Az akciófigurákat, mint fogalmat nagyjából a ’60-as évek óta használják, köszönhetően a Hasbrónak. A G.I. Joe játékokat, amelyek az amcsi fegyveres erők különféle ágait ölelik fel (például haditengerészet, légierő) a mai napig gyártják, így mondhatni, generációk nőttek fel rajtuk. Rajzfilmsorozat és élőszereplős mozik is készültek a harcos katonák főszereplésével, akik a gonosz Cobra rezsim ellen harcolnak újra és újra.
Videojátékok tekintetében kevés próbálkozásra emlékszem (egy nagyon rossz PlayStation 3-as szoftverhez biztosan volt szerencsém), így meglepetésként ért, hogy valaki újfent hozzányúl a franchise-hoz. A Transformershez hasonlóan ez sem mondható a kedvencemnek (gyerekként se nagyon voltak figuráim), viszont a friss játékadaptáció, a G.I. Joe: Wrath of the Cobra az egyik kedvenc stílusomban készült, így lényegében kötelező volt felfedeznem az alkotást.
Az alapfelütés most se változott, azaz meg kell állítanunk az átkozott Cobrát, hogy világuralomra törjön. Egyedül vagy offline kooperatív módban akár négyen is felkerekedhetünk, hogy a 12 pályán rendet vágjunk. Roadblock, Snakeyes, Duke és Scarlett a választható karakterek, de extraként feloldhatunk további két Joe-t is (Gung-Ho, Ripcord).
Egy nagyon egyszerű beat ’em up keretein belül oszthatjuk a pofonokat. A teljes mozgáskészlet a rendelkezésünkre áll a kezdésnél, szóval semmi szintlépésre vagy új mozdulatokra ne számítsunk. Harcosaink támadásai jópofák, de vannak kevésbé használható figurák (főleg a lassabbak).
A pályák szép színesek, díszletei rendben vannak, bár kevés a széttörhető elem a ládákon kívül. Utóbbiakban energiatöltő és pártöltényes fegyvereket találhatunk. Haladni gyorsan lehet, a szintek 7-8 percesek, és mindegyik végén egy klasszikus Cobra tiszt állja az utunkat. Ezek picit suták, így nagy összecsapásokra ne számítsunk.
Mivel minden katona adott helyről érkezik, így a program betanulható. Le lehet rohanni az ellent, és ha nem hagyjuk szóhoz jutni, igencsak előnyben leszünk velük szemben. A sima egységek mellett hamar megjelennek a fejlettebbek, ezek különféle módokon próbálják megkeseríteni az éltünket. Például kivont tőrrel támadnak, sarlót dobálnak, lőnek, felrobbantják magukat stb. Később légi egységek és nagyobb robotok is borsot törnek az orrunk alá. Amíg nem végzünk a képernyőn látható összes egységgel, addig nincs továbbhaladás.
A zenékből keveset tudtam megkülönböztetni (nem merek tippelni, hány dal lehet a játékban, de hasonlóak nagyon), de nem tartank ki a pálya végéig. Ilyenkor egy kis idő elteltével újra elkezdődik az adott muzsika.
Nincsenek verhetetlen ellenségek, nem kell védekezni vagy kockázatos ellentámadásra kényszerülni. Maximálisan ki lehet használni a 2D-s játékmenet előnyeit (mögéjük ugrani, kilépni fel vagy le irányba). Nagyon gyorsan lehet haladni, talán túl érzékeny is az irányítás. Az ugrás meg viccesen sokáig tart – mintha alacsony lenne a gravitáció.
Találkoztam néha problémákkal, amelyek azonban a fejlesztők ígérete szerint hamarosan javítva lesznek – szerencsére a legtöbb eseteben ritka hibákról beszélünk. Ami viszont nagyon zavaró, és tényleg remélem, hogy hamarosan ezt is kigyomlálják, az a folyamatos V-Sync hiba. Olyan szaftosan törik a kép minden képernyő után, hogy ilyet már nagyon rég nem láttam (talán a PS3 idején utoljára). Egy ilyen kis szoftvernél nem is értem, hogyan létezhet ez a dolog.
Minden legyőzött egység után lemezeket gyűjthetünk, amit el lehet költeni különféle extrákra a menüben. Ilyen például a további bónuszkarakterek, úk játékmódok (arcade, boss rush), vagy játékmenet befolyásoló game tweakek. A kedvencem az együtéses mód, ahol minden elpusztul egy csapástól, még a boss is, de ez ránk is érvényes. További tartalom lehet még a serlegek, acsik kiszedése, amelyek főként a sebződés nélküli játékot jelentik, vagy egy-egy szint gyors lejátszását.
Az elején hibái és limitáltsága miatt kevésbé tetszett a játék (más hasonszőrű programokhoz képest kevésnek éreztem a lehetőséget), de amikor már rámentem néhány combosabb trófeára, kezdtem megkedvelni az egészet. És ezt írom úgy, hogy semmi kötődést nem érzek a Hasbro játékfigurái iránt. Egy közepesnél jobb beat ’em up a G.I. Joe: Wrath of Cobra, amely még egy kis polírozásra szorul, de valódi fejlődést egy esetleges folytatásnál kaphatnánk majd.
