28 éve Veletek – 1998– PC Dome / 2012– PlayDome

Warhammer 40,000: Rogue Trader



Írd ide hozzászólásod:

gothmog
gothmog [5214]
Igényesek és egységes színvonalúak a szövegek egész végig.
A mennyiség/eloszlás inkább az én sirámom, mert tényleg úgy vagyok vele, hogy hétköznaponként nem igazán jut rá 1-1,5 óránál több időm, és amikor leülsz a játék elé, s inkább "kalandoznál", de a hajód hídján szólnak, hogy XY beszélni akar veled (15-20 perces beszélgetés, ha minden opciót kimerítesz, s minden szöveget végigolvasol rendesen), majd szólnak, hogy adott kolóniában helyzet van és döntésre lenne szükség (újabb bő 10 perces olvasás, ahol végigveszed a szituációt, kikérdezed a csapattársaid véleményét, majd döntesz), közben egy másik karakter is beszélni akar veled (15 perc), majd végre elindulnál egy küldetésre, de az új helyen leszállva rögtön egy NPC fogad, aki bő lére eresztve tájékoztat a helyzetről (persze végigkérdezheted mindenféléről), ami újabb 15 perc, s te még egyetlen skulót sem eresztettél bele egyetlen eretnekbe, génorzóba vagy egyéb xeno entitásba sem, illetve semmit sem haladtál érdemben a történettel sem, mert mindaz amit fentebb felsoroltam, bizonyos értelemben "tamagocsizás" volt, de lassan ki kellene lépned a játékból, mert későre jár, aludni kellene/letenni magadat holnapra... na, akkor el tud fogyni a türelem...

Egyébként nem ilyen az egész játék, mert sokszor meg tömény akció és "kalandozás" megy, pont annyi szövegeléssel megszakítva helyenként, ami még pont kellemes. Csak amikor szeretnél haladni a játékkal, de pont úgy jön ki a lépés, hogy csak olvasol és olvasol... akkor meg tud fáradni az ember.

És nem arról van szó, hogy ne szeretnék olvasni. (Regényekkel az idei évben már 10 ezer oldal környékén járok.) Csak itt kicsit túltolták helyenként szerintem.

Endure. In enduring, grow strong.

xyzw
xyzw [786]
Ha Neked is soknak tűnt a szöveges rész, akkor én bele sem merek kezdeni.
gothmog
gothmog [5214]
Az RT-ben nekem is nagyon sokszor WotR deja vu érzésem van. Sok tekintetben ugyanabból a receptből dolgoztak mindkét játék esetében. Az RT azért "kifinomultabb" többnyire, látszik, hogy ott kulminálódott minden korábbi tapasztalat.

Ezzel együtt is nekem messze a Kingmaker a legkedvesebb a három játék közül. Ott valahogy tök jól megvan a szabad kalandozás érzése is úgy, hogy közben a fő történések mögül sem vész el a fókusz (a kettő valahogy szervesen olvad egymásba), s miközben az is egy terjedelmes és hosszú játékidejű alkotás, valahogy nem fásul bele az ember, hanem végig tudja élvezni az egészet. (A WotR-nél 100 játékóra körül már eléggé elfáradtam, miközben hol volt még a vége? És itt az RT-nél is a harmadik fejezet lehelt most új életet a végigjátszásba, mert a második fejezet vége felé azért már kezdtem kicsit fásulni.)
Na meg, bár a Kingmaker is szövegdús volt helyenként, de az még abszolút kezelhető mennyiség volt, sőt jól is állt neki. Ott valahogy jól eltalálták a mennyiséget/arányokat. A WotR már durvított ezen egy keveset (legalábbis helyenként (tipikusan a "hubokban") olvasóklubbá alakult át a játék, ha minden elérhető szereplővel mindenről rendesen el akartál beszélgetni), de még kezelhető volt. Viszont itt az RT-ben... állítólag az alapjáték is 51 ezer sornyi szöveget tartalmaz, és a DLC-k is durván szöveg bő tartalmak, szóval az egyelőre kint lévő három DLC-vel együtt szerintem olyan 70 ezer sornál járhat jelenleg a szövegmennyiség. (Ez egy ~1500 oldalas könyvnek felel meg.)

Igen, az arénagyőzelem után Cassia-t is visszakaptam, és azóta már a Spire teteje felé törekszem, hogy elmenekülhessek a helyről (leszámolhassak közben a helyi főkolomposokkal). Ez a fejezet még mindig nagyon jó, érdekes, és igen, az egész sokkal jobban/fluidabban össze van rakva, mint a WotR-ben a "démonváros" volt.

Endure. In enduring, grow strong.

davkar9
davkar9 [11567]
Nekem is tetszett. Wotr hasonló fejezetéhez képest szerintem ez jóval könnyebb és gördülékenyebb. Ha jól emlékszem pont az aréna után lehet majd összeszedni a maradék csapatot.
gothmog
gothmog [5214]
Ez az Act3 a maga kifacsart, morbid, perverz, szadista, de egyszersmind őrülten zűrzavaros/kaotikus setupjával rendesen megidézi az Ian Watson-féle (a kánonból már kitaszított) régi regények hangulatát. (A Harlequinért extra pacsi a készítőknek!)

Azért remélem, hogy nem bugba futottam bele az Anatomical Operaban. (Cassiát még nem tudtam visszaszerezni, noha pl. Ulfart is felvettem már a csapatba és Kibellaht is kiszabadítottam. Egyetlen egyszer hozhattam szóba Cassiát Tervantiasnál, s azóta sincs rá opció a párbeszédeknél. Igaz, most volt egy elég nagy aréna győzelmem, tegnap úgy léptem ki a játékból, szóval hátha...)

Endure. In enduring, grow strong.

Vissza

Fórumszabályzat