Véget ért hát Michonne kis kitérője, én meg itt ülök kicsit leforrázva. A második epizód után arra készültem, hogy nem leszek túlságosan jószívű a Telltale Games új üdvöskéjéhez. Fel akartam megint róni nekik, hogy amit ők kínálnak, az már nem játék, hanem szimpla interaktív mozi (mondjuk erre már korábban is panaszkodtam, de most határozottabban akartam tenni). Idegesített, hogy a saját felhős mentési rendszerük egy nagy kalap bélsár, mert folyamatosan összeomlott tőle a játék. Panaszkodni szerettem volna, hogy kicsit vontatottnak érzem a történet tempóját, és nem tartom még így se túl acélosnak a bő egy óra játékidőt.
Aztán megérkezett a harmadik epizód, amelynek szerintem kellően ütős vége lett. Ezzel gyakorlatilag sok kritikám élét el is vette ez az interaktív dráma (nem, nem fogom játéknak hívni), és most azon töröm a fejem, meg lehetett-e volna oldani ezt feszesebb tempóban. Így utólag be kell látnom, nem nagyon, mert akkor viszont pont a háttér látta volna ennek kárát. Szóval a történet miatt aggodalomra semmi ok – a már jól megszokott Telltale színvonalat és minőséget simán hozza a cucc. Döntéseinknek most sincs igazán nagy súlya: a fő történeti szál ugyanaz marad, csak a színezet változik. És pont ez a választható színezet adja a harmadik epizód végének a savát-borsát. Kár, hogy ennél egyértelműbben nem fogalmazhatok, mert az már spoileres lehet.
A technikai megvalósítás pontosan ugyanolyan, mint amit már négy éve megszokhattunk: gyakorlatilag egy animált képregényt kapunk, igencsak baráti gépigénnyel. Azt itt sajnálom, hogy Michonne-nak nem a tévésorozatban őt alakító Danai Gurira adja a hangját, hanem Samira Wiley. Nem végez rossz munkát ő sem, sőt, de jól esett volna ismerős hangot hallani. Sebaj. A többi színésszel sincs gond, bár nekem Brina Palencia (Paige) kicsit sótlannak tűnt, illetve Devery Jacobs (Sam) picit mintha túljátszotta volna magát. De ez lehet, hogy csak az én kukacoskodásom.
Összefoglalva, én jót szórakoztam ezen a kis minisorozaton, bár ahogy azt az első epizód után is említettem, sajnos van lehetőség a főszereplőtől karakteridegen lehetőségeket is választani, amit nem tartok túl szerencsésnek – bár valamennyire magyarázat lehet a játékbeli idegállapota erre (de ezt én erőltetett magyarázatnak érzem). Ugyanakkor nem véletlenül népszerű karakter Michonne, és itt a lehetőség, hogy mi dirigáljunk neki – és ez jó! Bevallom, egy kicsit kevesebb drámára és több akcióra számítottam, de a végeredményre nem lehet különösebb panaszom így sem – csak nem szabad játékként gondolnom rá.
