Egy 2022-es, Image gondozású képregény az I Hate This Place, amely különleges természetfeletti dolgokkal riogat. Egyfajta feldolgozása ennek a frissen megjelenő, ugyanezt a címet viselő videojáték, de nem lemásolja a művet, hanem inkább abba az elborult világba helyezi magát. A történet szerint két lány egy sátánista rituálé keretein belül megidézik a Horned Man entitást, és egyikük el is tűnik szőrén-szálán. Hősnőnkre hárul a feladat, hogy felkutassa partnerét, illetve végére járjon eme bizarr világ történéseinek.
Az I Hate This Place-ben izometrikus nézetből irányíthatjuk kalandorunkat, akinek legnagyobb ellenfele az idő múlása és korgó gyomra lesz. Az életerő és stamina mellett bizonyos időközönként tankolni kell, mert nem leszünk képesek harcolni. Megvédeni magunkat mindenféle talált vagy craftolt fegyverrel tudjuk, kezdetben egy pajszer és egy kis kaliberű lőfegyver lesz hű társunk. Mondanám, hogy a fél órás bevezető bunkerben megtanuljuk a játék alapjait, de akkor hazudnék, mert a mélyvízbe löknek minimális segítséggel és részinformációkkal.
Az időközönként megjelenő szarvasmaszkos tag inkább a történetet vetíti előre, mintsem elmondaná, hogy melyik gombbal guggolunk le, hogy átjussunk egy akadályon. Arra hamar rá fogunk jönni, hogy nem érdemes harcolni a nálunk nagyobb erőkkel, illetve arra, hogy a lopakodás lesz a legjobb barátunk. Feltéve, ha nem lépünk gyakran üvegcserépre, mert akkor hamar a fenekünkbe tódul a csürhe. Lépéseinket stílusos képregényes feliratok, hangutánzó szavak színesítik, a ‘80-as éveket idéző képi világ is rendben van, ahogy a zenék is a korszellemet erősítik.
Kiérve a bunkerből egy nyitott világú játékmenetbe csöppenünk, amelynek középpontjában egy farm áll. Mivel hősnőnk itt nőtt fel, így rengeteg minden ismerős lesz neki, ez vonatkozik a tanyavilágot körbeölelő rengetegre és annak fura lakóira. Hamar megtanulunk mindenfélét craftolni, ez lesz a játék egyik motorja. Az innen-onnan összeharácsolt lomjainkból értékes dolgokat alkothatunk, és főzhetünk is, ha kiadósabb élelemre vágyunk. A portánkon rendet tarthatunk, pakolgathatjuk a kifejlesztett építményeket, így egyre takarosabb hellyé varázsolhatjuk a vidék egyik utolsó menedékét.
Legyen akár nappal vagy éjjel (az idő folyamatosan telik, alvással machinálhatjuk is azt), az élővilág brutális, nem evilági lényekkel van tele, amelyek cseppet sem barátságosak. Legtöbbször a futás a leghasznosabb, de miután megfelelő védelmi eszközöket barkácsoltunk, és legyártottunk megannyi lőszert, már bátrabban lövöldözhetünk az idegen lényekre. Ezek elég változatosra és groteszkre sikerültek, elég para néhol az elemlámpával pásztázva közlekedni az előugráló pókizék miatt, közben földöntúli hangok szűrődnek ki innen-onnan. Körülöttünk az erdőben mindenfelé véres állattetemek, sátánista festések a sziklákon és megannyi értelmezhetetlen dolog próbál paráztatni. Egyszer egy szellemet kell követni, máskor egy tehén elragadásának leszünk szemtanúi, ahogy egy vonósugárral a fák fölé húzza egy idegen erő.
Ugyanilyen defektesek a mellékszereplők is, akik már természetesnek veszik a körülöttük folyó eseményeket. A történet felgöngyölítése jó 10 órát vesz igénybe, de ha minden titkot fel szeretnénk deríteni, akkor erre még pár órát rászámolhatunk. Jelenleg egy sor bugba belefutottam, amiből jó párat már tesztelnek/foltoznak az ígéretek szerint. A képfrissítés sem a legjobb jelenleg, remélhetőleg erre is figyelnek majd, hogy optimalizálják.
Ez a kis indie horror a műfaj kedvelőinek okozhat kellemes órákat, ha kellő türelemmel rendelkeznek (menteni csak bizonyos helyeken lehet, halál után sok haladás mehet a kukába, ha nem vagyunk elővigyázatosak), ellenkező esetben óvatosan közelítsenek az I Hate This Place felé.
