Warhammer 40,000: Rogue Trader

Dogmatic is hangulatos, de elég sok eset van ahol inkább csak karikatúrába illő fasiszta genyóskodás. Mármint ez alapból a 40k, de még ahhoz képest is extrémek éreztem jó néhány választ. Commissarral játszottam dogmaticon és direkt csak ezeket választgattam, de "rendesen" játszva pár icon ízesítéssel egy érdekesebb karaktert(roleplay) is össze lehet hozni. A hit része is mintha hangsúlyosabb lenne, "for the emperor" meg miegymás, a sima szigorú rendhez képest. Talán a "legjobb" origin dogmára a priest.

Hereticnél nekem az nem tetszett, hogy mennyire nincs visszajelzés a karakterek, főleg társak irányából. Wotrban érdekes a demon path (már amit láttam belőle) és nem örülnek neki, de legalább megtűrik mert muszáj és hasznos. 40k azért fekete-fehérebb ennél és bár nem növesztünk csápokat, van egy-két elég pofátlan megszólalás, amik főleg Henrix jelenlétében elég röhejesen fest. A hivatalos magyarázat szerint itt is félre- és elnézés megy egy bizonyos pontig, de hangulat szempontjából icon és dogmához képest én jóval gyengébbek éreztem. Persze azt hozzá kell tenni, hogy ez egy direkt minimalista "speedrun" kör volt. Lehet, hogy minden társ rossz útjára fókuszálva működik az élmény, RT rontást hoz az egész hajóra vagy valami hasonló roleplay.

Ja igen, többnyire iconoclast döntéseket hozok, legalábbis a józan ész keretein belül***, némi dogmatikus elhajlással.

***Azért ez egy kemény világ, és ennek megfelelően járok el. Ha valaki genyó volt, és nincs rá igazán logikus/elfogadható magyarázat, annak nincs megbocsátás, mint ahogy a többség érdekében is kell néha olyan döntéseket hozni, ami közben egy kisebb csoportra nézve alapos kib*szás. Viszont ahol van mód az emberségre, ott igyekszik úgy eljárni a karakterem.
Máskülönben nem is tudom, milyen lehet dogmatikus vagy heretikus fókusszal tolni a játékot. Már úgy értve, hogy élményfaktornak milyen lehet. A dogmatikus gyakorlatilag az agyatlan istencsászár hű fanatikus, aki kb. minden apró botlást halállal torolna meg, persze a god-emperor nevében. A heretikus meg többnyire a tiszta chaotic evil (helyenként/nagy ritkán egy elfogadhatóbb chaotic neutral) választás, ahol tipikusan nem egyszerűen büntetsz, mert birodalmi törvény megsértve stb., hanem azért büntetsz, mert élvezed mások szenvedését...

Mondjuk, ha valaha is újra játszom, lehet, hogy csinálok majd egy dogmatikus karaktert. Olyat, aki mindent Abelarddal jelentet be, mert nem áll ám szóba holmi parasztokkal (vagyis senkivel sem, aki legalább nem rogue trader szintű hatalom hordozója), és már csak azért is mindig, minden helyzetben a dogmatikus (god-emperor über alles) lehetőséget választja, ha megjelenik ilyen a kínálatban. (Kíváncsi vagyok, hová futhat ki egy ilyen.)

Szerk.: Nekem Pasqual is bejött (személyiség/érdekesség), de Jae annyival tápabb (skillek), miközben harcban hasonló szintet képviselnek, hogy kitúrta onnan Adeptus Mechanicus barátunkat. (Heinrix, Solomorne vagy éppen Eogunn viszont egy percig sem tudott érdekelni eddig, míg az Eldar spiné jó lenne, csak hát két dudás egy kocsmában... ugye én is mesterlövész lennék... nem fér be a csapatba.)

Endure. In enduring, grow strong.

Jaet bírtam de a felfelezős körön kívül direkt kerültem, csakis az időspórolás miatt. Plusz noble officer és Cass mellett sokan voltunk parancsosztogatós-buffos karakterek. Emiatt most nálam is egy crime lord körvonalazódik az újrára, Jae-re építve icon csapattal.

Nálam most saját karakter (Operative/Assassin - single target dps), Abelard (tank), Kibellah (közelharcos dps tömegirtó), Cass (nézéssel "takarít" + buff/extra köröket adó), Argenta (távolsági dps tömegirtó), Jae (kiber-sas röptető + extra kör/buff) a sztenderd csapatfelállás. Nem is szeretem megbolygatni, csak ha muszáj más karaktert küldetés miatt bevenni. (Olyankor általában Jae kerül ki arra az időre.)

Argenta egyébként tényleg brutál. Elég gyengén kezdett anno, de most már - heavy bolterrel - úgy irt, hogy szinte sajnálom az ellenfeleket...

Máskülönben, talán olyan 60 óra tájékán, még mindig csak Dargonuson tervezek leszállni, szóval nagyon messze van még Act2 vége. (Persze nem egyenesen mentem oda Janus után, hanem elkalandoztam jobbra-balra, és Solomorne is éppen tegnap vált felfogadhatóvá a hajófoglalós küldetés után.)

