Embert ölni mindig nagy móka, legalábbis a tízezer forint feletti kategóriában vegzáló FPS-ek időtlen népszerűsége erre a nyilvánvaló konklúzióra vezet – ha hihetünk a jogvédőknek, ugye. Márpediglen, ha a GTA és társai mélyre gyökeredzett rettegést plántáltak a szülői szívek százezreibe, akkor a Mount & Blade: Warbandet tekintve máris prognosztizálhatjuk az utcán kardokkal és íjakkal korzózó, megrontott lelkű honpolgárokat.
Kardozós-lovaglós játék. Első hallásra csak egy fokkal jobb (? – de gustibus non est disputandum), mint a világháború. Gerry kollégám már volt szíves lerántani a leplet az alapkoncepcióról (ld. Mount & Blade ismertető, így csak röviden tekinteném át az alapjáték lényegét. A (nem is olyan) sötét középkorban járunk, egy képzeletbeli, de nem mágikus és sok pontján meglepő realizmust felmutató világban. Kedves
Noha a magyar feliratokkal boltokba került Warband a Mount & Blade "kiegészítője", önállóan futtatható és zömmel inkább javított, semmint rontott az elődön. Beharangozott újításai közül az egyik alapvető az egyjátékos módot érinti, nevezetesen egy új nép megjelenésével. Az M&B-ben a népek, bár fikcionálisak, mégis egészen jól megfeleltethetőek a mintaadóknak. Képviselteti magát lovagi, lovasíjász, nehézgyalogos és kvázi-tercio hadviselést folytató fél is. Ebbe a színes, izgalmas palettába tagozódott most be a sivatag, és rajta a roppant profi mameluk lovassággal az arab kultúrát reprezentáló Sarranid Szultánság. Érdemes egy sétát tenni városaikban, fantasztikus hangulatúak, ahogyan a megújult nord favárosok is.
A másik hangsúlyos vonal továbbra is az egyjátékos módhoz kapcsolódik, és lehetőségeink, eszközeink komoly kibővülését hozza magával. Egyfelől most már nyitva áll előttünk az út, hogy a kezdeti, kutyának sem (legfeljebb pár fosztogatónak, mint – egyelőre – életjelenségeket mutató pénzeszsák...) feltűnő személyünk előbb-utóbb mint király, köszönjön vissza. Boldogulásunk alapja a pénz, a kapcsolati tőke (ideértve falvainkkal, uralkodókkal, urakkal, úrhölgyekkel fennálló viszonyunkat) és több hektoliternyi vér lesz. Maguk a harcok ugyanolyan zseniálisak és élvezetesek, mint az anyajátékban, a motion capture-nek köszönhetően látványosak, és a különböző kultúrák stílusai is remekül rányomják bélyegüket a harcterekre. A fegyvereknek megvan a maguk kellően differenciált szerepe, kevés a tényleg haszontalan; és olykor bizony érdemes cserélni, szituációtól és ellenféltől függően. Lovasként a lándzsák és szablyák jelentenek remek választást; gyalogosként, ostromlóként célszerű kihasználni mindkét kezünket, például egy tisztességtelenül nagy alabárd révén.
A véres melóból hazatérve pedig jól esik egy meleg szempár látványa... avagy legalábbis egy olyan szempár látványa, amely igen-igen előkelő családnévre hallgat. A Warbandben mókás módon udvarolhatunk, lányt szöktethetünk, esetleg szülői beleegyezéssel (egy raklapnyi pénz ellenében) örök frigyre léphetünk. Ez egy normál esetben hosszadalmas procedúra, és még hosszadalmasabb, ha egy szöktetést követően genocídiumba torkollik a szerelem. Királyként szívünk választottját ráadásul miniszterré is kinevezhetjük. Ha nem őt, akkor mondjuk egy fogadóban összeszedett, foglalkozására nézve tolvaj csatlósunkat. A valósággal történő bárminemű egyezés csakis a véletlen műve... :-) És persze: satöbbi, ami a diplomáciát illeti.
Ha mindezt elunnánk, katt a multira. Érzékelhető volt bár némi nyafogás a weben, hogy nem exportálhatjuk a történeti szálon haladó karakterünket a mókába, ez teljesen logikus a kiegyensúlyozást tekintve. Helyette egy, a harmadik bekezdésben részletezett nép "sablonbakájával" csaphatunk a lecsóba, akinek viszont pénzmag ellenében egyre tisztességesebb kiegészítőket, fegyverzetet és hátast vásárolhatunk. A helyszínek ehhez a partihoz az elvárható maximális támogatást nyújtják, az ostromoknál olykor égő falvak mellől indulunk, hogy aztán a kaputoronyba létrán feljutó első mókus utat nyisson a lovagságnak – merthogy – természetesen – ostromolhatunk is.
Összességében, a kibővített játékmenettel és korrektebb grafikával, továbbá mindenhol fellelhető nüansznyi újítással felpáncélozott Mount & Blade: Warband egy egészen korrekt játékká nőtte ki magát (a teljes igazsághoz néhány bug, valamint a sandboxból és a nagyobb térképből eredő néhol unalmasabb, lassabb időszakok is hozzátartoznak), noha nyilván sosem lesz a "mainstream" markáns tagja. Őszintén, talán egy kicsit többet vártam tőle. Mindenképpen javaslom azért, tégy vele egy próbát (néhány szintig ingyenes a játék), aztán eldöntheted, megéri-e Neked az 5000 forint körüli összeg. Ha igen, a Warband falvai csak arra várnak, hogy az utolsó egysejtűig megerőszakold és lemészárold őket! ...nem feltétlenül ebben a sorrendben.
