Az Assassin’s Creed széria a francia Ubisoft zászlóshajója, a rengeteg folytatással bíró franchise már a mozifilmek világába is belekóstolt, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A legutóbbi, Syndicate alcímmel ellátott epizód erőteljesen a megfáradás jeleit mutatatta, itt volt tehát az idő a megújulásra, felfrissülésre. A tavalyi évben ki is maradt a menetrendszerű folytatás, hogy idén annál nagyobb lendülettel érkezzen az Origins címmel ellátott új kaland. Elöljáróban annyit, hogy a fejlesztők valóban igyekeztek felfrissíteni a jól bevált formulákat, és egy alapvetően élvezetes játék került ki a kezeik közül.
A történet helyszíne ezúttal az ókori Egyiptom, méghozzá a késői Ptolemaiosz-korszak idején. A sorozatban megszokhattuk, hogy a valós történelmi eseményeket fikciós réteggel tálalják a fejlesztők, így találkozni fogunk ismerős nevekkel is kalandjaink során. Mi a Bayek nevű elit harcost irányítjuk, akinek fő feladata a fáraó érdekeinek és Egyiptom népének védelme. A történet persze hősünk viszontagságai során több fordulatot vesz, és a szinte kötelező bosszúhadjárat mellett többek között szerelemi szálat és gyásszal való megbirkózást is tartalmaz. Ahogy megszokhattuk, a történet szerves részeit képezik a jelenkori történések is, de ezúttal tényleg minimális a jelenlétük. A sztori oldalán tehát kitett magáért a Ubisoft Montreal csapata.
Az eddigi részek során már kialakult az Assassin’s Creed játékoknak egy jól bejáratott, emblematikus elemeket tartalmazó játékmenete, amelynek főbb alkotórészei ezúttal is megtalálhatóak. A magaslati pontok felfedezése, a bálákba való ugrálás most is jelen van, ahogy a küldetésrendszer, a rengeteg gyűjtögetnivalót tartalmazó világtérkép felépítése is hasonló, mint ahogy azt eddig megszokhattuk. Sőt, természetesen a rejtett pengét is megkapjuk a játék során. Azonban több téren is jelentősebb eltéréseket találunk, amelyek jó irányba viszik a sorozat útját.
Elsőnek tekintsük át a harcokat. Itt bizony jelentős módosításokra volt szükség, mert a korábbi részekben már szinte semmi kihívást nem tartogatott az ellenfelek legyőzése. Sokkal taktikusabbak lettek az összecsapások, amelyeknek részét képezi ezúttal a kitérés, a védekezés, sőt a csapásokból is többfélével kínálhatjuk meg ellenlábasainkat. Nem mindegy, hogyan esünk neki egy pajzzsal védekező ellenfélnek, vagy egy nagydarab, husángot lóbáló behemótnak. Kapunk egy sikeres csapásokkal folyamatosan töltődő csíkkal elérhető adrenalintámadást, amely sokat segít a harcokban, és különböző minden fegyvertípus esetén. A fegyverek között óriási választékot találunk, a kardoktól elkezdve, a dupla tőrökön át a lándzsákig, botokig és kétkezes fejszékig sokfajta gyilkoló eszközt szerezhetünk meg. Íjak közül is többfélét találunk, az egyik fajtájánál pedig kézzel is átvehetjük az irányítást a kilőtt nyílvessző felett. Ezt egy külön fejlesztés teszi lehetővé, amellyel át is tértünk a szerepjátékos elemek bővebb megjelenésére. Az Assassin’s Creed szériában is megjelentek a tapasztalati pontok és szintlépések, amelyeket követően képességpontokat kapunk. A három ágra bomló képességfán nagyon hasznos dolgokat tanulhatunk meg, így mindenki a neki tetsző játékstílusnak megfelelően fejlesztheti Bayeket. Ennek és a továbbfejlesztett crafting rendszernek köszönhetően már tényleg egy akció-RPG benyomását kelti a játék, amellyel szerintem élvezetesebbé és rétegzettebbé vált a játékmenet. Az alapvető felszereléseinket különböző nyersanyagok segítségével fejleszthetjük, amelyeket többnyire állatok levadászásával szerezhetünk meg. Nem csak szelíd állatok találhatók Egyiptom területén, a krokodilok, oroszlánok eléggé veszélyesek tudnak lenni, de a vérszomjas vízilovakkal sem érdemes nagyon kötekedni. Fegyvereink szintjén is tudunk emelni a városokban található kovácsok közreműködésével, így a fejlesztgetés hívei biztosan nem fognak unatkozni.
