Bloodborne anime karakterekkel – sokan így írták le a Bandai Namco legújabb játékát, a Code Veint, amely a jól bevált Souls-formulán csavart egyet, és végre életjelet is adott magáról egy limitált ideig kipróbálható demóváltozattal, amelyben a kiválasztottak alaposan megismerkedhettek a játék alapjaival.
A tapasztaltak alapján pedig a kezdeti definíció meglehetősen pontos. A Souls-játékoktól megszokott alapok a helyükön vannak, a körítés hozzájuk ezúttal egy animék által inspirált, posztapokaliptikus-vámpíros világ, a megszokottnál sokkal egyértelműbb, követhetőbb történettel, és egy, a Bloodborne-hoz hasonlóan pörgősebb, akciódúsabb (ám attól is lényeges vonásokban eltérő) játékmenet-variációval.
Névtelen főhősünk egy revenant, egy olyan különleges, vámpírszerű lény, aki egy kataklizmikus esemény és egy pusztító vírus elszabadulása után ugyan elhunyt, és meg is fertőződött, de képes a fertőzés szintjét egy megadott limit alatt tartani, így megőrizni emberi vonásait, és segíteni fajunkat a túlélésben a fertőzés uralma alá hajtott, iszonyatos „elveszettek” ellen. A különleges képességeknek ára van, ha ugyanis túl sokat szívják magukba a levegőben terjengő miazmát, vagy túl sokáig húzzák friss vörösvérsejtek fogyasztása nélkül, a revenantok is elveszettekké mutálódnának, ám hősünk ilyen szempontból közel sem átlagos. Vére ugyanis képes életet lehelni a kihalt élővilágba és „vérgyöngyök” termelésére serkellni a kiszáradt forrásokat, amelyekkel biztosíthatja a revenantok számára a túlélést, valamint egy rejtélyes eseménynek köszönhetően nem rendelkezik „vérkóddal”.
A vérkód hasonló játékokban a kaszt megfelelője lenne, a Code Vein-ben pedig hősünk neutrális státuszának köszönhetően a játékmenet egyik kulcsfontosságú motívuma a különböző kódok gyűjtögetése és cserélgetése, gyakorlatilag egy extra felszerelésként, akár a harc hevében is. A kód alapvetően meghatározza, milyen alaptulajdonságaink erősebbek, milyen fegyverekkel vagyunk hatékonyak – egyeseket nem is használhatunk, ha nem kompatibilisek a kódunkkal. Az elhullott ellenfelektől begyűjthető, halálunkkor természetesen elveszíthető energiákért cserébe pedig nemcsak karaterünk alaptulajdonságait növelhetjük (a szintlépés egyszerűen automatikusan növeli a tulajdonságokat, nem kell előre megtervezett módon specializálódnunk számunkra kedvező irányba), de magukat a kódokat is, amelyek fejlesztésük során „ajándékokat”, az adott stílushoz illő passzív képességeket, és vérért cserébe használható különleges támadásokat tesznek elérhetővé.
Ez pedig a játékmenetet sokkal dinamikusabbá, változatosabbá teszi, miközben az már eleve sokkal gyorsabb, akcióközpontúbb, mint amit megszokhattunk mind például a Souls sorozattól, mint a Bloodborne-tól. Bár előbbivel szemben nincs rövid időablak, amíg visszakaszabolhatjuk az elveszített életerő egy részét, a harc hevében egyrészt fokozatosan növelődik az úgynevezett fókusztulajdonságunk, amellyel egyre hatékonyabbak, erősebbek és gyorsabbak leszünk, valamint különleges kombókkal, hárításokkal a manaként szolgáló vért is újratölthetjük.
Ha ezek alapján a Code Vein esetleg túl könnyűnek tűnne, nem jártok tévúton. Bár továbbra is bűn lenne könnyűnek nevezni, a CV lényegesen egyszerűbb, barátságosabb mint az inspirációul szolgáló FromSoftware játékok, miközben rendszerei és a kódok révén kombinálható lehetőségei legalább olyan összetettek és mélyek, mint a fejlesztő bármely más játékában. A nehézségi fokon tovább könnyít a kooperatívra hangolt játékmenet, PvP ugyanis ezúttal nincs, a játékmenetet azonban a fejlesztők alapvetően úgy tervezték, hogy a játékost folyamatosan kísérje egy gépi vagy online emberi segítő. A segítők pedig nem pusztán a harcból veszik ki részüket, és vészhelyzetben saját életerejük egy részének feláldozásával adnak nekünk új esélyt: képesek megjegyzéseket tenni az adott környezetre, figyelmeztetni a lesben álló ellenfelekre.
A receptbe talán egyedül a tálalás rondított bele a teszt során. Bár a cel-shaded animés grafika nagyon szép, a helyszínek lenyűgözőek, a karakterek és ellenfelek részletesek, látványosak, egyes döntések és prioritások mellett kissé nehézkesen tudtam elmenni. Karakterem haja például szinte állandóan átlebegett ruhája részein, ami egy 2019-es játéktól nem kicsit cinkes, ám az, hogy a főhősünket segítő rejtélyes, törékeny kislány D-kosaras keblei minden apró mozdulatra aprólékos kidolgozással remegjenek, láthatóan kiemelt figyelmet élvezett. A demó emellett sajnos elég rövidke volt, alig pár óra alatt minden elemét végig lehetett próbálni, és inkább keltette egy combosabb demó, kis ízelítő érzését, mint egy kiforrott próbaverzióét. Nagyon várom a teljes változat megjelenését – bár vannak aspektusai, amelyek miatt kissé aggódom, a Code Vein könnyen klasszikussá is válhat.
