Épp a mobilodra bambulva olvasod ezt a tömött metrón? Közvetlen azután, hogy kínkeservesen kikecmeregtél az ágyból, embert csináltál magadból, nyugtáztad szüleid és barátaid számonkérő üzeneteit, meg a tornyosuló befizetetlen számlákat, majd elindultál, hogy megfelelj egy olyan munkahelyen, ahol igazából azt se érted pontosan, milyen munkafolyamatnak vagy a része? Ha ebben a kilátástalan szürkeségben tengeted napjaidat, és minden vágyad, hogy kitörj belőle, akkor az Among the Sleep fejlesztőinek legújabb kalandjátéka, a Mosaic neked szól. Legalábbis amennyiben nyitott vagy arra, hogy egy művészi igényű sétaszimulátor szembesítsen életed minden aprónak tűnő, mégis súlyos nehézségével, és csak fokozatosan adjon némi halvány reménysugarat kapaszkodónak.
A kipróbálásra kapott nagyjából fél órás kis demó alapján a Mosaic leginkább egy interaktív animációs film benyomását kelti, hisz nemigen állít elénk komolyabb akadályokat. A hangsúly sokkal inkább a súlyos, nyomasztó hangulat megteremtésén van, amiket a játék a zseniális Inside képi világát idéző sötét-minimalista grafikával erősít meg. A Mosaic az erős atmoszférát a látványon kívül olyan apró, a mindennapi életből vett sztereotipikus mikrojelenetekkel alapozza meg, amelyek egytől egyig fájdalmasan pontosan mutatják be a mindennapok fáradt, céltalan robotját. Olyan apróságok ezek, mint az üresen kongó hűtő átnézése, a kattintásvadász cikkekkel és értelmetlen gyűjtögetős játékkal telezsúfolt mobilunk nyomkodása, a teljesen absztrakt folyamatoptimalizáló munkahelyi minijáték, vagy akár az, hogy a liftben velünk utazó szomszédaink rögtön a telefonjukba temetkeznek, ha véletlenül feléjük sandítunk.
Mindez persze csak az alaphelyzet, és noha a rövid demo csupán különböző részleteket mutatott be a fejlesztés alatt álló játékból, az gyorsan kiderült, hogy maga a történet az erősen társadalomkritikus hangvételen túl is kimondottan érdekesnek, sőt rejtélyesnek ígérkezik. Főhősünk ugyanis egyre furcsább álmokkal és szürreális jelenségekkel kezd szembesülni, többek között például beszédbe elegyedik egy, a mosdójában megjelenő aranyhallal, akit zsebébe vágva aztán lépésről lépésre felborul addigi világa, és elkezd kibontakozni az életét működtető hatalmas, átláthatatlan gépezet rejtélye.
A Mosaic tehát egy titokzatos, nyomasztó, stílusosan minimalista kalandjátéknak ígérkezik, amely már korábban is a wishlistemet gyarapította, de a kipróbált néhány perc csak megerősített abban, hogy erre a címre érdemes lesz várni. Ugyan egyértelmű, hogy egy teljesen lineáris kalandra számíthatunk, de ha mind vizuálisan, mind dramaturgiailag ilyen átgondolt és erős lesz a valamikor még idén megjelenő játék egésze, akkor egy igazán értékes, műalkotással felérő élménnyel lehetünk majd gazdagabbak.
