Warhammer 40,000: Mechanicus II (PC):
Hatalmas meglepetés és óriási királyság volt az első rész 8 évvel ezelőtt! A játékmenet, a hangulat és a félelmetesen zseniális OST teljesen levett a lábamról és a mai napig az egyik legkiválóbb WH40K játék a piacon. Nem véletlenül volt az idei év egyik legjobban várt címe a folytatás számomra. A demo bejött, bizakodó voltam. Szinte minden tekintetben változott az elődhöz képest és sajnos nem mind vált előnyére.
Főhőseink mind visszatérnek az első részből és személyesen vezetik az összes küldetést. 1 hős és egy maroknyi általunk összeállítható csapat fog rendelkezésünkre állni. És itt jön az első változás, teljesen lineáris lett minden misszió. Már nincsenek elágazások és nem mi döntjük el merre megyünk. Valamint a küldetéseket megakasztó "döntések" sem igazán azok és főleg nem sok súlyuk van. Mindösszesen annyit befolyásolnak, hogy mennyire sok és milyen erősségű ellenfelekbe botlunk majd bele. A játék szerintem nehezebb lett. Olyan szinten bedaráltak az 5. küldin, hogy újra kellett kezdenem teljesen a játékot, mert a sokadik újrakezdésre sem sikerült lehoznom. Persze nem volt küldetés előtti mentésem. Kaptunk skill tree-t, ahol fokozatosan oldhatjuk fel a keményebb egységeket és egyéb passzív képességeket. Valamint a hőseink is ugyanúgy képességpontokból fejleszthetőek. A küldetések alatt szerezhetünk nekik alternatív fegyvereket és aktív képességeket, de ez igencsak limitált, búcsút intettek az első rész teljes testre szabhatóságának. A játék fogadtatása nem kimondottan jó, jelenleg 53%-on áll a Steam-en. Nem fogadta jól a rajongótábor a teljes megreformálást.
Ami tetszett:
-Hangulat és maga a harc az továbbra is fergeteges!
-Végre kapott mindenki szinkronhangot, ami szintén örvendetes. Vissza lehet állítani az első részben megszokottra, ha valakit zavarna a beszéd.
-A látvány előnyére változott.
Ami nem tetszett:
-Az ikonikus zenéknek nyoma sincs, teljesen erőtlen az OST. Vagy csak szimplán sokkal gyengébbre sikeredtek a zenék, szinte észrevehetetlenek. Vagy a hangmérnök iszonyatosan elszabta és nem így kellett volna szólnia 100% music volume mellett.
-A küldetés előtti roaster teljesen random, ahol összeállíthatom a csapatomat. Hiába oldottam már fel a Kastelan robotot, ha a játék úgy döntött, akkor nem adta be, mint választható egység.
-Néhány pályán indokolatlanul laggolt és szaggatott. Azt ajánlották, hogy a volumetric fog-ot vegyem minimumra, nem segített. 7-8 küldetéssel a vége előtt kikapcsoltam a vertical sync-et és soha többet nem jött elő a szaggatás. Hogy most ez volt a ludas vagy csak az utolsó pályák már jól futottak volna mindenképp, ezt sosem tudjuk meg.
-Bár a kontrolleres irányítás isten volt, de hiába támadtam már rá egy adott egységre és támadtam volna újra vagy nyomtam volna rá más aktív képességet, szinte rendszeresen random célpontot váltott önhatalmúlag. Emiatt számos alkalommal ment félre értékes akció, mert megszokásból azonnal nyomtam és nem vártam meg a fél másodpercet, hogy korrigáljak. Baromi idegesítő!
-A vége csöppet csalódás. Rövidke képsorral vége lett, nem hagyott mély nyomot bennem.
Amit mindenki döntsön el Magának:
-Van Necron kampány is a Ad Mech mellett. Én konkrétan abszolút nem vagyok kíváncsi rá, így az ki is marad.
Én őszintén örülök, hogy elkészült, mert összességében végig lebilincselt és jól szórakoztam. De hogy ilyen mértékű változtatásokat eszközöltek és ilyen silány jelenleg a megítélése, az valószínű komoly hatással lesz a Bulwark Studios-ra és így nem tudom, hogy valaha készülhet-e még folytatása. Én személy szerint nagyon örülnék neki, mert a hibái ellenére is egy kis gyöngyszem a WH40K rajongók számára.
Pragmata (PC):
2020 nyarán jelentették be egy hangulatos kis kedvcsinálóval és sokakkal egyetemben én is teljesen abban a hitben voltam, hogy nyitócímnek szánják a novemberi PS5 megjelenésre. Nem így lett. Majd teltek az évek, néha bejelentettek, hogy ismét elhalasztották és így szép lassan az érdeklődésem is majdhogynem 0-ra redukálódott 6 év alatt. Aztán elérhető lett a demo és jókorát csalódtam. Egyáltalán nem fogott meg a játékmenet, a hackelés is inkább csak kizökkentett és megakasztotta a harcot. Így végül bőven hátrébb is sorolódott, a majd talán egyszer kategóriába. Épp volt némi üresjárat a Mechanicus II előtt, így csak belekezdtem és egész hamar ráfüggtem. Sokkal jobb lett volna, ha a demo is a legelejéről indul, mert így már legalább volt kis minimális kötődés Diana-val. Nem tudom miért fájt volna nekik az a +10-15 perc, de annyi baj legyen. Szép fokozatosan tudjuk meg, hogy mi is történt a Hold bázison. Rengeteg feljegyzésbe és holofelvételbe botlunk majd és mind hozzáad némi infómorzsát a rejtélyes események hátteréhez. Diana pedig szépen apránként lopja be magát a szívünkbe, mert tündérien aranyos, ahogy tanulgatja az emberi lét mivoltát és kezd fokozatosan igazi kislányra hasonlítani. És még rajzol is nekünk cuki képeket, amiket ki is ragasztunk a menedék pultjának falára. Gyűjtögetni kell serényen a nyersanyagokat, mert a világ összes fejlesztése a rendelkezésünkre áll majd. És ha nem foglalkozunk velük, akkor alulmaradunk a harcban. Vannak szimulációs gyakorlatok, amikkel szintén szerezhetünk értékes fizetőeszközöket, de ember legyen a talpán, aki mindet lehozza az elérhető legkeményebb szinten. Én 15-20 próbálkozás után már olyan szinten ba**tam fel magam, hogy soha többet nem mentem vissza a szimulátorba. De én marha béna vagyok ezekhez az időre menő ügyességi ugrabugrához. A harc nagyon hamar megszokható és az auto-hack elsajátítása is segít majd. Valamint minél előbb oldjátok fel azt a képességet, hogy pingelésre megmutatja a közelben lévő felszedhető tárgyakat!!! Az rengeteget fog segíteni. A történet egy ponton rendesen meglepett, nem számítottam a csavarra és a vége is kellőképpen érzelmes. Nem kellett volna félrehajítanom a Mechanicus II megjelenésekor, mert kemény 1 óra volt vissza belőle....ma meg a világomról nem tudtam konkrétan, tanulhattam újra az egész irányítást. De ez már csak a saját hülyeségem, mindig ezt csinálom magammal.
A grafika iszonyatosan pofás, max grafikán és bekapcsolt RT-el abszolút pazar a látvány! Teljesítménybeli gondokkal sem találkoztam, végig gyönyörűen futott DLSS+FG kombóval.
Ha a videók vagy a beszámoló meghozta a kedved, akkor tessék rámenni. A Capcom nagyot megy idén, ez a játéka is kiváló minőséget képvisel.
Fórum » Beszélgetés a játékokról
Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!
Kathy Rain 2: Soothsayer
Alig egy pár éve áradoztam az első részről, ami akkor eléggé betalált nálam. Nem csak a pixel art grafikájával idézte meg a ‘90-es évek kalandjátékait, de a narratíva is olyan volt, mint az ilyen korabeli tévésorozatok. A sztori egy ártatlan young adult-kalandnak indult, amiben a talpraesett koleszos lány detektívmunkába kezd (ahogy az lenni szokott...), hogy aztán egy ponton a történet a Twin Peaks és az X-akták legmisztikusabb, és egyben legvérfagyasztóbb részeit elevenítse meg. A játék nem akart forradalminak tűnni, hanem a már máshol bevált recepteket alkalmazta kiváló érzékkel. Szurkoltam magamban, hogy legyen folytatás, mert maradt még potenciál a karakterben és a sztoriban, és megörültem, amikor a készítők részéről megtörtént a bejelentés.
Na és a fő ok, hogy ilyen részletesen tértem ki az első részre, az az, hogy szinte szóról szóra leírhatnám ugyanezt a második részre vonatkoztatva is. A pixel art grafika jóval kidolgozottabb lett (bár az első rész stílusa jobban tetszett, jobban tudtam kötni a nosztalgikus emlékekhez), de ezt leszámítva nem sok minden változott. A játékmenet maradt a régi, a sztori ezúttal is lassan indul be (hogy aztán a végjátékra ugyanúgy elszabaduljon a pokol), és a szinkronhangok is megmaradtak. A kalandjáték-rész ezúttal sem túl nehéz, minimális detektívmunkával mindenre logikusan rá lehet jönni (igaz, egy rész volt, ahol walkthrough-hoz nyúltam, amikor elfogyott a türelmem). Összességében tetszett, örültem. Aki egy kicsit is szerette a point and click kalandokat, annak továbbra is jó szívvel ajánlom a franchise-t. A mérsékelt lelkesedésem inkább annak szól, hogy amíg az első rész sztorija váratlanul ért, amikor egy ponton egyik mindfuck-ból vitt át a másikba, addig a második rész ehhez képest csak minimálisan emelte a tétet. Feszegeti a határokat, de csak visszafogottan. Mivel azonban ezúttal is több lett a végére a felmerült, mint a megválaszolt kérdés, izgatottan várom, hogy bejelentsenek egy harmadik részt.
Ha ez így lesz, akkor viszont nem árt, ha végképp elgurul a gyógyszer az írók részéről, és a korábbiaknál is bevállalósabbak lesznek!
Alig egy pár éve áradoztam az első részről, ami akkor eléggé betalált nálam. Nem csak a pixel art grafikájával idézte meg a ‘90-es évek kalandjátékait, de a narratíva is olyan volt, mint az ilyen korabeli tévésorozatok. A sztori egy ártatlan young adult-kalandnak indult, amiben a talpraesett koleszos lány detektívmunkába kezd (ahogy az lenni szokott...), hogy aztán egy ponton a történet a Twin Peaks és az X-akták legmisztikusabb, és egyben legvérfagyasztóbb részeit elevenítse meg. A játék nem akart forradalminak tűnni, hanem a már máshol bevált recepteket alkalmazta kiváló érzékkel. Szurkoltam magamban, hogy legyen folytatás, mert maradt még potenciál a karakterben és a sztoriban, és megörültem, amikor a készítők részéről megtörtént a bejelentés.
Na és a fő ok, hogy ilyen részletesen tértem ki az első részre, az az, hogy szinte szóról szóra leírhatnám ugyanezt a második részre vonatkoztatva is. A pixel art grafika jóval kidolgozottabb lett (bár az első rész stílusa jobban tetszett, jobban tudtam kötni a nosztalgikus emlékekhez), de ezt leszámítva nem sok minden változott. A játékmenet maradt a régi, a sztori ezúttal is lassan indul be (hogy aztán a végjátékra ugyanúgy elszabaduljon a pokol), és a szinkronhangok is megmaradtak. A kalandjáték-rész ezúttal sem túl nehéz, minimális detektívmunkával mindenre logikusan rá lehet jönni (igaz, egy rész volt, ahol walkthrough-hoz nyúltam, amikor elfogyott a türelmem). Összességében tetszett, örültem. Aki egy kicsit is szerette a point and click kalandokat, annak továbbra is jó szívvel ajánlom a franchise-t. A mérsékelt lelkesedésem inkább annak szól, hogy amíg az első rész sztorija váratlanul ért, amikor egy ponton egyik mindfuck-ból vitt át a másikba, addig a második rész ehhez képest csak minimálisan emelte a tétet. Feszegeti a határokat, de csak visszafogottan. Mivel azonban ezúttal is több lett a végére a felmerült, mint a megválaszolt kérdés, izgatottan várom, hogy bejelentsenek egy harmadik részt.
