Fórum » Beszélgetés a játékokról
Warhammer 40,000: Rogue Trader
Én mire végigvittem, annyira belefáradtam, hogy egy darabig látni sem akarom...
Amúgy jó volt, élveztem, szerintem egyszer lesz még majd valamikor egy végigjátszásom (egy végtelenül dogmatikus, vszg ministorum priest és death world hátterű soldierrel, de persze majd akkor döntöm el, amikor eljön az ideje). Csak tényleg kissé szöveg nehéz a játék, úgyhogy rendesen belefáradtam a végére. (Most a Divinity: Original Sin 2-t nyomom, és kifejezetten felszabadult érzést ad, hogy főleg kalandozok/harcolok/problémákat oldok meg, nem pedig párbeszéd szövegeket olvasok a játékidő felében.)
Amúgy jó volt, élveztem, szerintem egyszer lesz még majd valamikor egy végigjátszásom (egy végtelenül dogmatikus, vszg ministorum priest és death world hátterű soldierrel, de persze majd akkor döntöm el, amikor eljön az ideje). Csak tényleg kissé szöveg nehéz a játék, úgyhogy rendesen belefáradtam a végére. (Most a Divinity: Original Sin 2-t nyomom, és kifejezetten felszabadult érzést ad, hogy főleg kalandozok/harcolok/problémákat oldok meg, nem pedig párbeszéd szövegeket olvasok a játékidő felében.)
Endure. In enduring, grow strong.
Megyeget ez a kör, mire végre belejöttem már nagyobb falatokkal és lazábban lehet haladni. Crime lordban kicsi csalódtam, sokáig nem találtam a "hangját". Nem rohadékot akartam, aranyszívű zsiványnak indult a koncepció, de a közös RT ("karakter" amire minden origin kifut) és az icon válaszok ~kedvesebbek, mint amilyennek szántam. Nem teljesen illúzióromboló (hasonló a dogma hit>rend arányaihoz), de így inkább a noblet jelölném meg "canon" icon karakternek, azzal valahogy rugalmasabbak érzem a rp részét.
Új dlcvel még megyek majd egy teljes "felfedezős" kört, de az azt követő újráknál már sokkal szigorúbb rákészülés lesz. Kész forgatókönyv nélkül bele se fogok kezdeni.
Új dlcvel még megyek majd egy teljes "felfedezős" kört, de az azt követő újráknál már sokkal szigorúbb rákészülés lesz. Kész forgatókönyv nélkül bele se fogok kezdeni.
Ami eszembe jutott: tutira bug, de Jae-hez egyetlen személyes küldetés sem jelentkezett nálam a játék során. (Ahogy most megnéztem, a többiek rendben vannak, kivéve Heinrixet, akinél szintén elmaradt a második (Act 4-es) küldetése. Nem tudom, mitől ragadtak ezek be, de azért túlélhető/érdemi hiányérzetem nem lett.)
Endure. In enduring, grow strong.
Én tegnap megérkeztem Act5-be. A sok szöveg miatt én is úgy vagyok, hogy ami "mellékes rizsa", azokat csak végignyomkodom, mert így közel 130 óra játék után már belefáradtam kicsit a dologba. Persze ami kedvenc karakterekhez fűződik vagy fősztori elem, azokkal a szövegekkel tisztességesen bánok.
Egyébként az infinite museion jó kieg! Eogunnt nem csipázom, nem tud érdekelni, amit magyaráz, a csapatban is csak akkor van ott, ha quest miatt muszáj, viszont a Seberian szál és Trazyn (aki Act4 egy résztől egy csomó dolgot kommentálni fog (csak te láthtod őt, holografikusan kivetítődve), persze mindenki alacsonyabb rendű, aki nem nekron ) nagyon jó! Igazából a három dlc közül talán ez a legerősebb (bár Kibellah a kedvenc, és a génorzós sztorivonal is faszányos volt, szóval talán mégis holtverseny a void shadowsszal.)
Egyébként az infinite museion jó kieg! Eogunnt nem csipázom, nem tud érdekelni, amit magyaráz, a csapatban is csak akkor van ott, ha quest miatt muszáj, viszont a Seberian szál és Trazyn (aki Act4 egy résztől egy csomó dolgot kommentálni fog (csak te láthtod őt, holografikusan kivetítődve), persze mindenki alacsonyabb rendű, aki nem nekron
) nagyon jó! Igazából a három dlc közül talán ez a legerősebb (bár Kibellah a kedvenc, és a génorzós sztorivonal is faszányos volt, szóval talán mégis holtverseny a void shadowsszal.)Endure. In enduring, grow strong.
Múltkor elcsábultam aztán megvettem a sp2-t, úgysem lesz az leárazva még jó ideig főleg így az új dlcvel a láthatáron. Nagy nehezen sikerült is elkezdeni de, +1 a korábbi túl sok szöveges részre, prológus felénél este játszva elkezdett kókadozni a fejem aztán azóta is pihen. Benne van az újrával járó "kiégés" is úgyhogy az az érzésem a hangulattól függően 10 perc vagy 10 órás adagokkal fogok csak haladni.
És - szintén spoilermentesen - ebbe a The Infinite Museion DLC-be (a múzeumosdihoz kapcsolódva) még egy Időtlen időkig/A holnap határa jellegű (gyakorlatilag időhurok alapmechanikájú, ahol viszed magaddal a megszerzett tudást a következő körökre) küldetés is bekerült, ami egészen üdítő volt. Nem emlékszem, hogy találkoztam volna ilyesmivel korábban cRPG-ben.
Endure. In enduring, grow strong.
Hehe, ez az Infinite Museion DLC vicces, mert végül tényleg egy múzeumban kötünk ki, amelyet egy végtelen hatalmú, műgyűjtő hajlamú nekron állított össze a Koronus Expanse távolabbi és közelebbi múltjából. A tárlat végigjárható, holografikus kivetítőn magyarázatok, az élelmesebbek pedig vandálkodhatnak is a kiállításban jó cuccokért (ami valószínűleg nem fog következmények nélkül maradni)... (Én kerültem ezt, ahol lehetett, már csak szakmai ártalomból is... )
Van a kiállításban minden, mi szem szájnak ingere, még chaos dreadnought is (katt)
Többet nem spoilerezek (még én is ott mászkálok, s göngyölöm fel közben a vonatkozó küldetésszálat), de ez a három DLC eddig kivétel nélkül vállalható (a Solomorne-os) vagy éppen kifejezetten jó (a Kibellah-s vagy éppen ez az Infinite Museion-os).
Amúgy szabin (és persze hogy ezt tolom... még ha nem is egész nap, de azért igyekszem pakolni bele a játékidőt
)
(Én kerültem ezt, ahol lehetett, már csak szakmai ártalomból is... )
Van a kiállításban minden, mi szem szájnak ingere, még chaos dreadnought is
(katt)
Többet nem spoilerezek (még én is ott mászkálok, s göngyölöm fel közben a vonatkozó küldetésszálat), de ez a három DLC eddig kivétel nélkül vállalható (a Solomorne-os) vagy éppen kifejezetten jó (a Kibellah-s vagy éppen ez az Infinite Museion-os).
Amúgy szabin (és persze hogy ezt tolom... még ha nem is egész nap, de azért igyekszem pakolni bele a játékidőt
)Endure. In enduring, grow strong.
Teljesen megértem. Én is az esténként 1 óra játék típus vagyok. Munkám is rengeteg szöveg olvasását jelenti, néha nekem sincs türelmem a nagyon sok szöveghez a játékokban. Bár olvasni szeretek. Egyébként a taktikai/stratégiai játékok kedvelőjeként jutottam el a műfajhoz, a Divinity 2-höz, BG3-hoz. De nekem az utóbbi is már kicsit "overwhelming" volt. Kb. 170 óra volt a végigjátszásom. Szuper játék, de most nem kezdek bele olyanban, ami egy egész életet kíván. Viszont a Zcom után jó lenne valami, még nem tudom mi lesz a következő.
Igényesek és egységes színvonalúak a szövegek egész végig.
A mennyiség/eloszlás inkább az én sirámom, mert tényleg úgy vagyok vele, hogy hétköznaponként nem igazán jut rá 1-1,5 óránál több időm, és amikor leülsz a játék elé, s inkább "kalandoznál", de a hajód hídján szólnak, hogy XY beszélni akar veled (15-20 perces beszélgetés, ha minden opciót kimerítesz, s minden szöveget végigolvasol rendesen), majd szólnak, hogy adott kolóniában helyzet van és döntésre lenne szükség (újabb bő 10 perces olvasás, ahol végigveszed a szituációt, kikérdezed a csapattársaid véleményét, majd döntesz), közben egy másik karakter is beszélni akar veled (15 perc), majd végre elindulnál egy küldetésre, de az új helyen leszállva rögtön egy NPC fogad, aki bő lére eresztve tájékoztat a helyzetről (persze végigkérdezheted mindenféléről), ami újabb 15 perc, s te még egyetlen skulót sem eresztettél bele egyetlen eretnekbe, génorzóba vagy egyéb xeno entitásba sem, illetve semmit sem haladtál érdemben a történettel sem, mert mindaz amit fentebb felsoroltam, bizonyos értelemben "tamagocsizás" volt, de lassan ki kellene lépned a játékból, mert későre jár, aludni kellene/letenni magadat holnapra... na, akkor el tud fogyni a türelem...
Egyébként nem ilyen az egész játék, mert sokszor meg tömény akció és "kalandozás" megy, pont annyi szövegeléssel megszakítva helyenként, ami még pont kellemes. Csak amikor szeretnél haladni a játékkal, de pont úgy jön ki a lépés, hogy csak olvasol és olvasol... akkor meg tud fáradni az ember.
És nem arról van szó, hogy ne szeretnék olvasni. (Regényekkel az idei évben már 10 ezer oldal környékén járok.) Csak itt kicsit túltolták helyenként szerintem.
A mennyiség/eloszlás inkább az én sirámom, mert tényleg úgy vagyok vele, hogy hétköznaponként nem igazán jut rá 1-1,5 óránál több időm, és amikor leülsz a játék elé, s inkább "kalandoznál", de a hajód hídján szólnak, hogy XY beszélni akar veled (15-20 perces beszélgetés, ha minden opciót kimerítesz, s minden szöveget végigolvasol rendesen), majd szólnak, hogy adott kolóniában helyzet van és döntésre lenne szükség (újabb bő 10 perces olvasás, ahol végigveszed a szituációt, kikérdezed a csapattársaid véleményét, majd döntesz), közben egy másik karakter is beszélni akar veled (15 perc), majd végre elindulnál egy küldetésre, de az új helyen leszállva rögtön egy NPC fogad, aki bő lére eresztve tájékoztat a helyzetről (persze végigkérdezheted mindenféléről), ami újabb 15 perc, s te még egyetlen skulót sem eresztettél bele egyetlen eretnekbe, génorzóba vagy egyéb xeno entitásba sem, illetve semmit sem haladtál érdemben a történettel sem, mert mindaz amit fentebb felsoroltam, bizonyos értelemben "tamagocsizás" volt, de lassan ki kellene lépned a játékból, mert későre jár, aludni kellene/letenni magadat holnapra... na, akkor el tud fogyni a türelem...
Egyébként nem ilyen az egész játék, mert sokszor meg tömény akció és "kalandozás" megy, pont annyi szövegeléssel megszakítva helyenként, ami még pont kellemes. Csak amikor szeretnél haladni a játékkal, de pont úgy jön ki a lépés, hogy csak olvasol és olvasol... akkor meg tud fáradni az ember.
És nem arról van szó, hogy ne szeretnék olvasni. (Regényekkel az idei évben már 10 ezer oldal környékén járok.) Csak itt kicsit túltolták helyenként szerintem.
Endure. In enduring, grow strong.
Ha Neked is soknak tűnt a szöveges rész, akkor én bele sem merek kezdeni.
Én is éltem, de a legelején konkrétan fogalmam sem volt mit is kéne csinálnom. Teljesen megakadtam miután úgy éreztem, hogy kifújtak a lehetőségeim. Aztán YT videót néztem 2-3 percet és mondtam, hogy na erre rá nem jöttem volna. Sehol máshol nem volt ilyen problémám a 120-130 óra játék alatt. Majd kíváncsi vagyok, hogy változtattak-e rajta bármit is a megjelenés óta. Azt tudom, hogy ott rettenet bugos volt abban a fejezetben 3 éve.
Az RT-ben nekem is nagyon sokszor WotR deja vu érzésem van. Sok tekintetben ugyanabból a receptből dolgoztak mindkét játék esetében. Az RT azért "kifinomultabb" többnyire, látszik, hogy ott kulminálódott minden korábbi tapasztalat.
Ezzel együtt is nekem messze a Kingmaker a legkedvesebb a három játék közül. Ott valahogy tök jól megvan a szabad kalandozás érzése is úgy, hogy közben a fő történések mögül sem vész el a fókusz (a kettő valahogy szervesen olvad egymásba), s miközben az is egy terjedelmes és hosszú játékidejű alkotás, valahogy nem fásul bele az ember, hanem végig tudja élvezni az egészet. (A WotR-nél 100 játékóra körül már eléggé elfáradtam, miközben hol volt még a vége? És itt az RT-nél is a harmadik fejezet lehelt most új életet a végigjátszásba, mert a második fejezet vége felé azért már kezdtem kicsit fásulni.)
Na meg, bár a Kingmaker is szövegdús volt helyenként, de az még abszolút kezelhető mennyiség volt, sőt jól is állt neki. Ott valahogy jól eltalálták a mennyiséget/arányokat. A WotR már durvított ezen egy keveset (legalábbis helyenként (tipikusan a "hubokban") olvasóklubbá alakult át a játék, ha minden elérhető szereplővel mindenről rendesen el akartál beszélgetni), de még kezelhető volt. Viszont itt az RT-ben... állítólag az alapjáték is 51 ezer sornyi szöveget tartalmaz, és a DLC-k is durván szöveg bő tartalmak, szóval az egyelőre kint lévő három DLC-vel együtt szerintem olyan 70 ezer sornál járhat jelenleg a szövegmennyiség. (Ez egy ~1500 oldalas könyvnek felel meg.)
