Ezzel együtt is nekem messze a Kingmaker a legkedvesebb a három játék közül. Ott valahogy tök jól megvan a szabad kalandozás érzése is úgy, hogy közben a fő történések mögül sem vész el a fókusz (a kettő valahogy szervesen olvad egymásba), s miközben az is egy terjedelmes és hosszú játékidejű alkotás, valahogy nem fásul bele az ember, hanem végig tudja élvezni az egészet. (A WotR-nél 100 játékóra körül már eléggé elfáradtam, miközben hol volt még a vége? És itt az RT-nél is a harmadik fejezet lehelt most új életet a végigjátszásba, mert a második fejezet vége felé azért már kezdtem kicsit fásulni.)
Na meg, bár a Kingmaker is szövegdús volt helyenként, de az még abszolút kezelhető mennyiség volt, sőt jól is állt neki. Ott valahogy jól eltalálták a mennyiséget/arányokat. A WotR már durvított ezen egy keveset (legalábbis helyenként (tipikusan a "hubokban") olvasóklubbá alakult át a játék, ha minden elérhető szereplővel mindenről rendesen el akartál beszélgetni), de még kezelhető volt. Viszont itt az RT-ben... állítólag az alapjáték is 51 ezer sornyi szöveget tartalmaz, és a DLC-k is durván szöveg bő tartalmak, szóval az egyelőre kint lévő három DLC-vel együtt szerintem olyan 70 ezer sornál járhat jelenleg a szövegmennyiség. (Ez egy ~1500 oldalas könyvnek felel meg.)
Igen, az arénagyőzelem után Cassia-t is visszakaptam, és azóta már a Spire teteje felé törekszem, hogy elmenekülhessek a helyről (leszámolhassak közben a helyi főkolomposokkal). Ez a fejezet még mindig nagyon jó, érdekes, és igen, az egész sokkal jobban/fluidabban össze van rakva, mint a WotR-ben a "démonváros" volt.
Endure. In enduring, grow strong.
