2012-ben jelent meg a Hotline Miami, amelyről akkor talán még a fejlesztő Dennaton Games sem sejtette, hogy akkora siker lesz, amekkora. Márpedig akkora lett. A pixeles grafika, a vad színek, a dübörgő, pörgős zene, és elsősorban az egyszerű, de még helyenként piszok nehéz játékmenet hozta meg neki ezt a sikert, amely végül egy folytatást is eredményezett. Ám annak 2015-ös megjelenése óta a Dennaton Games lényegében felszívódott. Sebaj, jöttek helyette más stúdiók, akik megpróbálták lemásolni a receptet és hozzáadni a saját ötleteiket. Ilyen volt a One More Level és a God’s Trigger, a Vreski Games és a The Hong Kong Massacre, illetve ilyen most a Wolcen Studio és a nemrég megjelent Bullet Noir.
A teljes képhez hozzá tartozik, hogy a nemrég megjelent kifejezés itt az early access elhagyását jelenti. A játék még áprilisban lépett be a korai hozzáférésű szakaszba, és csupán néhány hónapot töltött benne, mielőtt megkapta volna 1.0-s, véglegesnek szánt változatát. Már áprilisban is volt lehetőségem kipróbálni az akkor még készülőben lévő játékot és akkor az volt a benyomásom, hogy van benne potenciál, de kétségesnek éreztem, hogy igazán nagyot lenne képes durranni. Most, hogy immár a teljes játék érhető el a Steamen (kifejezetten baráti áron), azt kell mondanom, hogy igazam volt. Ahogy akkor írtam, nem ez lett a következő Hotline Miami, ugyanakkor azt senki nem veheti el a Bullet Noirtól, hogy egy jó, néhány órás élményt kínáló akciójáték lett.
A sztorit stílusosan képregényes átvezetők mesélik el, de annyira nem erőssége a játéknak, hogy bevallom férfiasan: egyáltalán nem figyeltem oda rá. Egyszerűen nem érdekelt az ezer plusz tizenhetedik bosszúsztori. De azért dióhéjban: a négy főhőst mind összeköti a bosszú a városi alvilágot uraló bandák ellen. A négy főhős közül az első a zsaru, aki fiatalon maga is a bűn útjára lépett, de egy bizonyos Vito segített neki jó útra térni, és végül nyomozó lett. Ám Vitót valaki megölte, így jöhet a jó öreg vendetta. Ebbe bonyolódik bele a doktornő, aki Vito orvosa volt, és egykor maga is az orosz maffia célpontja. Vagy a vak pap is, aki még a háborúban veszítette el a látását, nem mellesleg Vito ott megmentette az életét, így most ő is adós neki egy kis bosszúval. És végül a magát csak Hölgynek nevező negyedik karakter, aki megdöbbentő csavarral Vito szeretője volt. Szóval ők négyen vonulnak fel a városi alvilággal szembe, hogy vérét vegyék annak, aki ennek a derék Vitónak is a vérét vette.
A négy karakter némileg eltérő harcmodort képvisel, de a némileg itt nem némileg értendő, hanem szó szerint. Mert bár tény, hogy mindegyikük egy picit eltérően harcol, és ennek megfelelően az extra képességük is más (mind az időlassítás valamilyen formája, illetve a Hölgy képes rövid időre „golyóállóvá” válni), de ettől még az egyszeri játékos mindig, mindegyik karakterrel és mindegyik pályán ugyanazt fogja csinálni: rohan előre, kérdés nélkül lő mindenkire, aki mozog, és minden hullát megfoszt a fegyverétől – mert a lőszer ugyebár véges, cserébe a reload fogalma e világban lényegében ismeretlen. Szóval leszámítva azt a karaktert, aki kizárólag pengékkel harcol, a másik hárommal úgyis végig fogja rambózni mindenki a pályákat.
Pályából egyébként 35 került a teljes játékba, ezeket a kampány teljesítésével lehet mind feloldani, ahogy haladunk előre a négy plusz egy fejezet során. Egy-egy pálya nehézségtől függően nagyjából 5-10 perces játékidőt ölel fel. Ha normál fokozaton játszunk, akkor akár első nekifutásra is simán teljesíthetjük őket, de az ügyetlenebb vagy óvatlanabb játékosoknak sem feltétlenül kell 4-5 nekifutásnál több. Hardcore módban már jóval nehezebb a kihívás. Van árkád játékmód is (szintén csak a feloldott pályákkal), ami tulajdonképpen annyit takar, hogy szabadon választott karakterrel (vagyis inkább képességgel) teljesíthetjük a pályákat.
A Bullet Noir címe elég találó, ugyanis az egész játék noir stílusú. A pályák sötétek és komorak, a fekete-szürke-fehér színek dominálnak, kiegészítve a piros bizonyos árnyalataival. A vörös nyilván a vér miatt van jelen, abból meg van elég, hiszen a műfaj sajátossága, hogy itt egy golyó egy ember, mindenki – beleértve minket is – egyetlen bekapott találattól meghal. Ez pörgőssé és izgalmassá teszi a játékmenetet, amihez könnyen tanulható és pofon egyszerű irányítás párosul.
Összességében az egész játék szórakoztató. Nem akar és nem is tud semmi egyedit felmutatni, de cserébe az, ami benne van, jól működik. Ahogy már többször is mondtam, nem a Bullet Noir a következő Hotline Miami, de a műfaj kedvelőinek azért okozhat kellemes órákat. Még ha nem is túl sokat, hiszen kimondottan rövid játékról van szó.
