályákon elszórt Lion Dog (Oroszlánkutya) szobrot/figurát.Tisztíts ki minden opcionális zónát a stáblista előtt.Második végigjátszás a legnehezebb szinten:Miután végeztél, újra végig kell vinned a játékot a legnehezebb, Carnage fokozaton, szintén 100%-os teljesítéssel."
Ehhez tényleg jó szórakozást kívánok az elhivatottaknak. Engem vár sok másik cím.
"A komolyabb, "normális" skinek (mint a Warlord's Armor, Master's Garb vagy a Samurai Armor) feloldásához a következő lépéseket kell megcsinálnod:100%-os első végigjátszás (Action módban):Teljesítened kell az összes sztori küldetést és mellékküldetést (side quests).Meg kell találnod az összes pályákon elszórt Lion Dog (Oroszlánkutya) szobrot/figurát.Tisztíts ki minden opcionális zónát a stáblista előtt.Második végigjátszás a legnehezebb szinten:Miután végeztél, újra végig kell vinned a játékot a legnehezebb, Carnage fokozaton, szintén 100%-os teljesítéssel."
Szuper, hogy skineket lehet farmolni, de ha mocskos sok matiért cserébe folyamatosan fejlesztem a ruhám, akkor változzon már a kinézete, ahogy erősödik. Ez szerintem annyira alap lenne, főleg egy külső nézetes játékban. Engem felba**. Egy 20-25 óra kampányú játékkal nem szándékozom 70+ órát eltölteni, köszönöm!
KÉP
Szóval nem csak a poncsó színét lehet változtatni. Kivéve persze azoknak, akik megint végigrohantak egy játékon baba nehézségen
Ha viszont belenyomsz 70+ órát egy játékba, hidd el, értékelni fogod a feloldott megjelenést, mert tényleg meg kell szenvedni értük.
Szóval nem csak a poncsó színét lehet változtatni. Kivéve persze azoknak, akik megint végigrohantak egy játékon baba nehézségen
Ha viszont belenyomsz 70+ órát egy játékba, hidd el, értékelni fogod a feloldott megjelenést, mert tényleg meg kell szenvedni értük.
Dark Archon
Onimusha: Way of the Sword (PS5 Pro):
Elképesztően hatalmasat megy a Capcom idén!!! Resident Evil Requiem, Pragmata és végül most ez! Igazából nem ismertem a sorozatot, sose játszottam az előző részekkel. De ez baromira bejött a videók és a demo alapján, így rá is repültem szélsebesen.
Igazából abszolút nem okozott csalódást, kellőképpen japánosan elborult és beteg, a lehető legjobb értelemben természetesen. Valami hihetetlen mód mesterien megkomponált az összes átvezető, tele badass momentummal! Maga a játékmenet pedig tömény élvezet. Fokozatosan oldjuk fel az újabb képességeket, melyeket jól használva tényleg szemet gyönyörködtető összecsapásoknak lehetünk szemtanúi. Ruhánk, kardunk és kesztyűnk fejleszthető, de rengeteg alapanyagra lesz szükség. Nem árt jó párszor körberohannunk Kyoto-t és vadászni a ládákat, valamint farmolni a piros lelkeket, hogy megvásárolhassuk a matikat. Szerencsére akad könnyű fokozat, ami tökéletesen megfelelt számomra. Be lehet kapcsolni, hogy mutassa milyen gombbal érdemes reagálni a támadásokra. Ez persze szép és jó, de az időzítésben nem segít, arra abszolút nekünk kell ráérezni. Azért volt pár igen erőteljes ku*va anyázásom így is a tv-vel, persze abszolút saját bénázásomnak köszönhetően. De ilyenkor megnyugszunk, elszámolunk 10-ig, majd rányomunk a retry-ra. Az igazán mazochisták számára persze ott a legnehezebb fokozat és minden segédlet kikapcsolása.
