Mindig is voltak olyan játékok, amelyekre az extrém marhaság talán a legjobb címke, de úgy 10 éve már rendre érkeznek különféle szimulátorok, hogy tényleg maximálisan kitolják a határokat. Kenyér-, méhecske-, pap-, csövesszimulátor… – nagyon messze estünk a járműves, sport és farmos alkotásoktól, hiszen régen ezek jelentették a szimulátor fogalmát. Jelen esetben egy közönséges tyúktojással kéne meredek platformrészeken túljutni, de ez tojást próbáló feladat.
Nagyjából egyetlen dologra leszünk képesek: ugrani. Nagyobbat ugrunk, ha a tojgli hegyes teteje van éppen alul az elrugaszkodás pillanatában – ehhez nem kell gyorsnak sem lenni, csak megfelelő pozícióban állni. Fő célunk feljutni a csirkeól tetejére, majd csöveken keresztül egyre magasabbra az égben található gyárig, konyháig és boltig, végül megküzdhetünk egy vérmes főellenséggel.
A „pályákon” egyéb feladványokat is elrejtettek. A nagy részüket ki lehet logikázni, például meg kell keresnünk a korona alakú nyomdát, majd azzal magunkra pecsételve lepihenni egy trónon. Ez a kis mászkálás a zsebkendőnyi szinteken tetszett a legjobban a programban, ami igazából túl nehézre sikeredett. Normál és Custom módban is lehet görgetni tojásunkat, de az első nagyon szigorú. Nincsenek checkpointok, ha leesel, akár az egész játékot is kezdheted elölről. A másik módban aktiválhatunk drónokat, illetve használhatunk feloldott spéci skineket. Ezekből a retro vált be nekem, ami dupla ugrást és időlassítást is engedélyezett a precízebb ugrásoknál. Még így is meg kellett dolgozni a sikerért, de úgy érzem, ez a stuff egy maroknyi embernek szól csupán, akik rage-elhetnek játék közben, miközben követőik lelkesen nézik őket.
Érdekes alkotás az Egging On, amelynek jobban állt volna egy Goat Simulator-szerű sandbox stílus a kőkemény platformer helyett. Nem is tudom bárkinek ajánlani, de kihívás az jócskán van benne, már az első percektől kezdve.
