Need for Speed Hot Pursuit

Amikor a Need for Speed sorozat elindult 1994-ben, a játék arról szólt, hogy drága és feltűnő sportkocsikkal versenyzünk az országutakon. Már az első részben megjelentek a rendőrök, de az igazán nagy dobás a harmadik, 1998-as epizódban (Need for Speed III: Hot Pursuit) következett be: onnantól ugyanis nemcsak gyorshajtókként törhettünk borsot a fakabátok orra alá, hanem mi is járőrautóba pattanhattunk, és megpróbálhattuk megrendszabályozni a renitenseket. Aztán 2003-ban az Underground megjelenésével kezdetét vette a sorozatban a Halálos iramban-korszak: nem voltak rossz játékok azok sem, de egyrészt nagyon megváltozott a játékok hangulata (a város betondzsungelében terelgethettük szénné tuningolt hétköznapi, esetenként kevésbé hétköznapi verdáinkat), másrészt az Undercoverre a széria menthetetlenül ellaposodott, amin talán az ingyenes Need for Speed World tudott egy kicsit javítani MMO mivolta miatt. A SHIFT sem volt rossz tavaly, sőt, de az inkább a Race Driver sorozatnak állított konkurenciát, és nem volt "igazi" NFS.

Az Electronic Artsnál is látták, hogy a Need for Speed brand nagyon leszállóágban van, így drasztikus lépésre szánták magukat: az Undercover lebőgése után a fejlesztést a Burnout sorozatáról híres Criterion Gamesnek adták. Kiváló ötlet volt: a csapat remek munkát végzett. Hosszú évek után végre visszatért a Need for Speed a gyökereihez: országúti száguldozás olyan luxus sportkocsikkal, mint például a Lamborghini Reventón vagy a Pagani Zonda Cinque. Semmi tuning, semmi villogó neonfény, semmi F-117 Nighthawkot megszégyenítő spoilerborzadályok, csak a száguldás öröme. Fiatalodtam vagy 10 évet, de ez nem azt jelenti, hogy ugyanazt kapjuk, mint akkor, ugyanis egy fontos újítás is helyet kapott a játékban: ez pedig az Autolog.

Hogy mi az az Autolog? A nagyon leegyszerűsített válasz: egyfajta speciális Facebook a Hot Pursuit számára. Azaz: fel tudunk venni barátokat, követni tudjuk az ő rangjukat, versenyeiket, eredményeiket, van üzenőfal, képeket rakhatunk ki a játékból, egymás online futamaihoz tudunk csatlakozni egy gombnyomással, illetve egymás időeredményeit tudjuk megdöntögetni az egyes pályákon. Sőt, a rendszer javaslatokat is tehet barátokra vagy eseményekre. Van abban valami megkapó, ahogy este azzal hajtjuk álomra a fejünket, hogy az egyik küldetésben sikerült egy őrjöngő Shelby GT500-at 34 másodperc alatt a sittre vágnunk, mire másnap a játékot elindítva az Autolog közli velünk, hogy Jenőnek ugyanez a mutatvány 29 másodperc alatt jött össze...

Ha már szóba került a rang: egy icipici RPG elemet csempésztek ezzel a játékba a készítők. Minden eseményen, amiben részt veszünk, teljesítményünktől függően tapasztalati pontokat kapunk (itt fejpénznek hívják), és bizonyos mennyiség megszerzésével tudunk új autókat és felszereléseket unlockolni, fejleszteni magunknak, valamint a rangunk is szépen növekedik. Összesen 20 szint van mindkét oldalon: bőven el leszünk foglalva, mire kimaxoljuk a játékot. Fejpénzt achievementekért, azaz vezetési mérföldkövekért is kapunk (például ha kellő mennyiségű rendőrt tettünk mozgásképtelenné).

Ámokfutásunk helyszínéül a fiktív Seacrest megye szolgál, melynek sajátos földrajza révén mindenféle terepen megfordulunk majd, a havas hegyi szerpentinektől kezdve a nyílegyenes sivatagi utakon át a mediterrán tengerpartig. Nem aprózták el a Criterionos srácok a tájat: lélegzetelállító miliőben terelgethetjük a motorháztető alatt tomboló ménesünket, és bár csupán minimálisan rombolható, de a sok útlevágás, kitérő talán kárpótolni tud minket – összesen 160 kilométernyi útszakasz vár arra, hogy guminyomot égessünk rá.

