Előző cikkünkben bemutattuk magát a PlayStation VR-t, valamint hatot a tesztre érkezett játékok közül, most tíz továbbival folytatjuk az összefoglalót.
Here They Lie
A horrorjátékok műfajába tartozik ez az alkotás, amelynek szürkeárnyalatos grafikájából csak párszor tűnik ki egy-egy markáns szín, mint például a női szereplő sárga ruhája. Egy sok esetben inkább jumpscare-re építő sétaszimulátort próbálhattunk ki, amelynek alkotói a komolyabb interakciós lehetőségek helyett inkább egy sztorit próbálnak elmesélni, miközben mi csak mászkálunk mindenfelé, ládákat nyitogatunk és leveleket olvasunk. Karakterünk forgása kicsit zavaróra sikerült: ha a fejünk forgatásával „kanyarodunk”, akkor teljesen folyamatosan fordulhatunk, de ha a minijoy balra-jobbra mozgatásával, akkor már csak darabosan, körcikkenként, ráadásul egy-egy pillanatra el is sötétül a kép. Amúgy 2,5-3 óra alatt a végére lehet jutni a történetnek, a Robinsonhoz hasonlóan pedig a sétálgatástól ennél is tapasztaltam kisebb émelygést, így 20-30 percnél többet nem játszottam vele egy nekifutásra. Videónkban az első kb. tíz percet nézhetitek meg.
Hustle Kings VR
Biliárd. Semmi más, egyszerűen különböző pool-variánsok gyűjteménye, igencsak steril környezetben. A Move-os vezérlésre váltást az opciók között kicsit keresgélni kezdett, anélkül igazából nem sok extrát adott a játék, de utána se lett sajnos sokkal több. Igazából a célzás lehetne sokkal finomabb, hogy pontosabban lökhessük meg a golyókat. Az asztal környezete elég puritán, még ha több helyszínen is játszhatunk, mindegyik biliárdszalon kihalt, még ellenfelünkből se látszik semmi, csak a dákója. A korábban (PS3-ra 2010-ben, PS4-re 2015-ben) megjelent Hustle Kingset ültették át a fejlesztők PS VR-ra, de igazából egy teljesen felejthető alkotás lett, leginkább a pontatlan irányítás miatt. Inkább a valódi biliárdszalonba megyek helyette...
Headmaster
Az egyszerű koncepció ellenére ez a játék is telitalálatnak bizonyult számomra. Egy casual játékról van szó, amelyben egyetlen dolgunk van: fejelni, lehetőleg bele a focikapuba, vagy neki a különböző célpontoknak. Kontroller nem is kell hozzá, a menü vezérlését is anélkül oldották meg. A pontos fejelés viszont elég sok gyakorlást igényel, a pályák pedig szép fokozatosan nehezednek; a kapuba találásnál nagyobb pontszámot érő céltáblákat egyre jobban elszórják, oldalra vagy magasabbra rakják, egy deszkára festett kapus állta az utunkba és így tovább. A körítés is jópofa és mókás: a sztori szerint egy edzőtáborban vagyunk, ami igazából inkább egy börtönre hasonlít, a feladatokat pedig a hangosbemondón kapjuk (egyfajta háttértörténetet meg időről időre levelek formájában), megtűzdelve kisebb-nagyobb poénokkal. Sok casual játékhoz hasonlóan a pályákon egy, kettő vagy három csillagot érhetünk el, és csak akkor léphetünk a következőre, ha minimum egy csillagot kapunk. Időről időre vizsgára is sor kerül, ezek a normál pályáknál összetettebb feladattal várnak. Videónkban az egyik pályát, valamint a második vizsgát láthatjátok (az utóbbiba sajnos végül beletört a bicskánk – vagy a nyakunk majdnem ;-) ).