Igen, az arénagyőzelem után Cassia-t is visszakaptam, és azóta már a Spire teteje felé törekszem, hogy elmenekülhessek a helyről (leszámolhassak közben a helyi főkolomposokkal). Ez a fejezet még mindig nagyon jó, érdekes, és igen, az egész sokkal jobban/fluidabban össze van rakva, mint a WotR-ben a "démonváros" volt.
Ezzel együtt is nekem messze a Kingmaker a legkedvesebb a három játék közül. Ott valahogy tök jól megvan a szabad kalandozás érzése is úgy, hogy közben a fő történések mögül sem vész el a fókusz (a kettő valahogy szervesen olvad egymásba), s miközben az is egy terjedelmes és hosszú játékidejű alkotás, valahogy nem fásul bele az ember, hanem végig tudja élvezni az egészet. (A WotR-nél 100 játékóra körül már eléggé elfáradtam, miközben hol volt még a vége? És itt az RT-nél is a harmadik fejezet lehelt most új életet a végigjátszásba, mert a második fejezet vége felé azért már kezdtem kicsit fásulni.)
Na meg, bár a Kingmaker is szövegdús volt helyenként, de az még abszolút kezelhető mennyiség volt, sőt jól is állt neki. Ott valahogy jól eltalálták a mennyiséget/arányokat. A WotR már durvított ezen egy keveset (legalábbis helyenként (tipikusan a "hubokban") olvasóklubbá alakult át a játék, ha minden elérhető szereplővel mindenről rendesen el akartál beszélgetni), de még kezelhető volt. Viszont itt az RT-ben... állítólag az alapjáték is 51 ezer sornyi szöveget tartalmaz, és a DLC-k is durván szöveg bő tartalmak, szóval az egyelőre kint lévő három DLC-vel együtt szerintem olyan 70 ezer sornál járhat jelenleg a szövegmennyiség. (Ez egy ~1500 oldalas könyvnek felel meg.)
Igen, az arénagyőzelem után Cassia-t is visszakaptam, és azóta már a Spire teteje felé törekszem, hogy elmenekülhessek a helyről (leszámolhassak közben a helyi főkolomposokkal). Ez a fejezet még mindig nagyon jó, érdekes, és igen, az egész sokkal jobban/fluidabban össze van rakva, mint a WotR-ben a "démonváros" volt.
Endure. In enduring, grow strong.
Nekem is tetszett. Wotr hasonló fejezetéhez képest szerintem ez jóval könnyebb és gördülékenyebb. Ha jól emlékszem pont az aréna után lehet majd összeszedni a maradék csapatot.
Én élvezem ezt a részt, adott egy löketet, így pl. újra élvezettel bújom és rendesen végigolvasom a párbeszédeket. Mert megmondom őszintén, bármennyire is hangulatos/jó a játék, olyan istentelenül sok szöveg van benne (még crpg mércével is), hogy Act2 közepe tájától a kevésbé érdekes karakterek rizsázásait/a kevésbé érdekes dolgokat már csak átfutottam szemmel, hogy jó válaszokat adjak, mint ahogy pl. a kolóniaeseményeknél is csak automatikusan végignyomkodtam a lehetőségeket, majd úgy választottam végül a döntési helyzetekben, hogy csekkoltam (az in game elérhető info alapján), melyik válaszlehetőség mivel jár majd, s az alapján döntöttem. (Kevés időm van játszani, legalábbis kevesebb, mint szeretném, és ha leülök 1-1,5 órára, annak a 90%-át nem párbeszédekkel szeretném eltölteni. Kivéve az érdekes/kedvenc karaktereket.)
Most viszont újra érdeklődve bújok minden szöveget!
Most viszont újra érdeklődve bújok minden szöveget!
Endure. In enduring, grow strong.
Én teljesen el voltam veszve a 3. fejezet elején, szégyen vagy nem szégyen. YT videót kellett néznem, hogy mi a fenét kéne csinálni, hogy kéne elindulni. Abszolút nem jöttem volna rá magamtól. 
Pedig azért boldogulni szoktam ilyen játékokkal is...
Pedig azért boldogulni szoktam ilyen játékokkal is...
Ez az Act3 a maga kifacsart, morbid, perverz, szadista, de egyszersmind őrülten zűrzavaros/kaotikus setupjával rendesen megidézi az Ian Watson-féle (a kánonból már kitaszított) régi regények hangulatát. (A Harlequinért extra pacsi a készítőknek!)
Azért remélem, hogy nem bugba futottam bele az Anatomical Operaban. (Cassiát még nem tudtam visszaszerezni, noha pl. Ulfart is felvettem már a csapatba és Kibellaht is kiszabadítottam. Egyetlen egyszer hozhattam szóba Cassiát Tervantiasnál, s azóta sincs rá opció a párbeszédeknél. Igaz, most volt egy elég nagy aréna győzelmem, tegnap úgy léptem ki a játékból, szóval hátha...)
Azért remélem, hogy nem bugba futottam bele az Anatomical Operaban. (Cassiát még nem tudtam visszaszerezni, noha pl. Ulfart is felvettem már a csapatba és Kibellaht is kiszabadítottam. Egyetlen egyszer hozhattam szóba Cassiát Tervantiasnál, s azóta sincs rá opció a párbeszédeknél. Igaz, most volt egy elég nagy aréna győzelmem, tegnap úgy léptem ki a játékból, szóval hátha...)
Endure. In enduring, grow strong.
Hát igen, azért megnézném, hogy Heinrix (aki mégiscsak egy inkvizítor lenne...) vagy még inkább a színtisztán fanatikus Argenta mit reagálna "élőben", ha a karakterem direktbe haverkodni kezdene az immatérium démonuraival vagy egyéb durván egyértelmű eretnek tevékenységeket gyakorolna nyíltan... Argenta egy heavy bolterral a kezében: szerintem csak egy vérpaca maradna belőlem. (Esetleg Kibellah azt búgná bele erotikusan a fülembe, hogy: drágám, programváltozás, az istencsászár a te nevedet suttogta el az imént... és már vágná is át a torkomat...)
Engem is ki tud lökni a hangulatból, ha nagyon következetlenül viselkednek karakterek, úgyhogy kerülni is szoktam az olyan végigjátszásokat, ahol lehet tudni, hogy bizonyos út esetén a karakterek végtelenül életszerűtlenül reagálnak.
)
Engem is ki tud lökni a hangulatból, ha nagyon következetlenül viselkednek karakterek, úgyhogy kerülni is szoktam az olyan végigjátszásokat, ahol lehet tudni, hogy bizonyos út esetén a karakterek végtelenül életszerűtlenül reagálnak.
Endure. In enduring, grow strong.
Dogmatic is hangulatos, de elég sok eset van ahol inkább csak karikatúrába illő fasiszta genyóskodás. Mármint ez alapból a 40k, de még ahhoz képest is extrémek éreztem jó néhány választ. Commissarral játszottam dogmaticon és direkt csak ezeket választgattam, de "rendesen" játszva pár icon ízesítéssel egy érdekesebb karaktert(roleplay) is össze lehet hozni. A hit része is mintha hangsúlyosabb lenne, "for the emperor" meg miegymás, a sima szigorú rendhez képest. Talán a "legjobb" origin dogmára a priest.
Hereticnél nekem az nem tetszett, hogy mennyire nincs visszajelzés a karakterek, főleg társak irányából. Wotrban érdekes a demon path (már amit láttam belőle) és nem örülnek neki, de legalább megtűrik mert muszáj és hasznos. 40k azért fekete-fehérebb ennél és bár nem növesztünk csápokat, van egy-két elég pofátlan megszólalás, amik főleg Henrix jelenlétében elég röhejesen fest. A hivatalos magyarázat szerint itt is félre- és elnézés megy egy bizonyos pontig, de hangulat szempontjából icon és dogmához képest én jóval gyengébbek éreztem. Persze azt hozzá kell tenni, hogy ez egy direkt minimalista "speedrun" kör volt. Lehet, hogy minden társ rossz útjára fókuszálva működik az élmény, RT rontást hoz az egész hajóra vagy valami hasonló roleplay.
Commissarral játszottam dogmaticon és direkt csak ezeket választgattam, de "rendesen" játszva pár icon ízesítéssel egy érdekesebb karaktert(roleplay) is össze lehet hozni. A hit része is mintha hangsúlyosabb lenne, "for the emperor" meg miegymás, a sima szigorú rendhez képest. Talán a "legjobb" origin dogmára a priest.
Hereticnél nekem az nem tetszett, hogy mennyire nincs visszajelzés a karakterek, főleg társak irányából. Wotrban érdekes a demon path (már amit láttam belőle) és nem örülnek neki, de legalább megtűrik mert muszáj és hasznos. 40k azért fekete-fehérebb ennél és bár nem növesztünk csápokat, van egy-két elég pofátlan megszólalás, amik főleg Henrix jelenlétében elég röhejesen fest.
A hivatalos magyarázat szerint itt is félre- és elnézés megy egy bizonyos pontig, de hangulat szempontjából icon és dogmához képest én jóval gyengébbek éreztem. Persze azt hozzá kell tenni, hogy ez egy direkt minimalista "speedrun" kör volt. Lehet, hogy minden társ rossz útjára fókuszálva működik az élmény, RT rontást hoz az egész hajóra vagy valami hasonló roleplay.
Ja igen, többnyire iconoclast döntéseket hozok, legalábbis a józan ész keretein belül***, némi dogmatikus elhajlással.
***Azért ez egy kemény világ, és ennek megfelelően járok el. Ha valaki genyó volt, és nincs rá igazán logikus/elfogadható magyarázat, annak nincs megbocsátás, mint ahogy a többség érdekében is kell néha olyan döntéseket hozni, ami közben egy kisebb csoportra nézve alapos kib*szás. Viszont ahol van mód az emberségre, ott igyekszik úgy eljárni a karakterem.
Máskülönben nem is tudom, milyen lehet dogmatikus vagy heretikus fókusszal tolni a játékot. Már úgy értve, hogy élményfaktornak milyen lehet. A dogmatikus gyakorlatilag az agyatlan istencsászár hű fanatikus, aki kb. minden apró botlást halállal torolna meg, persze a god-emperor nevében. A heretikus meg többnyire a tiszta chaotic evil (helyenként/nagy ritkán egy elfogadhatóbb chaotic neutral) választás, ahol tipikusan nem egyszerűen büntetsz, mert birodalmi törvény megsértve stb., hanem azért büntetsz, mert élvezed mások szenvedését...
Mondjuk, ha valaha is újra játszom, lehet, hogy csinálok majd egy dogmatikus karaktert. Olyat, aki mindent Abelarddal jelentet be, mert nem áll ám szóba holmi parasztokkal (vagyis senkivel sem, aki legalább nem rogue trader szintű hatalom hordozója), és már csak azért is mindig, minden helyzetben a dogmatikus (god-emperor über alles) lehetőséget választja, ha megjelenik ilyen a kínálatban. (Kíváncsi vagyok, hová futhat ki egy ilyen.)
Szerk.: Nekem Pasqual is bejött (személyiség/érdekesség), de Jae annyival tápabb (skillek), miközben harcban hasonló szintet képviselnek, hogy kitúrta onnan Adeptus Mechanicus barátunkat. (Heinrix, Solomorne vagy éppen Eogunn viszont egy percig sem tudott érdekelni eddig, míg az Eldar spiné jó lenne, csak hát két dudás egy kocsmában... ugye én is mesterlövész lennék... nem fér be a csapatba.)
***Azért ez egy kemény világ, és ennek megfelelően járok el. Ha valaki genyó volt, és nincs rá igazán logikus/elfogadható magyarázat, annak nincs megbocsátás, mint ahogy a többség érdekében is kell néha olyan döntéseket hozni, ami közben egy kisebb csoportra nézve alapos kib*szás. Viszont ahol van mód az emberségre, ott igyekszik úgy eljárni a karakterem.
Máskülönben nem is tudom, milyen lehet dogmatikus vagy heretikus fókusszal tolni a játékot. Már úgy értve, hogy élményfaktornak milyen lehet. A dogmatikus gyakorlatilag az agyatlan istencsászár hű fanatikus, aki kb. minden apró botlást halállal torolna meg, persze a god-emperor nevében. A heretikus meg többnyire a tiszta chaotic evil (helyenként/nagy ritkán egy elfogadhatóbb chaotic neutral) választás, ahol tipikusan nem egyszerűen büntetsz, mert birodalmi törvény megsértve stb., hanem azért büntetsz, mert élvezed mások szenvedését...
Mondjuk, ha valaha is újra játszom, lehet, hogy csinálok majd egy dogmatikus karaktert. Olyat, aki mindent Abelarddal jelentet be, mert nem áll ám szóba holmi parasztokkal (vagyis senkivel sem, aki legalább nem rogue trader szintű hatalom hordozója), és már csak azért is mindig, minden helyzetben a dogmatikus (god-emperor über alles) lehetőséget választja, ha megjelenik ilyen a kínálatban.
(Kíváncsi vagyok, hová futhat ki egy ilyen.)
Szerk.: Nekem Pasqual is bejött (személyiség/érdekesség), de Jae annyival tápabb (skillek), miközben harcban hasonló szintet képviselnek, hogy kitúrta onnan Adeptus Mechanicus barátunkat. (Heinrix, Solomorne vagy éppen Eogunn viszont egy percig sem tudott érdekelni eddig, míg az Eldar spiné jó lenne, csak hát két dudás egy kocsmában... ugye én is mesterlövész lennék... nem fér be a csapatba.)
