A játékkonzolok piacán talán a legrégebbi, legismertebb védjegy a Nintendo vállalat neve. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a japán óriás egyik legnépszerűbb játékhőse, Super Mario az idén ünnepelte 25. születésnapját. A cég másik legöregebb figurája a "csacsi gorilla", Donkey Kong még a talján vízvezeték-szerelőnél is idősebb, és jövőre már felteheti a harmincadik gyertyát is arra a bizonyos tortára. Az óriásmajom az elmúlt majd' három évtized során a távol-keleti gyártó valamennyi masináján hódított bájos grafikájával, aranyos és szerethető karaktereivel, kicsik és nagyok számára is élvezhető történeteivel, és mindezek folyományaként nagyon is eladható játékaival, melyek zömmel a platform és a verseny műfajokat erősítették. Az előbbi stílus talán legsikeresebb képviselője a Donkey Kong Country sorozat volt, mely a '90-es évek derekán jelent meg az akkori asztali Nintendo játékkonzolra, a 16-bites SNES-re.
Ezekben a játékokban az eredeti Donkey Kong hasonló nevű unokáját és egyéb rokonait irányítva kellett a játékosoknak rendet tenni a Kong-szigeten, és visszaszerezni a gonosz K. Rool és kremling hordája által ellopott banántartalékot. A széria néhány év alatt trilógiává bővült, és a cég több asztali és kézi masináján is megjelent a későbbiekben, de – habár időről-időre születtek egyéb címek a gorilla főszereplésével – újabb klasszikus Donkey Kong Country epizód 1996. óta nem készült. Érthető és legfőképpen időszerű volt hát, hogy a kiadó feltámassza minden idők egyik legnépszerűbb platformhősének eddigi talán legsikeresebb kalandját, és új epizóddal örvendeztesse meg a rajongókat a Donkey Kong Country Returns személyében. A játék két évig tartó elkészítése a kiadó texasi leánycége, a Retro Studios nevéhez fűződik, mely a méltán sikeres Metroid szériát is jegyzi.
A Donkey Kong Country Returns sztorija lényegében követi a sorozat többi darabjáét: valami, vagyis inkább valaki felébresztette a Kong-sziget szunnyadó vulkánját, mely a lávafolyam mellett ritmusosan mozgó és daloló lényeket, a Tiki Tak törzs tagjait lövelli a békés szigetlakókra. Ezek a gonosz tikik képesek hipnotizálni a különféle állatokat, és ezen befolyásukat arra használják fel, hogy a segítségükkel meglovasítsák – akarom mondani "megelefántosítsák" – a gorillák valamennyi banánját, beleértve a titkos készleteket is. Ez természetesen több mint tűrhetetlen, így Donkey és fia, Diddy üldözőbe veszik a minden hájjal megkent rablókat.
A játék során bejárhatjuk, -lenghetjük, ugrálhatjuk és száguldhatjuk a sziget minden egyes régióját, szám szerint nyolcat. Ezek a dzsungeltől a tengerparti területeken át a vulkán belsejéig nagyon változatosak és nem kevésbé veszélyesek. Egy-egy ilyen világban 6-8 különböző pályát kell teljesítenünk a továbbjutáshoz, melyek közül az utolsón célunk rendszerint a világot uraló főellenfél legyőzése. Az egyes pályák nagyon jól eltaláltak és sokfélék, két hasonló soha nem követi egymást: némelyiken a hagyományos ugrálós játékstílusé a főszerep, míg másokon a fáról fára lengés, vagy esetleg az ágyúból ágyúba lövetés, megint másokon az orrszarvú háton való, vagy a második Indiana Jones mozihoz hasonló kiskocsis száguldozás kapta a legnagyobb hangsúlyt.
Játék közben buzgón gyűjtögethetjük az ellopott banánokat, az arany pénzérméket, a KONG szó betűit vagy a különböző számú kirakós darabokat. A két utóbbi általában jól elrejtve található az egyes pályákon, melyek 100%-os teljesítéshez ezért igen alaposan – és legfőképpen többször is – körül kell néznünk azokon. Minden 100 összegyűjtött banán után kapunk egy léggömböt, ami egy-egy új "próbálkozási lehetőséget" jelent a játékban. A pénzérmék az epizódban feltűnő egyetlen további Kong rokon, az öreg nagypapa, Cranky boltjaiban költhetők el mindenféle hasznos dologra. A vásárolt segítségek közül minden alkalommal csupán egyet vihetünk magunkkal, mely a pálya végigjátszása után eltűnik a készletünkből, így rendszeresen újakat kell vennünk. A KONG betűk hiánytalan összegyűjtése egy régióban megnyitja az adott világ bónusz pályáját, melynek végén kapunk egy-egy piros gömböt. A nyolc világ piros gömbjeinek beszerzése nyit meg egy új, kilencedik régiót, a Banán Templomot.
A játék a Remote-Nunchunk párossal, vagy a "keresztbe fordított Remote segítségével irányítható. Mindkét mód kihasználja a Wii mozgásérzékelését bizonyos mozdulatok előhívásakor. A grafika szenzációsan jól sikerült. Kalandjainkat a hagyományos oldalnézetből kísérhetjük figyelemmel, de különböző események hatására az előtérben, vagy a háttérben megnyílnak egyes pályaszakaszok, ami mélységérzetet kölcsönöz a játéknak. Emiatt nem igazi 2D platformjáték, hanem amolyan 2,5D program a Donkey Kong Country Returns. A hangok és a zene szintén nagyon jópofák lettek, és remek aláfestésül szolgálnak az aranyos játékhoz.
Negatívumot alig tudnék megemlíteni. Egy-egy pálya végigjátszása még a gyakorlott játékosoknak is rendszerint nem kevés próbálkozás során sikerül csupán, aminek a legfőbb oka a rendelkezésre álló, általában maximálisan kicentizett hely vagy idő. A jelentős részben a kontrollerek rázásából és evvel párhuzamosan a Nunchunk analóg karjának megfelelő irányba történő tolásából összetevődő irányítás sokszor téved vagy késik egy picit, ami szintén bőven elegendő a következő újrakezdéshez. Mindez azonban elhanyagolható a játék pozitívumai mellett.
Az egyjátékos részen kívül kooperatív játékmód is bekerült a programba, melyben a második játékos a rakéta-hátizsákos Diddy Kongot irányíthatja. Ezen kívül időre történő ("time attack"), és tükrözött ("mirrored") játékmódok is megnyithatók a végigjátszás során.
A Donkey Kong Country Returns a Wii-re valaha megjelent egyik legszebb, legjobb és legaranyosabb játék. A Nintendo nagyon jó döntést hozott azzal, hogy visszatért a mai sikerét megalapozó hőséhez, és ismét egy olyan játékot adott ki a főszereplésével, mely méltó a platformjátékok műfaját naggyá tevő elődeihez. Nyugodt szívvel ajánlom a programot mindenkinek 0-tól 99 éves korig, vagy akár azon túl is. Nem szaporítanám tovább a szót, inkább megyek vissza nintendózni. :-)
