Blood of the Dawnwalker
Olyan, mintha a Witcher 3 kistestvére lenne. Nagyon tartottam tőle előre, de meggyőztetek. Nem bántam meg, fantasztikus volt. Brencis borzasztó karizmatikus gonosz, ha nem lenne személyes beef vele az elrabolt család miatt, teljesen elfogadható társ/vezér lehetne. A történet nagyon tetszett, a mellékszálak kellően érdekesek voltak.
A harcrendszer az egyik legjobb, amit láttam eddig. Folyamatosan figyelni kell az ellenfél mozgását és az alapján védekezni, és iszonyatodan élvezetes a parry system így. Nagyon fontos tanácsokat kaptam itt, amik kellettek, mert a játék elején iszonyatosan szenvedtem. Nem tudom eléggé kihangsúlyozni. 2-3 katona már nagyon gáz volt, 10-15 próba kellett simán. Az erőd kitakarítása a játék elején egy rémálom volt, vagy 2 órát voltam ott. Óriási sebzést kaptam, alig volt saját sebzésem, és állandóan 0 staminán ültem. Gyakorlatilag a vérszívás-pocket sand CD-kre várva igyekeztem túlélni a csatákat. Aztán kaptam itt pár tanácsot, és valóban az történt, amit ígértetek: egyik pillanatról a másikra a játék walk in the park lett. A végigjátszás végére már sokkal inkább szerettem nappal harcolni, mert a nappali harc képességei iszonyat OP-k.
Amire figyelni kell, az a képességpontok elköltése. Így lehet a legtöbb időt veszíteni, és a képességek jelentős része tök fölösleges, másik része meg egy story módot csinál még a legnagyobb difficultyből is. Kipróbáltam a képességpont-újrarakást, de nekem nem működött, mert ugye két resourceból költöd az abilityket, idő+pont. És nem tudtam úgy kirakni, hogy ne maradjon valamelyikből legalább 2-3-4 egység, így nem engedte leokézni (vagy én votlam béna).
Sajnos egy bugba is belefutottam, amit tudomásom szerint az 1.1. hozott be. Lacra "elfelejtette", hogy megette a mandraket, és meghalt a cutsceneben. Rohadt frusztráló, redditen sokaknál előfordult, remélem javítják majd.
Nagyon-nagyon ajánlom.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.