A felfedezés terén környezetünk fontos elemeinek felderítéséhez kaptunk egy új segítőtársat, a Senu névre hallgató sast. Senu szemén keresztül a magasból pásztázhatjuk át a terepet és jelölhetjük meg a fontosabb célpontjainkat.
A főküldetések az eddigi játékokban is jól kidolgozottak voltak, de ezúttal a mellékküldetések terén is sokkal nagyobb változatosságot tapasztalunk. Egyedi történettel rendelkező, élvezetes kis kalandokban vehetünk részt, sokkal kevésbé jellemző a monotonitás, mint korábban. A korábbi részekből visszatérő vízi összecsapások, piramisok és egyéb kazamaták titkainak felfedezése ezúttal is izgalmas, és még változatosabbá teszi a játékmenetet. Sőt, tovább bővültek lehetőségeink a fogathajtó versenyeknek és az arénaharcoknak köszönhetően. Persze azért most is vannak típusküldetések és egy halomnyi gyűjtögetnivaló, de ha valaki unja ezeket, nyugodtan haladhat tovább a történettel. A maximalista játékosok úgyis felkutatják az amúgy hatalmas világtérképen az utolsó kérdőjelet és gyűjthető cuccot is.
Amúgy a hatalmas térkép miatt sokat kell lovagolnunk, tevegelnünk vagy hajóznunk, amely néha fárasztó tud lenni, főleg ha kihalt terepeken kelünk át. Az RPG-elemeknek is vannak árnyoldalai, mégpedig a szinthez kötött küldetéseknek köszönhetően előfordulhat, hogy grindolásra szorulunk a haladás érdekében. Persze ha foglalkozunk a mellékküldetésekkel és a világtérképen fellelhető egyéb feladatokkal, akkor ez nem fog különösebb problémát jelenteni. A lopakodás egy olyan játékelem, amelyen sajnos nem igazán érhető tetten a fejlődés, sokkal célravezetőbb harcban elbánni ellenfeleinkkel, mint a kissé körülményes sunnyogással bajlódni. A programhibák a széria velejárói, ezúttal is találkoztam beakadással, textúrahibákkal, de alapvetően nem rondítottak bele az élménybe.
A grafikai megvalósítás nagyon szépre sikerült, gyönyörűen kelnek életre a monitoron a nyüzsgő egyiptomi városok, a sivatagok fojtogató hősége és a magasztos piramisok. Az effektek és animációk szintén rendben vannak, ahogy a hangok, zenék is elsőrangúak. Az irányítást kontrollerrel oldottam meg, de a billentyűzethez és egérhez ragaszkodók is megtalálják a számításukat. Az optimalizációról is csak jókat mondhatok, a korántsem erőgépnek tekinthető több éves konfigurációmon is simán futott a program az általa javasolt beállításokkal.
Az Assassin’s Creed Origins tehát jó irányba terelte a kissé megfáradó sorozatot, a változtatások többnyire jól sültek el. Természetesen még van további tér a javulásra, egyes játékelemek tökéletesítésére, de mindenképpen változatos, kellemes játékélményt kínál az Origins – már régen élveztem így egy új Assassin’s Creed játékot. Aki csalódott a legutóbbi pár részben, nyugodtan tegyen próbát a legújabb egyiptomi kalanddal, nem fogja megbánni.
