Általában elmondható, hogy ha egy játékot hatalmas csinnadrattával jelentenek be, aztán sok-sok éven keresztül csak a halogatás megy, akkor az a játék szinte biztosan bukásként végzi. Tanítani való rossz példa erre a Duke Nukem Forever, a Prey, az Aliens: Colonial Marines, de ide sorolható nyugodtan a S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl is. És nem kizárt, hogy így végzi majd a Star Citizen vagy akár a The Day Before is, de ez most mindegy.
A Techland 2011 őszére készült el a saját, akkor még első zombis játékával, a Dead Islanddel. Ezt már a legelső előzetese a figyelem középpontjába helyezte, ami nem csoda, mivel az a bizonyos visszafelé lejátszott video máig a legjobb videojátékos trailerek toplistájának élmezőnyében tanyázik. A játék már sajnos messze nem lett annyira jó, mint a kedvcsinálója, de azért rossz sem. A hibái ellenére hamar milliók kedvencévé vált, így nem lehetett kérdés, hogy folytatást kap-e.
A gondok azonban tulajdonképpen már azelőtt elkezdődtek, hogy egyáltalán hivatalosan bejelentették volna a Dead Island 2-t. Eleve nem a Techland, hanem a Yager stúdiója kezdett dolgozni rajta, akiknek végül az erejéből kb. csak egy előzetesre futotta, ami egyébként nem volt rossz, de nyomába sem ért az első rész híres trailerének. Aztán sokáig csend borult a projektre, ami csak akkor tört meg, amikor kiderült, hogy a Deep Silver és a Yager között nagyon megromlott a viszony, és a kiadó el is vette a játékot a stúdiótól.
Nem sokkal később megtudhattuk, hogy a Sumo Digital vette át a munkát, de valójában náluk is csak átmenetileg tanyáztak a hollywoodi zombik. Végül 2019-ben jött újabb hír, hogy a fejlesztési feladatot a Dambuster Studios kapta meg. Ez sokak szemében nem volt jó ómen, hiszen a stúdió korábban a pocsékul sikerült Homefront: The Revolutiont tette le az asztalra referenciaként. De végül a Dambuster csapatának sikerült az, ami előtte a Yagernek és a Sumo Digitalnek nem: befejezni a Dead Island 2-t. Így jutottunk el máig, amikor is már csak három nap választ el benneteket a játék megjelenésétől. Nekem viszont volt szerencsém az elmúlt pár napot már „HELL-A-ben” tölteni. És most mesélni fogok...
Ahogy a valóságban, úgy a játék világában is elröppent közel tíz év.
A Dead Island 2 nyilván egyenes folytatása az első résznek, de ahogy a valóságban, úgy a játék világában is elröppent közel tíz év. A Banoi szigetén kitört zombiturizmus azonban nem a múlt homályába vesző sötét folt az emberiség történelmében. De nem ám, sőt! Az emberek addig-addig ügyeskedtek, míg a vírusnak csak sikerült kiszabadulnia a szigetről, és immár a kontinensen terjed. Mit terjed! Egy sokkal fertőzőbb és halálosabb változata miatt az amerikai kormány végül úgy dönt, hogy jobb egész Kaliforniát lezárni és eldobni a kulcsot.
Igen ám, de azért mégis csak itt van Los Angeles meg egyéb nagyvárosok, amelyek történetesen tele vannak tehetős és híres emberekkel. Ők pedig csak nem hagyják szó nélkül, hogy otthagyják őket megzombulni a villáikban. Így egy utolsó utáni menekülési lehetőségként egy színésznő és néhány társa felszáll az utolsó még működőképes repülőre, és irány a naplemente. Vagyis csak majdnem irány, mert naná, hogy a repülő egyik utasát már korábban megharapták, és naná, hogy pont a felszállás közben változik zombivá, és még inkább naná, hogy percek alatt egymaga lerendezi a fél bandát, a repülőt meg földhöz csapja.
Na, pontosan itt kapcsolódunk be mi magunk is a sztoriba, mint a zuhanást túlélő maroknyi emberke valamelyike. A játék a roncsok között kezdődik, méghozzá egy ügyes karakterválasztóval, ahol eldönthetjük, hogy kivel is szeretnénk kikecmeregni valahogy HELL-A-ből... A választható karakterek mind különböznek egymástól, valaki sokkal atletikusabb a többieknél, így lassabban fárad el, más piszok erős, megint más hihetetlenül ellenálló és így tovább.
