Warhammer 40,000: Rogue Trader

Ha Neked is soknak tűnt a szöveges rész, akkor én bele sem merek kezdeni.

Az RT-ben nekem is nagyon sokszor WotR deja vu érzésem van. Sok tekintetben ugyanabból a receptből dolgoztak mindkét játék esetében. Az RT azért "kifinomultabb" többnyire, látszik, hogy ott kulminálódott minden korábbi tapasztalat.

Ezzel együtt is nekem messze a Kingmaker a legkedvesebb a három játék közül. Ott valahogy tök jól megvan a szabad kalandozás érzése is úgy, hogy közben a fő történések mögül sem vész el a fókusz (a kettő valahogy szervesen olvad egymásba), s miközben az is egy terjedelmes és hosszú játékidejű alkotás, valahogy nem fásul bele az ember, hanem végig tudja élvezni az egészet. (A WotR-nél 100 játékóra körül már eléggé elfáradtam, miközben hol volt még a vége? És itt az RT-nél is a harmadik fejezet lehelt most új életet a végigjátszásba, mert a második fejezet vége felé azért már kezdtem kicsit fásulni.)
Na meg, bár a Kingmaker is szövegdús volt helyenként, de az még abszolút kezelhető mennyiség volt, sőt jól is állt neki. Ott valahogy jól eltalálták a mennyiséget/arányokat. A WotR már durvított ezen egy keveset (legalábbis helyenként (tipikusan a "hubokban") olvasóklubbá alakult át a játék, ha minden elérhető szereplővel mindenről rendesen el akartál beszélgetni), de még kezelhető volt. Viszont itt az RT-ben... állítólag az alapjáték is 51 ezer sornyi szöveget tartalmaz, és a DLC-k is durván szöveg bő tartalmak, szóval az egyelőre kint lévő három DLC-vel együtt szerintem olyan 70 ezer sornál járhat jelenleg a szövegmennyiség. (Ez egy ~1500 oldalas könyvnek felel meg.)

Igen, az arénagyőzelem után Cassia-t is visszakaptam, és azóta már a Spire teteje felé törekszem, hogy elmenekülhessek a helyről (leszámolhassak közben a helyi főkolomposokkal). Ez a fejezet még mindig nagyon jó, érdekes, és igen, az egész sokkal jobban/fluidabban össze van rakva, mint a WotR-ben a "démonváros" volt.

Endure. In enduring, grow strong.

Nekem is tetszett. Wotr hasonló fejezetéhez képest szerintem ez jóval könnyebb és gördülékenyebb. Ha jól emlékszem pont az aréna után lehet majd összeszedni a maradék csapatot.

Ez az Act3 a maga kifacsart, morbid, perverz, szadista, de egyszersmind őrülten zűrzavaros/kaotikus setupjával rendesen megidézi az Ian Watson-féle (a kánonból már kitaszított) régi regények hangulatát. (A Harlequinért extra pacsi a készítőknek!)

Azért remélem, hogy nem bugba futottam bele az Anatomical Operaban. (Cassiát még nem tudtam visszaszerezni, noha pl. Ulfart is felvettem már a csapatba és Kibellaht is kiszabadítottam. Egyetlen egyszer hozhattam szóba Cassiát Tervantiasnál, s azóta sincs rá opció a párbeszédeknél. Igaz, most volt egy elég nagy aréna győzelmem, tegnap úgy léptem ki a játékból, szóval hátha...)

Endure. In enduring, grow strong.