Tumble VR
Egy egyszerű kis toronyépítős játék, amelyben úgy kell egymásra halmoznunk különböző térbeli objektumokat, testeket, hogy ne boruljanak le a platformról. A feladatot persze pályáról pályára folyamatosan változtatják vagy nehezítik, például egy bizonyos magasságot kell elérnünk, két oszlopot kell összekötnünk, vagy úgy rápakolni meghatározott számú tárgyat az alapra, hogy a felette ide-oda suhanó léc ne verjen le semmit. Kiemelkedő pontja a játéknak itt is a narrátor, aki egy humorosra vett figura. Van a játékban multiplayer lehetőség is, de ez nem tűnt annyira jól kidolgozottnak. Az egyik játékmódban például a második játékos feladata az, hogy akadályozza VR-headsetes társát az építkezésben.
Until Dawn: Rush of Blood
A Sony egyik kiemelt VR-játéka az Until Dawn horrorjáték spin-offja (igen lazán kötődve csak a 2015-ös alkotáshoz), amelyben egy hullámvasúton ülve kell lődöznünk különböző célpontokra, ellenségekre. Gyakorlatilag egy rail-shooter, amelyet Move-val és DualShockkal egyaránt irányíthatunk. Mindezt kisebb-nagyobb ijesztgetésekkel is fűszerezi a program. Kissé fura érzése van az embernek, amikor egyszer csak elindul a hullámvasút kocsija, a szék alattunk viszont mégse mozog, de ezen hamar túl lehet tenni magunkat, itt komolyabb rosszullétet nem éreztünk a teszt során. Itt is a Move-val történő irányítás a jobb választás, úgy teljesen olyan, mintha tényleg pisztoly lenne a kezünkben, a ravaszgombbal pedig lövöldözhetünk. De a ránk váró, általában sötét helyszínekre is a pisztoly célzásával világíthatunk be. Sajnos ez se egy hosszú játék, alig pár óra alatt a végére érhetünk.
Battle Zone
Egy régi klasszikust vettek elő a fejlesztők, hogy egy VR-shootert készítsenek belőle. Egy tankba ugorhatunk bele, stilizált környezetben, de alapvetően látványos formában. Az egyszemélyes rész mellett ráadásul multiplayer is került bele, aminek majd akkor lesz igazából jelentősége, ha elegen kezdenek el PS VR-ral játszani.
DriveClub VR
Sajnos a DriveClub megjelenése nem sikerült túl fényesre, annak ellenére, hogy alapvetően egy elég szép autós játékot kaptunk. A VR-os verzió pedig pontosan annyit ad hozzá, amennyit a virtuális valóság hozzá tud adni: körbenézhetünk az autók belsejében, verseny közben akár hátra is fordulhatunk, vagy épp oldalra pillanthatunk, hogy ki akar mellettünk elsuhanni. Igazából inkább tűnt ez jópofának, mint igazán hasznosnak, személy szerint jobban koncentráltam arra, hogy előre nézzek a pályára, mint a VR adta lehetőségek kihasználására. Viszont egy-egy verseny után a visszajátszásban akár az anyósülésről is megfigyelhettük, hogyan sikerült bevennünk egy-egy kanyart. Tartalom tekintetében nagyjából azt kapjuk, mint amit a sima verzióban már láttunk, kiegészítve pár extra pályával – autók és versenypályák terén nem lesz hiányérzetünk.
EVE: Valkyrie
Az EVE Online fejlesztői űrhajós MMO-juk világát felhasználva egy multiplayer űrhajós lövöldözős játékot készítettek. Szereplőnk igazából egy klón benne, így ha meghalunk, lelkünket és emlékeinket egyszerűen egy újabb klónba töltik át, és folytathatunk mindent onnan, ahol félbehagytuk. Az irányítás kis megszokást igényel (régen volt már, hogy a Descenttel játszottam... :D ), de amúgy irtó látványos az egész, nagyon jól beleéli magát az ember az űrhajóval repkedésbe és az űrcsatákba. A célzáshoz pedig fejünk mozgatására is szükség van, ami elég jó megoldásnak bizonyult.
