SPOILERNem arra gondoltam, hanem az utolsó találkozásunk Jesse-vel, ahol megtudjuk mi történt velük gyerekkorukban. Tehát nem a felülnézetes C64 játékra.
Valóban kicsit rusnyább lett szegény. De hát ez van a nyugati játékfejlesztés világában. Egyre rondábbak a női karakterek.
Pedig véget érhetne már ez a gyász időszak!!!
Avagy itt is látni mennyire különbözünk, én is nemrég fejeztem be, de nekem a gyerekkori rész volt a játék abszolút mélypontja. Mondjuk erről nem a sztori tehet, hanem a körítés. Ez az RPG Maker kinézet engem nagyon gyorsan elveszített. Nincs bajom a stílussal, de ha ilyennel akarok játszani akkor azt indítom el, nem pedig a Controlt.
Az első nap vége volt az amikor beállítottam az instakillt a harcokhoz és csak végigpörgettem a beszélgetéseket is. A sztori lényege így is átjött... Ettől a résztől eltekintve nem igazán tudok belekötni, talán csak a befejezéssel vannak gondjaim, de egy DLC ezt tudja orvosolni.
Viszont azt lehet tudni, hogy az első rész óta eltelt hét évben ki és miért verte arcon szegény Jesse-t egy péklapáttal annyiszor,hogy ennyire elrusnyult?
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
CONTROL Resonant (PC):
Well done Remedy, this is peak game making!!! A 2019-es első rész már egyszer rendesen lerobbantotta a fejemet, a folytatás rátett pár lapáttal. Fogtak mindent, ami jó volt és felturbózták. Kaptunk egy nyílt világot és brutálisan pörgős közelharcot.
Főszerepbe Jesse öccse, Dylan kerül, aki pillanatok alatt a teljesen gallyra ment Manhattanben találja magát. A Hiss elszabadult, az evakuálás nem igazán jött össze, az FBC pedig szokás szerint szinte teljesen inkompetens a helyzet megoldását illetően. Így természetesen rajtunk a sor, hogy paranormális képességeinkkel halomra gyilkoljuk az eltorzult interdimenzionális lényeket és felgöngyölítsünk minden rejtélyt.
A játékmenet és az egész elborult mindfuck atmoszféra fergeteges! Imádtam a könnyedebb hangvételű eseményeket is, mint az elveszett macsek felkutatása vagy amikor karaokizással kellett megmentenem a bulizókat a biztos haláltól. Aztán a könnyeimet törölgettem, mikor végre elérünk a gyerekkori visszaemlékezésig. Úgyhogy igazi érzelmi hullámvasút az egész, telis-tele felvehető olvasnivalóval, amik szintén zseniálisan bővítik a lore-t.
Ami hasznos tippet tudok adni, hogy ne csak a választott fegyvereket fejlesszétek, hanem mindent is. Összeadódnak a passzív képességeik és kihatnak a támadásaitokra. Valamint minél előbb szerezzétek meg a reach és shift képességeket! Onnantól aztán majd elkezd forogni a világ, amikor egy gombnyomásra a fenn lesz a lenn vagy fordítva. Néhány alkalommal rendesen beszédültem, de elképesztő élmény a helyzetváltoztatás!
A játék elképesztően komolyan néz ki, tényleg szemetgyönyörködtető a tv-n! Igaz, kellett a 4*-es MFG, hogy meglegyen a 100+ FPS Ultra RT mellett, de hála az égnek nagyon jól kezelte. Pár címnél tud furcsaságokat okozni a MFG, itt elvétve volt csak valami minimális anomália.
Összességében hihetetlen nagy élmény volt az egész. A végső összecsapás után visszatérhetünk befejezni a félbemaradt feladatokat, de egyből indíthatunk new game+ végigjátszást is. Ha szeretted a Controlt, akkor én nagyon erősen ajánlom ezt is! Bízom benne, hogy nem utoljára láttam Jesset és Dylant!