Endure. In enduring, grow strong.
Jaet bírtam de a felfelezős körön kívül direkt kerültem, csakis az időspórolás miatt. Plusz noble officer és Cass mellett sokan voltunk parancsosztogatós-buffos karakterek. Emiatt most nálam is egy crime lord körvonalazódik az újrára, Jae-re építve icon csapattal.
Nálam most saját karakter (Operative/Assassin - single target dps), Abelard (tank), Kibellah (közelharcos dps tömegirtó), Cass (nézéssel "takarít" + buff/extra köröket adó), Argenta (távolsági dps tömegirtó), Jae (kiber-sas röptető + extra kör/buff) a sztenderd csapatfelállás. Nem is szeretem megbolygatni, csak ha muszáj más karaktert küldetés miatt bevenni. (Olyankor általában Jae kerül ki arra az időre.)
Argenta egyébként tényleg brutál. Elég gyengén kezdett anno, de most már - heavy bolterrel - úgy irt, hogy szinte sajnálom az ellenfeleket...
Máskülönben, talán olyan 60 óra tájékán, még mindig csak Dargonuson tervezek leszállni, szóval nagyon messze van még Act2 vége. (Persze nem egyenesen mentem oda Janus után, hanem elkalandoztam jobbra-balra, és Solomorne is éppen tegnap vált felfogadhatóvá a hajófoglalós küldetés után.)
Amúgy Idirát bírtam még (személyiség/érdekesség szempontból is), de nem fér be a partiba. Pyromancy vonalon fejlesztettem, és elég erős, de ha "eldurran a feje" csata közben, az kellemetlen tud lenni.
Ja, románc vonalon persze Kibellah volt a választás. (Goth girl power.)
+ extra kör/buff) a sztenderd csapatfelállás. Nem is szeretem megbolygatni, csak ha muszáj más karaktert küldetés miatt bevenni. (Olyankor általában Jae kerül ki arra az időre.)
Argenta egyébként tényleg brutál. Elég gyengén kezdett anno, de most már - heavy bolterrel - úgy irt, hogy szinte sajnálom az ellenfeleket...
Máskülönben, talán olyan 60 óra tájékán, még mindig csak Dargonuson tervezek leszállni, szóval nagyon messze van még Act2 vége. (Persze nem egyenesen mentem oda Janus után, hanem elkalandoztam jobbra-balra, és Solomorne is éppen tegnap vált felfogadhatóvá a hajófoglalós küldetés után.)
Amúgy Idirát bírtam még (személyiség/érdekesség szempontból is), de nem fér be a partiba. Pyromancy vonalon fejlesztettem, és elég erős, de ha "eldurran a feje" csata közben, az kellemetlen tud lenni.
Ja, románc vonalon persze Kibellah volt a választás. (Goth girl power.
)Endure. In enduring, grow strong.
Újrázást én is lelkesebben tervezem fejben, amit elérek egy-egy pontra gondolatban egyre kevése van kedvem ténylegesen nekivágni. Pathfinderekhez képest talán itt sokkal egyszerűbb adott társ/ak köré építeni egy karaktert (pl full dogmatic ~unalmas, de lazán összejön a teljes, egyetértésben lévő csapat) ami jelent pár egyedi élményt döntésektől függően de azért a játék elég jelentős %-ban ugyanaz minden variációban. Gameplay szempontból se olyan nagy a különbség, ahogy olvasgattam magasabb nehézségi okozaton is egy idő után Cass és Argentina duó visz minden harcot.
Ugyan nagyon élvezem a Rogue Tradert, de a három Owlcat játék közül ez invitál a legkevésbé arra, hogy rövid időn belül újrázzam, pedig még csak kb. 45 órám van a karakterben (most szállok le majd Janusra, szóval eléggé az eleje lehet Act2-nek). Nem tudom, mi az oka, de itt már egyszerűen játék közben azt érzem, hogy jó, sőt remek, de ha kiviszem, jó ideig hozzá sem fogok nyúlni újra. (Ezzel szemben a WotR a mythic path lehetőségek és különféle karakterosztályok miatt birizgált folyton már menet közben is, míg a Kingmakerbe egyszerűen csak jó belemerülni újra időről időre egy másabb típusú karakterrel. Ezt viszont az RT jelenleg nem érzem.)
Máskülönben, per pillanat, nálam a rangsor így néz ki:
1. Kingmaker: ez a legkevésbé profi, de mégis a "legszerethetőbb/élvezehtőbb" szvsz a három játék közül. Plusz nálam valahogy meg tudta idézni az Infinity Engine-es játékok (főleg a BG1-2) érzésvilágát (azt, amit anno ezekkel először játszva éreztem), ami nyilván egy jelentős érzelmi extrát ad.
2. Rogue Trader: a legprofibb, a legkiforrottabb a három közül, de a kaotikus fejlődésrendszer, és az időnként fárasztóan sok szöveg (kicsit túlírtnak érzem helyenként, bár tény, hogy a W40k érzést valami bődületesen jól hozza) miatt kissé nehézkesnek érzem, és nem tud szvsz kedvenccé válni (azután meglátjuk a végére). (A nehézkes nem nehézségre vonatkozik: normálon játszom, és így nagyon könnyűek, szinte kihívás nélküliek a csaták, viszont nem hűzom feljebb a skálát, mert az az igazság, hogy élvezem azt, hogy a karaktereim "menők" )
3: Wrath of the Righteous: profibb a Kingmakernél, több a lehetőség a karakterek sokszínűbbé tételére, igazi, mitikus végletekbe érő kampány, mégis jellegtelenebb és lélektelenebb - számomra - a Kingmakerhez viszonyítva. Itt volt ugyan egy-két olyan csapattárs, aki a három játékot együttvéve igen kedvencek (Regill, Daeran), de a többségük elég jellegtelen volt, hogy őszinte legyek.
Máskülönben, per pillanat, nálam a rangsor így néz ki:
1. Kingmaker: ez a legkevésbé profi, de mégis a "legszerethetőbb/élvezehtőbb" szvsz a három játék közül. Plusz nálam valahogy meg tudta idézni az Infinity Engine-es játékok (főleg a BG1-2) érzésvilágát (azt, amit anno ezekkel először játszva éreztem), ami nyilván egy jelentős érzelmi extrát ad.
2. Rogue Trader: a legprofibb, a legkiforrottabb a három közül, de a kaotikus fejlődésrendszer, és az időnként fárasztóan sok szöveg (kicsit túlírtnak érzem helyenként, bár tény, hogy a W40k érzést valami bődületesen jól hozza) miatt kissé nehézkesnek érzem, és nem tud szvsz kedvenccé válni (azután meglátjuk a végére). (A nehézkes nem nehézségre vonatkozik: normálon játszom, és így nagyon könnyűek, szinte kihívás nélküliek a csaták, viszont nem hűzom feljebb a skálát, mert az az igazság, hogy élvezem azt, hogy a karaktereim "menők"
)
3: Wrath of the Righteous: profibb a Kingmakernél, több a lehetőség a karakterek sokszínűbbé tételére, igazi, mitikus végletekbe érő kampány, mégis jellegtelenebb és lélektelenebb - számomra - a Kingmakerhez viszonyítva. Itt volt ugyan egy-két olyan csapattárs, aki a három játékot együttvéve igen kedvencek (Regill, Daeran), de a többségük elég jellegtelen volt, hogy őszinte legyek.
Endure. In enduring, grow strong.
Dlc 1-2 érzésre olyan mintha az alapjátékból ollózták volna ki. 3-4 nem tudom milyen meglévő karakterekbe lehel (új) életet.
Ez a frissen bejelentett 4. elég sok társsal van átfedésben szóval talán nem is probléma ha egy 2. körre marad. Pathfinderekhez képest szerintem sokkal könnyebben újrázható. Nem annyira ~"szerteágazó" (mythic pathok) döntések szempontjából de a gameplay része sokkal kevésbé pepecselős (gear, teherbírás, fapados kingdom managment, stb.)
Ez a frissen bejelentett 4. elég sok társsal van átfedésben szóval talán nem is probléma ha egy 2. körre marad. Pathfinderekhez képest szerintem sokkal könnyebben újrázható. Nem annyira ~"szerteágazó" (mythic pathok) döntések szempontjából de a gameplay része sokkal kevésbé pepecselős (gear, teherbírás, fapados kingdom managment, stb.)
Jaja, a megjelenéskor minden DLC nélkül. Izgis lesz!
Ha még a DLC-k előtti időszakban játszottad ki, akkor készülj fel, mert tényleg sok-sok extra tartalom került be általuk, ráadásul - az eddig látottak alapján - sokkal szervesebben épültek be, mint a két Pathfinder játék esetében.
Endure. In enduring, grow strong.
Akkor jó lesz az nekem jövőre majd a Fable után. 
Most látom, hogy halasztják a negyedik (egyben utolsó) DLC megjelenését, ráadásul nem is kevéssel: szeptember helyett december lesz csak belőle. Hát, rosszul időzítettem... de félbe nem hagyom a végigjátszásomat, és amekkorának tűnik a játék (40 játékóra után még Act2 eleje táján totyogok - amúgy valami eszméletlen mennyiségű szöveg van a játékban még a két korábbi Pathfinder játékhoz viszonyítva is), szerintem új végigjátszás is évek múlva lesz csak esedékes. Hát, így jártam, tragédia azért nincs.
Viszont egyúttal adott is az Owlcat némi ízelítőt a - jelek szerint csak decemberben érkező - utolsó DLC-ből: új karakter (Stella) és induló karakterosztály (Miraculist), illetve archetípus (Zealot), új ellenfelek, új fegyvertípus (gránátvető), és persze helyszínek.
Viszont egyúttal adott is az Owlcat némi ízelítőt a - jelek szerint csak decemberben érkező - utolsó DLC-ből: új karakter (Stella) és induló karakterosztály (Miraculist), illetve archetípus (Zealot), új ellenfelek, új fegyvertípus (gránátvető), és persze helyszínek.
Endure. In enduring, grow strong.
Köszi!
Endure. In enduring, grow strong.
Elsőre sima alapot, másodjára dlc1-2, a múltkori gyors hereticet direkt megint alappal. Dlc1 nagyon jó, de arra készülj, hogy az act2 "játszhatatlan" lesz egy pár óráig mert sorra jönnek majd az újabb küldik minden ugrásnál. Illetve ha jól rémlik nincs rá időlimit szóval nem kötelező egyből foglalkozni velük.
Dlc2 egyszer jó, de azt szerintem hanyagolni fogom a késői újráknál. Mármint bekapcsolni érdemes mert az arbites alapú új petes kasztok jól működnek néhány kombinációba, de az új társ és a küldik...eh.
3. dlct egyelőre még nem vettem meg, de ahogy nézegettem dlc1 minőségű. 4. szerintem késni fog egy kicsit, de aktív kampányban is bekapcsolhatók. Gondolom minél később van indítva valamelyik azért bizonyos kapcsolódó tartalmak kies(het)nek.
Kibellah csúcs, mint karakter és a gameplayje is. Románc nem tudom mennyire szempont, de ezen a téren is a játék egyik legjobbja szerintem. Igazából mindenki remek, Wotrhoz képest itt sokkal többször cserélgettem a csapatot.
Illetve ha jól rémlik nincs rá időlimit szóval nem kötelező egyből foglalkozni velük.
Dlc2 egyszer jó, de azt szerintem hanyagolni fogom a késői újráknál. Mármint bekapcsolni érdemes mert az arbites alapú új petes kasztok jól működnek néhány kombinációba, de az új társ és a küldik...eh.
3. dlct egyelőre még nem vettem meg, de ahogy nézegettem dlc1 minőségű. 4. szerintem késni fog egy kicsit, de aktív kampányban is bekapcsolhatók. Gondolom minél később van indítva valamelyik azért bizonyos kapcsolódó tartalmak kies(het)nek.
Kibellah csúcs, mint karakter és a gameplayje is. Románc nem tudom mennyire szempont, de ezen a téren is a játék egyik legjobbja szerintem. Igazából mindenki remek, Wotrhoz képest itt sokkal többször cserélgettem a csapatot.
Most szeptemberben kellene érkeznie a negyedik, egyben utolsó DLC-nek. (Pont azért kezdtem bele a játékba bő hete, mert így menet közben úgyis megjelenik, és szépen be tudom majd illeszteni a végigjátszásomba .)
.)Endure. In enduring, grow strong.
Most jön még hozzá egy újabb DLC ősszel, ugye? Azt beszéltük, ha jól rémlik....
Kérdés: a Rogue Tradert az addig megjelent DLC-kel együtt játszottad?
Eddig is abszolút WH40k hangulata volt a játéknak, de amikor tegnapelőtt összeismerkedtem Kibellah-val (Void Shadow DLC kötődésű csapattárs), a "bemutatkozása" (illetve amikor a parancsnoki hídon később beszélgethetsz vele) szintet emelt az eddigieken, és - legalábbis számomra - abszolút hozta a régi, még Ian Watson-féle, már-már parodisztikusan morbid szintű gótikus-kibernetikus-vérgőzösség kombót.
Az eddigi csapattársak (Abelard, Argentia, Idira, Lady Cassia) is ízig-vérig WH40k világbeli karakterek, de Kibellah kisasszony brutalitásához és morbiditásához viszonyítva olyanok, mint egy csapat kiránduló óvodás...
Eddig is abszolút WH40k hangulata volt a játéknak, de amikor tegnapelőtt összeismerkedtem Kibellah-val (Void Shadow DLC kötődésű csapattárs), a "bemutatkozása" (illetve amikor a parancsnoki hídon később beszélgethetsz vele) szintet emelt az eddigieken, és - legalábbis számomra - abszolút hozta a régi, még Ian Watson-féle, már-már parodisztikusan morbid szintű gótikus-kibernetikus-vérgőzösség kombót.