Ha ez így lesz, akkor viszont nem árt, ha végképp elgurul a gyógyszer az írók részéről, és a korábbiaknál is bevállalósabbak lesznek!„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
Már megvettem, jövő csütörtökön lesz még egy utolsó nagy megmérettetésem, utána belevágok azonnal.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Pont most vittem végig. Sajnos ez már a sokadik Dark Pictures sztori/játék, ami elvérzik a karakterei, vagy a történet miatt. Míg az előző a technikai problémákról híresült el (mert a sztoriról nem igazán tudott, azt is végigvittem, de már semmire sem emlékeszem belőle), addig ez egész jó volt ebben a tekintetben, max. grafikai belassulások voltak, de csak mert kivételesen nem kapcsoltam DLSS-t (de ray tracinget sem, úgyhogy az kimaradt). Szal látványra tényleg jó. Emellett pár változtatást eszközöltek a megtalálható cuccokkal, látod mennyi van egy adott jelenetnél. Viszont itt egy újabb sztori, aminek bizonyos elemei miatt kicsit súlytalanná válik az egész élmény. Az se segíti, hogy a karakterek is nagyon laposak, rájuk se fogok emlékezni. Ez se egy igazán jó Dark Pictures élmény, de most jobban belegondolva, mivel a technikai része egész rendben van, emiatt jobbak között kellene emlegetni.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
Directive 8020 (PC):
Izgatottan vártam ezt a játékot, mert végre sci-fi környezetet választott az Until Dawn-t fejlesztő csapat, ami sokkal közelebb áll hozzám. Nem akartam egyáltalán szívatni magam, így nyilván a legkönnyebb nehézséget választottam, viszont letiltottam a visszapörgetési lehetőséget. Így igazából minden választás és halál végleges volt. Ez persze csökkentette valamelyest a parafaktort, mert sokkal könnyebben kiszabadultam a lények karmai közül. De még így is sikerült a legvégén elveszítenem valakit a megmaradt legénységből, mert rossz gombot nyomtam meg hirtelen.
A történet nagyjából semmi eredetit nem hordoz magában. The Thing, Halálhajó, Moon, Black Mirror és egy kis Alien is megtalálható benne inspiráció gyanánt. A játékmenet továbbra sem túl bonyolult, nagy fejtörést nem fog okozni egyik megoldandó feladat sem. Ami elviszi a hátán, az az atmoszféra, a remek szereplők és a párbeszédek. Valamint menet közben lehet egymással chatelni is, azt is érdemes használni! A látvány valami hihetetlen pazar!!! Jól sikerült a natív HDR támogatás, a Ray Tracing pedig itt kimondottan erősen ajánlott! Elképesztően jók a tükröződések, fények és árnyékok. És végre egy újabb cím, amiben boldogult ezzel a funkcióval a korosodó konfigom.
Én talán kicsit azzal rontottam el magamnak az élményt, hogy túl analitikusan tekintettem az egészre és próbáltam megérteni és logikát találni benne. De ha ezt teszed, akkor igen könnyen elvérezhet szegény. Így érdemesebb a horror és vállalati disztópia mivoltára koncentrálni.
Több alkalommal meglepett, voltak váratlan fordulatok és kétszer majdnem a szívem is megállt. De a sokadik bujkálós szakasznál már inkább csak futottam és a cél felé. Nyilván ezt a legnehezebb fokozaton nem feltétlen lehet kivitelezni, ott lehet instant halál van.
Nem tudom mennyi idő lehetett, szerintem max 7-8 óra összesen. Összességében nem lett rossz, de kiemelkedően jó sem. Sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből a settingből sokkal feszültebb légkörrel. Ha nagyon vártad és épp nincs mivel elütnöd az időt, akkor kaphat egy esélyt. De az se baj, ha megvártok egy 50-60%-os leárazást.
Izgatottan vártam ezt a játékot, mert végre sci-fi környezetet választott az Until Dawn-t fejlesztő csapat, ami sokkal közelebb áll hozzám. Nem akartam egyáltalán szívatni magam, így nyilván a legkönnyebb nehézséget választottam, viszont letiltottam a visszapörgetési lehetőséget. Így igazából minden választás és halál végleges volt. Ez persze csökkentette valamelyest a parafaktort, mert sokkal könnyebben kiszabadultam a lények karmai közül. De még így is sikerült a legvégén elveszítenem valakit a megmaradt legénységből, mert rossz gombot nyomtam meg hirtelen.
A történet nagyjából semmi eredetit nem hordoz magában. The Thing, Halálhajó, Moon, Black Mirror és egy kis Alien is megtalálható benne inspiráció gyanánt. A játékmenet továbbra sem túl bonyolult, nagy fejtörést nem fog okozni egyik megoldandó feladat sem. Ami elviszi a hátán, az az atmoszféra, a remek szereplők és a párbeszédek. Valamint menet közben lehet egymással chatelni is, azt is érdemes használni! A látvány valami hihetetlen pazar!!! Jól sikerült a natív HDR támogatás, a Ray Tracing pedig itt kimondottan erősen ajánlott! Elképesztően jók a tükröződések, fények és árnyékok. És végre egy újabb cím, amiben boldogult ezzel a funkcióval a korosodó konfigom.
Én talán kicsit azzal rontottam el magamnak az élményt, hogy túl analitikusan tekintettem az egészre és próbáltam megérteni és logikát találni benne. De ha ezt teszed, akkor igen könnyen elvérezhet szegény. Így érdemesebb a horror és vállalati disztópia mivoltára koncentrálni.
Több alkalommal meglepett, voltak váratlan fordulatok és kétszer majdnem a szívem is megállt. De a sokadik bujkálós szakasznál már inkább csak futottam és a cél felé. Nyilván ezt a legnehezebb fokozaton nem feltétlen lehet kivitelezni, ott lehet instant halál van.
Nem tudom mennyi idő lehetett, szerintem max 7-8 óra összesen. Összességében nem lett rossz, de kiemelkedően jó sem. Sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből a settingből sokkal feszültebb légkörrel. Ha nagyon vártad és épp nincs mivel elütnöd az időt, akkor kaphat egy esélyt. De az se baj, ha megvártok egy 50-60%-os leárazást.
Saros:
A Housemarque 5 évvel ezelőtt a Returnal-al már lerobbantotta az arcomat. Nem is voltam tisztában vele, hogy ennyire képes lehetek rákattanni egy ilyen bullet hell őrületre, de hamar a rabjává váltam. A Saros-t viszont nem feltétlenül csak azoknak ajánlom, akik imádták a Returnalt. Sokkal frusztrálóbb volt az előző címük, ez már bőven játékosbarátabb és idegnyugtatóbb. Mivel van egy páncélfejlesztéses skilltree, amivel igencsak korrekt módon tápolhatod Devraj értékeit. Szóval már nem igen hat meg egy esetleges halál, mert fejlesztesz és mész vissza gyilkolni, csak ezúttal már erősebb statokkal. De ettől függetlenül azért jobb nem elhalálozni! És itt jön be a második nagyon fincsi könnyítés, a módosítók használata. Nálam ha jól emlékszem, akkor a harmadik elpatkolásom után adta be a játék, hogy helló, egyébként itt egy teljes menü, amiben módosíthatod a bolygón uralkodó körülményeket. Viszont mindennek ára van. Ha túl sok könnyítő funkciót aktiválsz, akkor azzal majdnem egyenértékű nehezítést is be kell kapcsolnod. Olyan, mint egy mérleg és ha nincs balanszban, akkor nem engedi érvényesíteni a beállításokat. Viszont olyan szinten tudod finomítani a játék nehézségét, hogy még a hozzám hasonló bénák is röhögve le tudják hozni a kampányt.
A sztoriról nem szeretnék sokat mesélni, mert ezt személyesen kell átélni. Adott ez a Carcosa nevű bolygó, ahol felfedeztek egy Lucenite nevezetű nyersanyagot, amiből 1 kg elegendő egy nagyobbacska város energiaszükségletének kielégítésére egy laza évtizedre. Úgyhogy a kapzsi megavállalat (Soltari) nem is húzza az időt, egyből 3 küldetést indít, 3 külön űrhajóval. Természetesen a kapcsolat teljesen megszakad mindegyikkel, így érkezünk mi az Echelon IV küldetés keretében, mely főként már fegyveres végrehajtókból áll, akik közül mi vagyunk az egyik. Rövid időn belül kiderül, hogy mi egyetlen egy céllal vállaltuk el a feladatot, hogy megtaláljunk valakit, aki az Echelon I-el elsőként ért a bolygóra. Szinte rögtön elkezdődnek a furcsa történések, kezd megbomlani a társaink elméje és mindemellett még a csak a profitot szem előtt tartó vállalati A.I. is csak dirigál nekünk. Aztán szép fokozatosan elkezd kibontakozni a teljes mindfuck történet, amit nem csak az átvezetőkből, de a temérdek naplóbejegyzésből, audio és holo felvételből rakhatunk össze. Az utolsó főellenség legyőzése után lehetőséget kapunk folytatni a kutakodást és jó 2 órányi további játékóra után eljutunk a titkos befejezéshez is. Ne hagyjátok ki semmiképp!
Ez volt az első játékom a nemrég vásárolt PRO-mon és azt kell mondanom, hogy valami hihetetlenül elképesztő a látvány!!!
OLED-en egyszerűen varázslatosan pazar, rengetegszer megálltam gyönyörködni és fotózni (sajnos fotó mód egyelőre nincs). A stabil 60 FPS-t végig tartja, tökéletesen PS-re optimalizált játékélményt nyújt.
28 óra alatt értem a végére, de ha a kimaxolás a cél, akkor szerintem egy 35-40 óra biztos van benne. Ha imádtad a Returnalt vagy esetleg abbahagytad, mert túl frusztrálónak találtad a halálozás miatti büntit, akkor a Saros-al nyugodtan tegyél egy próbát, mert itt szinte semennyire nem fog meghatni 1-1 megmördelés. Leporolod Magad, fejlesztesz a páncélon és már teleportálsz is vissza a biomba, hogy kegyetlen bosszút állj a rusnyaságokon!
A Housemarque 5 évvel ezelőtt a Returnal-al már lerobbantotta az arcomat. Nem is voltam tisztában vele, hogy ennyire képes lehetek rákattanni egy ilyen bullet hell őrületre, de hamar a rabjává váltam. A Saros-t viszont nem feltétlenül csak azoknak ajánlom, akik imádták a Returnalt. Sokkal frusztrálóbb volt az előző címük, ez már bőven játékosbarátabb és idegnyugtatóbb. Mivel van egy páncélfejlesztéses skilltree, amivel igencsak korrekt módon tápolhatod Devraj értékeit. Szóval már nem igen hat meg egy esetleges halál, mert fejlesztesz és mész vissza gyilkolni, csak ezúttal már erősebb statokkal. De ettől függetlenül azért jobb nem elhalálozni! És itt jön be a második nagyon fincsi könnyítés, a módosítók használata. Nálam ha jól emlékszem, akkor a harmadik elpatkolásom után adta be a játék, hogy helló, egyébként itt egy teljes menü, amiben módosíthatod a bolygón uralkodó körülményeket. Viszont mindennek ára van. Ha túl sok könnyítő funkciót aktiválsz, akkor azzal majdnem egyenértékű nehezítést is be kell kapcsolnod. Olyan, mint egy mérleg és ha nincs balanszban, akkor nem engedi érvényesíteni a beállításokat. Viszont olyan szinten tudod finomítani a játék nehézségét, hogy még a hozzám hasonló bénák is röhögve le tudják hozni a kampányt.
A sztoriról nem szeretnék sokat mesélni, mert ezt személyesen kell átélni. Adott ez a Carcosa nevű bolygó, ahol felfedeztek egy Lucenite nevezetű nyersanyagot, amiből 1 kg elegendő egy nagyobbacska város energiaszükségletének kielégítésére egy laza évtizedre. Úgyhogy a kapzsi megavállalat (Soltari) nem is húzza az időt, egyből 3 küldetést indít, 3 külön űrhajóval. Természetesen a kapcsolat teljesen megszakad mindegyikkel, így érkezünk mi az Echelon IV küldetés keretében, mely főként már fegyveres végrehajtókból áll, akik közül mi vagyunk az egyik. Rövid időn belül kiderül, hogy mi egyetlen egy céllal vállaltuk el a feladatot, hogy megtaláljunk valakit, aki az Echelon I-el elsőként ért a bolygóra. Szinte rögtön elkezdődnek a furcsa történések, kezd megbomlani a társaink elméje és mindemellett még a csak a profitot szem előtt tartó vállalati A.I. is csak dirigál nekünk. Aztán szép fokozatosan elkezd kibontakozni a teljes mindfuck történet, amit nem csak az átvezetőkből, de a temérdek naplóbejegyzésből, audio és holo felvételből rakhatunk össze. Az utolsó főellenség legyőzése után lehetőséget kapunk folytatni a kutakodást és jó 2 órányi további játékóra után eljutunk a titkos befejezéshez is. Ne hagyjátok ki semmiképp!
Ez volt az első játékom a nemrég vásárolt PRO-mon és azt kell mondanom, hogy valami hihetetlenül elképesztő a látvány!!!
OLED-en egyszerűen varázslatosan pazar, rengetegszer megálltam gyönyörködni és fotózni (sajnos fotó mód egyelőre nincs). A stabil 60 FPS-t végig tartja, tökéletesen PS-re optimalizált játékélményt nyújt.
28 óra alatt értem a végére, de ha a kimaxolás a cél, akkor szerintem egy 35-40 óra biztos van benne. Ha imádtad a Returnalt vagy esetleg abbahagytad, mert túl frusztrálónak találtad a halálozás miatti büntit, akkor a Saros-al nyugodtan tegyél egy próbát, mert itt szinte semennyire nem fog meghatni 1-1 megmördelés. Leporolod Magad, fejlesztesz a páncélon és már teleportálsz is vissza a biomba, hogy kegyetlen bosszút állj a rusnyaságokon!