A túlélők közt van Jacob, a trailerből ismerős Lenny Kravitz-hasonmás, akinek mindig lóg egy cigi a szájából, és kb. annyira csigázta fel ez az egész zombis matiné, mintha csak elfogyott volna otthon a tej. Talán azért, mert valaha kaszkadőr volt, szóval neki ez szinte munkanapnak tűnik. Csak azért tudom ezt bizton állítani róla, mert én őt választottam első végigjátszáshoz. De mellette ott van még Bruno, aki sose hagyja el a telefonját, egyébként meg mestertolvaj. Amy, a futóbolond, aki Usain Boltra is ráver tíz métert százon. Ryan a tűzoltónak álcázott chippendale, aki elvileg az eltűnt öccsét keresi (nem sok jót jósolok neki). Végül pedig Dani a helyi lázadó és punk, valamint Carla, az adrenalinfüggő ex-motorversenyző. Díszes társaság, de tényleg érdemes alaposan megrágni a kérdést, hogy ki a legszimpibb, és vele nekivágni a kalandnak.
Ha meghoztuk a döntést, máris kikászálódhatunk a roncsok közül, hogy néhány más túlélővel (köztük a színésznővel) elmeneküljünk az első ránk törő zombik elől. Így máris lesz lehetőségünk egy picit megmozgatni a jetlagtől biztosan le nem merevedett tagjainkat, és egy bottal vagy csővel agyonverni pár élőholtat, csak úgy bemelegítésként. Később első célunk lesz megkeresni a színésznő villáját, mert nyilván a repülő attól nem messze zuhant le... Itt pedig megkapjuk az első küldetéseket, amelyek jellemzően arról szólnak, hogy keressük meg ezt, hozzuk vissza azt, takarítsuk ki amaz otthonát. Mármint a zombiktól, nem kell a koszos zoknit pakolni...
A sztorit előre lökdöső küldetések mellől nem hiányoznak a mellékküldetések és a még mellékesebb feladatok sem.
Én Jacobbel az első perctől kezdve remekül szórakoztam, mivel emberünknek néha olyan beszólásai vannak egy-egy szitura, hogy a Marvel és a Disney sírva könyörögne a szövegkönyvért. Ha a többi túlélő csak fele ennyire mókás figura, akkor szinte már csak a személyiségük miatt is érdemes velük is újra nekivágni a városnak. Dolgunk egyébként lesz bőven, a sztorit előre lökdöső küldetések mellől nem hiányoznak a mellékküldetések és a még mellékesebb feladatok sem. Utóbbiakra általában azért célszerű időt fordítani, mert mindig valamilyen menő exkluzív fegyver a jutalmunk értük.
Apropó fegyverek. A Dead Island 2 hű az elődjéhez, és döntő többségében közelharci fegyvereket használunk benne. Idővel persze megjelennek a lőfegyverek is, ráadásul akad belőlük többféle is, a pisztolytól a karabélyon át a puskákig, de az igazi móka akkor is a kardokkal, botokkal, baltákkal és lapátokkal, esetleg buzogányokkal vagy szigonyokkal püfölni a zombikat.
Karakterünk szinteket lép, fegyvereket pimpel és még képességeket is tudunk neki szerezni.
Van némi szerepjátékos beütése is a játékmenetnek, mivel karakterünk szinteket lép, fegyvereket pimpel és még képességeket is tudunk neki szerezni. A szintlépés leginkább azért fontos, mert a fegyverekből is így lesz egyre magasabb szintű, ergo erősebb. Hiába néz ki hót ugyanúgy két fadarab, ha az egyik hetes, a másik tizenhármas szintű, nyilván utóbbival jobban hókon lehet nyomni a bikinis zombikat.
A városban szétszórva találunk munkapadokat is, itt tudjuk a fegyvereinket megjavítani (mert egyébként elhasználódnak), illetve idővel egyre több tervrajzot szerezve feltuningolni is. Így varázsolhatunk egy mezei filézőkésből elektromos bökőt, egy útszéli fadarabból szöges buzogányt, esetleg egy lapátból savas pallost.