Ahogy a kb. 10 évvel ezelőtti két Hot Pursuit részben, úgy itt is választhatunk: vagy a törvény ellen vagy azt védelmezve vágunk neki a megye útjainak. Mindkét oldalon bőséges autókínálat van, gyakorlatilag pár kivétellel mindkét fél ugyanazokkal a verdákkal állhat ki rendet bontani vagy betartatni. Amiben jelentősebb eltérés van, az a felhasználható eszközök közül kettő, illetve a nitro. Mindkét fél használhat EMP-t és szöges útzárat a másik autójának hathatós amortizációjához, viszont csak a rendőrök kérhetnek úttorlaszt és helikoptert – ez utóbbi az első helyezett elé igyekszik egy szöges útzárat ledobni. Versenyzőként ezek helyett használhatunk zavarót (ekkor a zsaruk nem tudják a kisded játékszereiket bevetni egy rövid ideig, illetve az EMP elhibázza a célba vett autót), valamint turbót, ami iszonyat sebességre gyorsítja a szekeret. A nitro tekintetében pedig az a különbség, hogy míg a civilek szabálytalankodással (például a forgalommal szemben száguldozással) tudják tölteni a kis kék csíkot, addig a yard emberei a minél gyorsabb tempójuk révén.

Játékmódok tekintetében különösebb panaszunk nem lehet. Adott a sima verseny, ekkor csupán pár másik aszfaltbetyár előtt kell a célba érnünk. Időmérő, tesztvezetés, illetve gyors reagálás esetén egyedül megyünk és adott időn belül kell a célvonalon átsuhannunk, de esetenként időbüntetést von maga után az, ha falat vagy másik autót koccolunk. (A tesztvezetés annyiban különbözik a másik két módtól, hogy még fel nem oldott autóval kell a távot abszolválnunk.) A vad hajsza adja a Hot Pursuit sava-borsát: ez tulajdonképpen egy hagyományos verseny fakabátokkal és a már emlegetett eszközökkel megfűszerezve – értelemszerűen gyorshajtóként a versenyt kell megnyernünk, míg fánkzabálóként az összes huligánt lekapcsolnunk. Versenyzőként még párbajozhatunk is, ilyenkor olyan örök vitákat kell eldöntenünk, mint például a Mitsubishi Lancer Evo X vagy a Subaru Impreza WRX a gyorsabb. Rendőrként pedig elfogási parancsot adhatnak ki egy különösen veszélyes bűnöző ellen, akit minél hamarabb el kell kapnunk.
Ezen felül ha csak kocsikázni támad kedvünk, megtehetjük azt is, ilyenkor szabadon választhatunk a már megnyert autók között. Igazából ennek különösebb értelmét nem látom, mivel tökegyedül cirkálunk (a civil forgalmat leszámítva), de legalább az autós magazinokat megszégyenítő fotókat tudunk ilyenkor készíteni és megosztani az Autologban (erre egyébként futam közben is lehetőségünk van).

Többjátékos módban háromra redukálódik a játékmódok száma: sima verseny, vad hajsza, illetve gyorshajtó-rendőr párbaj. Egyszerre nyolcan mérhetik össze vezetői tudásukat, kivéve a párbajban, ahol értelemszerűen ketten csapnak össze. Ekkor szintünktől függetlenül minden eszköz a rendelkezésünkre áll, de ha az adott eszköz még nincs meg, akkor csupán alapszinten. Szerencsére a netkód remekül lett megírva: lagolást nem tapasztaltam és a meccskereső gyorsan talál nyitott futamot. Az egyedüli bosszantó dolog itt csupán az, hogy semmilyen kommunikációra nincs lehetőség a többi játékossal. Mindenki bambán ül két futam között egy percig, futam közben pedig kommunikáció híján elég nehéz összedolgozni. Barátok esetén muszáj elővenni a TeamSpeaket, Steamet vagy Ventrilót, mert máshogy nem megy...

Noha a Hot Pursuit csupán DirectX 9-es motort használ, különösebb panaszunk nem lehet a grafikára: látványos, gyors és a gépigénye sem vészes. A tájat már dicsértem, az autók pedig szintén gyönyörűen néznek ki. Szerencsére virtuális másunk ott gépészkedik benne (külön megörültem, amikor láttam, hogy tolatásnál hátrafordul!), és még az is látható (elsősorban nyitott autóknál), hogy a biztonsági öve is be van kapcsolva. Erre pedig nagy szüksége van, mert a nagy kergetőzés közepette bizony igencsak nagy csattanásokat élhetünk át, ami remekül látszik jobb sorsra érdemes benzinfalóinkon. Ugyan ezek a sérülések nem feltétlenül ott következnek be, ahol megzúztuk a kocsit (magyarul: a játék cserélgeti egyre romosabbra az autó kinézetét), de az eszeveszett száguldozás közben ez kit érdekel? Mint ahogy az sem számít, hogy mennyire húzza már a belét kis kedvencünk: amíg bírja szuflával, ugyanúgy megy. A sebességérzet kiválóan sikerült: mondanám, hogy lobogott a hajam játék közben, de nem tehetem, mert kopasz vagyok... :-) Egyszóval arcade játék ez a velejéig, de abból a jobbik fajta. Az időjárási effektekkel viszont nem vagyok teljesen kibékülve: ugyan a patch óta esik az eső meg a hó, de egy kicsit snasszul néz ki (az F1 2010 után nehéz szépet alkotni), viszont a kerekek alól felverődő víz kifejezetten ronda. Zavarba ejtő módon ugyanezen kerekek sodródáskor szépen füstölnek... Szintén furcsállom egy kicsit, hogy éjszaka csak mi használjuk a távolsági fényszórót, míg a többiek a rendőrökkel együtt tompítottal mennek.