Kemény voltam és kihagytam Az erre szánható időt inkább beletettem a Fallout második évadába. Egyik Fallout-tal sem játszottam soha. Lehet, hogy hiba volt (mármint nem játszani).
Az első évad tökéletes szintjét nem érte el, de így is nagyon ütős. És olyan volt, mintha egy játékot néztem volna végig. Úgyhogy ezt javaslom
Retro games sorozatom folytatva: a maradék képernyőidőt (a 2018-as) Battlefield V kampányra (hard) allokáltam. Agyatlan lövöldözősnek tökéletes volt, a szenegáli katonás sztori negyedszázados MoH:AA emlékeket ébresztett, de a többi is rendben volt (még a Last Tiger is, amit leginkább a moralizálás miatt rakhattak be). Az EA szerint 15 óra ment bele, ebből nagyon sok lehetett a töltőképernyő. Néha voltak akadások meg azért a grafika is lehetett már akkoriban is jobb, az animációkat meg inkább hagyjuk). 2 dollárt megért.
Az erre szánható időt inkább beletettem a Fallout második évadába. Egyik Fallout-tal sem játszottam soha. Lehet, hogy hiba volt (mármint nem játszani).
Az első évad tökéletes szintjét nem érte el, de így is nagyon ütős. És olyan volt, mintha egy játékot néztem volna végig. Úgyhogy ezt javaslom
Retro games sorozatom folytatva: a maradék képernyőidőt (a 2018-as) Battlefield V kampányra (hard) allokáltam. Agyatlan lövöldözősnek tökéletes volt, a szenegáli katonás sztori negyedszázados MoH:AA emlékeket ébresztett, de a többi is rendben volt (még a Last Tiger is, amit leginkább a moralizálás miatt rakhattak be). Az EA szerint 15 óra ment bele, ebből nagyon sok lehetett a töltőképernyő. Néha voltak akadások meg azért a grafika is lehetett már akkoriban is jobb, az animációkat meg inkább hagyjuk). 2 dollárt megért.
Elvileg a legolcsóbb GP-ban is benne van, nem kell megvenni ezért a 10-12 óra játékidőért.
Végigpörgettem a demo-t, nekem bejött. Meg VR Pisti stream-jébe is belekukkantottam.
Abszolút nem kizárt, hogy én ezt a közeljövőben meg fogom venni magamnak.
Abszolút nem kizárt, hogy én ezt a közeljövőben meg fogom venni magamnak.
65-ös tv-n is remekül festett. De abszolút megértem ha valakinek ez nem pálya. Számomra különleges élmény volt és üde kis színfolt idénre.
A demo-t próbálgattam a steam deck miatt, mert arra kerestem utazáshoz játékokat. És bevallom, jobban élveztem mint vártam volna! Kicsit 2D Arkham Asylum harc, és nekem azon Batman játékok harcrendszere bejött. Szóval lehet, hogy "a puding próbája ha kevés" (sic!) alapon egy próbát megérhet.
A pixelart szerintem is... minimum véleményes, hogy mennyire art, de ez nem a szándékoltan ocsmány kategória, mint sok ilyen hanem csak egyszerű, és nem bántóan szemcsés (SD-n persze más érzet).
De a 20 ojrót soknak érzem így is. Majd lesz olcsóbb is.
A pixelart szerintem is... minimum véleményes, hogy mennyire art, de ez nem a szándékoltan ocsmány kategória, mint sok ilyen hanem csak egyszerű, és nem bántóan szemcsés (SD-n persze más érzet).
De a 20 ojrót soknak érzem így is. Majd lesz olcsóbb is.
Man literally too angry to die
Megértem. Én is épp eleget toltam C64-en meg 2x86-oson ezeket, de ez valami egészen különleges és magával ragadó, tele egyedi megoldásokkal. A hangulata verhetetlen, a sztori is korrekt. CP rajongóknak mindenképp egy kuriózum.
Nem vagyok grafomán, de erre ránéztem és azt éreztem, hogy visszautaztam a 90es évekbe, amikor C64-en játszottam... Szép volt, jó volt, de elmúlt és ez jól van így.
Egyébként pedig nem zavar a pixel art, de ebből csak a pixelt látom, az art nekem egy Pollock festmény szintjén van
Egyébként pedig nem zavar a pixel art, de ebből csak a pixelt látom, az art nekem egy Pollock festmény szintjén van
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Köszi. Néztem egy negyedórát gameplayből, valóban ütős a hangulata és szerintem nagyon dögösen néz ki. Az ugrabugra kicsit elbizonytalanított, olyan már áll sorban itthon évek óta.
Odáig olvastam, hogy pixel art... előre megyünk, nem hátra 
Dark Archon
Replaced (PC):
Tudjátok jól, hogy AAA megszállott vagyok és nagyon ritkán megyek önszántamból indie játék közelébe. Viszont, amikor megláttam az első játékmenet videót, akkor teljesen megbabonázott, majd a demo végigjátszása közben lerobbant a fejem konkrétan!
Amint elérhetővé vált a Game Pass kínálatában, azonnal indítottam is! Egészen különleges atmoszférát sikerült teremteni az alternatív '80-as évek és a Blade Runner összegyúrásával. A pixel art grafika sokszor már-már művészi, a fény-árny játékokkal és különleges operatőri megoldásokkal. A sztori korrekt és végig lebilincselő. Az apró kis infómorzsák, amikre rábukkanunk menet közben pedig kiválóan körvonalazzák és építik a lore-t. Mivel beszédszinkron nincs a játékban és mindent olvasni kell, így különösen odafigyeltek a hangokra és a zenékre. Mindkettő fergetegesre sikerült! A synthwave, rock és ambient muzsikák remekül működnek mindvégig.
Ami idegörlő tud lenni, az a platformer ugrabugra. Ott voltam azért párszor agyvérzés közeli állapotban, úgyhogy kössétek fel a gatyót! Minden mm-re és másodpercre pontosan van kiszámolva, szóval ha nem pont oda ugrasz, vagy csak kicsit is lassabban reagálsz, akkor instant halál.
A harc ritka élvezetes és folyamatosan kapjuk az újabb képességeket, amikkel még változatosabban tudunk leszámolni az ellennel!!!
Én nagyon jó szívvel ajánlom mindazok számára, akik nem ódzkodnak a műfajtól, vagy akik hozzám hasonlóan picit nosztalgiaként élik meg ezt a stílust. 12,5 óra volt nekem összesen.
Tudjátok jól, hogy AAA megszállott vagyok és nagyon ritkán megyek önszántamból indie játék közelébe. Viszont, amikor megláttam az első játékmenet videót, akkor teljesen megbabonázott, majd a demo végigjátszása közben lerobbant a fejem konkrétan!
Amint elérhetővé vált a Game Pass kínálatában, azonnal indítottam is! Egészen különleges atmoszférát sikerült teremteni az alternatív '80-as évek és a Blade Runner összegyúrásával. A pixel art grafika sokszor már-már művészi, a fény-árny játékokkal és különleges operatőri megoldásokkal. A sztori korrekt és végig lebilincselő. Az apró kis infómorzsák, amikre rábukkanunk menet közben pedig kiválóan körvonalazzák és építik a lore-t. Mivel beszédszinkron nincs a játékban és mindent olvasni kell, így különösen odafigyeltek a hangokra és a zenékre. Mindkettő fergetegesre sikerült! A synthwave, rock és ambient muzsikák remekül működnek mindvégig.
Ami idegörlő tud lenni, az a platformer ugrabugra. Ott voltam azért párszor agyvérzés közeli állapotban, úgyhogy kössétek fel a gatyót! Minden mm-re és másodpercre pontosan van kiszámolva, szóval ha nem pont oda ugrasz, vagy csak kicsit is lassabban reagálsz, akkor instant halál.
A harc ritka élvezetes és folyamatosan kapjuk az újabb képességeket, amikkel még változatosabban tudunk leszámolni az ellennel!!!
Én nagyon jó szívvel ajánlom mindazok számára, akik nem ódzkodnak a műfajtól, vagy akik hozzám hasonlóan picit nosztalgiaként élik meg ezt a stílust. 12,5 óra volt nekem összesen.
Sajnos leghamarabb júniusban tudok gamet venni, a Saros, a Lego Batman és ez a három nagyon-nagyon várós. Azonnal behúzom, amint ráérek megint.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Crimson Desert (PC):
Két napja pontot tettem a sztori végére, de még hagytam kicsit ülepedni. Igazából az pont elég visszaigazolás, hogy mióta letettem, azóta megint végtelen ürességet érzek és semminek nincs értelme már az életben. Nyilván nem ilyen drasztikus a helyzet, de nagyon csúnyán beszippantott és durván ráfüggtem. Ritka, ha egy játék miatt mindig rohanna haza az ember munkából, hogy folytathassa.
Elöljáróban annyit, hogy amennyiben nincs temérdek szabadidőd, akkor igazából nagyon bele se kezdj! Bár ha nem bánod, hogy hosszú hónapok alatt érsz a végére, akkor végül is hajrá. Nagyjából 10-15 óra játék után kezd el konkrétan kitárulkozni és megmutatni, hogy mire is számíthat a játékos. Folyamatosan adagolja az új játékmechanikákat és az újdonságokat. Tele volt a FB cikkekkel, hogy 50-60 óra játék után sem hagyták el egyesek a kezdőterületet, vagy hogy teljes mértékben ignorálják a küldetéseket és a kampányt, csak cicákat szelídítenek. Bizony! Lehet összesen 30 háziállatod és a kutyákra vagy macsekokra vehetsz írtó cuki páncélokat és sisakokat is. Mind ott fognak aranyosan kóborolni a táborban.
Na de mindezt félretéve, ez a játék konkrétan visszahozta a Skyrim féle extázist és a felfedezés örömét. Adott egy elképesztően hatalmas térkép, amin csak úgy elindulhatsz felfedezni. Mindemellett temérdek küldetésbe is bele lehet botlani. Bányászat, halászat, vadászat, kereskedés, banki befektetés, mini-játékok, tábormenedzsment, társak küldetésre küldése, legendás hátasok összeszedése...itt igazából van minden is, amit akartok. Valamint feladványok!!! RENGETEG FEJTÖRŐS PUZZLE, arra készüljetek. Ráadásul akad 76 leverendő boss is! Nagy volt a sírás a megjelenést követő napokban, így nerfelve lettek, de azért akad még így is néhány, akik még a legtáposabb karaktereket is földbe döngölik.
3 játszható karakter van, de nyilván a fősztori és a tábori küldetések főként Kliffre koncentrálnak. Én csak kis időre kipróbáltam Damiane-t, mert muszáj volt összeszednem egy csini kis páncélszettet neki, hogy miképp áll rajta.
A harc nem túl bonyolult, viszont kellően látványos. Lehetünk MMA harcosok és puszta kézzel írthatjuk az ellent, vagy akár elementális képeségekkel is megritkíthatjuk őket, de persze fegyverekkel is harcolhatunk. Én úgy gondolom, hogy egyes elit egység és néhány boss kimondottan gusztustalan. Amikor stunlock-ban tartanak, ignorálják a nehéz pusztító csapásaitokat és mikor belelendülnétek, akkor sebezhetetlenek lesznek jó pár másodpercre. Szóval azért lehet majd néhány agyvérzés közeli állapot és üvöltözés, erre fel kell készülni.
Technikai szempontból szerintem lenyűgöző, legalábbis saját tapasztalat alapján. Maximumra húzott grafikával, bekapcsolt RT+RR-el csodálatosan gyönyörűen futott, mindössze pár másodperces töltési idővel gyorsutazásoknál. DLSS+FG természetesen be volt kapcsolva, mert "csak" egy 5600X, 32 GB, RTX 4070 Ti 12 GB áll rendelkezésre és 1440p-ben játszom. De a látvány sokszor lélegzetelállító és szemetgyönyörködtető jelzőkkel illethető.
Ráadásul olyan szintű részletességek vannak, hogy esőzés után kisebb patakok és nagyobb pocsolyák alakulhatnak ki olyan helyen, ahol előtte csak száraz föld volt. Végignézhetünk egy szobrászt, aki egy kőtömbből kifarag egy teljes szobrot 1 nap leforgása alatt, kivágott fából méhek szabadulhatnak el, amik megtámadják a közelben járókat, Damiane-t látványosan megbámulják a lakosok és még sorolhatnám naphosszat.
A fejlődés nem xp-hez kötött, hanem artifact-okat kell összeszedni és azzal fejleszthetjük a képességeinket, de ugyanez a tárgy kell a felszerelésünk magas szintre húzásához is, úgyhogy nagyon meg kell gondolni mire költünk. Transmog rendszer egyelőre nincs sajnos, ami hatalmas szívfájdalom, mert 60+ óra játék után én is szerettem volna már új páncélt hordani és már jó sokat beleinvesztáltam a játék elején vásárolt teljes vértbe. A fegyver ugyanez.
Viszont a jó hír, hogy a fejlesztőcsapat valami iszonyatos sebességgel dolgozik és végig hallgatnak a játékosok visszajelzéseire/kéréseire. Eddig 3 patch érkezett rekord sebességgel és mindegyik elképesztően jó QoL változtatásokat és új funkciókat hozott. Az irányítás is kapott bőven javítást, őszintén szólva az okozta a legtöbb fejfájást számomra. Még most sem tökéletes, de jobb, mint a megjelenés napján.
