Gungrave. Annak függvényében, hogy mennyire vagytok jártasak az animék, illetve a kevésbé ismert PlayStation 2-es játékok világában, ez a cím vagy instant emlékeket ébreszt, vagy teljesen hidegen hagy. Egy 2000-es évek elején futott, viszonylag sikeres és népszerű franchise-t takar, amely két videojátékból, illetve egy azok megjelenése között futott animéből állt, amelyeket később követett egy rövid mangaadaptáció is.
A sorozat főhőse Grave, egy gyakorlatilag elpusztíthatatlan, élőhalott fegyverforgató, akit még halandó állapotában egyik legközelebbi munkatársa elárult és megölt, hogy aztán végezhessen mentorukkal is, és az őket alkalmazó cég élére törve nekiláthasson világuralmi ténykedéseinek. Grave az első részben előbb viszonozta a gesztust, majd a folytatásban a világ számtalan különböző táját járta be, hogy felszámolja az őt is létrehozó ördögi mutagén szer, a SEED terjedését.
A sorozat egyik legfontosabb védjegyét a folyamatos lövöldözés jelentette. Grave fegyvertárként használt koporsójával a hátán lövöldözte végig a különböző pályákat végtelen lőszerrel. Hősünk csak akkor kezdett ténylegesen sérülni és közelebb sodródni egy ideiglenes kimerüléshez (ami jellemzően a pálya elvesztését jelentette), ha előbb kimerült az erőnléte, ami azonban folyamatosan regenerálódott, illetve az ellenfelek mészárlása is hozzájárult visszatöltéséhez, illetve lassabb kifogyásához.
A Gungrave játékmenetét tekintve nem volt sem elegáns, sem kimondottan forradalmi, leginkább egy gyorsétteremben felszolgált két kilós, csípős csirkeszárnyakkal teli vödör videojátékos megfelelője volt – ennek ellenére sikert aratott, rajongókra tett szert, hogy aztán elnyelje a játékipar végtelen feledése.
Majd 2017-ben váratlanul előbb egy VR-játék formájában tért vissza, hogy aztán bejelentésre kerüljön a Gungrave G.O.R.E., amely bármiféle köntörfalazás nélkül, zavartalanul folytatta a közel tizennyolc éve abbamaradt történetet. Hősünk ismét Grave, aki továbbra is a SEED-et próbálja felszámolni, egy nemzetközi bűnszervezet tagjainak lemészárlása révén. A hangsúly változatlanul az agyatlan akción és a látványos lövöldözésen van, az egyes pályák között fejleszthetjük kombóinkat, alaptulajdonságainkat. A játékmenet alapjai változatlanok, leszámítva azon rövid szegmenseket, amelyek során Grave riválisát, Bunjit, és mentoráltják, Quartzot irányíthatjuk, akik valamennyit frissítenek a szüntelen, pisztolyos daráláson.
Az igazság azonban az, hogy értékelés tekintetében kifejezetten nehéz helyzetbe kerültem, ugyanis egy dolgot mindenképp le kell szögezni: az új Gungrave szigorúan véve egyáltalán nem jó játék. Látvány tekintetében valamennyire már elmarad, játékmenete monoton, története alig van, az ellenfelek mesterséges intelligenciája lényegében nem létezik, pályái lineárisak, kihívást pedig gyakran csak a még kontrollerrel is ügyetlen irányítás, illetve a minél hosszabb kombók fenntartása jelentette. (Mármint ha Grave-nél maradunk; a másik két karakternél – különösen Quartznál – ugyanis kissé bonyolultabb, és inkább frusztráló a helyzet).
Hajlanék arra, hogy legalább olyan bűnös élvezetnek nevezzem, mint a Dynasty Warriors szériát – csak épp a Gungrave-ből mégis hiányzik valami ahhoz, hogy egy lapon emlegethessem a KOEI valószínűleg halhatatlan szériájával. Monoton fegyverropogtatása egyszerűen átlép egy olyan ingerküszöböt, amelyről jobb esetben a stílus, a hangulat, a karakterek visszaránthatnák – ám a mentés elmarad, és hősünk így ugyanolyan zavartalanul menetel át a bűnös élvezetből a „csak egy kicsi kellene még hozzá, hogy jó legyen” kategóriába.
A dolog szomorú iróniája az, hogy amúgy az alapok jók lennének, ráadásul a megjelenés is kifejezetten jól időzített, hiszen idén úgy fest, egyfajta reneszánszukat élik a B-kategóriás, hatodik-hetedik konzolgenerációt idéző akciójátékok (Soulstice, Evil West stb.). Még csak azt sem tudom kijelenteni, hogy nem szórakoztam volna jól a Gungrave G.O.R.E. tesztelése során – de ahogy haladtam a durván 10-12 órás végigjátszás vége felé, úgy kaptam magam azon, hogy valahogy egyre rövidebb dózisokat tolok csak belőle, egyre nagyobb szüneteket tartok, és bármennyire is vártam a kezdeti előzetesek után a játékot, egyre kevésbé köt le. Rajongók, illetve folyamatos akcióorgiára vágyók ettől függetlenül tehetnek vele egy próbát – csak épp nagyon könnyen lehetett volna belőle egy igazán emlékezetes, stílusos és maradandó darab is.
