Warhammer 40,000: Rogue Trader

Ugyan nagyon élvezem a Rogue Tradert, de a három Owlcat játék közül ez invitál a legkevésbé arra, hogy rövid időn belül újrázzam, pedig még csak kb. 45 órám van a karakterben (most szállok le majd Janusra, szóval eléggé az eleje lehet Act2-nek). Nem tudom, mi az oka, de itt már egyszerűen játék közben azt érzem, hogy jó, sőt remek, de ha kiviszem, jó ideig hozzá sem fogok nyúlni újra. (Ezzel szemben a WotR a mythic path lehetőségek és különféle karakterosztályok miatt birizgált folyton már menet közben is, míg a Kingmakerbe egyszerűen csak jó belemerülni újra időről időre egy másabb típusú karakterrel. Ezt viszont az RT jelenleg nem érzem.)

Máskülönben, per pillanat, nálam a rangsor így néz ki:
1. Kingmaker: ez a legkevésbé profi, de mégis a "legszerethetőbb/élvezehtőbb" szvsz a három játék közül. Plusz nálam valahogy meg tudta idézni az Infinity Engine-es játékok (főleg a BG1-2) érzésvilágát (azt, amit anno ezekkel először játszva éreztem), ami nyilván egy jelentős érzelmi extrát ad.

2. Rogue Trader: a legprofibb, a legkiforrottabb a három közül, de a kaotikus fejlődésrendszer, és az időnként fárasztóan sok szöveg (kicsit túlírtnak érzem helyenként, bár tény, hogy a W40k érzést valami bődületesen jól hozza) miatt kissé nehézkesnek érzem, és nem tud szvsz kedvenccé válni (azután meglátjuk a végére). (A nehézkes nem nehézségre vonatkozik: normálon játszom, és így nagyon könnyűek, szinte kihívás nélküliek a csaták, viszont nem hűzom feljebb a skálát, mert az az igazság, hogy élvezem azt, hogy a karaktereim "menők" )

3: Wrath of the Righteous: profibb a Kingmakernél, több a lehetőség a karakterek sokszínűbbé tételére, igazi, mitikus végletekbe érő kampány, mégis jellegtelenebb és lélektelenebb - számomra - a Kingmakerhez viszonyítva. Itt volt ugyan egy-két olyan csapattárs, aki a három játékot együttvéve igen kedvencek (Regill, Daeran), de a többségük elég jellegtelen volt, hogy őszinte legyek.

Endure. In enduring, grow strong.

Dlc 1-2 érzésre olyan mintha az alapjátékból ollózták volna ki. 3-4 nem tudom milyen meglévő karakterekbe lehel (új) életet.

Ez a frissen bejelentett 4. elég sok társsal van átfedésben szóval talán nem is probléma ha egy 2. körre marad. Pathfinderekhez képest szerintem sokkal könnyebben újrázható. Nem annyira ~"szerteágazó" (mythic pathok) döntések szempontjából de a gameplay része sokkal kevésbé pepecselős (gear, teherbírás, fapados kingdom managment, stb.)

Ha még a DLC-k előtti időszakban játszottad ki, akkor készülj fel, mert tényleg sok-sok extra tartalom került be általuk, ráadásul - az eddig látottak alapján - sokkal szervesebben épültek be, mint a két Pathfinder játék esetében.

Endure. In enduring, grow strong.

Akkor jó lesz az nekem jövőre majd a Fable után.

Most látom, hogy halasztják a negyedik (egyben utolsó) DLC megjelenését, ráadásul nem is kevéssel: szeptember helyett december lesz csak belőle. Hát, rosszul időzítettem... de félbe nem hagyom a végigjátszásomat, és amekkorának tűnik a játék (40 játékóra után még Act2 eleje táján totyogok - amúgy valami eszméletlen mennyiségű szöveg van a játékban még a két korábbi Pathfinder játékhoz viszonyítva is), szerintem új végigjátszás is évek múlva lesz csak esedékes. Hát, így jártam, tragédia azért nincs.

Viszont egyúttal adott is az Owlcat némi ízelítőt a - jelek szerint csak decemberben érkező - utolsó DLC-ből: új karakter (Stella) és induló karakterosztály (Miraculist), illetve archetípus (Zealot), új ellenfelek, új fegyvertípus (gránátvető), és persze helyszínek.

Endure. In enduring, grow strong.