Az egyetlen szívfájdalmam, amit fel kell hánytorgatnom, az megint a ruházat/páncél. Egy külső nézetes játéknál igenis legyen érzékeltetve, hogy megérte annyit szenvedni a fejlesztésekért és szép lassan kerüljenek már páncél darabok vagy valami plusz a testemre. Itt mindössze a poncsónk színét változtathatjuk, ha feloldjuk az újabb skineket.
Pro-n gyönyörűen és stabilan fut 60-al performance+ray tracing mellett és meglepően jól néz ki. Sokkal rosszabbra számítottam, őszintén szólva.
Bő 23 óra volt a kampány, pont kellemes. Nincs feleslegesen elnyújtva. A karakterek, az atmoszféra, a játékmenet és az egész élmény frenetikus. Mijamoto Muszasi a beszólásaival és grimaszaival pedig örökre belopta magát a szívembe. Mindenképpen érdemes adni neki egy esélyt, ha megtetszett a demo alapján!
Elképesztően hatalmasat megy a Capcom idén!!! Resident Evil Requiem, Pragmata és végül most ez! Igazából nem ismertem a sorozatot, sose játszottam az előző részekkel. De ez baromira bejött a videók és a demo alapján, így rá is repültem szélsebesen.
Igazából abszolút nem okozott csalódást, kellőképpen japánosan elborult és beteg, a lehető legjobb értelemben természetesen. Valami hihetetlen mód mesterien megkomponált az összes átvezető, tele badass momentummal! Maga a játékmenet pedig tömény élvezet. Fokozatosan oldjuk fel az újabb képességeket, melyeket jól használva tényleg szemet gyönyörködtető összecsapásoknak lehetünk szemtanúi. Ruhánk, kardunk és kesztyűnk fejleszthető, de rengeteg alapanyagra lesz szükség. Nem árt jó párszor körberohannunk Kyoto-t és vadászni a ládákat, valamint farmolni a piros lelkeket, hogy megvásárolhassuk a matikat. Szerencsére akad könnyű fokozat, ami tökéletesen megfelelt számomra. Be lehet kapcsolni, hogy mutassa milyen gombbal érdemes reagálni a támadásokra. Ez persze szép és jó, de az időzítésben nem segít, arra abszolút nekünk kell ráérezni. Azért volt pár igen erőteljes ku*va anyázásom így is a tv-vel, persze abszolút saját bénázásomnak köszönhetően. De ilyenkor megnyugszunk, elszámolunk 10-ig, majd rányomunk a retry-ra. Az igazán mazochisták számára persze ott a legnehezebb fokozat és minden segédlet kikapcsolása.
Az egyetlen szívfájdalmam, amit fel kell hánytorgatnom, az megint a ruházat/páncél. Egy külső nézetes játéknál igenis legyen érzékeltetve, hogy megérte annyit szenvedni a fejlesztésekért és szép lassan kerüljenek már páncél darabok vagy valami plusz a testemre. Itt mindössze a poncsónk színét változtathatjuk, ha feloldjuk az újabb skineket.
Pro-n gyönyörűen és stabilan fut 60-al performance+ray tracing mellett és meglepően jól néz ki. Sokkal rosszabbra számítottam, őszintén szólva.
Bő 23 óra volt a kampány, pont kellemes. Nincs feleslegesen elnyújtva. A karakterek, az atmoszféra, a játékmenet és az egész élmény frenetikus. Mijamoto Muszasi a beszólásaival és grimaszaival pedig örökre belopta magát a szívembe. Mindenképpen érdemes adni neki egy esélyt, ha megtetszett a demo alapján!
Innentől mindent csak azzal!
DLSS 5. A többi bíztató. Ha nem is idén, de idővel mindenképp sort kerítek erre a címre!
A többi bíztató. Ha nem is idén, de idővel mindenképp sort kerítek erre a címre!„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
The Blood of Dawnwalker (PC):
Eddig az idei év talán legnagyobb pozitív csalódása számomra. Egyrészt kimondottan tartottam a 30 napos limittől, másrészt a játékmenet videók alapján kicsit esetlennek és kiforratlannak tűnt. Hála az égnek az időlimit semmilyen szinten nem volt frusztráló, a játék maga pedig sokkal élvezetesebb a valóságban, mint ahogyan a youtube-on nézve érződött.
