Tavaly nyárig egy kifejezetten jó és népszerű egeret használtam, és a Lamzu Atlantis OG V2 4K nem is okozott csalódást, sőt. Aztán megérkezett hozzám az Endorfy LIV Wireless Onyx White, amellyel kapcsolatban – mivel nem igazán ismertem a márkát – kissé szkeptikus voltam. Ám mi történt ezután? Nos, a Lamzu azóta is a fiókban van, köszöni szépen, ha szükség van rá, még mindig bármikor hibátlanul teljesít. Ugyanakkor valahogy mégis az Endorfy egere ragadt meg a kezem alatt. Nemrég viszont jött egy újabb lehetőség, méghozzá egy egész érdekes. Nálam ugyebár a LIV Plus változat landolt fél évvel ezelőtt, most viszont megérkezett mellé tesztre az Endorfy LIV Wireless Onyx White is. Most kiderül, mit takart az a bizonyos Plus a másik modellnél.
Tulajdonképpen ránézésre, ha egymás mellé tesszük a két egere, konkrétan semmi különbséget nem lehet köztük felfedezni. Pöccre ugyanúgy néz ki mindkettő: a teljes házat kilyuggatták, háromszögek és rombuszok átlóinak kuszasága teszi egy kicsit futurisztikussá a megjelenését. Billentyűk terén nem vitték túlzásba a mérnökök, csak az abszolút minimumra szorítkoztak: a két fő klikk mellé még egy dpi-váltó, illetve balra az előre-hátra gombok kaptak csupán helyet. Az RGB-világítás is megegyezik, vagyis most is a görgőn fut végig egy csík, a tenyér alatti Endorfy-logó világít, valamint az egér alján, hátul fut körbe egy vékony csík. Ezeket most is az Endorfy szoftverével lehet paraméterezni. A dobozban találunk még egy matricaívet is: ha valakinek így nyersen nem jönne be az egér fogása, az a két oldalra, valamint a gombokra rakhat egy-egy texturált felületet a jobb tapadás érdekében.
Az egeret hanyatt döntve is csupán a feliratokból derül ki, hogy mégis van valami eltérés, egyébként minden ugyanaz. Itt jegyezném meg, hogy a LIV is használható a LIV Plushoz gyárilag mellékelt dokkolóval minden további nélkül, de ugyanúgy megvan az USB-C töltési lehetőség is. Ahogy az apró kapcsoló is ugyanaz: 2,4 GHz, Off és BT állások között lehet vele váltani. Ebből következik, hogy a dongle sem hiányzik a dobozból, ami ránézésre szintén ugyanaz mindkét egérnél.
De akkor hol van az érdemi különbség? Természetesen nem csupán annyit jelent a Plus, hogy jár az egér mellé egy dokkoló. A turpisság a ház belsejében lapul, méghozzá a legfontosabb helyen: a szenzornál. Míg a LIV Plus egy 26 ezer dpi-ig skálázható PixArt PAW3395 érzékelővel dolgozik, addig a LIV-ben egy picit visszafogottabb, de a hétköznapi használatra így is több mint tökéletes PixArt PAW3311 szenzor lapul. Utóbbi 12 ezer dpi-ig skálázható, a maximális követési sebessége pedig 7,62 m/s. Szintén van egy kis különbség a két fő klikk alatt található mikrokapcsolóknál. Míg a LIV Plus Kailh GM 8.0 kapcsolókat használ, addig a LIV-ben Kailh GM 4.0 kapcsolók kaptak helyet. A gyártó állítása szerint ezek is hiba nélkül teljesítenek legalább 60 millió kattintásig (szemben a másik egér 80 milliójával), szóval jó ideig ki fogják szolgálni a vásárlót.
Ami még fontos különbség lehet sokak számára, az természetesen a két egér árazása. Megéri-e a felárat a jobb szenzor, a tartósabb mikrokapcsolók és a dokkoló? Nos, ezt mindenkinek magának kell megítélnie. Mindenesetre az Endorfy LIV Plus Wireless Onyx White 32 ezer forint körüli áron mozog, míg az Endorfy LIV Wireless Onyx White már 18 ezer forint környékén beszerezhető. Csak az érdekesség kedvéért, létezik az egérből vezetékes változat is: az Endorfy LIV Onyx White 13 ezer forint környékén indul a hazai boltokban.
