Autóversenyzés – az egyik legősibb műfaj a videójátékok hosszú történelmében. Persze az elmúlt évtizedekben a technika fejlődésnek hála itt is szépen kialakultak az alműfajok (árkád, simcade, szimulátor), amelyek ennek megfelelően eltérő befektetést igényelnek hardver szinten is. Egy árkád cím bőven élvezhető egy monitoron egy gamepaddel (és ezzel nem leszólni szeretném), míg egy szimulátor tökéletes immerziójához nem árt egy hárommonitoros/ultraszéles monitoros/virtuális valóság headsetes megjelenítés, kormánnyal. Nos, kormány és kormány között is jelentős különbségek vannak – nem véletlenül ajánlgatnak a hozzáértők (sajnos) százezer forint környékén (vagy afölött) tanyázó cuccokat. Teljesen érthető, hogy nem mindenki szeretne ekkora befektetést eszközölni, ha csak próbálkozni szeretne – na de nekik mi marad olcsóbb árfekvésben?
A Genesis Seaborg 400 a maga 40 000 forint körüli árazásával ígéretesnek tűnik, hiszen már a technikai specifikációban is feltűnik egy fontos paraméter: 900 fokos kormányszög. A legtöbb olcsó kormány már itt elvérzik a 180-270 fokos idétlenkedésével. Dodzsemezni az is elég, komolyan versenyezni viszont aligha... Meglepő extra a fejhallgatócsatlakozó – ez egy olyan ötlet, amit átvehetne más (nevesebb) gyártó is, mert roppant praktikus. A többi viszont már tulajdonképpen a szokásos: a pedálszett két pedálos és leginkább műanyag (bár az összehajthatósága meglepően praktikus), és a kormány is főleg műanyag. Az asztalra gumitappancsokkal rögzíthető – és ez elég is, mert ami force feedback erő ebben van, az nem túl acélos. Nincs is ezzel alapjában véve semmi baj, nem birkózni akarunk a géppel (most még :-) ). Aki pedig mégis kevésnek érezné ezt, az a dobozban lévő csavarós rögzítővel is az asztalához foghatja a cuccot.
Másik specialitása a cuccnak a széleskörű kompatibilitás: gyakorlatilag minden aktuális konzollal és természetesen számítógéppel is működik. Amivel tudtam, ki is próbáltam – és eléggé vegyes tapasztalatokra tettem szert. Az első hátulütője a cuccnak az, hogy a pedálok egy tengelyen vannak, viszont így nem lehet olyan precízen játszani a gáz- és fékpedállal. No jó, ez inkább profiknak lehet bosszantó, de azt mindenki megérzi, hogy némi turpisság van a kormány mozgásával is. Igen, ekkor derült ki számomra, hogy tulajdonképpen ez egy gamepad, így mutatkozik be mindenkinek – és a játékok is alapesetben ehhez igazodnak. A lineáris kormányzásnak így sok helyen lőttek, valamint középen is elég nagy holtjáték keletkezik...
Persze minden játékot lehet finomhangolni, de a komoly szimulátorok (Assetto Corsa Competizione, Gran Turismo 7, Forza Motorsport 7) így is nagyon furcsán viselkednek. Az ACC mind PlayStationön, mind PC-n vezethetetlen a Seaborg 400-zal. Nintendo Switchen pedig kiütközött egy újabb probléma: itt Pro Controllerként mutatkozik be, és azon bizony nem analógok a ravaszok... A WRC 10-zel tett kilométereim ennek megfelelően eléggé szenvedősek voltak versenytempóban. És bár remek ötlet az, hogy a kormányváltó és a pedálok átprogramozhatóak más gombokra, sajnos a Nintendo platformon ez sem segít. Ha valahogy megoldható lenne, hogy a jobb analóg kar tengelyeit lehessen használni minden platformon a pedálokhoz (az ugyebár két tengely lenne), megoldódna ez a probléma is – egy firmware-frissítéssel pedig egyszerűen kivitelezhető lenne. Genesis, beszéljünk erről! ;-)
Szerencsére nem csak szimulátorok vannak a világon, ugyanis nagyjából a simcade zsáner környékétől már egész használható a Genesis kormánya. A The Crew 2, az Euro / American Truck Simulator, a Forza Horizon 4/5 és a DriveClub egész jól mentek vele – persze ehhez kellett egyfajta nyitottság is tőlem. A gombok programozhatósága meglepően hasznosnak bizonyult, főleg, ami a pedálokat és a váltófüleket illeti.
Nos, megéri a Genesis Seaborg 400-ba beruháznia annak, aki csak ismerkedik az autóversenyek műfajával? A válasz: határozottan talán... :-D Megmagyarázom: ahhoz elég, hogy kedvet kapjon az ember, de ahhoz kevés, hogy komolyabb szinten érvényesülni tudjon vele az egyszeri fotelschumacher.