Az eddigi csapattársak (Abelard, Argentia, Idira, Lady Cassia) is ízig-vérig WH40k világbeli karakterek, de Kibellah kisasszony brutalitásához és morbiditásához viszonyítva olyanok, mint egy csapat kiránduló óvodás...
Endure. In enduring, grow strong.
Ja, ja, a Kingmaker számomra is sokkal kedvesebb volt, de ezt írtam is szerintem.
Démon, lich és trickster utak viszonylag egyediek, de mint említettem, a Tricksterben voltak fárasztóan bugyuta részek.
Időm egyelőre kevés volt, így az RT karakteremmel még a prológusban vesztegelek (Argenta már csapattag, volt harc is azóta, szóval emlékeim szerint a prológus főcsatája következik majd.)
Démon, lich és trickster utak viszonylag egyediek, de mint említettem, a Tricksterben voltak fárasztóan bugyuta részek.
Időm egyelőre kevés volt, így az RT karakteremmel még a prológusban vesztegelek (Argenta már csapattag, volt harc is azóta, szóval emlékeim szerint a prológus főcsatája következik majd.)
Endure. In enduring, grow strong.
Már végeztem egy ideje de egy, "eh oké"-val értem a végére. Angel->gold dragon, de act5-ban én is és a játék is eléggé elfáradtunk. Átpörgettem utána amik érdekeltek még, de úgy látom olyan ~10 óra (kevesebb?) ami egyedi pathonként de nagyjából mindenki ugyanoda fut ki szóval egy kissé alábbhagyott az újrázási kedv. Van mentésem act5-ből teljes angelre, érdekel a fullos demon, azata, aeon. Demon->legend aruval állítólag (meg láttam is videót) nagy élmény, de magát a gameplayt, sztorit, karaktereket nem élveztem annyira, hogy az év/élet hátralévő részét erre szánjam. Egész nyár owlcat címekkel telt, kicsit sok volt ez így. Na meg közben felhalmozódtak más játékok is észrevétlenül.
On, aztán persze egyből cáfolom is magam, mert ZCOM előtt pont volt annyi idő még, hogy bedobjak egy gyors RT "újrát" (3/4). Psyker, heretic acsikért sima alapverzóval, célirányosan. Nem tudom befejezem e majd, volt egy-két hangulatos pillanat, de összességében szerintem a heretic útnak nincs értelme, többször is kizökkentett a tartalommal, vagy pont a reakciók hiányával.
Bővebb pathfinderezésre nyitom majd a topicot. Wotr kényelmesebb, könnyebb volt de Kingmaker szerintem jobb. KM, RT, Wotr sorrend lett a maraton vége. KM dlcket megvettem, az az újra lesz majd előbb. Bár ott is kevésbé lelkesen mert a közel tökéletes felfedezős kört nem igazán tudom felülmúlni.
On, aztán persze egyből cáfolom is magam, mert ZCOM előtt pont volt annyi idő még, hogy bedobjak egy gyors RT "újrát" (3/4).
Psyker, heretic acsikért sima alapverzóval, célirányosan. Nem tudom befejezem e majd, volt egy-két hangulatos pillanat, de összességében szerintem a heretic útnak nincs értelme, többször is kizökkentett a tartalommal, vagy pont a reakciók hiányával.
Bővebb pathfinderezésre nyitom majd a topicot. Wotr kényelmesebb, könnyebb volt de Kingmaker szerintem jobb. KM, RT, Wotr sorrend lett a maraton vége. KM dlcket megvettem, az az újra lesz majd előbb. Bár ott is kevésbé lelkesen mert a közel tökéletes felfedezős kört nem igazán tudom felülmúlni.
No, hogy áll a WotR? Kitart még a lendület?
Én most fogok nekikezdeni a Rogue Tradernek. Voidborn Crime Lord Operative karaktert tervezek.
Az ide vezető út mondjuk nem volt teljesen egyenes. Úgy indult, hogy klasszikus BG végigjátszást terveztem (tehát BG1 és BG2 a két rendes - nem Beamdog készítette - kiegészítővel; kvázi a klasszikus Bhaalspwn saga). Csináltam egy (elf, neutral good) harcos/mágust, mert ilyen karakterosztállyal még sosem vittem végig a klasszikus sorozatot. De mire befejeztem az első részt, ráébredtem, hogy jó karakterem egy rakat volt már, de gonosszal még sosem vittem ki a teljes Bhaalspawn sagát. Úgyhogy újrakezdtem az első részt, ezúttal - hirtelen ötlettől vezérelve - egy Skandar nevű fél-ork harcos/pappal (neutral evil jellemmel). A gyors újrázás ellenére meglepően élvezetes volt a játék (Montaron, Dorn, Edwin, Viconia és Baeloth voltak a csapattársak). Mire elkezdtem vele a BG2-t viszont még Irenicus kezdő labirintusában rá kellett jönnöm, hogy de játszani viszont harcos/mágussal lenne jobban kedvem, nem harcos/pappal...
Na, még egyszer BG1, csináltam egy gnóm harcos/illúzionistát (gnóm karakterem úgysem volt még sohasem), de három már sok lett volna a jóból. Még a Nashkel bányák előtt dobtam a dolgot. Persze nem most jöttem le a falvédőről, így némi XP és tárgy cheatelés után (utóbbihoz a megszerezhető tulajdonságnövelő manualok, illetve olyan BG1-es varázslattekercsek, amelyeket meg akart tanulni a karakterem) egy BG2 kész karaktert gyártottam. Ám amikor elkezdtem vele a BG2-t, zavart, hogy "művi", nem rendes végigjátszás eredménye (nekem néha vannak ilyen fura háklijaim), úgyhogy dobtam az egészet azzal, hogy majd jövőre vagy azután lesz rendes gonosz gnóm harcos/illúzionista végigjátszás. Ez most nem jött össze...
De semmi gond, nosza, rakjuk fel a BG3-at! Utoljára három éve játszottam ki, hátha most elkap a gépszíj és kijön egy velejéig szarházi Durge végigjátszás. Megálmodtam a karaktert: Mephistopheles Tiefling Draconic Bloodline (Red Dragon) Sorcerer. Megcsináltam (kellően jeges sorozatgyilkos fizimiskája lett, de nem murder hobósan idegbeteg módon), majd a tutorialból átlépve a rendes játékba ráébredtem, hogy nem, én ezt nem fogom végigvinni... Nem tudom, az Original Sin óta én egynél többször egyszerűen nem tudok Larian játékot végigvinni. Elsőre mindig zseni, hatalmas élmény, de utána egyszerűen nem működik már a dolog. Valahogy fárasztónak érzem csak a játékot; itt is már előre semmi kedvem nem volt Act3 rengeteg mindenéhez. Még úgysem, hogy Gale, Karlach és Wyll kapásból "kiestek" volna a végigjátszásomból. Ugye "lekezelés"
, lefejezés, meg a grove "lepucolása" nyomán.) Úgyhogy hamar ment az uninstall.
Végül így lett belőle Rogue Trader. A DLC IV amúgy is a kanyarban van már elvileg, tehát ki kell, hogy jöjjön míg tolom a végigjátszást - ergo nem fogok lemaradni semmiről (remélhetőleg).
Én most fogok nekikezdeni a Rogue Tradernek. Voidborn Crime Lord Operative karaktert tervezek.
Az ide vezető út mondjuk nem volt teljesen egyenes. Úgy indult, hogy klasszikus BG végigjátszást terveztem (tehát BG1 és BG2 a két rendes - nem Beamdog készítette - kiegészítővel; kvázi a klasszikus Bhaalspwn saga). Csináltam egy (elf, neutral good) harcos/mágust, mert ilyen karakterosztállyal még sosem vittem végig a klasszikus sorozatot. De mire befejeztem az első részt, ráébredtem, hogy jó karakterem egy rakat volt már, de gonosszal még sosem vittem ki a teljes Bhaalspawn sagát. Úgyhogy újrakezdtem az első részt, ezúttal - hirtelen ötlettől vezérelve - egy Skandar nevű fél-ork harcos/pappal (neutral evil jellemmel)
. A gyors újrázás ellenére meglepően élvezetes volt a játék (Montaron, Dorn, Edwin, Viconia és Baeloth voltak a csapattársak). Mire elkezdtem vele a BG2-t viszont még Irenicus kezdő labirintusában rá kellett jönnöm, hogy de játszani viszont harcos/mágussal lenne jobban kedvem, nem harcos/pappal... Na, még egyszer BG1, csináltam egy gnóm harcos/illúzionistát (gnóm karakterem úgysem volt még sohasem), de három már sok lett volna a jóból. Még a Nashkel bányák előtt dobtam a dolgot. Persze nem most jöttem le a falvédőről, így némi XP és tárgy cheatelés után (utóbbihoz a megszerezhető tulajdonságnövelő manualok, illetve olyan BG1-es varázslattekercsek, amelyeket meg akart tanulni a karakterem) egy BG2 kész karaktert gyártottam. Ám amikor elkezdtem vele a BG2-t, zavart, hogy "művi", nem rendes végigjátszás eredménye (nekem néha vannak ilyen fura háklijaim), úgyhogy dobtam az egészet azzal, hogy majd jövőre vagy azután lesz rendes gonosz gnóm harcos/illúzionista végigjátszás. Ez most nem jött össze...
De semmi gond, nosza, rakjuk fel a BG3-at! Utoljára három éve játszottam ki, hátha most elkap a gépszíj és kijön egy velejéig szarházi Durge végigjátszás. Megálmodtam a karaktert: Mephistopheles Tiefling Draconic Bloodline (Red Dragon) Sorcerer. Megcsináltam (kellően jeges sorozatgyilkos fizimiskája lett, de nem murder hobósan idegbeteg módon), majd a tutorialból átlépve a rendes játékba ráébredtem, hogy nem, én ezt nem fogom végigvinni... Nem tudom, az Original Sin óta én egynél többször egyszerűen nem tudok Larian játékot végigvinni. Elsőre mindig zseni, hatalmas élmény, de utána egyszerűen nem működik már a dolog. Valahogy fárasztónak érzem csak a játékot; itt is már előre semmi kedvem nem volt Act3 rengeteg mindenéhez. Még úgysem, hogy Gale, Karlach és Wyll kapásból "kiestek" volna a végigjátszásomból. Ugye "lekezelés"
, lefejezés, meg a grove "lepucolása" nyomán.) Úgyhogy hamar ment az uninstall.
Végül így lett belőle Rogue Trader. A DLC IV amúgy is a kanyarban van már elvileg, tehát ki kell, hogy jöjjön míg tolom a végigjátszást - ergo nem fogok lemaradni semmiről (remélhetőleg).
Endure. In enduring, grow strong.
A HOMM minigame-nél válassz tiszta mágiahasználó vezért!
Kimásoltam az ide vonatkozó véleményemet (másik fórumról), a lényeget kivastagítva: Ja igen, a hadjárat mód nem lenne rossz, de összességében kimerítő, fárasztó, bizonyos részei kifejezetten időhúzó jellegűek. Az oda köthető párbeszédeket egy idő után el sem olvastam, csak a döntési lehetőségeket tanulmányoztam mindig (az szerencsére kiderül, hogy mi milyen közvetlen eredménnyel jár). Annyit utánaolvastam előzetesen, hogy a mágiahasználó hadvezérek nagyon táposak, és ezt meg tudom erősíteni. Setsuna és Ageboya (ők voltak a két tábornokom) rengeteg csatát döntöttek el már az első körben egyetlen varázslat elsütésével. Talán az egész játékban nem is volt olyan veszteségem, ami meghaladta volna az "infirmary" kapacitását. (Bár ehhez hozzátartozik, hogy a Crusade módot könnyűre állítottam, mert nem akartam vele szenvedni.)
Magyarán, válaszd mondjuk Setsunát kezdetben (majd mellé Ageboyát), koncentrálj kezdetben (a szintlépéseiknél) a sebző varázslatokra (majd a buff/debuff és gyógyító lehetőségekre is), és igazából laza lesz az egész, csak egy-egy csata lesz, aminek ha alacsonyabb szinten mész neki, akkor kemény lehet.
Kimásoltam az ide vonatkozó véleményemet (másik fórumról), a lényeget kivastagítva: Ja igen, a hadjárat mód nem lenne rossz, de összességében kimerítő, fárasztó, bizonyos részei kifejezetten időhúzó jellegűek. Az oda köthető párbeszédeket egy idő után el sem olvastam, csak a döntési lehetőségeket tanulmányoztam mindig (az szerencsére kiderül, hogy mi milyen közvetlen eredménnyel jár). Annyit utánaolvastam előzetesen, hogy a mágiahasználó hadvezérek nagyon táposak, és ezt meg tudom erősíteni. Setsuna és Ageboya (ők voltak a két tábornokom) rengeteg csatát döntöttek el már az első körben egyetlen varázslat elsütésével. Talán az egész játékban nem is volt olyan veszteségem, ami meghaladta volna az "infirmary" kapacitását. (Bár ehhez hozzátartozik, hogy a Crusade módot könnyűre állítottam, mert nem akartam vele szenvedni.)
Magyarán, válaszd mondjuk Setsunát kezdetben (majd mellé Ageboyát), koncentrálj kezdetben (a szintlépéseiknél) a sebző varázslatokra (majd a buff/debuff és gyógyító lehetőségekre is), és igazából laza lesz az egész, csak egy-egy csata lesz, aminek ha alacsonyabb szinten mész neki, akkor kemény lehet.
Endure. In enduring, grow strong.
Na tényleg utolsó off de ez még kapcsolódik.