TL;DR: Adott egy óriási nyílt világ, amiben ha szeretnél, akkor elmerülhetsz 3-400 órára és rejtett kincseket kereshetsz, boss-okat ölhetsz, vagy csak szimplán állatokat nevelgetsz a farmodon és fákat növesztesz a kertetben miközben a 30 dagadt cicád kóborol körülötted (it's a peaceful life). Vagy ráfekszel az amúgy nem rövid kampányra és letolod a kalandot 60-70 óra alatt. Nekem volt úgy 94 óra, hogy belekóstoltam minden mechanikába, mellékküldetés sorozatba és kardélre hánytam jó pár random boss-t a nagyvilágban. De ha fel akarnám tápolni a karakterem olyan szintre, hogy a legkeményebb szörnyetegekkel is végezni tudjak, akkor szerintem alsó hangon kellene még vagy 150 óra. Úgyhogy mindenki döntse el Magának, én piszkosul élveztem és már most hiányzik Pywel. Szerintem már jelenleg is bőven remek állapotban van, de ha ilyen sebességgel bővítik és foltozgatják, akkor ebből valami még különlegesebb is kiforrhat pár hónap elteltével. Ráadásul már most ígérik a teljesen ingyenes kiegészítőt hozzá. Az sokat elmond róla, hogy nagyjából 4-5 nap leforgása alatt feljött Steam-en vegyesből nagyon pozitívba és Metacritic-en is elég szerény induló számról 8,8-ra. Szóval a kezdeti hőbörgők után végre elkezdték pontozni azok, akik hajlandóak voltak 10+ órát maradni és megtapasztalni, hogy milyen is a játék valójában. Nem pedig eladták a lemezt 1,5 óra után, hogy ez egy fo*.
Két napja pontot tettem a sztori végére, de még hagytam kicsit ülepedni. Igazából az pont elég visszaigazolás, hogy mióta letettem, azóta megint végtelen ürességet érzek és semminek nincs értelme már az életben. Nyilván nem ilyen drasztikus a helyzet, de nagyon csúnyán beszippantott és durván ráfüggtem. Ritka, ha egy játék miatt mindig rohanna haza az ember munkából, hogy folytathassa.
Elöljáróban annyit, hogy amennyiben nincs temérdek szabadidőd, akkor igazából nagyon bele se kezdj! Bár ha nem bánod, hogy hosszú hónapok alatt érsz a végére, akkor végül is hajrá. Nagyjából 10-15 óra játék után kezd el konkrétan kitárulkozni és megmutatni, hogy mire is számíthat a játékos. Folyamatosan adagolja az új játékmechanikákat és az újdonságokat. Tele volt a FB cikkekkel, hogy 50-60 óra játék után sem hagyták el egyesek a kezdőterületet, vagy hogy teljes mértékben ignorálják a küldetéseket és a kampányt, csak cicákat szelídítenek. Bizony! Lehet összesen 30 háziállatod és a kutyákra vagy macsekokra vehetsz írtó cuki páncélokat és sisakokat is. Mind ott fognak aranyosan kóborolni a táborban.
Na de mindezt félretéve, ez a játék konkrétan visszahozta a Skyrim féle extázist és a felfedezés örömét. Adott egy elképesztően hatalmas térkép, amin csak úgy elindulhatsz felfedezni. Mindemellett temérdek küldetésbe is bele lehet botlani. Bányászat, halászat, vadászat, kereskedés, banki befektetés, mini-játékok, tábormenedzsment, társak küldetésre küldése, legendás hátasok összeszedése...itt igazából van minden is, amit akartok. Valamint feladványok!!! RENGETEG FEJTÖRŐS PUZZLE, arra készüljetek. Ráadásul akad 76 leverendő boss is! Nagy volt a sírás a megjelenést követő napokban, így nerfelve lettek, de azért akad még így is néhány, akik még a legtáposabb karaktereket is földbe döngölik.
3 játszható karakter van, de nyilván a fősztori és a tábori küldetések főként Kliffre koncentrálnak. Én csak kis időre kipróbáltam Damiane-t, mert muszáj volt összeszednem egy csini kis páncélszettet neki, hogy miképp áll rajta.
A harc nem túl bonyolult, viszont kellően látványos. Lehetünk MMA harcosok és puszta kézzel írthatjuk az ellent, vagy akár elementális képeségekkel is megritkíthatjuk őket, de persze fegyverekkel is harcolhatunk. Én úgy gondolom, hogy egyes elit egység és néhány boss kimondottan gusztustalan. Amikor stunlock-ban tartanak, ignorálják a nehéz pusztító csapásaitokat és mikor belelendülnétek, akkor sebezhetetlenek lesznek jó pár másodpercre. Szóval azért lehet majd néhány agyvérzés közeli állapot és üvöltözés, erre fel kell készülni.
Technikai szempontból szerintem lenyűgöző, legalábbis saját tapasztalat alapján. Maximumra húzott grafikával, bekapcsolt RT+RR-el csodálatosan gyönyörűen futott, mindössze pár másodperces töltési idővel gyorsutazásoknál. DLSS+FG természetesen be volt kapcsolva, mert "csak" egy 5600X, 32 GB, RTX 4070 Ti 12 GB áll rendelkezésre és 1440p-ben játszom. De a látvány sokszor lélegzetelállító és szemetgyönyörködtető jelzőkkel illethető.
Ráadásul olyan szintű részletességek vannak, hogy esőzés után kisebb patakok és nagyobb pocsolyák alakulhatnak ki olyan helyen, ahol előtte csak száraz föld volt. Végignézhetünk egy szobrászt, aki egy kőtömbből kifarag egy teljes szobrot 1 nap leforgása alatt, kivágott fából méhek szabadulhatnak el, amik megtámadják a közelben járókat, Damiane-t látványosan megbámulják a lakosok és még sorolhatnám naphosszat.
A fejlődés nem xp-hez kötött, hanem artifact-okat kell összeszedni és azzal fejleszthetjük a képességeinket, de ugyanez a tárgy kell a felszerelésünk magas szintre húzásához is, úgyhogy nagyon meg kell gondolni mire költünk. Transmog rendszer egyelőre nincs sajnos, ami hatalmas szívfájdalom, mert 60+ óra játék után én is szerettem volna már új páncélt hordani és már jó sokat beleinvesztáltam a játék elején vásárolt teljes vértbe. A fegyver ugyanez.
Viszont a jó hír, hogy a fejlesztőcsapat valami iszonyatos sebességgel dolgozik és végig hallgatnak a játékosok visszajelzéseire/kéréseire. Eddig 3 patch érkezett rekord sebességgel és mindegyik elképesztően jó QoL változtatásokat és új funkciókat hozott. Az irányítás is kapott bőven javítást, őszintén szólva az okozta a legtöbb fejfájást számomra. Még most sem tökéletes, de jobb, mint a megjelenés napján.
TL;DR: Adott egy óriási nyílt világ, amiben ha szeretnél, akkor elmerülhetsz 3-400 órára és rejtett kincseket kereshetsz, boss-okat ölhetsz, vagy csak szimplán állatokat nevelgetsz a farmodon és fákat növesztesz a kertetben miközben a 30 dagadt cicád kóborol körülötted (it's a peaceful life). Vagy ráfekszel az amúgy nem rövid kampányra és letolod a kalandot 60-70 óra alatt. Nekem volt úgy 94 óra, hogy belekóstoltam minden mechanikába, mellékküldetés sorozatba és kardélre hánytam jó pár random boss-t a nagyvilágban. De ha fel akarnám tápolni a karakterem olyan szintre, hogy a legkeményebb szörnyetegekkel is végezni tudjak, akkor szerintem alsó hangon kellene még vagy 150 óra. Úgyhogy mindenki döntse el Magának, én piszkosul élveztem és már most hiányzik Pywel. Szerintem már jelenleg is bőven remek állapotban van, de ha ilyen sebességgel bővítik és foltozgatják, akkor ebből valami még különlegesebb is kiforrhat pár hónap elteltével. Ráadásul már most ígérik a teljesen ingyenes kiegészítőt hozzá. Az sokat elmond róla, hogy nagyjából 4-5 nap leforgása alatt feljött Steam-en vegyesből nagyon pozitívba és Metacritic-en is elég szerény induló számról 8,8-ra. Szóval a kezdeti hőbörgők után végre elkezdték pontozni azok, akik hajlandóak voltak 10+ órát maradni és megtapasztalni, hogy milyen is a játék valójában. Nem pedig eladták a lemezt 1,5 óra után, hogy ez egy fo*.
South of Midnight
Ez nagyon jó mese volt, jó irányítással, harccal és képességekkel. Prince of Persia stílus.
Ez nagyon jó mese volt, jó irányítással, harccal és képességekkel. Prince of Persia stílus.
Dark Archon
Tudod mi volt a jó? A harmadik végigjátszás insanity nehézségen, viszont végtelen lőszerrel. Kicsit bakiztam, mert nem az RPG-t vettem meg, hanem a törhetetlen fejszét, de nem volt gond. Az egyetlen kihívás Hunk volt a végén, ott szerintem egy bő fél órát elszórakoztam.
Viszont külső nézetben Grace még idegesítőbb, konkrétan vannak részek amikor menekülés közben ez az életképtelen tyúk hasra is esik. De legalább jól látni, hogy tényleg lassítva fut... Én sem vagyok egy Usain Bolt, de ha a Girl kergetne akkor Gracere 200métert vernék százon
Viszont megvan a 100%
A harmadik végigjátszás insanity nehézségen, viszont végtelen lőszerrel. Kicsit bakiztam, mert nem az RPG-t vettem meg, hanem a törhetetlen fejszét, de nem volt gond. Az egyetlen kihívás Hunk volt a végén, ott szerintem egy bő fél órát elszórakoztam.
Viszont külső nézetben Grace még idegesítőbb, konkrétan vannak részek amikor menekülés közben ez az életképtelen tyúk hasra is esik. De legalább jól látni, hogy tényleg lassítva fut... Én sem vagyok egy Usain Bolt, de ha a Girl kergetne akkor Gracere 200métert vernék százon
Viszont megvan a 100%
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
De Grace gyökérségeit leszámítva azért mocskos jó, nem? Rettegés FPS nézetben, brutál hent TPS nézetben. Nálam iszonyatosan betalált.
Első végigjátszással is fel lehet oldani az infinite ammot... Azt hiszem a speedrun így sokkal könnyebb lesz
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Érzelmileg kötődött és minden áron meg akarta menteni. A nők mindig is irracionálisan viselkednek, főleg ilyen szituban. Meg se lepődtem.
Ma szerintem én is a végére érek, majd a vége függvényében véleményezem bővebben. eredetileg úgy terveztem hétvégén befejezem, de én most is ellenvéleményes vagyok... Mármint téged nem idegesített rémesen Grace karaktere? 
Ez a tyúk nem hogy FBI ügynöknek alkalmatlan, de az önálló életre is. A mélypont a SPOILER
Ez a tyúk nem hogy FBI ügynöknek alkalmatlan, de az önálló életre is. A mélypont a SPOILER
Water Treatment vége volt, mikor Emily átváltozott... Ez a szellemi amőba meg nekiáll szólongatni és megy utána ahelyett, hogy menekülne. És amikor Leon megmenti még neki áll feljebb, hogy miért kellett lelőni...
Ha a játék engedte volna simán kap egy golyót ő is. Érezze a törődést....az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Resident Evil Requiem (PS5):
Nagyon tetszettek az előzetes videók, így kegyetlenül rá voltam pörögve és izgatottan vártam pénteken a futárt. Gyengék az idegeim, így nehezen viselem az ijesztgetést, viszont sajnos ugyanakkor betegesen vonzódom a műfajhoz. Főleg a RE sorozathoz, mert hát ezer éve a szívem csücske. Mintha tegnap lett volna, hogy az 576 Kbyte magazinban olvastam, hogy érkezik az első rész. De nem tegnap volt, hanem 31 éve. Azért volt egyedül rossz érzés a ráncos és megöregedett Leont látni, mert ez egyben azt is jelzi, hogy én is vénültem egy keveset.
Hatalmas ötlet volt a Capcom részéről, hogy vegyítette a játékstílusokat és felváltva játszhatjuk őket. Megtartottam az általuk ajánlott beállítást és Grace-el FPS nézetben rettegtem és paráztam, Leonnal pedig TPS módban toltam a féktelen mészárlást.Természetesen ezek tetszés szerint állíthatóak, de szerintem is így jön át a legjobban. Bár Leonnal a gyilkolászás elképesztően nagy FUN, mert soha eddig nem volt ennyire látványos és fluid, de a horrorisztikusabb részeket talán egy fél fokkal még ennél is jobban élveztem Grace szemszögéből.
Meg merem kockáztatni, hogy talán jelenleg az egyik leggyönyörűbb játékról van szó. Mondom ezt úgy, hogy sima PS5-ön játszottam, Pro-n a videók alapján még brutálisabban néz ki RT-el. Az apró részletek még inkább megdobogtatták a szívemet. Stukker újratöltés után ha újra nyomod a gombot, akkor betölt +1 lőszert a csőbe. Ha tele vannak a fegyverek, gombnyomásra akkor is ellenőrzi, hogy tele van-e a tár, ez is menőn néz ki! Pisztoly újratöltésnél Leon a feje és a válla közé fogja a zseblámpát.
