Úgy tűnik, a november nálam a kalandjátékoké lett, hiszen a The Wolf Among Us után újabb tesztalanyom a svájci Koboldgames és a német Daedalic Entertainment közös produktuma lett. Az utóbbi cég kiadásában megjelent játékért persze hálás lehetek, hiszen a Journey of a Roach egy rendkívül kellemes alkotás lett.
A Telltale Games kalandjátékaival ellentétben a Daedalic produkciói sokkal inkább hagyománykövetők. Míg az előbbi cégnél tulajdonképpen minden a történetnek és a karakterek közötti viszonyoknak van alárendelve (tulajdonképpen a játékos ezekkel a kapcsolati szálakkal játszik), addig az utóbbinál a hagyományos kalandjátékértékek vannak előtérben: azaz a tárgyhasználat, a fejtörők és a felfedezés. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Journey of a Roachban ne lenne történet, sőt!
Az alapfelállás sem hétköznapi, ahogy a játék címéből is adódik. Adva van két csótány, Bud és Jim, akik a poszt-nukleáris apokalipszis közepén tengetik életüket. Ám ahogy annak lennie kell, Bud bajba kerül, nekünk pedig Jimmel kell megmentenünk, egy bizarr bogarakkal teli bunkerben megkeresve őt. Már a képekről is jól látható, hogy a program nem veszi magát komolyan, azaz nemcsak az agytekervényeinket, de a rekeszizmainkat is próbára teszi a játék. Gondolom sokaknak öröm, hogy nyelvi nehézség nem fog adódni a játékkal: mindenki halandzsanyelvet használ, a képregényes szövegbuborékok pedig apró grafikákkal fejezik ki a szereplők mondanivalóját.
Mivel egy csótányt alakítunk, a feladványok nagy része is ehhez igazodik, azaz a falon és a plafonon is kell mászkálnunk, hogy amúgy elérhetetlen helyekre jussunk vagy tárgyakat szerezzünk meg. Szerencsére nem kell teljesen elvadult és logikátlan dolgokra vetemednünk, de ugyanakkor nem is lesz sétagalopp a haver megmentése. Szerintem pont megfelelőre lőtték be a készítők a nehézséget (igaz, a vége felé az az elektromos feladvány a frászt hozta rám – ott szenvedni fogtok szerintem Ti is, de nem azért, mert nehéz rájönni a megoldásra, hanem mert megcsinálni nem egyszerű). Viszont lehetett volna hosszabb is: maximum olyan 4-5 óra alatt végigtolható az egész játék, de a 3 óra sem lehetetlen szintidő.
Ha azt mondom, hogy a gépházban a Unity Engine töfög, az elég lesz a kivitelezés jellemzésére? Nagy technikai erődemonstrációra ne számítson senki, cserébe szinte egy kávédarálón is elfut – és az igazat megvallva ennek a vicces, rajzfilmszerű képi világnak az ábrázolásához nem is kell igazából több. A hangok is aranyosak, a zene kellemes – már amikor nem szól hamisan, de hát az atomcsapások miatt a tehetségek is megfogyatkoztak... ;) Ha valaki nagyon modern szeretne lenni, belevághat gamepaddel, de az örök egér+billentyűzet kombináció továbbra is jobban fekszik a stílusnak. Ezek után kíváncsi leszek majd a SteamControllerre, hogy alakít majd itt.
Rövid játékhoz rövid ismertető jár, ha többet mondanék, az már spoilerezés lenne. ;) Igazából más bajom nincs a Journey of a Roach-csal: aranyos, szórakoztató, vicces kis játék; a német kiadó/fejlesztő büszke lehet legújabb gyermekére. A csótányok amúgy sem épp tipikus főszereplők, így aki teheti, vágjon bele Jim és Bud kalandjába.