Az irányításra ugyanez áll: arcade, de nem túlegyszerűsített – egy BMW M3-mal például sokkal könnyebb kilinccsel előre bevenni a kanyart, mint mondjuk egy Jaguar XKR-rel (noha ez utóbbival sem lehetetlen). Az útlevágásoknál (amennyiben az földút) a laposabb építésű autók jobban lelassulnak, így érdemes megfontolni, hogy megéri-e terepre menni egy Bugatti Veyronnal – egy Imprezánál ez természetesen nem kérdés. Billentyűzetről is szépen terelgethetőek a lóerők, de egy analóg gamepaddel az igazi. Ki akartam próbálni a Logitech Driving Force Pro kormányommal is, de sajnos nagyon kellemetlen meglepetésben részesültem: nemhogy nem támogatja a játék (pedig egy elég népszerű és elterjedt márkáról van szó), de még beállítani sem tudtam – és ahogy az EA fórumait olvasgatom, nem vagyok egyedül ezzel a problémával... Értem én, hogy ezt a játékot elsősorban gamepadre tervezték, de hogy egy autós játék ne ismerjen fel és állítson be magától egy Logitech kormányt?! További furcsaság, hogy nincs manuális váltó, bár a gamepad kiosztását elnézve ez érthető: az Xbox 360 kontrolleren egyedül a Back gombnak nincs funkciója.

Hangok terén már árnyaltabb a kép. Minden autónak ugyan jellegzetes motorhangja van – tehát egy Dodge Charger HEMI blokkjának rotyogását nem fogjuk összekeverni egy BMW Z4 sorhatosának morgásával –, de mégis én kicsit művinek érzem. Viszont vicces, hogy a rendőrautóinkon kapcsolgathatjuk a sziréna hangját. A zenei felhozatal sem erőssége a programnak. Nem értem: a Criterion hihetetlenül jó soundtracket hozott össze a Burnout Paradise-ban, itt viszont... Oké, a Bad Religiont és Benny Benassit felismertem, a főcímzene is fülbemászó, de a többi erősen tucatzene kategória, akár rockról, akár elektronikus zenéről van szó.

Az MI a kötelező formagyakorlatokat szépen hozza, de annál többet nem. Ez alatt azt értem, hogy bár nem sínautókáznak libasorban gépi ellenfeleink, de nem is különösebben okosak, bár hibázni is tudnak. Az EMP-t és a többi felszerelést módjával használják – bár rendőrként okozhatnak kellemetlen perceket nekünk, de ez is inkább a számbeli fölényüknek köszönhető. Ha esetleg nagyon lemaradunk, akkor sincs veszve még minden, hála a catchupnak – bár ugyanez fordítva is igaz: hiába teszünk szert nagy előnyre, előbb-utóbb utolérnek. Az igazi mulatság úgyis a többi humán játékossal való önfeledt móka.

Külön öröm, hogy a játék magyar feliratot is tartalmaz, ráadásul a fordítók elsőrangú munkát végeztek. De sajna itt is muszáj két dologba belekötnöm. Az egyik: némi registry-bűvészkedéssel átállítottam a játék nyelvét angolra, és az ott használt betűtípus sokkal jobban illeszkedik a játék felhasználói felületébe, mint a magyar. Kedves EA: olyan nagy fáradság lett volna azoknak a betűknek az ékezetes változatát elkészíteni? A másik bosszantó apróság pedig az, hogy míg magyar nyelven egy szál bejegyzés olvasható mindössze a híreknél, addig az angol verzióban már túl vannak az egy tucaton, pedig nemrég jelent meg a játék. Tényleg olyan nehéz azt a pár sort hírenként lefordítani? A magyar rajongók is szeretnének friss információkhoz jutni.

Mindezen hibák ellenére egy rendkívül élvezetes, szerethető játékot kaptunk az Electronic Artstól, ami hosszú időre garantálja szórakozásunkat. A morgásaim sem olyan egetrengető hibákról szólnak, inkább csak bosszantó apróságokról (a kormánnyal kapcsolatos bakit kivéve). A Need for Speed sorozat ismét visszazökkent a régi kerékvágásba, és a hagyományok megőrzése mellett képes volt a megújulásra is. Aki pedig kedvet kapott egy kis kergetőzésre velem, vegyen fel barátnak! ;-)