Most játékmenet szempontjából lépjünk túl azon, hogy a leglepusztultabb helyeken is gondosan bedobozolt ellátmányok várnak ránk minden második sarkon. Nyilván hülyén mutat a friss cserepes zöld gyógynövény a sivárság közepén, ahol semmi élő nincs sok km-es körzetben. De a frencsájzt jól ismerők számára persze nem újdonság.
A sztoriról inkább nem is mondok semmit. Maradjunk annyiban, hogy lesznek visszaemlékezések és olyan helyszínek, amik minden bizonnyal megdobogtatják majd minden rajongó szívét.
A végén az első választásom nem sült el jól. Valamit sejtettek a készítők, mert itt egyből felajánlják, hogy betölthetem azt az állást, ahol épp a döntő pillanat előtt voltam. Meg is tettem és itt már végre egy ütős és teljesen más befejezés várt. Nézzétek meg mindkettőt! Vagy hát a másikat, ha hozzám hasonlóan "rosszul" döntöttetek.
Nekem összesen 11 óra volt ráérősen, minden helyszínt sok alkalommal körbejárva és mindenhova bekukkantva. A vége után elérhetővé válik egy minden eddiginél brutálisabb 4. nehézségi szint. Szóval a kihívásokat kedvelők számára egyből indulhat is újra a kaland. Eddig a Zer0 volt a dobogós számomra a szériában, de ha nem is letaszította a 9. rész, de mindenesetre erős holtverseny alakult ki. Hihetetlenül élveztem minden pillanatát, a frusztrálóakat is beleértve.
Nagyon tetszettek az előzetes videók, így kegyetlenül rá voltam pörögve és izgatottan vártam pénteken a futárt. Gyengék az idegeim, így nehezen viselem az ijesztgetést, viszont sajnos ugyanakkor betegesen vonzódom a műfajhoz. Főleg a RE sorozathoz, mert hát ezer éve a szívem csücske. Mintha tegnap lett volna, hogy az 576 Kbyte magazinban olvastam, hogy érkezik az első rész. De nem tegnap volt, hanem 31 éve. Azért volt egyedül rossz érzés a ráncos és megöregedett Leont látni, mert ez egyben azt is jelzi, hogy én is vénültem egy keveset.
Hatalmas ötlet volt a Capcom részéről, hogy vegyítette a játékstílusokat és felváltva játszhatjuk őket. Megtartottam az általuk ajánlott beállítást és Grace-el FPS nézetben rettegtem és paráztam, Leonnal pedig TPS módban toltam a féktelen mészárlást.Természetesen ezek tetszés szerint állíthatóak, de szerintem is így jön át a legjobban. Bár Leonnal a gyilkolászás elképesztően nagy FUN, mert soha eddig nem volt ennyire látványos és fluid, de a horrorisztikusabb részeket talán egy fél fokkal még ennél is jobban élveztem Grace szemszögéből.
Meg merem kockáztatni, hogy talán jelenleg az egyik leggyönyörűbb játékról van szó. Mondom ezt úgy, hogy sima PS5-ön játszottam, Pro-n a videók alapján még brutálisabban néz ki RT-el. Az apró részletek még inkább megdobogtatták a szívemet. Stukker újratöltés után ha újra nyomod a gombot, akkor betölt +1 lőszert a csőbe. Ha tele vannak a fegyverek, gombnyomásra akkor is ellenőrzi, hogy tele van-e a tár, ez is menőn néz ki! Pisztoly újratöltésnél Leon a feje és a válla közé fogja a zseblámpát.
Most játékmenet szempontjából lépjünk túl azon, hogy a leglepusztultabb helyeken is gondosan bedobozolt ellátmányok várnak ránk minden második sarkon. Nyilván hülyén mutat a friss cserepes zöld gyógynövény a sivárság közepén, ahol semmi élő nincs sok km-es körzetben. De a frencsájzt jól ismerők számára persze nem újdonság.
A sztoriról inkább nem is mondok semmit. Maradjunk annyiban, hogy lesznek visszaemlékezések és olyan helyszínek, amik minden bizonnyal megdobogtatják majd minden rajongó szívét.
A végén az első választásom nem sült el jól. Valamit sejtettek a készítők, mert itt egyből felajánlják, hogy betölthetem azt az állást, ahol épp a döntő pillanat előtt voltam. Meg is tettem és itt már végre egy ütős és teljesen más befejezés várt. Nézzétek meg mindkettőt! Vagy hát a másikat, ha hozzám hasonlóan "rosszul" döntöttetek.
Nekem összesen 11 óra volt ráérősen, minden helyszínt sok alkalommal körbejárva és mindenhova bekukkantva. A vége után elérhetővé válik egy minden eddiginél brutálisabb 4. nehézségi szint. Szóval a kihívásokat kedvelők számára egyből indulhat is újra a kaland. Eddig a Zer0 volt a dobogós számomra a szériában, de ha nem is letaszította a 9. rész, de mindenesetre erős holtverseny alakult ki. Hihetetlenül élveztem minden pillanatát, a frusztrálóakat is beleértve.
Igen, én vagyok az ellentábor... Lassan én is a végére érek, de rendszeresen tépázza az idegeimet a játék, a végtelen recycling meg a halálom. Korábban is volt, de itt csúcsra van járatva... Minden pályára jut egy Kamaitachi, az előbb a pókos részen csak az volt a kérdés a fejemben, hogy Joro-Gumo az egyből vagy Tsuchigumo a kettő DLC-ből lesz ÚJRA.
De volt már itt Kasha, szinte ugyanazzal a videóval, mint a kettőben, Hino-Enma, visszalopva az egyből...
De a mélypont akkor is ma jött el... "Világmegmentő, időutazó, yokai-ölő hős... Menj el virágot szedni és vegyél nekem utána paradicsomot..." Ezért nem kellett volna openworld-öt csinálni belőle.
De volt már itt Kasha, szinte ugyanazzal a videóval, mint a kettőben, Hino-Enma, visszalopva az egyből...
De a mélypont akkor is ma jött el... "Világmegmentő, időutazó, yokai-ölő hős... Menj el virágot szedni és vegyél nekem utána paradicsomot..." Ezért nem kellett volna openworld-öt csinálni belőle.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Nioh 3 (PC):
Számomra nagyon kedves ez a széria, mert az első két része volt az, ami megszerettette velem igazán a soulslike stílust. De így is kérdéses volt részemről a vásárlás, előbb mindenképpen ki akartam próbálni a demo-t. Végül annyira belehabarodtam és annyira folytatni akartam azonnal, hogy ment is az előrendelés!
A nyílt világ szerintem nagyon jót tett neki és az exploration mód szintén. Így már megszakítás nélkül végigtolhatjuk az egész játékot két másik játékossal online (nincs cross-play!), nem csak a boss-okhoz lehet behívni másokat. Valamint a szamuráj és ninja harcstílus közötti instant váltás is baromira feldobja a harcot! Először furcsa volt, de aztán nagyon hamar rá lehet érezni és onnantól már rutinból megy az aprítás. Ami elsőre feltűnt, hogy könnyebb lett, mint az elődök. Én kimondottan szeretem többedmagammal játszani ezt a stílust, de azt vettem észre magamon, hogy nagyjából 95%-ban egyedül vittem végig a sztorit. Ami nagy szó, mert irtó béna vagyok.
A japán legendák és mítoszok, valamint történelmi személyiségek ezúttal is fenomenálisan elevenednek meg a képernyőn, varázslatosak az átvezetők és úgy kompletten az egész játék atmoszférája.
A grafika pont kellő mértékű ráncfelvarrást kapott, hogy a látvány nagyon rendben legyen. Teljesítménygondokat pedig abszolút nem tapasztaltam.
Nekem bő 55 óra volt a végigjátszás és 146-os szintet sikerült elérnem. De ez ugye nem tiszta játékidő, 1-2 alkalommal beugrottam random emberkéknek is segíteni. Itt persze nem ér véget a kaland, lehet folytatni magasabb nehézségi fokozaton még keményebb kihívásokkal és még fincsibb loot-okért.
Amit erősen javasolok, az a tárgyak automatikus felszedésének bekapcsolása a menüben, mert a játék szórja őket tonnaszámra. Valamint a felszerelés menüben az R3 használata (nem tudom mi billentyűzeten, PS kontrollerrel játszom), mert az az elérhető legjobb páncélokat és fegyvereket teszi be. Megspórolsz vele nem kevés időt.
Én kegyetlenül a rabjává váltam és nem kicsit függtem rá. Magasan ez lett a kedvencem a három rész közül! Többen nem osztják a véleményem, de összességében még mindig nagyon pozitív a megítélése a játékosok visszajelzései alapján. A demo továbbra is elérhető, úgyhogy tessék bátran kipróbálni mielőtt megvennétek.
Számomra nagyon kedves ez a széria, mert az első két része volt az, ami megszerettette velem igazán a soulslike stílust. De így is kérdéses volt részemről a vásárlás, előbb mindenképpen ki akartam próbálni a demo-t. Végül annyira belehabarodtam és annyira folytatni akartam azonnal, hogy ment is az előrendelés!
A nyílt világ szerintem nagyon jót tett neki és az exploration mód szintén. Így már megszakítás nélkül végigtolhatjuk az egész játékot két másik játékossal online (nincs cross-play!), nem csak a boss-okhoz lehet behívni másokat. Valamint a szamuráj és ninja harcstílus közötti instant váltás is baromira feldobja a harcot! Először furcsa volt, de aztán nagyon hamar rá lehet érezni és onnantól már rutinból megy az aprítás. Ami elsőre feltűnt, hogy könnyebb lett, mint az elődök. Én kimondottan szeretem többedmagammal játszani ezt a stílust, de azt vettem észre magamon, hogy nagyjából 95%-ban egyedül vittem végig a sztorit. Ami nagy szó, mert irtó béna vagyok.
A japán legendák és mítoszok, valamint történelmi személyiségek ezúttal is fenomenálisan elevenednek meg a képernyőn, varázslatosak az átvezetők és úgy kompletten az egész játék atmoszférája.
A grafika pont kellő mértékű ráncfelvarrást kapott, hogy a látvány nagyon rendben legyen. Teljesítménygondokat pedig abszolút nem tapasztaltam.
Nekem bő 55 óra volt a végigjátszás és 146-os szintet sikerült elérnem. De ez ugye nem tiszta játékidő, 1-2 alkalommal beugrottam random emberkéknek is segíteni. Itt persze nem ér véget a kaland, lehet folytatni magasabb nehézségi fokozaton még keményebb kihívásokkal és még fincsibb loot-okért.
Amit erősen javasolok, az a tárgyak automatikus felszedésének bekapcsolása a menüben, mert a játék szórja őket tonnaszámra. Valamint a felszerelés menüben az R3 használata (nem tudom mi billentyűzeten, PS kontrollerrel játszom), mert az az elérhető legjobb páncélokat és fegyvereket teszi be. Megspórolsz vele nem kevés időt.
Én kegyetlenül a rabjává váltam és nem kicsit függtem rá. Magasan ez lett a kedvencem a három rész közül! Többen nem osztják a véleményem, de összességében még mindig nagyon pozitív a megítélése a játékosok visszajelzései alapján. A demo továbbra is elérhető, úgyhogy tessék bátran kipróbálni mielőtt megvennétek.
Kotor 2 (+ Restored Content)
Szerintem nálam megvan a 2026-os év játéka
Szerintem nálam megvan a 2026-os év játéka
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Ha még nem volt meg, talán próbálj először rámenni a brawling skillekre, én kb. a harcok felét a csákánnyal oldottam meg, egész jót tett a közérzetnek. Hátha segít a fluidabb játékhoz. És mondom, hanyagoljátok a side questeket, jobban jártok. Sajnos a sztori végig olyan, amilyen, én pl. az összes körmömet lerágtam, amikor Lara mentoráról kiderült, hogy áruló 
, vagy amikor a tetőponton az egyik barátja meghal, aki még korábban az életét is megmentette, de feláldozta magát a jó ügy érdekében!!!!!!!!!!!!! 
Öhm, hol is tartottam, ja igen, szóval engem mindezek ellenére is be tudott az újbóli próbálkozás során szippantani a játék a setting és a Tomb Raider-feeling miatt. Mondjuk ha már a legelső helyszín is necces, később valószínűleg csak rosszabb lesz.
davkar: szerencsére az megvan, ki kicsoda a RE univerzumban, ha nem is játszottam velük... ja igen, egy kivétel mégis van, anno megkaptam ingyen az Operation Raccoon City-t, nem sokra emlékszem, de az inkább katasztrófa turizmus volt.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
Requiem elég erősen épít a nosztalgiára szóval a kapcsolódó részek nélkül egyedi és érdekes élmény lehet majd. Valószínűleg sokkal objektívebben fogod megítélni.
