John Scalzi a Vének háborúja sagával tette le a névjegyét, amely sorozat végül 7 kötetet ölelt fel. A világ ekkor ismerte meg az író nevét szélesebb körben is, ma pedig már az egyik legelismertebb, legnépszerűbb sci-fi-alkotók között emlegetik, nem véletlenül. Könnyed stílusa és humora egyedi ízt ad gyakran fordulatos történeteinek, amelyekben mindig megtaláljuk a számunkra szerethető karaktereket. Az író egy ideje már nem reptet minket a világűrben, helyette jóval földhözragadtabb sztorikat mesélt el. Persze a földhözragadt itt leginkább csak annyit tesz, hogy tényleg nem bolygók közt átívelő történeteket kapunk, hanem olyanokat, amelyek itt, a mi bolygónkon játszódnak – többé-kevésbé. Ilyen volt A Kaidzsu Állatvédő Társaság, amely történetesen épp egy párhuzamos dimenzióba kalauzolt, ahol godzillák és más kaidzsuk élnek, az emberek pedig őket tanulmányozzák. Aztán jött az Állati gonosz, amelyben a világ szupergonoszai gyűltek össze, hogy megvitassák mindük közül a leggonoszabb halálát és annak következményeit, miközben annak mit sem sejtő unokaöccse lépett az örökébe egy intelligens macskák és delfinek lakta titkos szigeten. De Az irányító is egy érdekes kötet volt, benne három rövidebb írással. Ezekben egy olyan világot ismerhetünk meg, amelyben nem lehet megölni senkit, mert aki így hal meg, azonnal újjáéled az otthonában.
John Scalzi tehát új vizekre evezett az elmúlt években, és rendre olyan abszurd világokat, történeteket és helyzeteket álmodott meg, amelyektől nem lehet elvitatni a kreativitást. Most pedig itt a legújabb kötete, amely nemrégiben landolt a könyvesboltok polcain, és amellyel talán tett még egy nagy lépést az abszurditás felé. Mondhatnám azt is, hogy eddig csak feszegette a józan ész határait, de most át is lépte azt. Az új kötet a Csak a Hold az égen címet kapta, ami remek példája a kitűnő magyar fordításoknak. Ezt egyébként maga Scalzi is elismerte a blogján, ahol méltatta a magyar címadást, megemlítve a Republic együttes dalát is. Az eredeti cím ennél valamivel fantáziátlanabb: When the Moon Hits Your Eyes.
A címadás valóban nem is lehetne ennél találóbb, ugyanis történetünk központi eleme pontosan ez: a Hold, amely egyik pillanatról a másikra sajttá változott. Ám nem egy klasszikus felépítésű regényt kapunk, amelyben maréknyi szereplő történetét, az őket érintő cselekményt követhetjük nyomon. Inkább egyfajta antológiának mondanám a kötetet, ugyanis abban a fejezetek csak lazán kapcsolódnak egymáshoz. Mindegyik egy-egy rövidke kis szemelvény arról, hogy a világon (vagyis inkább Amerikában) miként élik meg, dolgozzák fel az emberek ezt az abszurd helyzetet. Miként reagál rá a kormány és a mentálisan nem túl stabil elnök? Mit tesz a NASA, amely épp az új Hold-expedíción dolgozott? Miként éli meg mindezt egy futottak még tudományos író, aki csak azért lett senkiből világsztár, mert épp a nagy esemény előtt írt könyvet a Holdról? Mi a helyzet a NASA Hold-expedíciójának űrhajóját gyártó vállalat finoman szólva sem teljesen épeszű elnökével? És miként cselekszik egy iparmágnás család bosszantó sarja, aki az egész életét a családi vagyon felelőtlen és bosszantó elherdálásával tölti?
Ilyen és ehhez hasonló életképeket kapunk, amelyek mind az íróra jellemző könnyed humorral mutatják be a legkülönfélébb társadalmi hátterű és életű emberek reakcióit arra az egyszerű, de mégis nehezen feldolgozható tényre, hogy sajttá változott a Hold. Scalzi ismét zseniálisan fogja meg és dolgozza fel a maga által kreált témát és helyzetet, a karakterek szájába adva a saját poénjait. Ahogy a korábbi regényében, Az irányítóban, úgy itt sem foglalkozik különösebben azzal, hogy hátteret adjon a témának, ott sem magyarázta el, hogy miért nem lehet megölni senkit, itt sem tér ki rá különösebben, hogy miért és miként változott sajttá a Hold. Pusztán ennek hatásait mutatja meg, hiszen ha a valóságban történne valami hasonlóan agyament dolog, ott is csak az emberiség egy szűk rétegét érdekelné tényleg igazán a tudományos magyarázat. Sokkal jobban az, hogy mit jelent ez az életükre nézve, miként kell vagy lehet hozzá alkalmazkodni, és nem utolsósorban hogyan lehet kiaknázni az esetlegesen benne rejlő lehetőségeket.
A Csak a Hold az égen egy könnyed olvasmány, pont úgy, mint Scalzi könyvei általában. Nem kell benne mélyen szántó megfejtéseket keresni, nem fogja megadni a választ az univerzum értelmére sem. Csak szórakoztat, de azt az első oldalától az utolsóig. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon mi lesz a következő hasonló agymenés az írótól, milyen őrültséget talál ki legközelebb. Nos, a hírek szerint visszatér a kaptafához, vagyis a Vének háborúja világához, ami nagyszerűen hangzik. De abban is biztosak lehetünk, hogy van még sok ilyen őrült ötlet a fejében, amelyekből előbb-utóbb hasonló regények születhetnek majd.