A játék elején persze tényleg ilyesztőnek tűnik, hogy 30 napunk van legyőzni a főkolomposokat és megmenteni a családunkat. Hiszen szinte minden tevékenység és a képességek megtanulása is időegységeket emésztenek fel, 8-8 egység a nappal és éjszaka. De viszonylag hamar érződni fog, hogy szélsebesen fejlődünk és haladni is tudunk a küldetésekkel, miközben bátran oszthatjuk a képességpontokat is. Nekem 7 napom marad a végére, mire megütköztem Brencis-el. Addigra már a 3 bojárja halott volt és az összes érdekesnek tűnő szálat lezártam. A fejlesztők azt nyilatkozták, hogy nem ér véget a játék, ha nem sikerül megmenteni a családod. Én inkább nem akartam kideríteni, hogy mi történik ebben az esetben. De arra készüljetek, hogy egy végigjátszás alatt képtelenség 100%-ra teljesíteni az egész térképet és tevékenységeket. Amiket semmiképp ne hagyjatok ki szerintem, az Anca, Lacra, lázadók küldetéssorozat, Vicho, szandzsánok (azokon behaltam! ) és persze Volk, akinek a szövegein szintén szakadtam! Amúgy zseniális a magyar felirat is. Ahogy oldjuk fel az egyre ütősebb képességeket, úgy lesz egyre élvezetesebb mind az emberi, mind pedig a vámpír alakban harcolás és felfedezés. Nyilván egy ponton túl már sok új izgalom nem fog érni és ellaposodhatnak az összecsapások, de ezért is tesz jót neki a nem elnyújtott játékidő.
És akkor jöjjenek a negatívumok, mert azért akad. A teljesítmény alapból botrányos és nincs HDR sem. Rászántam egy kis időt a beállításokra és DLSS 5 + HDR mod felrakásával és finomhangolással sikerült egy stabilan és jól futó valamint egészen pofásan kinéző játékot varázsolni. Ez a neural rendering atomkomoly! Nem csak az arcokat alakította sokkal életszerűbbé, de az egész látványt felturbózta. Nyilván még nem 100%-os és persze nem is hivatalos, de remek teszt volt nekem ezzel a játékkal.
Alapból se a PS4, se a PS5 kontrollert nem ismerte fel. "A fejlesztő e játék játékvezérlővel játszását javasolja." áll a Steam oldalán. Talán a második hotfix-nél már működött végre vezetékesen a PS5 kontroller, de a rezgést nem sikerült összehozni az 5. hotfixel sem. Ez mondjuk elég vicc!
Akadtak bugok, amik néhol kicsit viccesek, néhol pedig kimondottan idegesítőek. De szerencsére olyanba nem futottam bele, ami eltörte volna a játékot. Nagyon jót tett volna neki, ha csiszolgatják még és mondjuk jövő januárban adják ki.
De összességében baromira élveztem, totálisan ráfüggtem. Jó karakterek, remek párbeszédek, romantikázási lehetőségek és az egész atmoszféra nagyon rendben van. Abszolút érződik rajta, hogy az egykori CDPR fejlesztők által fejlesztett játékról beszélünk. Konkrétan a Witcher 3+Vampyr+Kingdom Come szerelemgyerekének is nevezhetjük. Nagyon kellett már egy ilyen szerepjáték! Ráadásul az end credits utáni képsorok is nagyon ütősre sikerültek!!! Már kész tényként nyilatkozzák a folytatás elkészítését, úgyhogy a remény él. Remélhetőleg hallgatnak a visszajelzésekre, tanulnak a hibákból és egy még letisztultabb második részt kapunk kézhez majd pár év múlva!