Nem csak a fegyverekkel tudunk ám ölni, hanem a környezettel is.
Nem csak a fegyverekkel tudunk ám ölni, hanem a környezettel is, és azért úgy az igazán stílusos, na! Mert mindenfelé lesznek tócsák, olajfoltok, leszakadt villanyvezetékek, de akár maró savas hordók is. Mondanom se kell, hogy ezeket ügyesen kombinálva lehet igazán nagy pusztítást végezni: csald be a zombikat egy medencébe, aztán suhints egyet az elektromos gereblyéddel a vízen. Szép kis tűzijátékban lesz részed. Itt-ott találunk vizespalackokat vagy olajoskannákat is, amelyekkel csapdát állíthatunk. De érdekes adalék, hogy például a vízzel semlegesíteni is lehet a savat, így tovább nő a csapdaállítási lehetőség is. Persze arra érdemes figyelni, hogy az eleve lángba borult zombit teljesen felesleges tüzes machetével csapkodni, mert immunis lesz rá.
A fegyverek pimpelésénél egyébként célszerű előre gondolkozni picit. Jó, ha mindenféle típusból hordunk magunknál egyet-egyet, mert sosem tudni, hogy épp melyikre lesz szükség. Emellett a fegyverek extrákkal való felszerelése során olykor nem csak pozitív, de negatív hatások is jönnek, így ezeket is célszerű mindig mérlegelni.
Visszatérve a már említett szerepjátékos elemekhez, érdemes szót ejteni a képességekről. Eleve mindegyik karakternek van két egyedi vonása, de ezek mellé kártyákat lehet gyűjteni négy kategóriában: abilities, survivor, slayer és numen. Mindegyikben előre meghatározott számú kártya lehet egyszerre aktív, de ezek kombinációját mi dönthetjük el. A szintlépések során kapjuk általában az új kártyákat, amelyeket bármikor szabadon variálhatunk. Olyanok akadnak köztük, hogy sikeres blokkolásnál vagy kitérésnél töltődjön az életünk (egyébként kötszeres csomagoktól, energiaszeletektől és energiaitaloktól gyógyulunk), vagy ha eltaposunk egy zombit, akkor átmenetileg nőjön a támadási sebességünk. Vannak egymásra épülő képességek is, erre is érdemes figyelni.
Ha nem zombit aprítunk, akkor mások holmijai közt fogunk turkálni.
A játékmenet szerves részét képezi a lootolás, tulajdonképpen ha nem zombit aprítunk, akkor mások holmijai közt fogunk turkálni. Mindent viszünk, ami mozdítható, hisz ezekből tudjuk később a fegyvereket fejleszteni. Fegyverből egyszerre elég sok lehet nálunk, de mindig csak nyolc érhető el a gyorstárcsáról.
Az ember hajlamos a lőfegyverek megjelenésével azokat preferálni, de a személyes tapasztalatom az, hogy azok valójában messze nem annyira hatékonyak, mint egy jól felhúzott lángoló kard vagy zúzó pöröly. És tényleg nagyon nem ugyanolyan érzés ripityára lőni egy zombit vagy addig csapkodni ide-oda, míg szó szerint szétesik.
A játék megjelenésében és fizikájában nehéz hibát találni.
Mert bizony a játék megjelenésében és fizikájában nehéz hibát találni. A grafika nagyszerű, beleértve a környezetet, de főleg a zombikat. Hülyeségnek tűnhet, de rém szórakoztató, ahogy egy jól eltalált tockos után szó szerint kocsányon lóg a szeme vagy csak a bőrön fityeg az állkapcsa valamelyiknek. Vannak köztük gyúrósok, akiket piszok nehéz legyűrni, de nem hiányzik a kötelező savköpő hájpacni sem. Van robbanó mellényes katona, egykori villanyszerelő, aki valamiért öt másodpercenként szikrákat szór maga körül és hasonlók. Nagyon jól néznek ki, élmény velük harcolni. És persze a játék épp olyan véres, amilyennek a tavalyi gamescomos bemutató után tűnt. Vagy talán még egy picit véresebb.
