Bő 40 éve már, hogy Kínában megalapították a TCL-t (eredetileg kazetták gyártására, TTK néven, csak a japán TDK nyomására azán nevet változtattak), Európában azonban ezen a néven sokáig nem volt ismert a gyártó. A 2000-es évek elejétől azonban elkezdtek beszivárogni kontinensünkre, különböző felvásárlások és együttműködések formájában. Hozzájuk került például a német Schneider, a francia Thomsonnal tévé és DVD-lejátszók gyártásába fogtak, az Alcatellel közösen pedig mobiltelefonos vállalatot indítottak. A TCL márkanevet viszont sokáig leginkább a Távol-Keleten tartották meg. Mostanra azonban ez megváltozott, a gyártó az olimpiai játékok támogatójaként is saját néven jelenik már meg, és a hazai boltok polcain is találkozhatunk már TCL termékekkel egy ideje. Mint például soundbarjaival (hangprojektoraival), amelyekből a legnagyobb modell, a Q85H Pro érkezett hozzánk nemrég kipróbálásra.
Míg az alapmodell egyszerűen csak egy soundbarból áll, a hatalmas (és jó nehéz) dobozban érkezett Q85H Pro egy összesen négy darabos készlet. A kb. 120 centi széles fő egységen kívül kapunk egy mélynyomót és két hátsó hangsugárzót is. A legfőbb fegyverténye ennek a rendszernek az, hogy gyakorlatilag vezeték nélküli: a konnektorba kell csak mindegyiket bekötni, egymással már wifin kommunikálnak. Ez egyrészt nagyon kényelmes megoldás, mivel nem kell hosszú kábeleket kihúzni a szoba falai mentén, másrészt viszont fontos, hogy mind a négy helyen legyen egy-egy konnektor (ami nálam az egyik sarokról nem volt elmondható, így maradt a hosszabbítózás... :-D ). A soundbarhoz kapunk amúgy két alkatrészt a falra szereléshez is.
A beüzemelés villámgyorsan ment: az asztalra került a bő 1 méter szélességű soundbar, a szoba egyik sarkába a mélynyomó (annak ugye kb. mindegy, hogy hova rakjuk, a mélyhangok irányát kevésbé érzékeli fülünk, arra érdemes csak figyelni, hogy a bass-reflex nyílás a fal felé legyen, némi távolságot hagyva onnan), az L és R megjelölésű hátsó szatellit hangsugárzó pedig egy-egy polcra. Mindegyik bekapcsológombját megnyomva automatikusan szinkronizálódtak ezek a központi egységhez, és innentől egyetlen rendszerként működött már minden. A rendszer 7.1.4-esnek számít, ennek megfelelően mindegyik dobozban több hangsugárzó is helyet kapott, különböző irányba állítva, hogy minél jobb térhangzást biztosíthasson - megfelelő audioforrás esetén Dolby Atmos és DTS:X hangzás visszaadására is képes.
Bemenetnek két HDMI (2.1) mellett egy optikai- és egy USB-csatlakozó áll rendelkezésre, valamint vezeték nélkül Bluetooth-on vagy AirPlay 2-n köthetjük rá például mobileszközünket. A HDMI eARC-csatlakozón pedig tévénkre küldhetjük tovább a bemenet videojelét (ami akár 4K 120 Hz is lehet). Az USB-nél MP3-at, WAV-ot és FLAC-t hallgathatunk egy pendrive-ról, feltéve, hogy FAT/FAT32-re van formázva az eszköz.
A soundbar tetején találunk pár gombot, amelyekkel az alapfunkciókat állíthatjuk: bekapcsolás, bemenet, hangerő és Bluetooth. A mellékelt távirányítóról természetesen minden lehetőség elérhető, így az előbbieken túl például a hangszínszabályzás (a magas és mély tartományt tudjuk 3–3 szinten – low, medium, high – beállítani), surround hangzás bekapcsolása, a hátsó hangszórók hangerejének szabályzása (szintén három lépcsőben), vagy az éjszakai mód aktiválása (ilyenkor kevesebb basszust kapunk például, hogy kevésbé zavarjunk másokat).
Érdekes funkció az AI Sonic, amelynek konfigurálásához szükség van a telefonos TCL-alkalmazásra. Ez ugyanis a mikrofont is igénybe véve lövi be, hogy a hallgatói pozíciónkhoz hogyan kell a hangszórókat meghajtani. Akár három különböző pozíciót is beállíthatunk, és utána azok közül már a távirányítóval is választhatunk. De az infrás távirányító többi funkciója is elérhető az appból (igaz, a hátsó hangszórókra vonatkozó részt valamiért „Speaker volume” felirattal látták el, igen megtévesztő módon). Hatféle equalizer-beállítás közül is választhatunk, mint például zene, film vagy játék.
A hangzás úgy gondolom, igencsak szubjektív dolog. Személyes tapasztalatom az volt, hogy filmhez és játékhoz megfelelően szóltak a TCL hangszórói, zenéhez viszont a mélynyomó nem minden esetben tűnt elég pontosnak. Gyenge pontnak éreztem viszont a kijelzőt, az ugyanis mindössze 5 karaktert képes megjeleníteni, így az üdvözlőszövegen („Hello”) kívül kb. minden scrollozva került kiírásra rajta. Ez pedig elég macerássá tette például a bemenetválasztást, amikor várni kellett, hogy kiderüljön, hogy épp a HDMI 1-et vagy a HDMI 2-t sikerült kijelölnünk, ez ugyanis nem fért el egyszerre.
A TCL Q85H Pro soundbar 220 ezer forint körül kapható az üzletekben.
