Ugyan nagyon élvezem a Rogue Tradert, de a három Owlcat játék közül ez invitál a legkevésbé arra, hogy rövid időn belül újrázzam, pedig még csak kb. 45 órám van a karakterben (most szállok le majd Janusra, szóval eléggé az eleje lehet Act2-nek). Nem tudom, mi az oka, de itt már egyszerűen játék közben azt érzem, hogy jó, sőt remek, de ha kiviszem, jó ideig hozzá sem fogok nyúlni újra. (Ezzel szemben a WotR a mythic path lehetőségek és különféle karakterosztályok miatt birizgált folyton már menet közben is, míg a Kingmakerbe egyszerűen csak jó belemerülni újra időről időre egy másabb típusú karakterrel. Ezt viszont az RT jelenleg nem érzem.)
Máskülönben, per pillanat, nálam a rangsor így néz ki:
1. Kingmaker: ez a legkevésbé profi, de mégis a "legszerethetőbb/élvezehtőbb" szvsz a három játék közül. Plusz nálam valahogy meg tudta idézni az Infinity Engine-es játékok (főleg a BG1-2) érzésvilágát (azt, amit anno ezekkel először játszva éreztem), ami nyilván egy jelentős érzelmi extrát ad.
2. Rogue Trader: a legprofibb, a legkiforrottabb a három közül, de a kaotikus fejlődésrendszer, és az időnként fárasztóan sok szöveg (kicsit túlírtnak érzem helyenként, bár tény, hogy a W40k érzést valami bődületesen jól hozza) miatt kissé nehézkesnek érzem, és nem tud szvsz kedvenccé válni (azután meglátjuk a végére). (A nehézkes nem nehézségre vonatkozik: normálon játszom, és így nagyon könnyűek, szinte kihívás nélküliek a csaták, viszont nem hűzom feljebb a skálát, mert az az igazság, hogy élvezem azt, hogy a karaktereim "menők"
)
3: Wrath of the Righteous: profibb a Kingmakernél, több a lehetőség a karakterek sokszínűbbé tételére, igazi, mitikus végletekbe érő kampány, mégis jellegtelenebb és lélektelenebb - számomra - a Kingmakerhez viszonyítva. Itt volt ugyan egy-két olyan csapattárs, aki a három játékot együttvéve igen kedvencek (Regill, Daeran), de a többségük elég jellegtelen volt, hogy őszinte legyek.
Endure. In enduring, grow strong.