Lara Shadowsról próbáltam előásni valami pozitívat, de a legjobb amire emlékszem az a photo mode volt ahogy állítgatás után az átvezetők alatt Lara különféle fintorokkal reagálja le az eseményeket.
Lara Shadowsról próbáltam előásni valami pozitívat, de a legjobb amire emlékszem az a photo mode volt ahogy állítgatás után az átvezetők alatt Lara különféle fintorokkal reagálja le az eseményeket.
Azt a szegény Rise-t háromszor kezdtem már el (és múlt héten települt negyedszer), kíváncsi vagyok, valaha megtörik-e az átok, és kijutok a legelső területről...
Pedig az elsőt egészen szerettem, két platformon is lenyomtam.
Pedig az elsőt egészen szerettem, két platformon is lenyomtam.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
A remake-eket már láttam, ahogy más végigjátssza helyettem. Valahol meg kellett húznom a határt, mert évközben jóval kevesebbet játszok, ami nem simracing, a backlog meg csak hízik, és hízik... de az Ethan-féle Resik jóval közelebb állnak hozzám, jobban fekszik ez a stílus.
A Tomb Raiderekkel az van, legalábbis a Survivor-részekkel, hogy nagyon könnyen lehet velük telítődni. Ezzel a nem rohanós, de nem is leragadós tempóval klasszisokkal jobb élmény volt a Rise-t kijátszani, mint amikor először próbálkoztam - ugyanakkor ezt sem bírtam volna ki, ha 2x ilyen hosszú lett volna a játék. Tippre valami hasonló lehet a Shadows-zal is, kell egyfajta lelkierő harmadszor is nekifutni ~nagyjából ugyanannak az élménynek, csak más mappal. Az biztos, hogy részben emiatt is szüneteltetem azt a részt!
Valahol meg kellett húznom a határt, mert évközben jóval kevesebbet játszok, ami nem simracing, a backlog meg csak hízik, és hízik... de az Ethan-féle Resik jóval közelebb állnak hozzám, jobban fekszik ez a stílus.
A Tomb Raiderekkel az van, legalábbis a Survivor-részekkel, hogy nagyon könnyen lehet velük telítődni. Ezzel a nem rohanós, de nem is leragadós tempóval klasszisokkal jobb élmény volt a Rise-t kijátszani, mint amikor először próbálkoztam - ugyanakkor ezt sem bírtam volna ki, ha 2x ilyen hosszú lett volna a játék. Tippre valami hasonló lehet a Shadows-zal is, kell egyfajta lelkierő harmadszor is nekifutni ~nagyjából ugyanannak az élménynek, csak más mappal. Az biztos, hogy részben emiatt is szüneteltetem azt a részt!
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
Pont ezért lettek kitalálva a resi remakek. Új rész videóit elnézve 2-4et érdemes mielőbb pótolni.
Lara esetében kellett egy pár perc, hogy leessen ez éppen melyik rész. Ha jól emlékszem ez a "legjobb" a 3 közül, szóval ilyen élménybeszámoló után nem is tudom van e értelme belevágni a (ööö, akkor kizárásos alapon?) Shadownak.
Lara esetében kellett egy pár perc, hogy leessen ez éppen melyik rész.
Ha jól emlékszem ez a "legjobb" a 3 közül, szóval ilyen élménybeszámoló után nem is tudom van e értelme belevágni a (ööö, akkor kizárásos alapon?) Shadownak.
Én bírtam az öreget, állat dumái voltak. Amikor pl. a játék egy pontján felkapta a láncfűrészt, beindította, és megszólalt: "Groooooovy!!" Kurva jót röhögtem.
Érdekes amúgy az emberi psziché, ki mire fogékony, én a Resi 7-et sem tudtam kimondottan horrornak tekinteni, komfortos kis akció-kaland volt. De még az Outlast-ben is adott nem kevés biztonságérzetet, hogy ott bár fegyverünk nem volt, de baj esetén bárkit le tudtunk sprintelni. Szóval érdekes téma ez, mert a horrorfilmeket meg alapból nem bírom.
Ma elkezdtem a Village-et is, döbbenet és kb. hibátlan.
Amikor pl. a játék egy pontján felkapta a láncfűrészt, beindította, és megszólalt: "Groooooovy!!" Kurva jót röhögtem.
Érdekes amúgy az emberi psziché, ki mire fogékony, én a Resi 7-et sem tudtam kimondottan horrornak tekinteni, komfortos kis akció-kaland volt. De még az Outlast-ben is adott nem kevés biztonságérzetet, hogy ott bár fegyverünk nem volt, de baj esetén bárkit le tudtunk sprintelni. Szóval érdekes téma ez, mert a horrorfilmeket meg alapból nem bírom.
Ma elkezdtem a Village-et is, döbbenet és kb. hibátlan.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
RE VII nekem egy mumus. Kétszer elkezdtem, mindkét alkalommal töröltem, mikor jött az öreg és kinyírt. Az előtte lévő részeket mind kivittem, még a Zer0-t is GC emulátorral és a Remake-eket. A VIII-at is, mert az végre akcióorientáltabb volt, nem horror. Pedig nagyon mondogatják, hogy kihagyhatatlan, de nem visz rá a lélek.
Törlesztettem pár régi adósságomat a téli szünetben.
Resident Evil VII
Egy pár éve benne vagyok a túlélő horrorokban, és a Silent Hill-ek a szívem csücskét képezik, de a Resident Evil univerzum eddig valahogy mindig elkerült. Valamiért elég volt a Senshi nevű youtuber csatornáján nézni, ahogy más végigjátssza helyettem is azokat a játékokat. Nekem túl bolondos, túl B-filmes az a vonal, amit képviselnek. De újabban elkezdett dolgozni bennem az agyrágó bogár, hogy azért csak el kéne merülni ebben a franchise-ban is, így kompromisszumra jutottam magammal: elengedem a régi részeket, és csak az újabb részekre koncentrálok.
Röviden, nem bántam meg. Ha egy szóval kéne jellemeznem a játékot: stresszes. Ezen nem segített az se, hogy kontrollerrel kissé nehézkes volt az irányítás, ami egy ízig-vérig konzolos címnél számomra fura (és ne jöjjön senki azzal, hogy ez egy FPS, amikor egy kis ukrán csapat bőven megugrotta ezt a lécet a Metro játékokkal). A játék csúcspontja számomra az eleje volt a régi házban és a végén a hajós rész, illetve a Fűrész-filmeket idéző szabadulószobás részek. Kifejezetten jól tett a franchise-nak, hogy végre egy komorabb hangot ütöttek meg, és jó érzékkel kevertek ki az egészből egy Fűrész-Outlast-Texasi láncfűrészes koktélt. Ha egy negatívumot még külön ki kéne emelnem, az a főszereplőnk, Ethan szinkronhangja: sejtem, hogy a koncepció része volt, hogy minél kevesebb élet legyen benne, de legalább egy kávét adhattak volna neki a szinkronmunka megkezdése előtt. Összességében élveztem a játékot, és a Not a Hero DLC szépen kikerekítette a sztorit. Közben települ a Village, és várom a Requiem-et is!
Rise of the Tomb Raider
Anno félbehagytam, mert besokalltam a harcoktól, de most erőt tudtam venni magamon egy újrázáshoz. Annyira, hogy meg is vettem a Survivor trilógiát Steamre - Epicen ugyan valamikor korábban hozzám vágták ingyen, de fene se érti, miért, valahogy nem olyan jó érzés azon a kliensen keresztül bármit is játszani.
Szóval tiszta lappal indítottam, és tudatosan más stratégiát követtem az újrázás során: minél hamarabb feltápoltam Lara közelharci skilljeit, és hanyagoltam az idióta challenge-eket és side questeket, helyettük a fő szálra és az optional tomb-okra koncentráltam. Teljesen más élmény volt így játszani. Tele van pakolva egy csomó hülyeséggel a játék, amik csak azért vannak, hogy kitolják a játékidőt, de nem adnak hozzá az élményhez. Ugyan, miért pont Lara rongálna szét egy challenge keretében 2000 éves szobrokat? Vagy a kedvencem, amikor a parasztok készülnek az epikus háborúra, minket meg elküldenek 10 tyúkot megkeresni. Szóval ki merem jelenteni, a Baba Yaga DLC-n kívül simán lehet kukázni az összes side questet és challenge-et. Eleve bőven jutalmaz ezek teljesítése nélkül is a játék (a végére Lara már olyan OP lett, hogy már csak kínomban szórtam szét kvázi felesleges skillekre a skill pointokat). Az meg, hogy felszedegessek minden dokumentumot és vackot, őszintén, kit érdekel… akar a fene lore-t olvasgatni, ha maga a sztori egy copy-paste kliséhalmaz, sehol egy emlékezetes vagy egyedi karakter. Lara is csak annyival lett emberibb a Survivor trilógiában, hogy ezúttal többet látjuk őt szenvedni. Tovább megyek, az egész open world koncepció teljesen felesleges volt ezúttal is.
Na most úgy tűnik, jól szétaláztam a játékot, pedig csak ventilláltam egyet. Épp azt akartam kiemelni, mennyivel jobb volt úgy játszani, hogy ignoráltam a fenti baromságokat, és így egy sokkal fluidabb flow-élményben volt részem. Ami egészen döbbenetes, hogy ez egy 2015-ös(!) játék, és közben milyen veszettül jól néz ki még most, az UE5 korában is, főleg az a havazás. Kilóra megvett a Szibériával vegyített ókori görög setting, remek párosítás alakult ki ebből. Elképesztően jól néznek ki a sírkamrák a több ezer éves építményekkel és faragványokkal; a régi játékokkal szemben hiába nem ezeken van a fókusz, mégis ezúttal mintha sokkal jobb élmény lenne bennük tomb raiderkedni. Lara karakterdizájnja ebben a részben a legszimpatikusabb: sokkal nőiesebb lett azáltal, hogy anatómiailag végre közelebb áll egy emberhez, mint egy felfújható bábúhoz, és végre arcra sem annyira pornós az összkép, + a kissé ázsiai vonások is jobban bejönnek.
Párszor ugyan kiidegelt ez a játék is, de a 3-ból 2 játék alapján egész jól sikerült ez a Survivor trilógia. Csak úgy, mint a fentebb említett RE-nek, ennek a franchise-nak is kellett a vérfrissítés, indokolatlan open world ide vagy oda. Kissé aggódva is figyelem a készülő TR-játékokat, mert mind a két trailer alapján biztonsági játékot akart a kiadó: egyikben az első részt mesélik el huszadszorra, a másikban láthatólag a survivor vonalat viszik tovább. Ne legyen igazam, de felmerül a kérdés, hogy hányszor lehet még elsütni ugyanazt a viccet kisebb változtatásokkal?
Resident Evil VII
Egy pár éve benne vagyok a túlélő horrorokban, és a Silent Hill-ek a szívem csücskét képezik, de a Resident Evil univerzum eddig valahogy mindig elkerült. Valamiért elég volt a Senshi nevű youtuber csatornáján nézni, ahogy más végigjátssza helyettem is azokat a játékokat. Nekem túl bolondos, túl B-filmes az a vonal, amit képviselnek. De újabban elkezdett dolgozni bennem az agyrágó bogár, hogy azért csak el kéne merülni ebben a franchise-ban is, így kompromisszumra jutottam magammal: elengedem a régi részeket, és csak az újabb részekre koncentrálok.
Röviden, nem bántam meg. Ha egy szóval kéne jellemeznem a játékot: stresszes.
Ezen nem segített az se, hogy kontrollerrel kissé nehézkes volt az irányítás, ami egy ízig-vérig konzolos címnél számomra fura (és ne jöjjön senki azzal, hogy ez egy FPS, amikor egy kis ukrán csapat bőven megugrotta ezt a lécet a Metro játékokkal). A játék csúcspontja számomra az eleje volt a régi házban és a végén a hajós rész, illetve a Fűrész-filmeket idéző szabadulószobás részek. Kifejezetten jól tett a franchise-nak, hogy végre egy komorabb hangot ütöttek meg, és jó érzékkel kevertek ki az egészből egy Fűrész-Outlast-Texasi láncfűrészes koktélt. Ha egy negatívumot még külön ki kéne emelnem, az a főszereplőnk, Ethan szinkronhangja: sejtem, hogy a koncepció része volt, hogy minél kevesebb élet legyen benne, de legalább egy kávét adhattak volna neki a szinkronmunka megkezdése előtt. Összességében élveztem a játékot, és a Not a Hero DLC szépen kikerekítette a sztorit. Közben települ a Village, és várom a Requiem-et is!
Rise of the Tomb Raider
Anno félbehagytam, mert besokalltam a harcoktól, de most erőt tudtam venni magamon egy újrázáshoz. Annyira, hogy meg is vettem a Survivor trilógiát Steamre - Epicen ugyan valamikor korábban hozzám vágták ingyen, de fene se érti, miért, valahogy nem olyan jó érzés azon a kliensen keresztül bármit is játszani.