Eddig az idei év talán legnagyobb pozitív csalódása számomra. Egyrészt kimondottan tartottam a 30 napos limittől, másrészt a játékmenet videók alapján kicsit esetlennek és kiforratlannak tűnt. Hála az égnek az időlimit semmilyen szinten nem volt frusztráló, a játék maga pedig sokkal élvezetesebb a valóságban, mint ahogyan a youtube-on nézve érződött.
A játék elején persze tényleg ilyesztőnek tűnik, hogy 30 napunk van legyőzni a főkolomposokat és megmenteni a családunkat. Hiszen szinte minden tevékenység és a képességek megtanulása is időegységeket emésztenek fel, 8-8 egység a nappal és éjszaka. De viszonylag hamar érződni fog, hogy szélsebesen fejlődünk és haladni is tudunk a küldetésekkel, miközben bátran oszthatjuk a képességpontokat is. Nekem 7 napom marad a végére, mire megütköztem Brencis-el. Addigra már a 3 bojárja halott volt és az összes érdekesnek tűnő szálat lezártam. A fejlesztők azt nyilatkozták, hogy nem ér véget a játék, ha nem sikerül megmenteni a családod. Én inkább nem akartam kideríteni, hogy mi történik ebben az esetben. De arra készüljetek, hogy egy végigjátszás alatt képtelenség 100%-ra teljesíteni az egész térképet és tevékenységeket. Amiket semmiképp ne hagyjatok ki szerintem, az Anca, Lacra, lázadók küldetéssorozat, Vicho, szandzsánok (azokon behaltam!
) és persze Volk, akinek a szövegein szintén szakadtam! Amúgy zseniális a magyar felirat is. Ahogy oldjuk fel az egyre ütősebb képességeket, úgy lesz egyre élvezetesebb mind az emberi, mind pedig a vámpír alakban harcolás és felfedezés. Nyilván egy ponton túl már sok új izgalom nem fog érni és ellaposodhatnak az összecsapások, de ezért is tesz jót neki a nem elnyújtott játékidő.
És akkor jöjjenek a negatívumok, mert azért akad. A teljesítmény alapból botrányos és nincs HDR sem. Rászántam egy kis időt a beállításokra és DLSS 5 + HDR mod felrakásával és finomhangolással sikerült egy stabilan és jól futó valamint egészen pofásan kinéző játékot varázsolni. Ez a neural rendering atomkomoly! Nem csak az arcokat alakította sokkal életszerűbbé, de az egész látványt felturbózta. Nyilván még nem 100%-os és persze nem is hivatalos, de remek teszt volt nekem ezzel a játékkal.
Alapból se a PS4, se a PS5 kontrollert nem ismerte fel. "A fejlesztő e játék játékvezérlővel játszását javasolja." áll a Steam oldalán. Talán a második hotfix-nél már működött végre vezetékesen a PS5 kontroller, de a rezgést nem sikerült összehozni az 5. hotfixel sem. Ez mondjuk elég vicc!
Akadtak bugok, amik néhol kicsit viccesek, néhol pedig kimondottan idegesítőek. De szerencsére olyanba nem futottam bele, ami eltörte volna a játékot. Nagyon jót tett volna neki, ha csiszolgatják még és mondjuk jövő januárban adják ki.
De összességében baromira élveztem, totálisan ráfüggtem. Jó karakterek, remek párbeszédek, romantikázási lehetőségek és az egész atmoszféra nagyon rendben van. Abszolút érződik rajta, hogy az egykori CDPR fejlesztők által fejlesztett játékról beszélünk. Konkrétan a Witcher 3+Vampyr+Kingdom Come szerelemgyerekének is nevezhetjük. Nagyon kellett már egy ilyen szerepjáték! Ráadásul az end credits utáni képsorok is nagyon ütősre sikerültek!!! Már kész tényként nyilatkozzák a folytatás elkészítését, úgyhogy a remény él. Remélhetőleg hallgatnak a visszajelzésekre, tanulnak a hibákból és egy még letisztultabb második részt kapunk kézhez majd pár év múlva!
Egyetértek, kiváló játék. Nem szeretném az esetleges hibáit listázni. TBS és Star Wars rajongóként számomra kihagyhatatlan volt.