HOMM minigame nem igazán jön be. Feltételezem a játék előrehaladtával megszaporodnak majd az op egységek, de alapokkal elég vegyes az élmény. Nem teljesen egyértelmű még számok és zöld és zöld között sem, hogy itt most automatikusan én nyerek már köszönéskor vagy a sereg 3/4ét elvesztem egy félórás csatába. Hangulathoz ad, de gameplay szempontól kicsit időhúzásnak érzem.
És akkor végre on, RT űrcsatája a 3 közül talán a legjobb mini. A bolygó managment viszont elég fapados, kicsit visszalépésnek érzem. A hajó itt most a "főváros" de valamiért nem alakult ki olyan szintű kötődés, mint a pathfinderekben. Nem tudom, talán valami "ház vs kocsi" hasonlatról lehet szó.
HOMM minigame nem igazán jön be. Feltételezem a játék előrehaladtával megszaporodnak majd az op egységek, de alapokkal elég vegyes az élmény. Nem teljesen egyértelmű még számok és zöld és zöld között sem, hogy itt most automatikusan én nyerek már köszönéskor vagy a sereg 3/4ét elvesztem egy félórás csatába. Hangulathoz ad, de gameplay szempontól kicsit időhúzásnak érzem.
És akkor végre on
, RT űrcsatája a 3 közül talán a legjobb mini. A bolygó managment viszont elég fapados, kicsit visszalépésnek érzem. A hajó itt most a "főváros" de valamiért nem alakult ki olyan szintű kötődés, mint a pathfinderekben. Nem tudom, talán valami "ház vs kocsi" hasonlatról lehet szó.
Bizonyos mitikus utak csak később (a játék utolsó mondjuk 10-20%-ában) érhetők el, kvázi leágazásként. A Gold Dragon is ilyen. Az Azata út a bro faktorról szól (szemérmetlenül tápolhatod a csapattársakat.)
Camellia... hát igen, a banterei beszédesek lesznek, de még így is néz ki az ember a fejéből egy kicsit majd, amikor kiderül a hölgyemény hobbija. (Viszont nagyon szemét dolgot is meg lehet húzni ott. Én a Tricksteremmel meg is tettem... De nem akarok spoilerezni.)
Én amúgy BG1 végigjátszásban vagyok jelenleg (utána jön persze a 2.). Oké, nálam megjelenés óta a kedvencek között van, és a nosztalgia faktor nagyon erős (máskülönben sok szempontból fapad), de tény, hogy a Kardparton kalandozásba a mai napig bele lehet merülni/veszni. Megvan még mindig a maga bája.
Camellia... hát igen, a banterei beszédesek lesznek, de még így is néz ki az ember a fejéből egy kicsit majd, amikor kiderül a hölgyemény hobbija. (Viszont nagyon szemét dolgot is meg lehet húzni ott. Én a Tricksteremmel meg is tettem...
De nem akarok spoilerezni.)
Én amúgy BG1 végigjátszásban vagyok jelenleg (utána jön persze a 2.). Oké, nálam megjelenés óta a kedvencek között van, és a nosztalgia faktor nagyon erős (máskülönben sok szempontból fapad), de tény, hogy a Kardparton kalandozásba a mai napig bele lehet merülni/veszni. Megvan még mindig a maga bája.
Endure. In enduring, grow strong.
Én is gondoltam rá, de a KM 8 éve alatt szerintem csak te játszottál és írtál róla. Na meg ezek azért elég rétegjátékok, ha valaki kipróbálja az egyiket valószínűleg előbb utóbb eljut valamelyik másikig is. RT-Wotr oda-vissza átmenet talán a leggördülékenyebb, ha az egyik bejön valószínűleg a másik is tetszeni fog. De amúgy én is szégyellem magunkat, ha mélyebbre jutok a Wotrba valószínűleg majd nyitok már egyet.
Amúgy on, másik kommentből le is maradt, érdekes volt látni egyes karakterek "evolúcióját". Gondolok itt személyiségre, történetben betöltött szerepre. Pl RT x karaktere KM y-ja újrahasznosítva. A visszatérő elemek is viccesek, RT és KM prológusa szinte 1:1 ugyanaz.
Pár éve, pont BG3 hype után játszottam először a BG1-2-t. Nyilván öregedtek, viszont így ~20onév távlatból is látszik miért voltak/még mindig top játékok. Még a BG3 kritikákat is megértettem ezek után, tényleg csak nevében 3. rész. KM sokkal inkább tekinthető "folytatásnak" hangulat és ~szellemisége szempontjából.
Wotr egyelőre vegyes. Premade fighternnél maradtam, tower shield, ami hát nem épp a legérdekesebb de easyn (KMhez képest is könnyebbnek tűnik) elmegy. Nekem amúgy is a narratív roleplay a fontosabb és ugyan itt sem vagyok teljesen elégedett a karakterrel, erre a felfedezős végigjátszásra nagyjából jó lesz. Nincs konkrét terv de a vázlat kék (LG start, valószínűleg megyek megint NG, CG irányba), segíteni akinek lehet, Aru románc, fő szál hangulat (démonok elleni crusade) alapján angel és kapcsolódó path(ok?). Spoilereket próbáltam kerülni de azért egy két dolog már becsúszott (Camellia...). Rule of cool alapján dragon lenne szimpatikus, "saját" alignmentem pedig azata felé húzna. De ezen a részén már nem stresszelek, lesz ami lesz. Érzésre itt valószínűbb lesz az újrajátszás szóval ha már megismerem a történetet később könnyebb lesz a teljes játékra tervezni karaktert.
Na meg ezek azért elég rétegjátékok, ha valaki kipróbálja az egyiket valószínűleg előbb utóbb eljut valamelyik másikig is. RT-Wotr oda-vissza átmenet talán a leggördülékenyebb, ha az egyik bejön valószínűleg a másik is tetszeni fog. De amúgy én is szégyellem magunkat, ha mélyebbre jutok a Wotrba valószínűleg majd nyitok már egyet.
Amúgy on, másik kommentből le is maradt, érdekes volt látni egyes karakterek "evolúcióját". Gondolok itt személyiségre, történetben betöltött szerepre. Pl RT x karaktere KM y-ja újrahasznosítva. A visszatérő elemek is viccesek, RT és KM prológusa szinte 1:1 ugyanaz.
Pár éve, pont BG3 hype után játszottam először a BG1-2-t. Nyilván öregedtek, viszont így ~20onév távlatból is látszik miért voltak/még mindig top játékok. Még a BG3 kritikákat is megértettem ezek után, tényleg csak nevében 3. rész. KM sokkal inkább tekinthető "folytatásnak" hangulat és ~szellemisége szempontjából.
Wotr egyelőre vegyes. Premade fighternnél maradtam, tower shield, ami hát nem épp a legérdekesebb de easyn (KMhez képest is könnyebbnek tűnik) elmegy. Nekem amúgy is a narratív roleplay a fontosabb és ugyan itt sem vagyok teljesen elégedett a karakterrel, erre a felfedezős végigjátszásra nagyjából jó lesz. Nincs konkrét terv de a vázlat kék (LG start, valószínűleg megyek megint NG, CG irányba), segíteni akinek lehet, Aru románc, fő szál hangulat (démonok elleni crusade) alapján angel és kapcsolódó path(ok?). Spoilereket próbáltam kerülni de azért egy két dolog már becsúszott (Camellia...
). Rule of cool alapján dragon lenne szimpatikus, "saját" alignmentem pedig azata felé húzna. De ezen a részén már nem stresszelek, lesz ami lesz. Érzésre itt valószínűbb lesz az újrajátszás szóval ha már megismerem a történetet később könnyebb lesz a teljes játékra tervezni karaktert.
Lassan lehet, hogy kellene valami másik topikot keresni (vagy csinálni), mert szegény W40k:RT-t teleszennyezzük Pathfinderrel...
Örölök, hogy bejött a Kingmaker! Nekem nagyon hozta a régi BG féle feelinget, azt a klasszikus kalandozós fajtát! Nincsenek benne csúcspontok, nincsen az érzelmekkel játszó (erősségű) történet és fordulatok, de valahogy mégis ad egy teljesség érzést, "révbe érést" a végére, mintha csak egy hosszú, rendes asztali kampányt tolt volna végig az ember.
Készülj, mert a WotR még nagyobb/hosszabb lesz! Profibb, gördülékenyebb, de nekem hiányzott belőle kissé az a fajta báj, ami a Kingmakerben megvolt. (Nem tudom ezt leírni pontosan, de talán majd meglátod/megérzed.)
Cseszett jó portré pakkok vannak a neten; én is onnan kaptam le jó párat, s vannak félretéve sok-sok fajta karakterötlethez. Úgyhogy ezen nem kell, hogy múljon a dolog.
Igazából nem tudok tanácsot adni arra, hogy milyen karakterrel menj, mert tényleg rengeteg fajta van, s érdemes kicsit úgy tervezni, hogy tudod, milyen mítikus ösvényre mennél, mert nem mindegyik szinergizál egyforma jól a választott úttal. Amire készülj fel: itt ugyan sokkal komolyabb erőkre tehetsz szert, mint a Kingmakerben, de az ellenfelek is kemények lesznek! találkozhatsz majd 80+ AC-jú vagy éppen az ugyanilyen AC-jű karakteredet megütni képes ellenfelekkel is! Igazából a játék vége így sem nehéz, mert röhejesen erős leszel, de közben adódhatnak majd szakaszok, amikor lehet szenvedni. (Persze ha leveszed a nehézséget, az sok mindent meg tud oldani.)
Ami nagyon erős tud lenni:
1. Petek, főleg, ha lovagolni is tudsz rajtuk. (Ha Regill a csapatodban lesz - én felvenném, mert rohadt jó karakter, nekem a kedvencem volt -, akkor majd az idézhető triceratopsz figura (Bizmut) megtalálásánál pl. gondolj rá! Egy miniatűr őslény hátán csatába vonuló miniatűr halállovag nem csupán röhejesen menő, de meglehetősen hatékony is tud lenni! Plusz Regill, bár bénán sebez a legelején, de hamar található mellé remek fegyver, s ügyesen fejlesztve kegyetlen hatákony társ lesz.)
2. Olyan karakter, amellyel touch AC-t tudsz támadni: ilyen pl. a valamelyik elemi támadásformát használó Kinteticist, vagy éppen egy Dimensional Strike-kal támadó Sword Saint (vagy egyéb Magus). Néhány ellenfélnek röhejesen magas AC-ja van, míg a touch AC-ját könnyű megdobni.
3. Kevés karakterrel tudsz igazán magas AC-t kreálni (a Drunken Master Monkomnak mondjuk a támadása és az AC-je is a csillagos egekben volt, szóval nem lehetetlen). Ezért azok a karakterek, amelyekkel tudsz frankó buffoló varázslatokat tolni (Mirror Image és társai), elég hasznosak tudnak lenni.
Egyébként válassz olyan karaktert, amelyik szimpatikus, megragadja a fantáziádat, bele tudod élni magad a szerepébe! (Csak nézz rá pár ajánlóra, hogy ne pont a tier list legalján lévő legyen, mert van sajnos néhány eléggé alja választás, amelyek határozottan bénábbak, mint mondjuk egy hozzájuk amúgy nagyon hasonló másik alosztály.
Én a teljes végigjátszásomat (előtte belekezdtem pár karakterrel, melyek közül kettővel letoltam Act3 elejéig) pl. Drunken Masterrel abszolváltam. Trickster utat akartam, s ehhez kerestem egy jól passzoló karaktert.
Bemásolom másik fórumról, mit írtam ehhez kapcsolódva (még végigjátszás közben; a végére amúgy még sokkal tápabb lett):
× Drunken Master: Sokáig átszaladt a szemem ezen a monk archetípuson, és csak azért néztem meg jobban, mert a Trickster úthoz valamilyen ahhoz passzoló kasztot kerestem. Így végül egy Oni tiefling (ezek élvhajhászok), Cayden Cailean (kvázi az "alkesz isten") hívő (erre többször volt egyébként eddig reakcióm a játékban, köztük Trickster dologhoz kötődő is), Drunken Master monk lett. Amivel pedig nem számoltam elsőre: az a khí, amit ez az alkaszt kap, passzívan olyan szinten tolja felfelé az AC-t és a támadást is (ha nem olvassa át alaposan az ember, akkor könnyű nem észrevenni), hogy szinte csalás vele a játék. Konkrétan megüthetetlen (csak nat 20-szal tudja megütni az ellenfelek 95%-a), míg ő a durvább AC tank ellenfeleket is (leszámítva egy-két szuperbosst) legfeljebb nat 1-gyel véti el (míg fel nem veszem majd a Knowledge Wold II trükköt, ami a csapatom nat1 dobásaiból nat20-at fog csinálni mindig. Csak példaképpen: bármilyen buff nélkül, csak felszerelésből, most 14. szinten a basic attackom 38 pont, az AC-m pedig 42 körül mozog. Utóbbira, ha elnyomom a barkskinst (khíből), akkor, ha jól rémlik, már 46, ha pedig rakatok magamra pajzs varázslatot, akkor 50 körüli az érték. Crane style meg hasonlók nem is kellenek. (Utóbbira, ha rámentem volna, akkor az 58-as AC-t jelentene), és akkor ezek "közel permanens" buffok, s a rövidebb idejű, "burst jellegű" buffok lehetőségei benne sincsenek! (És a legjobb vicc, hogy mivel monk. a touch AC-je alig van elmaradva a ténylegestől.) Egyedi beállításokkal játszom, összességében egy hangyányival Core nehézségi szint alatt, de eddig sétagalopp volt vele a játék. Egy helyen néztem ki a fejemből kicsit: amikor betévedtem Blackwaterbe. Annak úgy a közepe tája kicsit erős volt, de ott is azért, mert a monkomon kívül a többi csapattag szenvedett, hogy hasznos tudjon lenni (40+ AC-vel ugrált minden ellenfél, regenerálódva és olyan mentőkkel, hogy még coup de grace-szel is volt, hogy ötször kellett próbálkoznom, mire méltóztatott meghalni egy-egy szörnyeteg).
