Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

Én is láttam ezt-azt, '89-'90 környékén indult C64-el, aztán '93-ban már beütött a PC őrület és nem volt megállás. Meg is csömörlöttem kicsit, méghozzá a Witcher 3 utáni időszakban. Valahogy nem kötött le semmi, nem találtam szórakoztató játékot. Vagy legalábbis nem sokat. 2018-ban megleptem magam a PS4 Pro-val és ahogy ott elkezdtem darálni a kimaradt exclusive címeket, akkor kaptam rá ismételten és szerencsére azóta is tart a lendület. Teljesen lenyűgöznek a technikai újítások és a látvány fejlődése is. Nem véletlen, hogy egyből toltam rá Dawnwalkerre a neural renderinget, amint elérhető lett a mod. Most is rengeteg cím érdekel még 2027 februárig bezárólag. Meglátjuk meddig maradok ilyen lelkes.

Gyerek hála az égnek nem lesz! 11 éve is egyértelműen kijelentettük a kapcsolat elején, hogy egyikünk sem szeretne, nem is változott semmi azóta ezzel kapcsolatban, hála az égnek. Van időnk bőven egymásra, utazgatni, bulizni, saját ismertségi körökkel és közös barátokkal progizni. Valamint ugye mindenkinek jut bőven énidő is a saját hobbira. Ez így tökéletesen harmonikus és ezen nem is szándékozunk változtatni.

Igen, kicsit irigyellek is, hogy neked majd' minden bejön, de attól én még nem tehetek róla, hogy annyi mindennel játszottam már, hogy kevés szórakoztat igazán. Inkább végigtolok egy Doomot vagy Far Cry-t megint, mint bele merjek vágni egy ismeretlen játékba. Az Onimusha totál véletlen meglepetés volt, akkor újraéltem a gyerekkorom, alig akartam abbahagyni.

Próbálom élvezni a GoW Ragnarököt is most, és egyébként jobban bejön, mint az emlékeimben élő előző epizódja. Mintha a főszereplő nem lenne akkora béna esetlen balf*sz, és jobban tud közlekedni. Falat kaparom ugyan, mikor a kölyökkel kell lenni, de történetmesélés szempontjából belátom, hogy szükséges. Meg ellensúlyozza, mikor végre Kratosszal megyek, Freyával társként. Viszont ez nálam is az a játék, amit kétlek, hogy még egyszer végig akarnék vinni, a sok kretén fejtörővel.

Azt se tudom, mikor hagyják már el végre a készítők ezt a résen átpréselődéses, vagy sziklafelemelős továbbjutásos baromságot.

Egyébként kiváncsi leszek rá, te mennyire leszel "befásulva" majd gyerek után, mikor 10 kib***tt perc játszás folyamatosan már kiváltság, egyúttal gyanús, hogy valami nincs rendben

Dark Archon

Én meg imádok különbözni mindenki mástól! Isten ments, hogy olyan megkeseredett és befásult valaki legyek, mint rengetegen felnőtt korukra. Inkább a fellegekben járok a zseniális játékélményektől. Most jut dögivel, augusztus óta bődületes dömping és jóvilág!
Időt meg véletlenül sem fogok soha égetni azzal, hogy háromszor vigyek végig egy játékot azért, hogy kapjak egy skint.

Tőle nem nehéz különbözni, leginkább minden játékról ömleng és a fellegekben van. Amiről nem, ott kiderül általában, hogy a felét sem játszotta végig A Control szerintem sz*r volt, olyannyira, hogy engem nem is érdekel a Resonant.

Dark Archon

Avagy itt is látni mennyire különbözünk, én is nemrég fejeztem be, de nekem a gyerekkori rész volt a játék abszolút mélypontja. Mondjuk erről nem a sztori tehet, hanem a körítés. Ez az RPG Maker kinézet engem nagyon gyorsan elveszített. Nincs bajom a stílussal, de ha ilyennel akarok játszani akkor azt indítom el, nem pedig a Controlt.
Az első nap vége volt az amikor beállítottam az instakillt a harcokhoz és csak végigpörgettem a beszélgetéseket is. A sztori lényege így is átjött... Ettől a résztől eltekintve nem igazán tudok belekötni, talán csak a befejezéssel vannak gondjaim, de egy DLC ezt tudja orvosolni.

Viszont azt lehet tudni, hogy az első rész óta eltelt hét évben ki és miért verte arcon szegény Jesse-t egy péklapáttal annyiszor,hogy ennyire elrusnyult?

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

CONTROL Resonant (PC):

Well done Remedy, this is peak game making!!! A 2019-es első rész már egyszer rendesen lerobbantotta a fejemet, a folytatás rátett pár lapáttal. Fogtak mindent, ami jó volt és felturbózták. Kaptunk egy nyílt világot és brutálisan pörgős közelharcot.
Főszerepbe Jesse öccse, Dylan kerül, aki pillanatok alatt a teljesen gallyra ment Manhattanben találja magát. A Hiss elszabadult, az evakuálás nem igazán jött össze, az FBC pedig szokás szerint szinte teljesen inkompetens a helyzet megoldását illetően. Így természetesen rajtunk a sor, hogy paranormális képességeinkkel halomra gyilkoljuk az eltorzult interdimenzionális lényeket és felgöngyölítsünk minden rejtélyt.
A játékmenet és az egész elborult mindfuck atmoszféra fergeteges! Imádtam a könnyedebb hangvételű eseményeket is, mint az elveszett macsek felkutatása vagy amikor karaokizással kellett megmentenem a bulizókat a biztos haláltól. Aztán a könnyeimet törölgettem, mikor végre elérünk a gyerekkori visszaemlékezésig. Úgyhogy igazi érzelmi hullámvasút az egész, telis-tele felvehető olvasnivalóval, amik szintén zseniálisan bővítik a lore-t.
Ami hasznos tippet tudok adni, hogy ne csak a választott fegyvereket fejlesszétek, hanem mindent is. Összeadódnak a passzív képességeik és kihatnak a támadásaitokra. Valamint minél előbb szerezzétek meg a reach és shift képességeket! Onnantól aztán majd elkezd forogni a világ, amikor egy gombnyomásra a fenn lesz a lenn vagy fordítva. Néhány alkalommal rendesen beszédültem, de elképesztő élmény a helyzetváltoztatás!
A játék elképesztően komolyan néz ki, tényleg szemetgyönyörködtető a tv-n! Igaz, kellett a 4*-es MFG, hogy meglegyen a 100+ FPS Ultra RT mellett, de hála az égnek nagyon jól kezelte. Pár címnél tud furcsaságokat okozni a MFG, itt elvétve volt csak valami minimális anomália.
Összességében hihetetlen nagy élmény volt az egész. A végső összecsapás után visszatérhetünk befejezni a félbemaradt feladatokat, de egyből indíthatunk new game+ végigjátszást is. Ha szeretted a Controlt, akkor én nagyon erősen ajánlom ezt is! Bízom benne, hogy nem utoljára láttam Jesset és Dylant!