Nem is olyan rég írtam az AOC AGM600 egérkéjéről, amely igencsak jó benyomást tett rám, de a mostani pakkal lett világos: azért csak hiányérzetem volt egy kicsit, hiszen a legtöbb perifériagyártó képes egy szép komplett szettet adni egérből, egérpadból és billentyűzetből. Az egér már megvolt, most nézzük a másik kettőt!
Kezdem az AOC AMM700 mousepaddel! Első meglepetés: a csomagolás lapos, nem pedig a megszokottnak mondható hasábforma... Bizony, itt nem feltekerve kapjuk a cuccot, hanem szép laposan, mivel merev az egész – ez a második meglepetés... Cserébe nem kell várni, mire kirúgja magát, azonnal szépen felfekszik az asztalra. A mérete kb. 35x25 cm, ami épp elég (én nem bántam volna, ha egy kicsit nagyobb) – nem, ez nem deskmat, ez csak a sajttolvaj sajátja.
Felül mikroszálas anyag segíti a gondtalan siklást, alul pedig csúszásgátló gumírozás tartja a helyén az AMM700-at. A harisnyázott USB-kábel pedig a fényhez kell: bizony, szépen világít a perem és a jobb felső sarokban az Agon felirat – természetesen a G-Menu szoftverrel összehangolható a többi Light FX kompatibilis AOC termékkel. Kell-e mondanom, hogy tökéletesen aládolgozik az AGM600-nak? Bár igazság szerint a mai minőségi egérpadok között nehéz igazi különbséget tenni...
Az AGK700 már sokkal érdekesebb szerkezet! Akárki akármit mond, mechanikus billentyűzet mégiscsak Cherry kapcsolókkal az igazi. Nem mondom, hogy egy Kailh vagy egy ROG érezhetően rosszabb lenne, mert nem az – egyszerűen a Cherry az, ami a legtermészetesebbnek hat valami miatt, és ha agyonütnek se tudnám objektíven megindokolni.
Persze nem minden a kapcsoló, az AOC mérnökeinek is oda kellett tenniük magukat, és nem csak a design terén. A híresen hangos kopogást szerencsére az évek során sikerült levetkőzni, és nem kizárólag a barna kapcsolókkal: jelen esetben a leginkább gamer piros is egész csendes tud lenni (de azt mindenképp el kell ismernem: a ROG Azoth jelenleg a bajnok).
Ami pedig az extrákat illeti: 5 külön makrógomb; jó pár dedikált gomb olyan funkcióknak, amelyeket mások a funkcióbillentyűk másodlagos funkciójának tesznek meg; egy szép nagy hangerőszabályozó tekerőgomb; USB-port; mágnesesen rögzíthető csuklótámasz; és persze Light FX kompatibilitás. Apróság, de engem megfogott vele: a „lock” gombok fénye csak azok bekapcsolásakor látható (pedig a megszokott visszajelző fények is ott vannak a kurzormozgató nyilak fölött) – szerintem jópofa, már-már zseniális.
Minden teljesen kézre áll, a hangerőszabályozó nálam külön pozitívum, hogy ilyen kialakítású (lehet mert ennyire szeretek tekergetni?) – mondjuk a csuklótámasz lehetne szélesebb is (bár ehhez minden bizonnyal köze van a praclijaim nem épp kis méretének is).
Természetesen a már jól megszokott Overwatch 2 köreimet is megejtettem, és nem kellett csalódnom: remekül harap az AGK700, az AGM600-zal tökéletes a szinergia. Egy hirtelen ötlettől vezérelve rádugtam a PlayStation 5-re is, és a Call of Duty: Modern Warfare 2019-es változatával is csapattam egy adagot. Hogy miért? Így a driveres bűvészkedéseket ki tudom szűrni, és a nyers vassal dolgozva nézhetem meg, mit is tud valójában – és ezen a platformon ha jól tudom, nincs másik játék a birtokomban, amely natívan kezelné ezen beviteli eszközöket. Nos, ilyen szokatlan környezetben is derekasan helyt állt a hármas, sőt: pontosan úgy éreztem magam, mintha PC-n játszanám a játékot.
AOC AGM600 egérteszt – Patkányreflex
Küzdelem a milliszekundumokért.
Ami pedig az árazást illeti: a pad szerencsére egy Szent Istvánon belül marad a legtöbb helyen, ez maximálisan tisztességes ár érte. A billentyűzet már két Deák Ferenc környékén alakul – és alapvetően erre is azt tudom mondani, hogy rendben van. Ha ehhez hozzácsapjuk a már emlegetett rágcsálót is, még mindig bőven 100 ezren belül maradunk, és több, mint tisztességesen felfegyvereztük magunkat a virtuális harcmezőkre!