A Trickster utat egyébként felemásnak találtam. A prankok helyenként zseniálisak, de tényleg azok (rommá szívathatsz bizonyos ellenfeleket, de röhejes módon - szerintem még a Lariannál is sírva röhögnének egyik-másik trickster húzáson)! Mechanikailag is rohadt erős dolgai vannak. (Ld. fentebb pl., hogy minden 1-es dobásból 20-ast tudok csinálni, vagyis nincs többé kritikus kudarc csak siker.) Viszont maga a hozzá kötődő sztori része és úgy általában a "tricksterség" meglehetősen bugyuta. Én Lantern King jellegre számítottam, de inkább Muppet Show volt. (Főleg a szekrénybe belépve elérhető interdimenzionális tanács tagjaival - persze ez nem érthető most, és ha nem a Trickster utat választod, akor szerencsére nem is fogod megérteni, mert nem találkozol velük...)
Enyhén spoileres link, amit a végigjátszás után írtam egy másik fórumra: katt
(Itt egy képen pl. látszik a karakterem portréja is. Kaotikus Oni tiefling monknak pl. szerintem tökéletes.)
Örölök, hogy bejött a Kingmaker! Nekem nagyon hozta a régi BG féle feelinget, azt a klasszikus kalandozós fajtát! Nincsenek benne csúcspontok, nincsen az érzelmekkel játszó (erősségű) történet és fordulatok, de valahogy mégis ad egy teljesség érzést, "révbe érést" a végére, mintha csak egy hosszú, rendes asztali kampányt tolt volna végig az ember.
Készülj, mert a WotR még nagyobb/hosszabb lesz! Profibb, gördülékenyebb, de nekem hiányzott belőle kissé az a fajta báj, ami a Kingmakerben megvolt. (Nem tudom ezt leírni pontosan, de talán majd meglátod/megérzed.)
Cseszett jó portré pakkok vannak a neten; én is onnan kaptam le jó párat, s vannak félretéve sok-sok fajta karakterötlethez. Úgyhogy ezen nem kell, hogy múljon a dolog.
Igazából nem tudok tanácsot adni arra, hogy milyen karakterrel menj, mert tényleg rengeteg fajta van, s érdemes kicsit úgy tervezni, hogy tudod, milyen mítikus ösvényre mennél, mert nem mindegyik szinergizál egyforma jól a választott úttal. Amire készülj fel: itt ugyan sokkal komolyabb erőkre tehetsz szert, mint a Kingmakerben, de az ellenfelek is kemények lesznek! találkozhatsz majd 80+ AC-jú vagy éppen az ugyanilyen AC-jű karakteredet megütni képes ellenfelekkel is! Igazából a játék vége így sem nehéz, mert röhejesen erős leszel, de közben adódhatnak majd szakaszok, amikor lehet szenvedni. (Persze ha leveszed a nehézséget, az sok mindent meg tud oldani.)
Ami nagyon erős tud lenni:
1. Petek, főleg, ha lovagolni is tudsz rajtuk. (Ha Regill a csapatodban lesz - én felvenném, mert rohadt jó karakter, nekem a kedvencem volt -, akkor majd az idézhető triceratopsz figura (Bizmut) megtalálásánál pl. gondolj rá! Egy miniatűr őslény hátán csatába vonuló miniatűr halállovag nem csupán röhejesen menő, de meglehetősen hatékony is tud lenni! Plusz Regill, bár bénán sebez a legelején, de hamar található mellé remek fegyver, s ügyesen fejlesztve kegyetlen hatákony társ lesz.)
2. Olyan karakter, amellyel touch AC-t tudsz támadni: ilyen pl. a valamelyik elemi támadásformát használó Kinteticist, vagy éppen egy Dimensional Strike-kal támadó Sword Saint (vagy egyéb Magus). Néhány ellenfélnek röhejesen magas AC-ja van, míg a touch AC-ját könnyű megdobni.
3. Kevés karakterrel tudsz igazán magas AC-t kreálni (a Drunken Master Monkomnak mondjuk a támadása és az AC-je is a csillagos egekben volt, szóval nem lehetetlen). Ezért azok a karakterek, amelyekkel tudsz frankó buffoló varázslatokat tolni (Mirror Image és társai), elég hasznosak tudnak lenni.
Egyébként válassz olyan karaktert, amelyik szimpatikus, megragadja a fantáziádat, bele tudod élni magad a szerepébe! (Csak nézz rá pár ajánlóra, hogy ne pont a tier list legalján lévő legyen, mert van sajnos néhány eléggé alja választás, amelyek határozottan bénábbak, mint mondjuk egy hozzájuk amúgy nagyon hasonló másik alosztály.
Én a teljes végigjátszásomat (előtte belekezdtem pár karakterrel, melyek közül kettővel letoltam Act3 elejéig) pl. Drunken Masterrel abszolváltam. Trickster utat akartam, s ehhez kerestem egy jól passzoló karaktert.
Bemásolom másik fórumról, mit írtam ehhez kapcsolódva (még végigjátszás közben; a végére amúgy még sokkal tápabb lett):
× Drunken Master: Sokáig átszaladt a szemem ezen a monk archetípuson, és csak azért néztem meg jobban, mert a Trickster úthoz valamilyen ahhoz passzoló kasztot kerestem. Így végül egy Oni tiefling (ezek élvhajhászok), Cayden Cailean (kvázi az "alkesz isten") hívő (erre többször volt egyébként eddig reakcióm a játékban, köztük Trickster dologhoz kötődő is), Drunken Master monk lett. Amivel pedig nem számoltam elsőre: az a khí, amit ez az alkaszt kap, passzívan olyan szinten tolja felfelé az AC-t és a támadást is (ha nem olvassa át alaposan az ember, akkor könnyű nem észrevenni), hogy szinte csalás vele a játék. Konkrétan megüthetetlen (csak nat 20-szal tudja megütni az ellenfelek 95%-a), míg ő a durvább AC tank ellenfeleket is (leszámítva egy-két szuperbosst) legfeljebb nat 1-gyel véti el (míg fel nem veszem majd a Knowledge Wold II trükköt, ami a csapatom nat1 dobásaiból nat20-at fog csinálni mindig
. Csak példaképpen: bármilyen buff nélkül, csak felszerelésből, most 14. szinten a basic attackom 38 pont, az AC-m pedig 42 körül mozog. Utóbbira, ha elnyomom a barkskinst (khíből), akkor, ha jól rémlik, már 46, ha pedig rakatok magamra pajzs varázslatot, akkor 50 körüli az érték. Crane style meg hasonlók nem is kellenek. (Utóbbira, ha rámentem volna, akkor az 58-as AC-t jelentene), és akkor ezek "közel permanens" buffok, s a rövidebb idejű, "burst jellegű" buffok lehetőségei benne sincsenek! (És a legjobb vicc, hogy mivel monk. a touch AC-je alig van elmaradva a ténylegestől.) Egyedi beállításokkal játszom, összességében egy hangyányival Core nehézségi szint alatt, de eddig sétagalopp volt vele a játék. Egy helyen néztem ki a fejemből kicsit: amikor betévedtem Blackwaterbe. Annak úgy a közepe tája kicsit erős volt, de ott is azért, mert a monkomon kívül a többi csapattag szenvedett, hogy hasznos tudjon lenni (40+ AC-vel ugrált minden ellenfél, regenerálódva és olyan mentőkkel, hogy még coup de grace-szel is volt, hogy ötször kellett próbálkoznom, mire méltóztatott meghalni egy-egy szörnyeteg).
A Trickster utat egyébként felemásnak találtam. A prankok helyenként zseniálisak, de tényleg azok (rommá szívathatsz bizonyos ellenfeleket, de röhejes módon - szerintem még a Lariannál is sírva röhögnének egyik-másik trickster húzáson)! Mechanikailag is rohadt erős dolgai vannak. (Ld. fentebb pl., hogy minden 1-es dobásból 20-ast tudok csinálni, vagyis nincs többé kritikus kudarc csak siker.) Viszont maga a hozzá kötődő sztori része és úgy általában a "tricksterség" meglehetősen bugyuta. Én Lantern King jellegre számítottam, de inkább Muppet Show volt. (Főleg a szekrénybe belépve elérhető interdimenzionális tanács tagjaival - persze ez nem érthető most, és ha nem a Trickster utat választod, akor szerencsére nem is fogod megérteni, mert nem találkozol velük...
)
Enyhén spoileres link, amit a végigjátszás után írtam egy másik fórumra: katt
(Itt egy képen pl. látszik a karakterem portréja is. Kaotikus Oni tiefling monknak pl. szerintem tökéletes.)
Endure. In enduring, grow strong.
Kingmaker pipa. Remek volt. Act4-5 jól megtréfált. Játék tempóját kiismerve Varnholdból hazafelé baktatva gondoltam majd kényelmesen hátradőlhetek erre bedobtak az újabb események sűrűjébe. A végén jól jött ki bár így a főküldikre ráfeküdve volt pár intenzív hét, ami után majd egy év folyamatos papírmunka következett...
Románc matek is megszívatott. Valt sikerült elvinni phase2ig, de utána már esélytelen volt haladni. Wikin kinyomoztam, hogy többtizen órával ezelőtt már visszafordíthatatlanul elbuktam. Egyfelől tetszik, hogy ez fordítható úgy is, hogy a karakter személyisége nagyban befolyásolja az npc érdeklődését. Másfelől viszont észrevétlenül lenullázni a haladást a látszólag köze sincs hozzá válasz/döntésekkel nem éppen jó móka.
Szerencsére a true ending fordított a helyzeten. Guideot nem követtem betűre pontosan, context nélkül emlékeztem pár általános tippekre meg amúgy is megcsináltam ~mindent. Tematikusan nagyon bejött, karakterhez is tudtam igazítani (bár azért elég metagaming ez az út, főleg pont az x friss endgame esemény után) szóval örültem, hogy nem maidenless végigjátszás lett a vége. Ugyanakkor "elrontotta" az újrázási vágyat, mert ezzel így eléggé kimaxoltam az élményt narratív szempontból. Lenne egy két dolog, ami érdekelne, de pár óra újdonságért újra 80%+ ugyanezt...? Fú, élvezem, de nagyon sűrű ez a játék...
Rövid levegővétel után Wotrba belekóstoltam a premade mágussal abban bízva, hogy majd a könyves rajzok itt is segítenek, de úgy látom a KMrel ellentétben ide már sajnos? nem választottak "canon" karaktert. Így most bajban vagyok, dagi lovag (+ hangulat, démonok elleni küzdelem történet, első mythic találkozás angel) és a tiefling rugó között ugrálok. Lehetne saját, és KM után már annyira nem ijesztő a cc, de még így is bőség zavara és nincs konkrét kari ötletem és a portrék sem szólítanak meg.
Románc matek is megszívatott. Valt sikerült elvinni phase2ig, de utána már esélytelen volt haladni. Wikin kinyomoztam, hogy többtizen órával ezelőtt már visszafordíthatatlanul elbuktam. Egyfelől tetszik, hogy ez fordítható úgy is, hogy a karakter személyisége nagyban befolyásolja az npc érdeklődését. Másfelől viszont észrevétlenül lenullázni a haladást a látszólag köze sincs hozzá válasz/döntésekkel nem éppen jó móka.
Szerencsére a true ending fordított a helyzeten. Guideot nem követtem betűre pontosan, context nélkül emlékeztem pár általános tippekre meg amúgy is megcsináltam ~mindent. Tematikusan nagyon bejött, karakterhez is tudtam igazítani (bár azért elég metagaming ez az út, főleg pont az x friss endgame esemény után) szóval örültem, hogy nem maidenless végigjátszás lett a vége. Ugyanakkor "elrontotta" az újrázási vágyat, mert ezzel így eléggé kimaxoltam az élményt narratív szempontból. Lenne egy két dolog, ami érdekelne, de pár óra újdonságért újra 80%+ ugyanezt...? Fú, élvezem, de nagyon sűrű ez a játék...
Rövid levegővétel után Wotrba belekóstoltam a premade mágussal abban bízva, hogy majd a könyves rajzok itt is segítenek, de úgy látom a KMrel ellentétben ide már sajnos? nem választottak "canon" karaktert. Így most bajban vagyok, dagi lovag (+ hangulat, démonok elleni küzdelem történet, első mythic találkozás angel) és a tiefling rugó között ugrálok. Lehetne saját, és KM után már annyira nem ijesztő a cc, de még így is bőség zavara és nincs konkrét kari ötletem és a portrék sem szólítanak meg.
Kingmakerhez a Tiefling páros jó cucc, mert kapsz új csapattársat (igazából kettőt, de egyben - spéci karakter) a hozzá tartozó küldetésekkel. Máskülönben viszont egy eléggé egyedijátékmechanikájú, a dlc-vel elérhetővé váló karakterosztályba (Kineticist) tartozik, amit előbb meg kell érteni/tanulni használni (speciális dolgai vannak), amelyre én a Kingmaker idején (még) nem voltam hajlandó, úgyhogy nálam csak a küldetéseik idejére kerültek csapatba, de ezzel együtt is pozitív a mérlegem.
A Varnhold dlc érdekes perspektívájú, egyszer érdemes végigvinni, de annál többet szvsz nem tud adni. Teljesen függetlenül játszhatod a fő kampánytól, teljesen új karakterrel. A döntésed/történések pedig beépülhetnek az aktuális főkampányba (illetve bármelyik később indított főkampányba, ha megvan a dlc mentésed), persze feltéve, hogy még adott pont előtt kerül sor a DLC végigvitelére.