Szóval tiszta lappal indítottam, és tudatosan más stratégiát követtem az újrázás során: minél hamarabb feltápoltam Lara közelharci skilljeit, és hanyagoltam az idióta challenge-eket és side questeket, helyettük a fő szálra és az optional tomb-okra koncentráltam. Teljesen más élmény volt így játszani. Tele van pakolva egy csomó hülyeséggel a játék, amik csak azért vannak, hogy kitolják a játékidőt, de nem adnak hozzá az élményhez. Ugyan, miért pont Lara rongálna szét egy challenge keretében 2000 éves szobrokat? Vagy a kedvencem, amikor a parasztok készülnek az epikus háborúra, minket meg elküldenek 10 tyúkot megkeresni. Szóval ki merem jelenteni, a Baba Yaga DLC-n kívül simán lehet kukázni az összes side questet és challenge-et. Eleve bőven jutalmaz ezek teljesítése nélkül is a játék (a végére Lara már olyan OP lett, hogy már csak kínomban szórtam szét kvázi felesleges skillekre a skill pointokat). Az meg, hogy felszedegessek minden dokumentumot és vackot, őszintén, kit érdekel… akar a fene lore-t olvasgatni, ha maga a sztori egy copy-paste kliséhalmaz, sehol egy emlékezetes vagy egyedi karakter. Lara is csak annyival lett emberibb a Survivor trilógiában, hogy ezúttal többet látjuk őt szenvedni. Tovább megyek, az egész open world koncepció teljesen felesleges volt ezúttal is.
Na most úgy tűnik, jól szétaláztam a játékot, pedig csak ventilláltam egyet.
Épp azt akartam kiemelni, mennyivel jobb volt úgy játszani, hogy ignoráltam a fenti baromságokat, és így egy sokkal fluidabb flow-élményben volt részem. Ami egészen döbbenetes, hogy ez egy 2015-ös(!) játék, és közben milyen veszettül jól néz ki még most, az UE5 korában is, főleg az a havazás. Kilóra megvett a Szibériával vegyített ókori görög setting, remek párosítás alakult ki ebből. Elképesztően jól néznek ki a sírkamrák a több ezer éves építményekkel és faragványokkal; a régi játékokkal szemben hiába nem ezeken van a fókusz, mégis ezúttal mintha sokkal jobb élmény lenne bennük tomb raiderkedni. Lara karakterdizájnja ebben a részben a legszimpatikusabb: sokkal nőiesebb lett azáltal, hogy anatómiailag végre közelebb áll egy emberhez, mint egy felfújható bábúhoz, és végre arcra sem annyira pornós az összkép, + a kissé ázsiai vonások is jobban bejönnek.
Párszor ugyan kiidegelt ez a játék is, de a 3-ból 2 játék alapján egész jól sikerült ez a Survivor trilógia. Csak úgy, mint a fentebb említett RE-nek, ennek a franchise-nak is kellett a vérfrissítés, indokolatlan open world ide vagy oda. Kissé aggódva is figyelem a készülő TR-játékokat, mert mind a két trailer alapján biztonsági játékot akart a kiadó: egyikben az első részt mesélik el huszadszorra, a másikban láthatólag a survivor vonalat viszik tovább. Ne legyen igazam, de felmerül a kérdés, hogy hányszor lehet még elsütni ugyanazt a viccet kisebb változtatásokkal?
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
Terminator 2D: No Fate (PC):
Jajj, ez nagyon rövid volt. 49 perc alatt értem a végére. Persze vannak magasabb nehézségi fokozatok és érdekes lehet az az út is, amikor fejbe lőjük Dyson-t. Én mondjuk nem fogom még egyszer végigvinni, de ritka hangulatos kis játék lett. Mondjuk a motoros üldözésnél ment az anyázás rendesen, de persze én voltam a béna. Meg az acélkohóban is volt egy kiborulásom, mikor nagyban nézem hogyan püföli a T-1000 a T-800-ast, erre hirtelen vált a kép és a T-1000 keresztül szúrja John-t és game over. De ezt leszámítva semmi dühítő hibával vagy érdekességgel nem találkoztam. Nem kenyerem ezt a műfaj, de most már még inkább várom a Replaced-et!!!
Jajj, ez nagyon rövid volt. 49 perc alatt értem a végére. Persze vannak magasabb nehézségi fokozatok és érdekes lehet az az út is, amikor fejbe lőjük Dyson-t. Én mondjuk nem fogom még egyszer végigvinni, de ritka hangulatos kis játék lett. Mondjuk a motoros üldözésnél ment az anyázás rendesen, de persze én voltam a béna. Meg az acélkohóban is volt egy kiborulásom, mikor nagyban nézem hogyan püföli a T-1000 a T-800-ast, erre hirtelen vált a kép és a T-1000 keresztül szúrja John-t és game over. De ezt leszámítva semmi dühítő hibával vagy érdekességgel nem találkoztam. Nem kenyerem ezt a műfaj, de most már még inkább várom a Replaced-et!!!
Dishonored: Death of the Outsider
Mostanában volt egy kis plusz időm. A Steamen böngészve döbbentem rá, hogy ez a játék érintetlenül fekszik a fiók mélyén. Elég meglepő, mivel a Dishonored első (plusz a DLC-k: The Knife of Dunwall, The Brigmore Witches) és második részével is rettenet sokat játszottam, ölve, lopakodva, a karakterek kereszt képességeivel újrajátszva, pasziánszozva, mindenhogy.
Aztán rájöttem, hogy a minimal hardver volt annak idején az akadály az install előtt. De most már, 8 évvel a megjelenés után elfut
Ez a legszebb, legszagosabb rész, változatos pályákkal, ezernyi lehetőséggel. Egyetértve a tesztekkel (pld. a Dome), sajnos az erőszakos út túl könnyen csábít, annak ellenére, hogy adottak új nem halálos fegyverek is (Hyperbaric grenade, hook mine, hagpearl).
Lassan játszva, a mellékszálakat felvéve 12 óra volt a végigjátszás. Ebben benne volt az a fél óra is, amíg a „kill ’em all” küldetésben kerestem, hol lehet még valaki életben (nem találtam meg, rohadjon meg!).
Jó lezárása volt a szériának.
____
Valamikor bezsákoltam a Deathloop-ot is. Na, azzal most kicsit várok.
Mostanában volt egy kis plusz időm. A Steamen böngészve döbbentem rá, hogy ez a játék érintetlenül fekszik a fiók mélyén. Elég meglepő, mivel a Dishonored első (plusz a DLC-k: The Knife of Dunwall, The Brigmore Witches) és második részével is rettenet sokat játszottam, ölve, lopakodva, a karakterek kereszt képességeivel újrajátszva, pasziánszozva, mindenhogy.
Aztán rájöttem, hogy a minimal hardver volt annak idején az akadály az install előtt. De most már, 8 évvel a megjelenés után elfut
Ez a legszebb, legszagosabb rész, változatos pályákkal, ezernyi lehetőséggel. Egyetértve a tesztekkel (pld. a Dome), sajnos az erőszakos út túl könnyen csábít, annak ellenére, hogy adottak új nem halálos fegyverek is (Hyperbaric grenade, hook mine, hagpearl).
Lassan játszva, a mellékszálakat felvéve 12 óra volt a végigjátszás. Ebben benne volt az a fél óra is, amíg a „kill ’em all” küldetésben kerestem, hol lehet még valaki életben (nem találtam meg, rohadjon meg!).
Jó lezárása volt a szériának.
____
Valamikor bezsákoltam a Deathloop-ot is. Na, azzal most kicsit várok.
BF6
Kampány --> 3-4 pályát láttam ahogy lányom játszik vele --> szerintem egy forintot nem ér, de gondolom van aki ezért vette..hát az megszívta szerintem!
Multi --> Van benne 200+ órám már szóval merek véleményt alkotni-->
A "gunplay" szerintem rendben van. Persze idomul a trendekhez és COD irányba vitték, de így 40 felett elfogadom, hogy nem a BF2 amit másolni akarnak.
A pályák vegyesek. Van pár telitalálat meg persze néhány olyan amit első kipróbálás vagy 1-2 kihívás miatti kötelező látogatás után vettem is ki a listából.
A Redsec (itteni Warzone) meg hasonló baromságok nem az én világom, így azt is nagy ritkán kihívások miatt látogatom. Én is úgy gondolom hogy itt a trendek követése elvitt egy csomó erőforrást a lényegi játékmódokról...
Balansz problémák vannak szépen / van hova fejlődni! A nagyobb pályák sok szempontból átgondolatlanok vagy egysíkúak. Kb. senki nem medic mert nem éri meg kb. szinte egyik játékmódban sem! Vannak irtó szar fegyverek és persze lézerpontos túltolt cuccok.
A szezon meg 1-2 hetes kihívások elszórakoztatnak, de elég értelmetlenek a jutalmak. Egy komolyabb kiegészítő után lehet majd látni, hogy mennyire akarják csak a pénzt szivattyúzni skinekkel vagy hoznak még rendes tartalmakat is!
Kampány --> 3-4 pályát láttam ahogy lányom játszik vele --> szerintem egy forintot nem ér, de gondolom van aki ezért vette..hát az megszívta szerintem!
Multi --> Van benne 200+ órám már szóval merek véleményt alkotni-->
A "gunplay" szerintem rendben van. Persze idomul a trendekhez és COD irányba vitték, de így 40 felett elfogadom, hogy nem a BF2 amit másolni akarnak.
A pályák vegyesek. Van pár telitalálat meg persze néhány olyan amit első kipróbálás vagy 1-2 kihívás miatti kötelező látogatás után vettem is ki a listából.
A Redsec (itteni Warzone) meg hasonló baromságok nem az én világom, így azt is nagy ritkán kihívások miatt látogatom. Én is úgy gondolom hogy itt a trendek követése elvitt egy csomó erőforrást a lényegi játékmódokról...
Balansz problémák vannak szépen / van hova fejlődni! A nagyobb pályák sok szempontból átgondolatlanok vagy egysíkúak. Kb. senki nem medic mert nem éri meg kb. szinte egyik játékmódban sem! Vannak irtó szar fegyverek és persze lézerpontos túltolt cuccok.
A szezon meg 1-2 hetes kihívások elszórakoztatnak, de elég értelmetlenek a jutalmak. Egy komolyabb kiegészítő után lehet majd látni, hogy mennyire akarják csak a pénzt szivattyúzni skinekkel vagy hoznak még rendes tartalmakat is!
„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”
Dispatch (PC):
Ez valami hihetetlenül jó volt, piszkosul élveztem!!!
Nem vagyok ennek a stílusnak a rajongója, mikor a filmszerű élmény közben néha kell hoznom 1-1 döntést, de annyira megtetszett az előzetes alapján és annyi volt az ajnározó cikk és vélemény, hogy muszáj voltam megnézni magamnak. Na és persze a szuperhős téma is abszolút vonzóvá tette.
Konkrétan egy felnőtteknek szánt animációs sorozat játék köntösben. A sztori sablonos, de épp eléggé fordulatos és lebilincselő ahhoz, hogy ezt megbocsájtsd. Főhősünket hamar megkedveltem és idővel a legtöbb remek szereplőt is megszerettem. Az egyértelmű Omni-Man koppintás Phenomaman és Karlach utánzat Malevola is csúcs! Vicces, érzelmes és még kellő mennyiségű romantika is helyet kapott. Véres és brutális, na meg akad némi meztelenkedés is, de mindenből eltalálták a készítők a tökéletes arányt. Egyébként a sokak által ismert és kedvelt Critical Role csapat is szorosan közreműködött a készítésben az AdHoc Studio-val. Ráadásul jelenleg is együtt dolgoznak az Exandria univerzumban játszódó játékuk fejlesztésén! Mindössze 8 epizód, nagyjából 8-10 óra a teljes végigjátszás.
Ódzkodtam tőle, de pillanatok alatt beleszerettem és az idei év egyik legkiemelkedőbb játékélménye lett végül számomra. Amint érkezik a következő játékuk, azonnal rárepülök!!!
Ez valami hihetetlenül jó volt, piszkosul élveztem!!!
Nem vagyok ennek a stílusnak a rajongója, mikor a filmszerű élmény közben néha kell hoznom 1-1 döntést, de annyira megtetszett az előzetes alapján és annyi volt az ajnározó cikk és vélemény, hogy muszáj voltam megnézni magamnak. Na és persze a szuperhős téma is abszolút vonzóvá tette.
Konkrétan egy felnőtteknek szánt animációs sorozat játék köntösben. A sztori sablonos, de épp eléggé fordulatos és lebilincselő ahhoz, hogy ezt megbocsájtsd. Főhősünket hamar megkedveltem és idővel a legtöbb remek szereplőt is megszerettem. Az egyértelmű Omni-Man koppintás Phenomaman és Karlach utánzat Malevola is csúcs! Vicces, érzelmes és még kellő mennyiségű romantika is helyet kapott. Véres és brutális, na meg akad némi meztelenkedés is, de mindenből eltalálták a készítők a tökéletes arányt. Egyébként a sokak által ismert és kedvelt Critical Role csapat is szorosan közreműködött a készítésben az AdHoc Studio-val. Ráadásul jelenleg is együtt dolgoznak az Exandria univerzumban játszódó játékuk fejlesztésén! Mindössze 8 epizód, nagyjából 8-10 óra a teljes végigjátszás.