Life is Strange 2
Őszintén, meg nem mondom, miért került el majd tíz évig a franchise második része, amikor az első rész mellett a Before the Storm és a True Colors is az all-time kedvenceim közé tartozik. Sajnos a LiS 2 olyan sok sebből vérzik, hogy a zseniális befejezés ellenére sem tudom egy szinten kezelni a többivel.
Pedig papíron mindennek működnie kellett volna: az elgondolás kifejezetten tetszett, ahogy a Don’t Nodnál mertek szakítani a megszokott sémákkal. Jó ötlet volt a road movie-ra váltás, a két testvér kapcsolata és az, hogy ezúttal nem főhősünknek (Sean) van szuperereje, hanem az öcsénknek (Daniel), akit egyedül nevelünk az utunk során, és akire legfeljebb csak közvetett hatással lehetünk. Én nem bántam azt se, hogy az új koncepciónak hála a LiS 2-ben csak epizódszereplők kaptak helyet, magyarul a hőseink minden epizódban megismernek pár embert, aztán továbbállnak.
A játék nálam két ponton bukott el. A zsánerváltás miatt kinyílt a játéktér, tehát nem egy iskolában vagy egy kisvárosban fogunk bolyongani, hanem nagyobb részt a vadonban. Az ötlet tök jó, a klasszikus Life is Strange játékmechanikájával ötvözve viszont így egy sokszor fárasztó és ingerszegény walking simulatort kaptunk. Át kellett váltanom billentyűzet + egérre a játék során, mert a hosszadalmas túrák már-már megterhelők voltak a d-paddal. A vadon (az erdő, a havas-jeges erdő, a harmadik erdő, a sivatag és a kanyon) persze mind kihalt és steril, láthatatlan falakkal és kevés látnivalóval; nem fogunk tehát random vadállatokba belebotlani, csak a szkriptelt jeleneteknél.
Ennél is fájóbb pont volt az emlékezetes karakterek csaknem teljes hiánya. Egyedül Brody karaktere maradt meg bennem az első epizódból, a többiek slendrián módon lettek megírva, a többségük élettelen NPC-ként viselkedik a szó nem technikai, hanem pejoratív értelmében. Ez a fajta írói hanyagság sajnos nem csak a karaktereknél, hanem a sztoriban is többször visszaköszön, és így már érthető, a kiadó ezután miért passzolta át az IP-t a Before the Stormmal bizonyított Deck Nine-nak. A történet központi eleme ezúttal a rasszizmus (a mexikói testvérpár révén), amit sikerült úgy bemutatni, hogy a rasszizmus rossz, és a rasszisták mind tahó republikánusok (ha a kamera egy jelenet elején amerikai zászlót mutat, már sejthetjük, hogy itt valami rossz dolog fog következni. A szivárványos zászló jót jelent).
A játék (amúgy elég hatásos) kezdetekor hőseink véletlenül előidéznek egy olyan mértékű eseményt, ami után a teljes SWAT-állománynak, az FBI-nak és az Interpolnak is a nyakukban kéne loholnia. Menekülésük során a létező összes hibát sorra elkövetik, amiket az Investigation Discovery műsoraiban bemutattak, de mindennek ellenére egyszer sem éreztem a játékban, hogy bujkálnánk a hatóság elől. Pedig rohadt jól állt volna a játéknak egy kis rendőrök elől lopakodás.
