Régóta mondogatom, hogy a Supermassive Games nagyon ért a horrorjátékokhoz. Ennek jó példája volt első játékuk, a stílusteremtő Until Dawn, valamint a legutóbbi, az ehhez igencsak hasonlító The Quarry is. A kettő közé pedig szépen bezsúfoltak egy közel teljes antológiát. A The Dark Pictures Anthology eddig három epizódot ért meg, az első évad idén ősszel válik teljessé. A negyedik rész, a The Devil in Me is követi majd azt a szisztémát, amit az elődei, vagyis amellett, hogy a szokásos módon próbálja meg a frászt hozni ránk, megpróbál valami újat is mutatni.
A történet ezúttal is egy tipikus horrorhelyszínen játszódik. Míg korábban megfordultunk kísértethajón, föld alatti ősi templomban és boszorkányfaluban is, most egy régi és megannyi sötét titokkal teli hotel lesz a borzongás terepe. A történet egy filmstábról szól, akik meghívást kapnak egy furcsa szállodába. Az épület a tökéletes másolata a híres sorozatgyilkos, H.H. Holmes egykori vérengzéseinek otthont adó épületnek. Hogy a valóságban pontosan mi is történhetett a XIX. században, az nem teljesen világos, ám a játékban szereplő szálloda igencsak hátborzongatóra sikeredett.
A kis csapat azért érkezett az épületbe, hogy filmet forgassanak róla, ám hamarosan rájönnek, hogy itt bizony a megfelelő kamerabeállítás megtalálása lesz a legkisebb gondjuk. Az egész épület ugyanis egy valóságos halálcsapda. Valaki minden lépésüket figyeli, és soha nem lehetnek biztosak senkiben és semmiben. A labirintusszerű épületben olykor a Fűrész filmeket idéző halálos kelepcékbe botlunk, és általában ilyenkor válik csak nehézzé a túlélés.
Ahogy azt már megszokhattuk a stúdió játékaitól, az egész nagyon moziszerű. A szereplők olykor most is túlgesztikulálják magukat, ami most már rendszeresen visszatérő probléma, de azért annyit nem ront az élményen, hogy ez elvegye a horrorrajongók kedvét. Mert a hangulat cserébe pontosan azt kínálja, amit a korábbi játékok alapján elvárhatunk. De nem lőnék le semmit előre, hiszen ezúttal is egy erősen történet- és karakterközpontú kalandban lesz részünk.
A grafika most is elképesztően részletesnek ígérkezik, de a szokásos trükköt is bevetik. Így a környezetünk általában elég sötét, ezzel egyszerre eltakarva az elnagyolt elemeket, és megteremtve egy állandó feszült hangulatot. Régóta ügyesen használja ezt a Supermassive Games.
Ha szeretted az antológia előző játékait, akkor ebben sem fogsz csalódni. Érződik, hogy a készítők megpróbálnak valami újat is belevinni a játékmenetbe, így megjelenik az intentory-használat, és a fejtörők is különböző eszközök használatára épülnek.
