Általában kétféle zombis játék szokott lenni: amelyik véresen komolyan gondolja magát és amelyik totál komolytalan. Előbbi táborba tartoznak az olyan játékok, mint a Resident Evil, a Left 4 Dead, a Days Gone vagy a Dying Light. Utóbbi táborba pedig a Stubbs, the Zombie, a Plants vs. Zombies, a Dead Island és jelen írásom alanya, a Welcome to ParadiZe is. A játékot az az Eko Software tette le az asztalra, akiknek a neve ismerős lehet régről, hiszen bő egy évtizede nekik köszönhettük a How to Survive-ot és később annak folytatását is. Ennek fényében nem is annyira meglepő, hogy a Welcome to ParadiZe számos elemében ezekre a játékokra emlékeztet.
A játék nem kimondottan eredeti módon egy zombiapokalipszis után játszódik. Miután kiválasztottuk a nekünk szimpatikus karaktert (a külcsínt leszámítva nem sok különbség van köztük) és megérkeztünk ParadiZe kapujához, kezdődik is a túlélőkaland. Mivel a világot ledominálták a zombik, a maréknyi túlélő már csak egy helyen lelhet menedékre: ParadiZe-ban. Ez egy magas falakkal körülvett terület, ahol egykor egy bizonyos Allan Tusk, a milliárdos playboy és feltaláló szórakoztatta magát. Feltalált ezt-azt az űrutazásról, agyba ültetett chipről, meg egy föld alatti csomagküldő palackposta-hálózatról is. Ismerős a fazon valahonnan...
A lényeg, hogy ParadiZe sem mentes a zombiktól, de ez most jó dolog. Mert az itt rekedtek megtalálták a módját, hogy az egyébként az agyvelejükre ácsingózó élőholtakat engedelmes kis rabszolgákká háziasítsák. És ez adja a Welcome to ParadiZe igazi különlegességét.
A játékosok alapvetően a szokásos dolgokat művelik a játékban. Zombikat gyepálnak, nyersanyagokat és alkatrészeket gyűjtenek, ezekből fegyvereket, felszereléseket, később egész épületeket fabrikálnak, és úgy általánosságban küzdenek azért, hogy leléphessenek e földi pokolból paradicsomból. Csakhogy nem kell ám mindent egyedül csinálni, sőt. A Zombot-technológia segítségével ugyanis szorgos kis rabszolgákká szelídíthetjük a zombikat. Ehhez csak egy megbütykölt fejhallgatót kell a fejükre tenni, a hátunkra pedig egy adóvevőt, és már teszik is, amit mondunk nekik! Mindezt elég részletesen be is kalibrálhatjuk. Megadhatjuk, hogy mit tegyenek a zombik „békeidőben” és harc közben. Előbbiben, hogy milyen nyersanyagokat gyűjtsenek, milyen eszközöket használjanak, mivel foglalatoskodjanak. Utóbbiban pedig, hogy miként viselkedjenek a harc közben, kit vagy mit támadjanak, milyen fegyverrel és hasonlók. Még azt is, hogy ha egy bizonyos szint alá esik az életük, elmeneküljenek-e gyógyulni.
Ahogy saját karakterünket, úgy a zombikat is fegyverekkel láthatjuk el, illetve különböző extra felszerelésekkel is. Karók állhatnak ki belőlük, amivel a közvetlen közelükben állókat sebzik, de rakhatunk rájuk csilingelő harangokat, hogy elvonják az ellenség figyelmét. Külön mókás a nyereg, amely révén meglovagolhatjuk őket és gyorsabban közlekedhetünk. Ilyen és ehhez hasonló extrák teszik mókássá a Welcome to ParadiZe zombijait.
Sajnos azonban az eredeti ötletek tárháza itt ki is fújt. A játék ezt leszámítva semmi egyedit nem tud felmutatni, alig több a How to Survive jópofa utánzatánál. A grafika a legnagyobb jóindulattal is csak gyenge közepesnek mondható, bár ez nem feltétlenül negatívum, hiszen cserébe alacsony a gépigény és a játékélményt ez csak kis mértékben rontja. A kezelőfelület viszont annál nagyobb mértékben! A menürendszert és az ebben való navigálást nekem erősen szoknom kellett. Az egyes menüpontok ikonjai feleslegesen giccsesek, és ettől még 4K-s felbontáson is összefolynak, alig lehet megkülönböztetni őket. Ugyanígy bosszantó, hogy az inventoryban lévő tárgyakra húzva a kurzort az infobox teljesen kitakarja az inventory többi részét, így navigálni is nehezebb. Ezen a téren tehát rettentő gyengén muzsikál a játék.
Összességében viszont egész jó móka a Welcome to ParadiZe, legalábbis egy ideig. Az a legelső percektől kezdve egyértelmű, hogy nem veszi komolyan saját magát, és így nekünk sem szabad. A zombiháziasítás tényleg üde színfolt, amivel el lehet bíbelődni, de ezt leszámítva nem nyújt többet bármely más zombis túlélőjátéknál. Aki szereti a témát, valamint ezt az izometrikus nézetű stílust, és szemet tud hunyni a grafika helyenként egészen fájóan low effort megoldásain felett, az bátran tehet vele egy próbát.