És akkor a kegyelemdöfés: a játékban összetalálkozunk egy nővel, aki SPOILER
Miután a mélyponton túljutottam, egy mindenért kárpótoló fináléban volt részem, egy valódi drámát nyújtó befejezéssel. Összességében tele volt jó ötletekkel, drámával és fordulatokkal a játék, csak végig érezni lehetett rajta a kapkodást, és a fejlesztőknek így nem sikerült egy egyenletes színvonalat tartaniuk. Külön értékeltem, hogy a végtelen szövegnyi naplót felváltotta Sean gazdagon illusztrált sketchbookja, amit még kontextus nélkül is jó nézegetni. Az elejét leszámítva Daniel sem idegesített, és tetszett, hogy a viselkedése visszatükrözte a saját moralitásunkat. Bosszant, hogy ebből ki lehetett volna hozni a legjobb Life is Strange-játékot, de a didaktikus sztori, a sótlan karakterek és a hosszas túrák ellenére is behatárolt játéktér miatt többször zökkentett ki, mint kellett volna. A végső, LiS-toplista nálam ezért így néz ki:
1. Before the Storm
2. Life is Strange
3. True Colors
4. Life is Strange 2
…a legutóbbi két részről meg nem vagyok hajlandó tudomást venni. Kár ezért a franchise-ért, de egy nap talán jön valami más helyette.
Őszintén, meg nem mondom, miért került el majd tíz évig a franchise második része, amikor az első rész mellett a Before the Storm és a True Colors is az all-time kedvenceim közé tartozik. Sajnos a LiS 2 olyan sok sebből vérzik, hogy a zseniális befejezés ellenére sem tudom egy szinten kezelni a többivel.
Pedig papíron mindennek működnie kellett volna: az elgondolás kifejezetten tetszett, ahogy a Don’t Nodnál mertek szakítani a megszokott sémákkal. Jó ötlet volt a road movie-ra váltás, a két testvér kapcsolata és az, hogy ezúttal nem főhősünknek (Sean) van szuperereje, hanem az öcsénknek (Daniel), akit egyedül nevelünk az utunk során, és akire legfeljebb csak közvetett hatással lehetünk. Én nem bántam azt se, hogy az új koncepciónak hála a LiS 2-ben csak epizódszereplők kaptak helyet, magyarul a hőseink minden epizódban megismernek pár embert, aztán továbbállnak.
A játék nálam két ponton bukott el. A zsánerváltás miatt kinyílt a játéktér, tehát nem egy iskolában vagy egy kisvárosban fogunk bolyongani, hanem nagyobb részt a vadonban. Az ötlet tök jó, a klasszikus Life is Strange játékmechanikájával ötvözve viszont így egy sokszor fárasztó és ingerszegény walking simulatort kaptunk. Át kellett váltanom billentyűzet + egérre a játék során, mert a hosszadalmas túrák már-már megterhelők voltak a d-paddal. A vadon (az erdő, a havas-jeges erdő, a harmadik erdő, a sivatag és a kanyon) persze mind kihalt és steril, láthatatlan falakkal és kevés látnivalóval; nem fogunk tehát random vadállatokba belebotlani, csak a szkriptelt jeleneteknél.
Ennél is fájóbb pont volt az emlékezetes karakterek csaknem teljes hiánya. Egyedül Brody karaktere maradt meg bennem az első epizódból, a többiek slendrián módon lettek megírva, a többségük élettelen NPC-ként viselkedik a szó nem technikai, hanem pejoratív értelmében. Ez a fajta írói hanyagság sajnos nem csak a karaktereknél, hanem a sztoriban is többször visszaköszön, és így már érthető, a kiadó ezután miért passzolta át az IP-t a Before the Stormmal bizonyított Deck Nine-nak. A történet központi eleme ezúttal a rasszizmus (a mexikói testvérpár révén), amit sikerült úgy bemutatni, hogy a rasszizmus rossz, és a rasszisták mind tahó republikánusok (ha a kamera egy jelenet elején amerikai zászlót mutat, már sejthetjük, hogy itt valami rossz dolog fog következni. A szivárványos zászló jót jelent).
A játék (amúgy elég hatásos) kezdetekor hőseink véletlenül előidéznek egy olyan mértékű eseményt, ami után a teljes SWAT-állománynak, az FBI-nak és az Interpolnak is a nyakukban kéne loholnia. Menekülésük során a létező összes hibát sorra elkövetik, amiket az Investigation Discovery műsoraiban bemutattak, de mindennek ellenére egyszer sem éreztem a játékban, hogy bujkálnánk a hatóság elől. Pedig rohadt jól állt volna a játéknak egy kis rendőrök elől lopakodás.
