Manapság az egér olyan szinten megkerülhetetlen és nélkülözhetetlen eleme a számítástechnikának, mint a monitor vagy a billentyűzet. Ezek nélkül egyszerűen képtelenség érdemben működtetni egy számítógépet. Oké, a monitorok alternatívája lehet(ne) a VR vagy az AR, de ezek még messze nem tartanak ott semmilyen szinten, hogy ezt a szerepet betöltsék. A billentyűzetet már sokkal nehezebb kiváltani. Bár egyszerű szöveget ma már kényelmesen akár le is diktálhatunk egy MI-nek, ugyanakkor számos egyéb funkciót nem lehet puszta szavakkal kiváltani – lásd kurzorbillentyűk. Itt a konzolosok most verhetnék a mellüket, hogy ott a kontroller, de mihez kezdenek vele egy önéletrajz megírásakor például...? Ugyanez érvényes a virtuális billentyűzetekre is, sok sikert rajtuk esszét, jelentést, ne adj’ Isten szakdolgozatot írni...
És ott van az egér. Az idősebb generáció még emlékezhet a régi szép időkre, amikor néhány hetente még érdemes volt kivenni a golyót, hogy megtörölgessük, az apró görgőkről pedig óvatosan letakarítsuk a rájuk ragadt szöszöket és koszt. Akkoriban egy sima egér tényleg nem nyújtott többet két gombnál. Még görgő sem volt, nemhogy az a sok-sok kiegészítő billentyű, felbontásváltó és miegyéb, ami manapság már a legolcsóbb darabokon is ott vannak. De mondhatnánk úgy is, hogy az egér, mint beviteli eszköz hasonlóan hosszú és rögös utat járt be a feltalálásától a mai megjelenéséig, mint mondjuk az autók vagy repülők. Azt például tudtátok, hogy az első prototípust még a ’60-as években egy bizonyos Douglas Engelbart fejlesztette ki? Vagy azt, hogy az első kereskedelmi forgalomba is került egeret a Xerox Alto dobta piacra 1973-ban?
Amiben az egerek döntő többsége nem sokat változott az első prototípusok óta, az a forma. A többség leginkább egy lekerekített szappanra emlékeztet, amelyre szépen rátehénkedhetünk, a vezérlőgombok pedig az ujjaink alatt kaptak helyet. Ezen az alapvető designon sokáig nem változtatott egyik gyártó sem, mígnem jöttek az úgynevezett „hanyattegerek”, vagyis a trackballok, amelyek a régi golyós mechanikát pakolták felülre. Ezeket az egereket nem kell a térben mozgatni, helyette ujjainkkal a nagy golyót forgatva vezéreljük a kurzort. Viszont akad egy harmadik irányvonal is, amely a trackballhoz hasonlóan nem tudott egyelőre komolyabb teret nyerni magának a piacon. Egy ilyen vertikális egér került az utóbbi hetekben a kezem alá, méghozzá a Sandberg Wireless Vertical Mouse Pro.
A vertikális egerek nagy tudománya, hogy szakítottak a hagyományos, fektetett formavilággal. Helyette az egér testét elforgatták nagyjából 75 fokkal felfelé, így olyan, mintha egy hagyományos egeret oldalra megdöntenénk. És hogy mi ennek az értelme? Nos, a gyártók és szakemberek szerint ez sokkal praktikusabb és főleg egészségesebb a csuklónkra nézve, ugyanis így az egész alkarunk az egér használata közben is a természetes helyzetében marad. Ez valóban jól hangzik, más kérdés, hogy a gyakorlatban mennyire működőképes ötlet.
Nekem ez volt az első találkozásom egy vertikális egérrel, és azt kell mondanom, nem győzött meg. Voltak ugyan pillanatai, amikor már-már elhittem, hogy ez tényleg jobb, mint a harmincegynéhány éve használt módszer, de aztán mégsem. A legfőbb gondom nekem pont abból fakadt, ami az egér lényege lenne: a kéztartásból. Egyfelől eleve nem éreztem kényelmesnek, cserébe már rövid idő után fárasztónak bizonyult. Mert míg a hagyományos egéren konkrétan pihentetni tudom a kezem, addig a vertikális egérnél tartanom kell. Nyugodtan próbáljátok ki: ne legyen semmi a kezetekben, de tegyétek le magatok elé az asztalra úgy, ahogy egerészni szoktatok. Aztán lazítsátok el. Mi történik a kézfejetekkel? A vertikális egerek szögében marad, vagy épp ledől és úgy pihen, ahogy a hagyományos egereket szoktátok használni?
A másik gondom a vertikális egérrel annak használata volt. Értem ez alatt, hogy míg a hagyományos egereket valóban csuklóból mozgatom, a lehető legminimálisabb mozdulatokkal, addig a vertikális egeret már egész alkarból kellett mozgatnom – megint csak az elvileg természetesen testhelyzetből fakadóan. Mert ha a vertikális egeret csuklóból akartam mozgatni, akkor az egyszerűen elemelkedett az egérpadról... És akkor az olyan apró bosszúságokról, mint az egér véletlen felborítása, már nem is beszélnék bővebben, de tény, hogy többször előfordult, hogy felborítottam, mivel jóval magasabb a hagyományos egereknél.
Szóval összességében a vertikális egerekről eme első találkozás alkalmával nem alakult ki bennem túl jó kép. Ettől függetlenül a Sandberg egere tudásra sem nyújtott kifejezetten emlékezeteset. Bármennyire is küzdöttem, azt sem sikerült kiderítenem, hogy pontosan milyen optikai érzékelő dolgozik benne, mert ezt még a gyártó hivatalos oldalán sem tüntetik fel sehol. Annyi bizonyos, hogy az érzékenysége 800 és 3400 DPI között állítható az erre dedikált gomb segítségével. Ugyanígy rejtély, milyen kapcsolók lapulnak a két fő gomb alatt. Ezek mellé amúgy további négy gombot pakoltak még az egérre.
Ami a designt illeti, alapvetően egész pofás ez az egér. A test nagy része matt sötétszürke műanyag, viszont a hüvelykujjunk és a többi ujjunk közé eső részt (ami normál esetben az egér oldala lenne, itt viszont kvázi a felső része) lakkozott műanyagra cserélték. A két felületet pedig egy fehér LED-csík választja el egymástól. Az egérhez jár még egy mágnesesen rögzülő kéztámaszlap is. Sajnos azonban ennek használata nem oszt vagy szoroz, mert az egér így is kifejezetten nehézkesen mozog. Talán a talpak minősége nem az igazi.
A Sandberg Wireless Vertical Mouse Pro az árazása alapján középkategóriának mondható, legalábbis a saját műfaján belül. Nagyjából 10 ezer forint körüli áron szerezhető be – ennél találunk olcsóbb vertikális egereket is, de például a Logitech ilyen megoldásai ennek többszörösébe kerülnek. Hogy merem-e ajánlani? Őszintén szólva nehéz kérdés. Maga a Sandberg egere semmi különlegeset nem nyújtott azon túl, hogy vertikális. Cserébe viszont nem drága. Ugyanakkor maga a vertikális egér koncepciójáról nem tudott meggyőzni, ami jelen esetben simán lehet, hogy csak az egér hibája. Ha a jövőben lesz szerencsém más gyártók hasonló egereihez is, talán azoknál jobban érzem majd, hogy miért is olyan jó ez nekem. Itt most nem éreztem.
