Shiness: The Lightning Kingdom

Mindjárt írásom elején le kell szögezzem: engem soha nem vonzott a manga vagy az anime. Amikor Son Goku és barátai feltűntek a hazai tévéképernyőkön, én már bőven az egyetemi előadótermek padjait koptattam, és valamiért – talán éppen a koromnak köszönhetően – nem fogott meg ez a hozzánk akkor minden addiginál erőteljesebben begyűrűző stílus. Éppen ezért magam is meglepődtem, amikor egy francia illetőségű független csapat, az Enigami sikeres Kickstarter-kampányáról olvastam az első híreket, amelyek egy vérbeli anime stílusú akció-szerepjáték készületeiről szóltak, amely azonnal fel is keltette az érdeklődésemet. Ez leginkább a színpompás környezetnek, a többféle karakternek, valamint annak volt köszönhető, hogy az első képek és videók engem egyik kedvenc játéksorozatomra, a The Legend of Zeldára emlékeztettek. A tesztpéldány megérkezése után nyomban bele is vetettem hát magam Chado és társai kalandjaiba, amelyek – még ha nem is teljesítették be maradéktalanul az elvárásaimat –, kellemes órákat szereztek.

A program alapkoncepciója nem friss: a játékot atyja, Samir Rebib mintegy húsz esztendővel ezelőtt álmodta meg, ám akkor még csak egy gyors mangaskicc megrajzolására volt lehetősége. Eszerint a történet főhőse, a pocokszerű waki fajba tartozó, „szellemekkel suttogó” Chado, és félénk, ám zseniális mérnöktársa, Poky útra kelnek, hogy felfedezzék a nagy ismeretlent. Hamarosan találkoznak a karizmatikus, farkasféle, shelk születésű Kayenne-nel, az általa védelmezett, félénk emberlánnyal, Rosalyával, és a szökött lányt megtalálni próbáló, szintén humán Askellel. Hőseink végül valamiért elszakadnak egymástól, mi pedig itt vehetjük fel a sztori fonalát, amikor Kayenne és Rosalya valakik elől kétségbeesve menekülnek, Chado és Poky pedig repülő hajójukkal becsapódnak Mahera konfliktusokkal és veszélyekkel teli világába.

Hőseink valamennyien egyedi képességekkel és személyiséggel rendelkeznek.Hőseink valamennyien egyedi képességekkel és személyiséggel rendelkeznek, ami mind a történet alakulására, mind a harcok kimenetelére, mind pedig az egyes rejtvények és problémák megoldására hatással van. Chado – nomen est omen – az egyetlen, aki az árnyékvilággal is képes kommunikálni, így ő az, aki képes látni és hallani Shinesst, az ősi szellemet. Tőle tudja meg, hogy hová is csöppent társaival, és hogy milyen módon tudják megmenteni a világot a káosztól és a pusztulástól. Speciális képességének hála sziklákat tud megidézni, és azokkal elterelni az ellenfelek figyelmét, vagy nehezékként alkalmazva azokat ajtókat megnyitni velük. Poky különlegessége mérnöki tudásában rejlik, Kayenne-nek telekinetikus képességei vannak, Rosalya a tűzmágia mestere, Askel pedig a természettel áll közeli kapcsolatban, így indaostora segítségével olyan helyekre is eljuthat, ahová más nem lenne képes. Karaktereink egyedisége, valamint lehetséges fejlődésük iránya abból is fakad, hogy – amolyan Captain Planet módjára – mindegyikük másik, itt shi-knek nevezett elemmel (föld, víz, levegő, tűz, növények) áll összeköttetésben.