És akkor a kegyelemdöfés: a játékban összetalálkozunk egy nővel, aki SPOILER
amúgy az anyánk, aki szó nélkül lelécelt rögtön azután, hogy megszülte az öcsénket, mindezt azért, mert szabadságra vágyott, és a saját életét akarta élni. Bár mondja, hogy sajnálja, de kb. ennyi. Nincs olyan opció a játékban, hogy elküldöd a fenébe, hanem ha akarod, ha nem, sidekick karakter lesz, akivel muszáj lesz együttműködnöd, “Mom”-nak hívhatod és megölelheted. Ez volt az a pont, aminél 2 hétre félretettem a játékot. A ghosting legundorítóbb formáját tárja elénk a játék, ami mind az apában, mind a két gyerekben életre szóló traumát okozott, de mi annyira elfogadók és megbocsátók vagyunk, hogy a játék elvárja tőlünk, hogy szeressük ezt a karaktert. Fú, de kibuktam ezen, egy játék sem hozott ki még belőlem olyan agresszív vágyat, hogy egy kitalált karaktert így megakarjak verni.
Miután a mélyponton túljutottam, egy mindenért kárpótoló fináléban volt részem, egy valódi drámát nyújtó befejezéssel. Összességében tele volt jó ötletekkel, drámával és fordulatokkal a játék, csak végig érezni lehetett rajta a kapkodást, és a fejlesztőknek így nem sikerült egy egyenletes színvonalat tartaniuk. Külön értékeltem, hogy a végtelen szövegnyi naplót felváltotta Sean gazdagon illusztrált sketchbookja, amit még kontextus nélkül is jó nézegetni. Az elejét leszámítva Daniel sem idegesített, és tetszett, hogy a viselkedése visszatükrözte a saját moralitásunkat. Bosszant, hogy ebből ki lehetett volna hozni a legjobb Life is Strange-játékot, de a didaktikus sztori, a sótlan karakterek és a hosszas túrák ellenére is behatárolt játéktér miatt többször zökkentett ki, mint kellett volna. A végső, LiS-toplista nálam ezért így néz ki:
1. Before the Storm
2. Life is Strange
3. True Colors
4. Life is Strange 2
…a legutóbbi két részről meg nem vagyok hajlandó tudomást venni.
Kár ezért a franchise-ért, de egy nap talán jön valami más helyette.„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
Legnépszerűbb cikkek
- 1. Ismét történelmet írt a LEGO, a boltokba került az eddigi legnagyobb szett, amely mellett a Titanic és az Eiffel-torony is elbújhat
- 2. A játékosok petíciót indítottak, hogy az Infinity Ward tegye elérhetővé csak PvE módban is a Call of Duty: Modern Warfare 4 DMZ-játékmódját
- 3. Egy korszak ezen a héten lezárul – végleg leállítják a Call of Duty Warzone 2.0 szervereit, már a pontos dátum is megvan
- 4. A PlayStation Plus 2026. novemberi kínálata
- 5. Már a Steamen is elérhető az egyszemélyes magyar fejlesztés, az RTS-TPS hibrid Operative Division
Legfrissebb fórumtémák
- 11:28
- Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld! [1676]
- 11:03
- Helyzetjelentés [157690]
- 16:52
- Warhammer 40,000: Rogue Trader [125]
- 14:51
- Grand Theft Auto VI 8. hírcsomag – előtöltés, élet a játékon belül, miről szól a sztori, milyen hosszú lesz a játék, hogyan készül a Sony a premierre [hozzászólások] [1]
- 13:23
- Új gép és bővítés - tippek és tanácsok [15180]
- 11:58
- Moderátoroknak [17416]
- 20:22
- Ki mivel játszik mostanában? [8360]
- 15:08
- GG - GameGuess játék [994]
- 00:23
- Filmsarok - mit láttál mostanában? [43447]
- 19:54
- 2 éves vagyok itt a Domeon.HIP-HOP HURÁÁ!!!!!! [280]
