Őszintén szólva nem is gondoltam volna, hogy ekkorát tud menni a gasztronómia videójátékos vonalon. Oké, kicsit tágabban értelmezem a főzőcskézést ebben az esetben, hiszen az Overcooked sorozat azért kicsit messzebb áll attól, amit hétköznap megtapasztalhatunk, de egy Cooking Simulator vagy a Chef Life után (és valahol csak ide sorolnám a Coffee Talk sorozatot is a Zipp’s Caféval együtt) meglepő, hogy egy olyan művészet, ami elsősorban az ízlelésünkre és a szaglásunkra hat, képes sok játékost megmozgatni úgy, hogy csak a látvány és a hang az, ami elérhető az öt érzékből (a tapintást inkább hagyjuk: kultúrember nem az ötágú villával eszik a legtöbbször). Zsúfoltnak még épp nem lehet mondani ezt a zsánert, így helye lenne egy jól sikerült új jövevénynek – nade az ASMR Food Experience fel tud nőni ehhez?
Egyelőre egy előzetes verzióval volt szerencsém ismerkedni, és pont emiatt nem is szeretném leszedni a keresztvizet róla annyira, hiszen még annyi minden változhat. A játék koncepciójához legközelebb a Chef Life áll, azaz van egy kis éttermünk, amit rendben kell tartanunk, fel kell töltsünk alapanyagokkal – és persze a betévedő vendégeknek főzőcskéznünk. Jelen értekezésem tárgya pedig kifejezetten a látvánnyal és a hangokkal próbálja a minél tökéletesebb illúziót megteremteni, hogy mi most egy profi séf vagyunk. Csak egyelőre ebből én nem nagyon érzékelek semmi különöset…
A grafika átlag alatti indie színvonalat tud csak hozni. Hangok terén semmi olyat nem hallottam, amitől össze kellett volna futnia a nyálnak a számban, ami annak fényében külön furcsa, hogy a címben is feltüntették az ASMR-t. A design sem épp a legjobban sikerült: egy ilyen sötét és kicsi étterem inkább nyomasztó, semmint vonzó vagy vidám. Emellett az első kaját sem tudtam elkészíteni többszöri nekifutásra sem: egész egyszerűen odaégettem mindig, mert nem találom a módját annak, hogyan lehet leállítani a főzést, amíg az alapanyagokkal a mise en place-szal vagyok elfoglalva (az meg megint nem jó, ha egyszerre rakok be mindent). Viszont magával az alapanyagokkal egész jópofa QTE minijátékok képében lehet dolgozni.
Hm, ez azért nem fest jelenleg túl pozitív képet a játékról, igaz? Sajnos nem nagyon tudok finomkodni vele, mert fantáziát nem sokat látok egyelőre benne: lényegében Chef Life koppintás, csak épp fapados kiadásban. Valami egyedire, valami figyelemfelkeltőre nagy szükség lenne, mert ez így a legjobb esetben is „szép próbálkozás, egynek elmegy” cucc lesz…