A harc egyfajta RPG-be oltott verekedős programmá teszi a játékot.A játékmenet meghatározó része a rengeteg párbeszéd, amelyekből a történet alakulásán kívül kincsek lelőhelyét, feladatok és képességek elérhetőségét, továbbá ezekhez hasonlókat tudhatunk meg. Utunk során számos kisebb-nagyobb, rendszerint nem túl bonyolult fejtörővel találkozunk, amelyek megoldása az eltérő szereplőknek hála több irányból is megközelíthető. A legfontosabb elem azonban a harc, ami egyfajta RPG-be oltott verekedős programmá teszi a játékot. Ellenféllel találkozva egy áthatolhatatlan kör vesz bennünket körül, amelyen belül egyesével számolhatunk le a dögökkel. Kezdetben csupán ütni és rúgni tudunk, aztán védekezni, majd elkerülni a csapásokat és visszatámadni azok kivédése után. Az izgalmasabb és taktikusabb rész akkor következik, amikor már kombók bevitelére, vagy speciális varázslataink és fejlődésünk során megszerzett és/vagy megnyitott képességeink is hadba állíthatók. Egyszerre csak egy karaktert vezérelhetünk, akit társai a távolból segítenek, de arra is van lehetőségünk, hogy amolyan tag team módjára, vész esetén lecseréljük a csata során legyengült szereplőnket egy táposabb másikra. Nem mindegy tehát, hogy ki merre fejleszti az öt főszereplőt, és kinél milyen készségeket és tárgyakat (pl. életerő-növelőket, ruhadarabokat stb.) állít be, szerel fel a harcok előtt. A csaták során az időzítés igen fontos tényező, amellyel – a sajnos nagyon hamar kiismerhető ellenfeleknek és a meglehetősen tufa MI-nek hála – nemigen lesz gondunk.

Minden színpompás, a környezet vibrál, él, és olyan, mintha egy szép rajzfilmet játszanánk végig.A program képi világa engem személy szerint abszolút, lenyűgözött annak ellenére, hogy – mint azt már a bevezetőben említettem – nem vagyok sem az anime/manga, sem pedig a cell shaded technikát alkalmazó grafika elkötelezett híve. Minden színpompás, a környezet vibrál, él, és olyan, mintha egy szép rajzfilmet játszanánk végig. A helyszínek is jól kitaláltak, kellően egyediek és érdekesek (hatalmas, félig-meddig nyílt területek, lebegő városok, kisebb falvak, labirintusok), teli fejtörőkkel, ellenfelekkel, lakosokkal, árusokkal – és persze a jónéptől elvállalható mellékküldetésekkel. Engem a képregényre hajazó átvezető videók picit azért zavartak, de túl tudtam tenni magamat ezen a megoldáson. A grafikai bugokon már azonban jóval kevésbé, amikor karakterünk vidáman áll a levegőben vagy a víz tetején.

A zene abszolút illik a Shiness: The Lightning Kingdom hangulatához, és még ha idővel kicsit monoton is lesz, szerencsére nem idegesítő módon. Szinkronnal csupán a fontosabb, nem képregény stílusú átvezető mozikban találkozhatunk, egyébként csak hangeffektek kerültek a programba. A párbeszédek abszolút a japán mintát követik, amikor kinagyítva látjuk az éppen beszélő alakot, és mellette szövegmezőben olvashatjuk közlendőjét. Időnként módunk van kérdezni és párbeszédbe elegyedni egyik-másik NPC-vel, ám nem sok segítséget kapunk a programtól, hogy milyen irányba kerekítsük a beszélgetés fonalát, tekintve, hogy csupán két-három szimbólum áll rendelkezésünkre, amelyek nem túl informatívak. Ez alatt azt értem, hogy megjelenik három smiley, amelyből kettő fölött felkiáltójel van – ezek volnának a „van még kérdésem, beszélgessünk tovább” típusúak – a harmadik fölött pedig a kilépést és elköszönést jelző piktogram. Arról azonban szó sem esik, hogy a többféle beszélgetési opció közül melyik mit takar, ami engem speciel zavart. A vezérlés kivitelezése abszolút kontrollerre lett szabva, amire minden egyes indításkor fel is hívja a program a figyelmünket.

Samir Rebib évtizedek óta dédelgetett álma egy sikeres Kickstarter-kampány, az Enigami csapata, valamint a projekt mögé beállt Focus Home Entertainment kiadó jóvoltából végre számítógépeink, és a Sony, valamint a Microsoft nevével fémjelzett konzoljaink könyvtárában is megtalálható. Aki egy kis könnyed, nem agyonbonyolított, a klasszikus verekedős játékok és az akció-szerepjátékok elemeit vegyítő, anime környezetbe ágyazott szórakozásra vágyik, az egész nyugodtan vesse bele magát Chado és társai kalandjaiba. A program nem hibátlan, lehetett volna még mit csiszolni rajta, és a hardcore RPG-rajongóknak sem jelent kihívást, mégis azt kell mondjam, hogy ha lesz egyszer folytatása a Shiness: The Lightning Kingdom című alkotásnak, animefóbiám ide vagy oda, én bizony ki fogom próbálni.