Ódzkodtam tőle, de pillanatok alatt beleszerettem és az idei év egyik legkiemelkedőbb játékélménye lett végül számomra. Amint érkezik a következő játékuk, azonnal rárepülök!!!
Én pont napi 1-2 órákkal haladtam benne előre
És mivel, ha nem is megszállottan, de guberáltam rendesen, komoly játékidő lett a vége.
Visszanéztem, az első két rész nálam is Epic ingyen akcióban jelent meg (és szippantott be), de az Exodusért már fizettem (igaz, nem sokat).
Jó ez, toljátok!
(A wasteland FPS felsorolásból kihagytam az ősrobbanást: Half Life 2).
És mivel, ha nem is megszállottan, de guberáltam rendesen, komoly játékidő lett a vége.
Visszanéztem, az első két rész nálam is Epic ingyen akcióban jelent meg (és szippantott be), de az Exodusért már fizettem (igaz, nem sokat).
Jó ez, toljátok!
(A wasteland FPS felsorolásból kihagytam az ősrobbanást: Half Life 2).
Ha anno nem adja ingyen az Epic a 2033-at, az életben nem figyelek fel a Metro-játékokra, annyira távol áll tőlem a kalasnyikovos-alagutas FPS setting. Aztán az egyik kedvenc univerzumom lett, idén kiolvastam a trilógia első két könyvét is, és nemrég kezdtem bele a harmadikba.
Az Exodus-szal még adós vagyok, valameddig eljutottam benne, de aztán pont olyan időszakom jött, hogy nem tudtam vele, csak napi 1-2 órákat haladni - úgy meg nem sok értelme volt. Mindenképp újrakezdem egy olyan időszakban, amikor 2 hetet kompromisszumok nélkül rá tudok áldozni.
Az Exodus-szal még adós vagyok, valameddig eljutottam benne, de aztán pont olyan időszakom jött, hogy nem tudtam vele, csak napi 1-2 órákat haladni - úgy meg nem sok értelme volt. Mindenképp újrakezdem egy olyan időszakban, amikor 2 hetet kompromisszumok nélkül rá tudok áldozni.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
Egyszer újra kéne játszani PC-n! Még PS4-en toltam 30 FPS-el, de imádtam!
Metro exodus (enhanced)
A trilógia első két része eléggé kilógott az akkori shooterek közül, mindkettő nagyon tetszett, a harmadik pedig egy ideje pihent az Epic fiókban. Amúgy is szeretem a wasteland/disztópikus FPS vonalat (Rage, Borderland sorozat, Dishonored). Ez is ütős volt.
A történeten látszik, hogy még nem az AI dobta össze, a hangulat továbbra is lenyűgöző. Ez segít elfeledtetni a néha indokolatlanul hosszú átvezető jeleneteket, illetve azt, hogy mégiscsak egy csőjátékről van szó (bár pld. a kiszáradt Kaszpi tenger környéke nagy és bejárható).
A paráztató faktor is megmaradt, a veszélyek és ellenfelek pedig elég változatosak. Míg fel nem tápoltam a fegyvereket, erősen oda kellett figyelni és később sem vált túl könnyűvé a játék. Az utolsó denevértámadásnak vagy tízszer futottam neki, öreg vagyok én már a bossfighthoz.
A két DLC (The Two Colonels, Sam’s Story) közül a második igen korrektre sikerült, szép lezárása a történetnek. Nem rohanósan összesen 40 órát bóklásztam Artyommal és társaival, megérte.
Ezzel pont ellentétes élmény volt a Call of Duty: Black Ops 6.
Mivel ingyen elérhető volt egy hétig, végigtoltam a kampányt. Értem én, hogy a retro jópofa (mint most is kiderült: nem, nem mindig), de ez nem viszi el a hátán. Annak ellenére sem, hogy a sztori végre valamennyire érdekes is.
Hasonlóan az Exodushoz, ez is a lineáris és a sandbox valami keveréke, de a harc itt súlytalan puttyogtatásnak tűnt. A zombik jönnek rám delíriumban rész pedig teljesen felesleges volt.
Nyilván sokkal jobban mutat, mint a fenti játék, de az nem elég.
Így utólag időpazarlásként élem meg.
A trilógia első két része eléggé kilógott az akkori shooterek közül, mindkettő nagyon tetszett, a harmadik pedig egy ideje pihent az Epic fiókban. Amúgy is szeretem a wasteland/disztópikus FPS vonalat (Rage, Borderland sorozat, Dishonored). Ez is ütős volt.
A történeten látszik, hogy még nem az AI dobta össze, a hangulat továbbra is lenyűgöző. Ez segít elfeledtetni a néha indokolatlanul hosszú átvezető jeleneteket, illetve azt, hogy mégiscsak egy csőjátékről van szó (bár pld. a kiszáradt Kaszpi tenger környéke nagy és bejárható).
A paráztató faktor is megmaradt, a veszélyek és ellenfelek pedig elég változatosak. Míg fel nem tápoltam a fegyvereket, erősen oda kellett figyelni és később sem vált túl könnyűvé a játék. Az utolsó denevértámadásnak vagy tízszer futottam neki, öreg vagyok én már a bossfighthoz.
A két DLC (The Two Colonels, Sam’s Story) közül a második igen korrektre sikerült, szép lezárása a történetnek. Nem rohanósan összesen 40 órát bóklásztam Artyommal és társaival, megérte.
Ezzel pont ellentétes élmény volt a Call of Duty: Black Ops 6.
Mivel ingyen elérhető volt egy hétig, végigtoltam a kampányt. Értem én, hogy a retro jópofa (mint most is kiderült: nem, nem mindig), de ez nem viszi el a hátán. Annak ellenére sem, hogy a sztori végre valamennyire érdekes is.
Hasonlóan az Exodushoz, ez is a lineáris és a sandbox valami keveréke, de a harc itt súlytalan puttyogtatásnak tűnt. A zombik jönnek rám delíriumban rész pedig teljesen felesleges volt.
Nyilván sokkal jobban mutat, mint a fenti játék, de az nem elég.
Így utólag időpazarlásként élem meg.
Batman: The Enemy Within
Hogy a büdös francba lehet ekkora minőség-beli különbség jaték és annak folytatása között? Sírni tudtam volna ettől a játéktól! (BTW a közepénél nagyon sok időt ki is hagytam, majdnem be sem fejeztem.)
A sztori egy katyvasz, a karakterek karakter-idegenek egytől egyik, érdemi döntéshozatali lehetőség nincs, játékbeli interakció is jóval kevesebb, mint az első részben. Ez így egy nulla. Egy nagyon kövér nulla!
Hogy a büdös francba lehet ekkora minőség-beli különbség jaték és annak folytatása között? Sírni tudtam volna ettől a játéktól! (BTW a közepénél nagyon sok időt ki is hagytam, majdnem be sem fejeztem.)
A sztori egy katyvasz, a karakterek karakter-idegenek egytől egyik, érdemi döntéshozatali lehetőség nincs, játékbeli interakció is jóval kevesebb, mint az első részben. Ez így egy nulla. Egy nagyon kövér nulla!
Battlefield 6 (PC):
Gyors lepörgettem ezt is. Sokkal jobban adta ez a földhözragadtabb és "realisztikusabb" lövölde, mint a CoD. Tényleg minden robban és rombolható, ott érzed magad a háború sűrűjében. A látvány overkill grafikán konkrétan pazar, tényleg szinte filmszerű élményben volt részem. A küldetések izgalmasak és hangulatosak, pörgős volt ez a kis nyúlfarknyi kampány.
Az ellenfelek és a csapattársaink sajnos itt is se**hülyék. Fittyet hánynak mindenre. Lehet épp cafatokra lövik őket vagy konkrétan lángolnak, akkor is rohannak a defibrillátorral és felélesztenek. Lerobbantok egy helikoptert az égről és az égő roncs a csapatomra zuhan, akik sétálnak tovább, mintha mi se történt volna. Keresztül tudok menni rajtuk, így mondjuk létrán mászva nézhettem belülről őket, ahogy áthaladtam rajtuk. Az ilyenek és ehhez hasonlóak azért elég rendesen ki tudnak zökkenteni az amúgy jópofa és élvezetes játékból.
A multi itt sem érdekes számomra, csak erre a részére voltam kíváncsi. És szerintem most ezzel és a Black Ops 7-el bőven ki is merítettem az éves agykikapcs lövölde iránti vágyamat. Ha valaki csak az egyjátékos része miatt venné meg, az szerintem várjon egy nagyon erős leárazást.
Gyors lepörgettem ezt is. Sokkal jobban adta ez a földhözragadtabb és "realisztikusabb" lövölde, mint a CoD. Tényleg minden robban és rombolható, ott érzed magad a háború sűrűjében. A látvány overkill grafikán konkrétan pazar, tényleg szinte filmszerű élményben volt részem. A küldetések izgalmasak és hangulatosak, pörgős volt ez a kis nyúlfarknyi kampány.
Az ellenfelek és a csapattársaink sajnos itt is se**hülyék. Fittyet hánynak mindenre. Lehet épp cafatokra lövik őket vagy konkrétan lángolnak, akkor is rohannak a defibrillátorral és felélesztenek. Lerobbantok egy helikoptert az égről és az égő roncs a csapatomra zuhan, akik sétálnak tovább, mintha mi se történt volna. Keresztül tudok menni rajtuk, így mondjuk létrán mászva nézhettem belülről őket, ahogy áthaladtam rajtuk. Az ilyenek és ehhez hasonlóak azért elég rendesen ki tudnak zökkenteni az amúgy jópofa és élvezetes játékból.
A multi itt sem érdekes számomra, csak erre a részére voltam kíváncsi. És szerintem most ezzel és a Black Ops 7-el bőven ki is merítettem az éves agykikapcs lövölde iránti vágyamat. Ha valaki csak az egyjátékos része miatt venné meg, az szerintem várjon egy nagyon erős leárazást.
AC Shadows
Leszámítva a kötelező lovaglás-szimulátor részt, szerintem jó volt. Kár, hogy pont ennél tették átjárhatatlanná a hegyeket, meg míg az eddigi részekben mindenre fel lehetett mászni, itt pont nem.
Mondom, akkor ideje egy kis Yotei-nek, erre ledöbbenek, hogy ez még meg sem jelent PC-re. Hihetetlen, hogy a Sony még mindig itt tart fél lábbal 2026-ban.
Doom TDA-t hiába nézem YT-n, nem fogott el az érzés, hogy én ezt akarjam.
Ebből AC Shadows NG+ lesz... vagy God of War Ragnarök... vagy még a Clair Obscure érdekelhet, de azt is játszva fogom megtudni, milyen. Meg ott a másik robotos baromság, aminek nem jut eszembe a neve, de a demóval egész jól el voltam.
Leszámítva a kötelező lovaglás-szimulátor részt, szerintem jó volt. Kár, hogy pont ennél tették átjárhatatlanná a hegyeket, meg míg az eddigi részekben mindenre fel lehetett mászni, itt pont nem.
Mondom, akkor ideje egy kis Yotei-nek, erre ledöbbenek, hogy ez még meg sem jelent PC-re. Hihetetlen, hogy a Sony még mindig itt tart fél lábbal 2026-ban.
Doom TDA-t hiába nézem YT-n, nem fogott el az érzés, hogy én ezt akarjam.
Ebből AC Shadows NG+ lesz... vagy God of War Ragnarök... vagy még a Clair Obscure érdekelhet, de azt is játszva fogom megtudni, milyen. Meg ott a másik robotos baromság, aminek nem jut eszembe a neve, de a demóval egész jól el voltam.
Dark Archon
A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
Legnépszerűbb cikkek
- 1. James Bond jött, látott és mindenkit meggyőzött? Befutottak a 007: First Light első értékelései, amik nem hagynak kérdéseket
- 2. Heroes of Might & Magic: Olden Era early access próbakör – Minden porcikája aranyat ér
- 3. Harmadik kiegészítőt is kap a The Witcher 3: Wild Hunt, jön a Songs of the Past
- 4. Bütyköltél már a kis Polskit? A ma megjelent Cheap Car Repair PlayWay-szimulátorban megteheted
- 5. A Tomb Raider: Legacy of Atlantis a State of Playen kapott új előzetest és abban pontos premierdátumot
Legfrissebb fórumtémák
- 11:55
- Világkörüli kocsmabirodalom magyar fejlesztőtől: készül a Busy Bar: World Tour [hozzászólások] [8]
- 12:29
- boldog születésnapot nekem!:) [4012]
- 11:32
- Szét*** az ideg [5483]
- 09:56
- A Tomb Raider: Legacy of Atlantis a State of Playen kapott új előzetest és abban pontos premierdátumot [hozzászólások] [4]
- 22:08
- Az összes ikonikus hollywoodi szuperjárgány benne lesz a State of Playen bejelentett Stuntman: Hollywoodban [hozzászólások] [2]
- 22:02
- Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld! [1595]
- 21:15
- Ki van fent legtovább? [31520]
- 11:45
- Combat Mission 2: Barbarossa to Berlin (Ismertető) [3]
- 11:01
- Bő húszperces játékmenet-bemutatóval robbant be a köztudatba a God of War Laufey a State of Playen [hozzászólások] [1]
- 10:26
- Helyzetjelentés [157624]