Amúgy Idirát bírtam még (személyiség/érdekesség szempontból is), de nem fér be a partiba. Pyromancy vonalon fejlesztettem, és elég erős, de ha "eldurran a feje" csata közben, az kellemetlen tud lenni.

Ja, románc vonalon persze Kibellah volt a választás. (Goth girl power.)

Endure. In enduring, grow strong.

Újrázást én is lelkesebben tervezem fejben, amit elérek egy-egy pontra gondolatban egyre kevése van kedvem ténylegesen nekivágni. Pathfinderekhez képest talán itt sokkal egyszerűbb adott társ/ak köré építeni egy karaktert (pl full dogmatic ~unalmas, de lazán összejön a teljes, egyetértésben lévő csapat) ami jelent pár egyedi élményt döntésektől függően de azért a játék elég jelentős %-ban ugyanaz minden variációban. Gameplay szempontból se olyan nagy a különbség, ahogy olvasgattam magasabb nehézségi okozaton is egy idő után Cass és Argentina duó visz minden harcot.

Ugyan nagyon élvezem a Rogue Tradert, de a három Owlcat játék közül ez invitál a legkevésbé arra, hogy rövid időn belül újrázzam, pedig még csak kb. 45 órám van a karakterben (most szállok le majd Janusra, szóval eléggé az eleje lehet Act2-nek). Nem tudom, mi az oka, de itt már egyszerűen játék közben azt érzem, hogy jó, sőt remek, de ha kiviszem, jó ideig hozzá sem fogok nyúlni újra. (Ezzel szemben a WotR a mythic path lehetőségek és különféle karakterosztályok miatt birizgált folyton már menet közben is, míg a Kingmakerbe egyszerűen csak jó belemerülni újra időről időre egy másabb típusú karakterrel. Ezt viszont az RT jelenleg nem érzem.)

Máskülönben, per pillanat, nálam a rangsor így néz ki:
1. Kingmaker: ez a legkevésbé profi, de mégis a "legszerethetőbb/élvezehtőbb" szvsz a három játék közül. Plusz nálam valahogy meg tudta idézni az Infinity Engine-es játékok (főleg a BG1-2) érzésvilágát (azt, amit anno ezekkel először játszva éreztem), ami nyilván egy jelentős érzelmi extrát ad.

2. Rogue Trader: a legprofibb, a legkiforrottabb a három közül, de a kaotikus fejlődésrendszer, és az időnként fárasztóan sok szöveg (kicsit túlírtnak érzem helyenként, bár tény, hogy a W40k érzést valami bődületesen jól hozza) miatt kissé nehézkesnek érzem, és nem tud szvsz kedvenccé válni (azután meglátjuk a végére). (A nehézkes nem nehézségre vonatkozik: normálon játszom, és így nagyon könnyűek, szinte kihívás nélküliek a csaták, viszont nem hűzom feljebb a skálát, mert az az igazság, hogy élvezem azt, hogy a karaktereim "menők" )

3: Wrath of the Righteous: profibb a Kingmakernél, több a lehetőség a karakterek sokszínűbbé tételére, igazi, mitikus végletekbe érő kampány, mégis jellegtelenebb és lélektelenebb - számomra - a Kingmakerhez viszonyítva. Itt volt ugyan egy-két olyan csapattárs, aki a három játékot együttvéve igen kedvencek (Regill, Daeran), de a többségük elég jellegtelen volt, hogy őszinte legyek.

Endure. In enduring, grow strong.

Dlc 1-2 érzésre olyan mintha az alapjátékból ollózták volna ki. 3-4 nem tudom milyen meglévő karakterekbe lehel (új) életet.

Ez a frissen bejelentett 4. elég sok társsal van átfedésben szóval talán nem is probléma ha egy 2. körre marad. Pathfinderekhez képest szerintem sokkal könnyebben újrázható. Nem annyira ~"szerteágazó" (mythic pathok) döntések szempontjából de a gameplay része sokkal kevésbé pepecselős (gear, teherbírás, fapados kingdom managment, stb.)

Ha még a DLC-k előtti időszakban játszottad ki, akkor készülj fel, mert tényleg sok-sok extra tartalom került be általuk, ráadásul - az eddig látottak alapján - sokkal szervesebben épültek be, mint a két Pathfinder játék esetében.

Endure. In enduring, grow strong.

Akkor jó lesz az nekem jövőre majd a Fable után.

Most látom, hogy halasztják a negyedik (egyben utolsó) DLC megjelenését, ráadásul nem is kevéssel: szeptember helyett december lesz csak belőle. Hát, rosszul időzítettem... de félbe nem hagyom a végigjátszásomat, és amekkorának tűnik a játék (40 játékóra után még Act2 eleje táján totyogok - amúgy valami eszméletlen mennyiségű szöveg van a játékban még a két korábbi Pathfinder játékhoz viszonyítva is), szerintem új végigjátszás is évek múlva lesz csak esedékes. Hát, így jártam, tragédia azért nincs.

Viszont egyúttal adott is az Owlcat némi ízelítőt a - jelek szerint csak decemberben érkező - utolsó DLC-ből: új karakter (Stella) és induló karakterosztály (Miraculist), illetve archetípus (Zealot), új ellenfelek, új fegyvertípus (gránátvető), és persze helyszínek.

Endure. In enduring, grow strong.