Playroom VR
A PlayStation Camera mellé járó Playroomhoz hasonlóan ez is egy ingyenes szoftver, amely szintén a lehetőségek demonstrálása céljából jött létre. Leginkább azt mutatja meg, hogyan játszhatunk úgy többen, hogy csak az egyikünk használ PS VR-t, a többi játékos pedig a tévén nézi a történéseket – konkrétan egész más szemszögből, mint ahogy a sisakban látszódik. Az egyik minijátékban a második játékos egyszerűen csak a pályán elszórt cuccok összegyűjtésében segédkezik. Egy másikban a headsetes játékos a seriff, aki egy kocsmába betérve kell, hogy elkapja a rosszfiút, akinek kilétét a tévét figyelő társai ismerik csak, és személyleírást adva kell segíteniük barátjukat a helyes megoldásban. De van olyan játék is, hogy a tévénél lévők egy-egy egeret irányítanak a kontrollerrel, megpróbálva összegyűjteni a földről a dolgokat, miközben a headsetes a macska, aki fejével tud kihajolni a függöny mögül, és ha egy egér nincs épp fedezékben, azt elkapja.
Allumette
A PS Store-ban találtam rá erre az ingyenes programra, ami nem is játék, hanem egy kis animációs filmecske, A kis gyufaáruslány című Andersen-meséhez lazán kapcsolódva. Érdekessége, hogy a PS VR-t fejünkre húzva nézelődhetünk tetszésünk szerint a díszletben, így akár a repülő hajóba is bekukkanthatunk, vagy közelebb hajolhatunk egy-egy helyhez vagy szereplőhöz. Inkább jópofaságnak tekinthető, egyszer érdemes erre is ránézni.
Ezek voltak tehát röviden a játékok, amelyekkel kipróbálhattuk a PlayStation VR-t. Az eddigi felhozatal elég vegyes képet mutat, sokféle stílus képviselői kerültek bele, igen változatos eredménnyel. A legszórakoztatóbbak határozottan a Move-val vezérelhető játékok voltak, és a casual vonal az, amit talán a legnagyobb lelkesedéssel vettünk elő újra meg újra. De valószínűleg erről az is tehet, hogy a rendelkezésünkre álló korlátozott idő alatt szerettünk volna minél több dologba belekóstolni, és a több időt igénylő játékokba nem szálltunk bele mélyebben. A YouTube sajnos pár nappal később kapta csak meg a PS VR-os frissítést, pedig arra még kíváncsiak lettünk volna, hogy az ott már elérhető számos 360-fokos filmbe belenézhessünk.
A legtöbben szemére vetik a PlayStation VR-nak (de a többi jelenleg elérhető VR-headsetnek is), hogy felbontás terén még nem az igazi. Ezt egyrészt meg tudjuk erősíteni (sőt, amikor nagy összefüggő egyszínű részek voltak, és azt nézve mozgattuk a fejünket, olyan érzésünk volt, mintha egy vászonra lenne vetítve a kép), ugyanakkor az is kiderült számunkra, hogy ha már magával ragadt a játék, akkor nem feltűnő igazából ez a felbontásbeli hiányosság – legfeljebb egy-egy töltőképernyőt vagy menüt nézve kalandozunk el, és figyeljük, ahogy az élsimítás igen ronda ferde vonalakat eredményez. A headset alapvetően kényelmes, hosszabb távon se volt zavaró a fejünkön (igaz, jól bele lehet izzadni, például fejelgetés közben), jól összerakták a designerek a cuccot. A kialakuló kábelrengeteg kicsit talán bosszantó, és a kütyübe vezető vezetékkel se árt vigyáznunk (főleg, ha nem ülve játszunk), de ez is olyan, hogy kis odafigyeléssel nem akad ezzel se gondunk.
Kíváncsian várjuk, hogyan alakul tovább a játékfelhozatal, és úgy egyáltalán merre halad még a virtuális valóság jelenleg igencsak felkapott trendje: múló dologról van szó, mint a 3D-s megjelenítés, vagy ezúttal hosszabban kitart – és tovább fejlődik – az új technológia.