Van még egy dlc, ahol egy alászállós, többszintes dungeont kell kipucolni. Nem egyetlen lélegzetvétellel, hanem mindig vissza-visszatérve. Ez szódával elmegy, bizonyos helyeken eléggé komoly kihívást jelent, de ezért is írtam, hogy nem egyetlen lélegzetvétellel (a játék rendben szól egyébként, ha ott tartasz már, hogy érdemes visszatérni kazamatákat pucolni). (Ez tulajdonképpen a még játszható, valamelyest élvezhető verziója annak a WotR dlc-nek, amit viszont majd mint ördög a tömjénfüstöt, úgy lesz érdemes elkerülnöd, mert rém unalmas, időhúzós jellegű, még értékelhető történettel sem rendelkező csapdahatástalanítás és hentelés fesztivál lesz.)
Ennek itt a Kingmakerben még van legalább valami háttértörténete, oda kell figyelni, ha úgy akarod megcsinálni, hogy teljes értékű befejezést érj el benne, és valószínűleg must have, ha el akarod érni a 20. szintet a karaktereiddel. Durván jó Perception-re azért szükség lesz hozzá, mert rengeteg a titkos ajtó, és néha kulcsfontosságú dolgok (legalábbis a történet megértéséhez/a "titkos befejezése" eléréséhez) ilyenek mögött rejtőznek.
A Varnhold dlc érdekes perspektívájú, egyszer érdemes végigvinni, de annál többet szvsz nem tud adni. Teljesen függetlenül játszhatod a fő kampánytól, teljesen új karakterrel. A döntésed/történések pedig beépülhetnek az aktuális főkampányba (illetve bármelyik később indított főkampányba, ha megvan a dlc mentésed), persze feltéve, hogy még adott pont előtt kerül sor a DLC végigvitelére.
Van még egy dlc, ahol egy alászállós, többszintes dungeont kell kipucolni. Nem egyetlen lélegzetvétellel, hanem mindig vissza-visszatérve. Ez szódával elmegy, bizonyos helyeken eléggé komoly kihívást jelent, de ezért is írtam, hogy nem egyetlen lélegzetvétellel (a játék rendben szól egyébként, ha ott tartasz már, hogy érdemes visszatérni kazamatákat pucolni). (Ez tulajdonképpen a még játszható, valamelyest élvezhető verziója annak a WotR dlc-nek, amit viszont majd mint ördög a tömjénfüstöt, úgy lesz érdemes elkerülnöd, mert rém unalmas, időhúzós jellegű, még értékelhető történettel sem rendelkező csapdahatástalanítás és hentelés fesztivál lesz.)
Ennek itt a Kingmakerben még van legalább valami háttértörténete, oda kell figyelni, ha úgy akarod megcsinálni, hogy teljes értékű befejezést érj el benne, és valószínűleg must have, ha el akarod érni a 20. szintet a karaktereiddel. Durván jó Perception-re azért szükség lesz hozzá, mert rengeteg a titkos ajtó, és néha kulcsfontosságú dolgok (legalábbis a történet megértéséhez/a "titkos befejezése" eléréséhez) ilyenek mögött rejtőznek.
Endure. In enduring, grow strong.
Amikor anno csomagban vettem az csak a két alapot tartalmazta dlck nélkül. Kingmakerhez majd megveszem a tieflingeset (legalább +1 az újrához). Wotr, ha lesz is újabb leárazás mire odajutok, valószínűleg szintén előbb tiszta alappal kezdem. Ahogy láttam a leírásokból ott van bekapcsolódó és független dlc (+direkt postgame fanservice).
RT-ben szerintem szintén vállható a natúr elsőre mert ott már minden dlc csak hozzáad a meglévő tartalmakhoz. Pl Void shadows kötelező, de act2-ben (ahol az "igazi" játék kezdődik) eléggé rátelepszik/megakasztja a főszálat.
RT-ben szerintem szintén vállható a natúr elsőre mert ott már minden dlc csak hozzáad a meglévő tartalmakhoz. Pl Void shadows kötelező, de act2-ben (ahol az "igazi" játék kezdődik) eléggé rátelepszik/megakasztja a főszálat.
Nekem a WotR zárása volt csak olyan, ami kurta-furcsa volt az addig vezető grandiózus úthoz képest, de egyébként egyáltalán nem volt rossz az a kampány. (S én az egyszerűsített Hereos of M&M féle részét amúgy jobban kedveltem, mint a Kingmakerben az uradalom irányítását/építkezéseket.)
Ugyanakkor tény, hogy a Kingmaker kicsit szabadabban kóborlós és kisebb volumenű, egyben kevésbé sötét, meseszerűbb stílusa jobban tetszett, mint a WotR Worldwound felé terjeszkedő hadi kampánya, ahol a vége felé már-már isteni szintű hatalommal rendelkező lények adták egymásnak a kilincset.
A WotR-nél, ha belekezdenél azért egyszer, majd szólj, és írok pár dolgot a DLC-kről. (Van köztük igen jó, de van egy-két meglehetősen rossz, szvsz kerülendő is.)
Ugyanakkor tény, hogy a Kingmaker kicsit szabadabban kóborlós és kisebb volumenű, egyben kevésbé sötét, meseszerűbb stílusa jobban tetszett, mint a WotR Worldwound felé terjeszkedő hadi kampánya, ahol a vége felé már-már isteni szintű hatalommal rendelkező lények adták egymásnak a kilincset.
A WotR-nél, ha belekezdenél azért egyszer, majd szólj, és írok pár dolgot a DLC-kről. (Van köztük igen jó, de van egy-két meglehetősen rossz, szvsz kerülendő is.)
Endure. In enduring, grow strong.
A WotR kampány bannert meglátva mindig másodpercekig kell emésztenem, hogy mi is történik pontosan a képen... A vibe, spoiler nélkül minimálisan ránézve a mythic pathokra, alapján tartok tőle, hogy nem is fog annyira tetszeni. A túl mágikus mágia annyira nem jön be. Eredeti terv időrendi megjelenés volt pont a fejlődés miatt. Kellett egy kis idő RT után megszokni a Kingmakert is. Remélem a WotR nem lesz annyival jobb/kényelmesebb gameplay szempontból, hogy utána "játszhatatlan" legyen a PK.
Társakkal jól elvagyok. Mivel a könyves küldik a promo art csapatot használják én is velük megyek meg amúgy is ők azok akik szimpatikusabbak. Egyedül az orkot cseréltem le Valra/akinek éppen küldije van. Többiekkel sincs bajom*, csak át ugye az a fránya csapat limit, meg van akivel többet kéne bajlódni harc közben. RT ilyen szempontból ~jobb. Ott is volt egy 2-3 fős core, de többet és többször cserélgettem a "sótlan" karakterek közül is.
Saját karaktert chaotic neutralról kezdtem aztán annyi vargabetűt írtam le, hogy jelenleg neutral goodnál tartok. Gondolom pont lawful szövegek miatt. Vérengzés annyira nem tűnt fel, LE-nél igen, de így most nem emlékszem olyan kiugróan kegyetlen LG szövegre. Roleplay szempontból nem olyan rossz, hogy a kormányzás miatt a laza kalandor valamennyire megkomolyodik.
*pl a gnómot elsőre egy arrogáns pöcsnek tartottam, de főleg az első küldije után, egész megkedveltem. Kommentárok miatt jó lenne cipelni őt is. Goblin, undead elf hasonló a helyzet. A törp egyedül aki gyenge. Prológus alapján őt kaptam a kezdő csapatba ezért becsületből act1-ben még cipeltem magammal, de azóta a küldijén kívül nem foglalkoztam vele. szerk fekete Aragornt el is felejtettem, azt hiszem ez el is mond róla mindent... Vele sincs bajom, de elég kétbites a karakter/története.
A vibe, spoiler nélkül minimálisan ránézve a mythic pathokra, alapján tartok tőle, hogy nem is fog annyira tetszeni. A túl mágikus mágia annyira nem jön be. Eredeti terv időrendi megjelenés volt pont a fejlődés miatt. Kellett egy kis idő RT után megszokni a Kingmakert is. Remélem a WotR nem lesz annyival jobb/kényelmesebb gameplay szempontból, hogy utána "játszhatatlan" legyen a PK.
Társakkal jól elvagyok. Mivel a könyves küldik a promo art csapatot használják én is velük megyek meg amúgy is ők azok akik szimpatikusabbak. Egyedül az orkot cseréltem le Valra/akinek éppen küldije van. Többiekkel sincs bajom*, csak át ugye az a fránya csapat limit, meg van akivel többet kéne bajlódni harc közben. RT ilyen szempontból ~jobb. Ott is volt egy 2-3 fős core, de többet és többször cserélgettem a "sótlan" karakterek közül is.
Saját karaktert chaotic neutralról kezdtem aztán annyi vargabetűt írtam le, hogy jelenleg neutral goodnál tartok.
Gondolom pont lawful szövegek miatt. Vérengzés annyira nem tűnt fel, LE-nél igen, de így most nem emlékszem olyan kiugróan kegyetlen LG szövegre. Roleplay szempontból nem olyan rossz, hogy a kormányzás miatt a laza kalandor valamennyire megkomolyodik.
*pl a gnómot elsőre egy arrogáns pöcsnek tartottam, de főleg az első küldije után, egész megkedveltem. Kommentárok miatt jó lenne cipelni őt is. Goblin, undead elf hasonló a helyzet. A törp egyedül aki gyenge. Prológus alapján őt kaptam a kezdő csapatba ezért becsületből act1-ben még cipeltem magammal, de azóta a küldijén kívül nem foglalkoztam vele. szerk fekete Aragornt el is felejtettem, azt hiszem ez el is mond róla mindent...
Vele sincs bajom, de elég kétbites a karakter/története.
Egy másik fórumról valaki zsinórban játszotta végig a három játékot (RT, WotR és Kingmaker sorrendben). Ő legjobbnak az RT-t érezte, míg a WotR és Kingmaker viszonyában egyértelműen az utóbbit élvezte jobban, elsősorban a "földhözragadtabb", a WotR-nél kevésbé monumentális (nem világmegváltós) jellege miatt. Hozzátéve, hogy egyéb szempontokból (karakterfejlesztési lehetőségek, QoL dolgok, úgy egyáltalán cRPG készítési tapasztalat stb.) a WotR persze fejlettebb már a Kingmakerhez képest.
Biztosan rájöttél már, de a csapattársak jelleme egyébként nem egy véresen komoly valami. Nok-nok például hiába kaotikus gonosz, igazából egy szeleburdi goblin, aki a nagyobb (termetű) népek kalandozóihoz hasonlóan hőssé szeretne válni. Egyébként igaz, a Kingmakerben relatíve kevés a felvehető NPC (persze mercenary-t bármilyet gyárthatsz, de ők személyiség nélküliek lesznek). A WotR-ben többen lesznek (valamivel), de ott sokuk nekem teljesen jellegtelen/szürke/színtelen-szagtalan volt, míg itt mindegyiket lehetett kedvelni valamiért, s a maguk módján egyediek voltak (még ha mondjuk pl. a klasszikus Bioware fényévvel jobb karaktereket is tudott írni, főleg a KotOR/Mass Effect érában.) Viszont a két legjobb NPC-t szerintem a WotR-ben fogod megtalálni majd. Az egyikük egy, a bleachingnek már igen előrehaladott fázisában lévő, törvényes halál jellemű (és e szempontból baromi jól/hitelesre megírt) gnóm halállovag (Regill)! Nekem ő volt a kedvencem (s úgy is működött vele a kémia és közös kalandozás, hogy én kaotikus semleges jellemű, Trickster utat követő drunken monkkal játszottam, ami kb. az ő antitézise). Vicces volt, mert a záró diasor szerint mindaz a rengeteg sok káosz, amit a társaságomban végigélni volt kénytelen, úgy 100 évvel visszavetette nála a bleachinget... (De pl. a fent említett srácnál, aki Aeon utat követett, teljesen más volt a záródiája: ott Regill miért él még mindig? "the commander didn't give me an order to die" )
A másik (Daeran) pedig egy elsőre kiállhatatlannak tűnő, mindenkit lenéző, végtelenül cinikus, semleges gonosz! jellemű, de mégis a gyógyításban jeleskedő aasimar orákulum (az orákulum egy kvázi papféle, de olyan mint a sorcerer a wizard/sorcerer vonalról) volt, aki egyébként inkább kaotikus semleges volt a tényleges jellemét tekintve, és olyan banter megjegyzései voltak (a mindenen gúnyolódó, léha cinizmus jegyében), hogy nem egyszer hangosan felröhögtem játék közben. Őt egyébként nagyon utáltam az elején, csak azért került be a partiba, mert kellett a divine jellegű mágia (jól gyógyított, de mellette sebző dolgai is voltak), és a másik pap, aki viszonylag hamar elérhető volt, olyan sótlan volt, hogy a küldetésein kívül egy percig sem volt a csapatomban. Azután pöpec mód megkedveltem Daerant menet közben. S érdekes a háttértörténete is.
Kingmaker újrázáshoz... egy dolog, amit nem szeretek az Owlcat játékok jellem vonaláról: a törvényes jó jellemhez passzoló válaszok sok esetben kifejezetten kegyetlenek, szinte szadista büntető jellegűek. Nem emlékszem már, hogy a paladinhoz kötelező-e a törvényes jó (az első karakterem ott egy Hospitaler paladin volt, s talán lawful good volt), de én ennyi "kivégezni, halálra ítélem, büntetése halál stb. jellegű párbeszédopciót még egyetlen játékban sem láttam, mint ami a Kingmakerben és valamelyest a WotR-ben is a lawful good jellem mellé járt. (Esküszöm, még a lawful neutral is kevésbé szívtelen nem egy esetben.)