Amivel csak nagyon nehezen barátkoztam meg, az a játék világának felépítése. Ahogy már az első Dead Islandben, itt is zónákra osztották a területet. Első ránézésre egészen picinek tűnő területeket kapunk, Bel Air vagy Beverly Hills is mindössze két-három utcából és legfeljebb öt-hat villából áll. Viszont bejárni már nem olyan picik ezek a területek, hiszen a villák hatalmasak, és sokfelé el lehet csatangolni még az alapvetően zárt pályákon is. Ezt önmagában tehát nem tekintem negatívumnak, de azt, hogy a játék a zónák között látványosan tölt (oké, nem sokat, de akkor is, van töltőképernyő...), az nekem nagyon nem 2023. Mintha a Source Engine futna a játék alatt, arra volt jellemző ez. Persze valahol érthető, mert piszok részletes minden környezet, talán nem tudták volna működőképes formában összehozni az egészet egyetlen pályaként (bár azért ezernyi ellenpélda van ám erre is más játékokban...).
A másik, amit muszáj megemlíteni, az a játék optimalizációja. Ez bennem szintén felemás érzést keltett. Itt jelezném subject17-nek, sterónak, Peace-nek, Dark Archonnak és a többieknek, hogy nem kell megijedni a hivatalos gépigénytől. Nálam egy hetedik generációs i5-ön, egy GTX 1080-nal és 16 GB memóriával 1440p-s felbontáson, majdnem mindent high és ultra szintre beállítva abszolút élvezhető szinten fut a játék. Persze ez szubjektív, mert kinek mi az élvezhető. Nekem a 30-60 között mozgó framerate már az, főleg, hogy azért többségében inkább a 60-hoz közelített a játék teljesítménye.
Ugyanakkor az is igaz, hogy olykor hajlamos a játék be-belassulni elég érezhetően. És az a bosszantó benne, hogy nem feltétlenül ott, ahol ezt indokoltnak érezné az ember, vagyis nem akkor döcögött a szekér, ha épp húsz zombi rágcsálta a bokámat, hanem teljesen kiszámíthatatlan helyzetekben. Egy egyszerű sarkon befordulásnál is akár vagy egy láda kinyitása után pár másodpercig.
Ez a játék sem tökéletes, vannak következetlenségei. Én nehezen szokom meg, hogy ha egy villában egyszer már minden helyiségben mindent összeszedtem, akkor húsz perccel később visszatérve hogy lehet megint tele loottal. Az is fura volt, hogy egy pályán az egyik utcát nagy keservesen sikerült megtisztítanom két behemóttól, egy lángoló köpcöstől meg fél tucat mezei zombitól. Aztán tíz perc múlva visszatérve ugyanúgy ott álltak ezek... aztán megint és megint és megint... szinte farmolni lehetne velük. Komoly buggal viszont csak ritkán találkoztam, bár velem is előfordult, hogy beragadtam valahová és csak a reload segített. Történetesen egy mobilwc-be sikerült beragadnom, de nem ér röhögni. Ezt leszámítva viszont olyasmi nem történt, ami komolyan megakasztotta volna a haladásomat.
A Dead Island 2 nem csak játékmenetével, hangulatával és látványvilágával, de technikai értelemben is átment a vizsgán.
Ezzel együtt azt kell mondanom, hogy nálam a Dead Island 2 nem csak játékmenetével, hangulatával és látványvilágával, de technikai értelemben is átment a vizsgán. Annyi zombis játék van a világon, hogy még a műfaj szerelmesei is simán megcsömörlenek tőlük. De ha idén csak egy zombis játékot engedsz meg magadnak, akkor szerintem az a Dead Island 2 legyen (nem mintha hirtelen eszembe jutna másik). Ha szeretted az első részt, akkor nem fogsz csalódni ebben sem, lesznek egyébként ismerős arcok is a sztoriban. Ha csak olyan zombis játékot keresel, ahol nem az unalomig ismételt swarm-effektre épül a játékmenet, akkor ez a te játékod lehet. Arra is jó, ha csak tíz percet szánsz rá és arra is, ha órákra hagyod magad beszippantani. Összességében: a Dead Island 2 egy jó játék lett és pont.