Biztosan rájöttél már, de a csapattársak jelleme egyébként nem egy véresen komoly valami. Nok-nok például hiába kaotikus gonosz, igazából egy szeleburdi goblin, aki a nagyobb (termetű) népek kalandozóihoz hasonlóan hőssé szeretne válni. Egyébként igaz, a Kingmakerben relatíve kevés a felvehető NPC (persze mercenary-t bármilyet gyárthatsz, de ők személyiség nélküliek lesznek). A WotR-ben többen lesznek (valamivel), de ott sokuk nekem teljesen jellegtelen/szürke/színtelen-szagtalan volt, míg itt mindegyiket lehetett kedvelni valamiért, s a maguk módján egyediek voltak (még ha mondjuk pl. a klasszikus Bioware fényévvel jobb karaktereket is tudott írni, főleg a KotOR/Mass Effect érában.) Viszont a két legjobb NPC-t szerintem a WotR-ben fogod megtalálni majd. Az egyikük egy, a bleachingnek már igen előrehaladott fázisában lévő, törvényes halál jellemű (és e szempontból baromi jól/hitelesre megírt) gnóm halállovag (Regill)! Nekem ő volt a kedvencem (s úgy is működött vele a kémia és közös kalandozás, hogy én kaotikus semleges jellemű, Trickster utat követő drunken monkkal játszottam, ami kb. az ő antitézise). Vicces volt, mert a záró diasor szerint mindaz a rengeteg sok káosz, amit a társaságomban végigélni volt kénytelen, úgy 100 évvel visszavetette nála a bleachinget...
(De pl. a fent említett srácnál, aki Aeon utat követett, teljesen más volt a záródiája: ott Regill miért él még mindig? "the commander didn't give me an order to die" )
A másik (Daeran) pedig egy elsőre kiállhatatlannak tűnő, mindenkit lenéző, végtelenül cinikus, semleges gonosz! jellemű, de mégis a gyógyításban jeleskedő aasimar orákulum (az orákulum egy kvázi papféle, de olyan mint a sorcerer a wizard/sorcerer vonalról) volt, aki egyébként inkább kaotikus semleges volt a tényleges jellemét tekintve, és olyan banter megjegyzései voltak (a mindenen gúnyolódó, léha cinizmus jegyében), hogy nem egyszer hangosan felröhögtem játék közben. Őt egyébként nagyon utáltam az elején, csak azért került be a partiba, mert kellett a divine jellegű mágia (jól gyógyított, de mellette sebző dolgai is voltak), és a másik pap, aki viszonylag hamar elérhető volt, olyan sótlan volt, hogy a küldetésein kívül egy percig sem volt a csapatomban. Azután pöpec mód megkedveltem Daerant menet közben. S érdekes a háttértörténete is.
Kingmaker újrázáshoz... egy dolog, amit nem szeretek az Owlcat játékok jellem vonaláról: a törvényes jó jellemhez passzoló válaszok sok esetben kifejezetten kegyetlenek, szinte szadista büntető jellegűek. Nem emlékszem már, hogy a paladinhoz kötelező-e a törvényes jó (az első karakterem ott egy Hospitaler paladin volt, s talán lawful good volt), de én ennyi "kivégezni, halálra ítélem, büntetése halál stb. jellegű párbeszédopciót még egyetlen játékban sem láttam, mint ami a Kingmakerben és valamelyest a WotR-ben is a lawful good jellem mellé járt. (Esküszöm, még a lawful neutral is kevésbé szívtelen nem egy esetben.)
Endure. In enduring, grow strong.
Történet, hangulat nagyon tetszik, különösen az a része, hogy nem a világot kell megmenteni (pl PoE, Tyranny ezért ment félre pár óra játék után). Szépen nevelgetjük a királyságot a csapattal, egy kis ülésezés, egy kis kaland, közben meg szépen telik az idő. Így hogy már ráéreztem a tempóra, mit, mikor érdemes csinálni a time limit átalakult együtt töltött idővé ami elég erős hangulati plusz. Minden lvlup és jelentés közelebb hozza a csapatot.
Na persze jó lenne több sima társ küldi/event mert úgy látom ezek elég ritkásan vannak szétszórva a fejezetek között és azon kívül nem nagyon lehet érdemben "haladni" velük. Pl Valt hajtom románcra eredménytelenül, aztán hónapokkal később derült ki, hogy táborozás (térképen leülés nem aktiválja) adja a szöveget amivel lehet növeli a számlálót a folytatáshoz. Így már sikerült végre elérni a ~kapcsolatot. De a sima barátságok is szüneteltetve vannak, sokszor érthetetlenül.
Nem is igazán negatívum ez - on felé kanyarodva - RT is hasonlóképpen épül fel. Viszont ott a fejezetek, fő- és társ küldik tisztábban elhatárolódnak és paradox módon hiába a nagy szelet galaxis mégis "kisebbnek" és lineárisabbnak érződik a PK királyságához képest.
Jövőbeli újrázáshoz is érik a kedvem (persze előbb WoR és újabb RT kör, más játék), de egyedül az tart vissza, hogy 85+%-ban szerintem ugyanaz lenne a végigjátszás. Portrét meghagyva talán lehetne a default kari paladin de maradnék ugyanúgy good vonalon, mostanival nagyjából megegyező döntésekkel. Esetleg az időt, fejlesztést, tudnám optimalizálni már korábban, de most így elsőre "elrontva" sem érzem azt, hogy le lennék maradva.
Na persze jó lenne több sima társ küldi/event mert úgy látom ezek elég ritkásan vannak szétszórva a fejezetek között és azon kívül nem nagyon lehet érdemben "haladni" velük. Pl Valt hajtom románcra eredménytelenül, aztán hónapokkal később derült ki, hogy táborozás (térképen leülés nem aktiválja) adja a szöveget amivel lehet növeli a számlálót a folytatáshoz. Így már sikerült végre elérni a ~kapcsolatot. De a sima barátságok is szüneteltetve vannak, sokszor érthetetlenül.
Nem is igazán negatívum ez - on felé kanyarodva - RT is hasonlóképpen épül fel. Viszont ott a fejezetek, fő- és társ küldik tisztábban elhatárolódnak és paradox módon hiába a nagy szelet galaxis mégis "kisebbnek" és lineárisabbnak érződik a PK királyságához képest.
Jövőbeli újrázáshoz is érik a kedvem (persze előbb WoR és újabb RT kör, más játék
), de egyedül az tart vissza, hogy 85+%-ban szerintem ugyanaz lenne a végigjátszás. Portrét meghagyva talán lehetne a default kari paladin de maradnék ugyanúgy good vonalon, mostanival nagyjából megegyező döntésekkel. Esetleg az időt, fejlesztést, tudnám optimalizálni már korábban, de most így elsőre "elrontva" sem érzem azt, hogy le lennék maradva.
A Kingmaker "lassan építkezős" játék, KotOR1 relevation és hasonló wtf momentumokra/fordulatokra ne számíts majd a történetben. Ellenben a végére mégis egy monumentális valamivé áll majd össze az egész, a társaid is révbe érnek, a döntéseidről durván részletes diasorok fognak beszámolni stb. Nekem nagyon teljes játékélményt adott, olyasmit, amit anno elsőre mondjuk a Baldur's Gate 1-2, csak persze ezúttal már modernebb köntösben. (Viszont Mass Effect jellegű cinematic játékélményt nem fogsz kapni tőle.)
A secret endingre elsőre nem mennék rá (amikor még nem is érti az ember a történetet, szvsz felesleges), de ha lesz kedved egyszer újrázni, akkor érdemes megcélozni, mert itt megéri az abszolút happy endinghez. (Érdekes, a WotR-ben még guide-dal is nehéz elérni a secret endinget, annyi aprósággal el lehet cseszni, miközben - ahogy olvastam - a titkos befejezés tulajdonképpen szarabb (helyzetet teremt), mint a sima, gyalog ending...)
Egyébként, igen, rohadt nagy/hosszú lesz a játék, de nem kell vele törődni, csak tolni, azután az események adják magukat. Arról tudj még, hogy a főküldetések egy része időlimites, és bár nem könnyű kifutni belőlük, de ha nem törődsz velük, csak kalandozol, akkor bizony ki lehet, s ott bukik a báróságod, ergo game over.
Ha a sztori/felfedezés élménye/csapattársak stb. miatt játszanád, szerintem nyugodtan vedd le a nehézséget akár sztori szintig. A játék már normál nehézségen is kemény tud lenni (fölötte meg pláne), főleg alacsony szinten, illetve később is lehet néhány difficulity spike, s míg ki nem ismerted a rendszert/nem csinálsz olyan karaktert, amely kifejezetten jól veszi a nehézségeket is, addig ez belevihet frusztráló szituációkba.
Ja, és egy jótanács a végére: a Persuasion skillt mindig toljad a fő karaktereddel, akkor is, ha nem lenne bent neki default! A WotR-ben már úgy csinálták meg, hogy a partidban lévő legjobb karakter használja, ha előjön ilyen szituáció, de a Kingmakerben még csak a main character élhet vele, még akkor is, ha az összes aktuális társad egyébként elbűvölő dumagép lenne... És lesznek majd helyzetek, amikor jelentős XP mennyiségről vagy éppen küldetés kifutásról bizony Persuasion check fog dönteni (vagy az is kelleni fog hozzá). Szóval, ha majd jut rá szabad feat-ed (ami harcosnál meglehet), akkor érdemes lesz egy-két olyat is felvenned, ami javítja a persuasion értékedet. (Amúgy sem haszontalan a harcosnál, mert ha jó vagy benne, akkor pár célirányosan felvett feattel (Shatter defense, dreadful carnage stb., ha jól rémlik) az ellenfelekből rettegő takonykupacot is csinálhatsz akár néhány jól irányzott ütéssel/vágással.)
A secret endingre elsőre nem mennék rá (amikor még nem is érti az ember a történetet, szvsz felesleges), de ha lesz kedved egyszer újrázni, akkor érdemes megcélozni, mert itt megéri az abszolút happy endinghez. (Érdekes, a WotR-ben még guide-dal is nehéz elérni a secret endinget, annyi aprósággal el lehet cseszni, miközben - ahogy olvastam - a titkos befejezés tulajdonképpen szarabb (helyzetet teremt), mint a sima, gyalog ending...)
Egyébként, igen, rohadt nagy/hosszú lesz a játék, de nem kell vele törődni, csak tolni, azután az események adják magukat. Arról tudj még, hogy a főküldetések egy része időlimites, és bár nem könnyű kifutni belőlük, de ha nem törődsz velük, csak kalandozol, akkor bizony ki lehet, s ott bukik a báróságod, ergo game over.
Ha a sztori/felfedezés élménye/csapattársak stb. miatt játszanád, szerintem nyugodtan vedd le a nehézséget akár sztori szintig. A játék már normál nehézségen is kemény tud lenni (fölötte meg pláne), főleg alacsony szinten, illetve később is lehet néhány difficulity spike, s míg ki nem ismerted a rendszert/nem csinálsz olyan karaktert, amely kifejezetten jól veszi a nehézségeket is, addig ez belevihet frusztráló szituációkba.
Ja, és egy jótanács a végére: a Persuasion skillt mindig toljad a fő karaktereddel, akkor is, ha nem lenne bent neki default! A WotR-ben már úgy csinálták meg, hogy a partidban lévő legjobb karakter használja, ha előjön ilyen szituáció, de a Kingmakerben még csak a main character élhet vele, még akkor is, ha az összes aktuális társad egyébként elbűvölő dumagép lenne... És lesznek majd helyzetek, amikor jelentős XP mennyiségről vagy éppen küldetés kifutásról bizony Persuasion check fog dönteni (vagy az is kelleni fog hozzá). Szóval, ha majd jut rá szabad feat-ed (ami harcosnál meglehet), akkor érdemes lesz egy-két olyat is felvenned, ami javítja a persuasion értékedet. (Amúgy sem haszontalan a harcosnál, mert ha jó vagy benne, akkor pár célirányosan felvett feattel (Shatter defense, dreadful carnage stb., ha jól rémlik) az ellenfelekből rettegő takonykupacot is csinálhatsz akár néhány jól irányzott ütéssel/vágással.)
Endure. In enduring, grow strong.
A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
Legnépszerűbb cikkek
- 1. Ismét történelmet írt a LEGO, a boltokba került az eddigi legnagyobb szett, amely mellett a Titanic és az Eiffel-torony is elbújhat
- 2. A játékosok petíciót indítottak, hogy az Infinity Ward tegye elérhetővé csak PvE módban is a Call of Duty: Modern Warfare 4 DMZ-játékmódját
- 3. Egy korszak ezen a héten lezárul – végleg leállítják a Call of Duty Warzone 2.0 szervereit, már a pontos dátum is megvan
- 4. A PlayStation Plus 2026. novemberi kínálata
- 5. Már a Steamen is elérhető az egyszemélyes magyar fejlesztés, az RTS-TPS hibrid Operative Division
Legfrissebb fórumtémák
- 11:28
- Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld! [1676]
- 11:03
- Helyzetjelentés [157690]
- 16:52
- Warhammer 40,000: Rogue Trader [125]
- 14:51
- Grand Theft Auto VI 8. hírcsomag – előtöltés, élet a játékon belül, miről szól a sztori, milyen hosszú lesz a játék, hogyan készül a Sony a premierre [hozzászólások] [1]
- 13:23
- Új gép és bővítés - tippek és tanácsok [15180]
- 11:58
- Moderátoroknak [17416]
- 20:22
- Ki mivel játszik mostanában? [8360]
- 15:08
- GG - GameGuess játék [994]
- 00:23
- Filmsarok - mit láttál mostanában? [43447]
- 19:54
- 2 éves vagyok itt a Domeon.HIP-HOP HURÁÁ!!!!!! [280]
