Eddig valahogy elkerült a Nintendónak az Animal Crossing sikerszériája, ki tudja, miért. Pedig a life simek (számomra kissé érthetetlen módon) rendkívüli népszerűségnek örvendenek, elég csak a The Sims vagy a Harvest Moon sorozatokra gondolni, de természetesen megkerülhetetlen a Stardew Valley is. Az Animal Crossing a Nintendo értelmezése a műfajnak, és mivel igen erősen „nintendós” (azaz könnyen elsajátítható, ugyanakkor komplex játékmenet nyakonöntve cukisággal és maximálisan családbarát légkörrel), így hát méltán a siker – csak a New Horizonsból elkelt eddig majdnem 50 millió példány... Na de mit tud a zsebre vágható szigetünk a fejlettebb technikán?
Mielőtt a portolás kivesézésébe belefognék, jöjjön egy rövid összefoglaló, mi is a játék tulajdonképpen, ugyanis nemcsak engem, de kicsiny intergalaktikus magazinunkat is elkerülte valahogy ez a sorozat. Szóval: lényegében magunkat alakítva egy Tom Nook nevű üzletmosómedve (üzletembernek mégsem nevezhetem) ad nekünk egy saját szigetet és kezdőfelszerelést, hogy boldoguljunk ebben a földi paradicsomban. Annyira persze nem lesz saját, mert két véletlenszerűen kiválasztott antropomorf állatka is a szomszédunk lesz, és hát Tom is jön velünk, hogy jó pénzért (is) segítsen nekünk.
Lényegében a letelepedés után azt csinálunk, amit akarunk (mint lényegében minden life simben), de ha érdemben elkezdünk berendezkedni, és Tom tippjeit is követjük, hamarosan nemcsak, hogy a sátorból házba költözhetünk, de jön több vállalkozó is – ki a saját boltját hozza a szigetre, ki mondjuk egy múzeumot. A két szomszédon kívül persze másokkal is ténykedhetünk a szigeten, helyi játékban négyen, online eredetileg nyolcan.
Később akár más szigetekre is elrepülhetünk, barátaink szigeteit is meglátogathatjuk, illetve némi költséggel ugyan, de egy random lakatlan szigetre is elutazhatunk nyersanyagokért, és persze másokkal is találkozhatunk. És a fentiekkel még így is csak a felszínt kapargattam... A New Horizons egyik sajátossága, hogy a játékos saját, valós helyzetéhez igazítja a szigetének az évszakát – ezért is tudok lényegében csak téli képekkel szolgálni.
6 éves játék 9 éves hardveren: tudjuk, mire számíthatunk. Na de mi a helyzet az ifjú trónörökössel, a Switch 2-vel? Csekély 5 euróért felturbózhatjuk a játékot, és így már 4K felbontáson is élvezhetjük a szigetlakók ténykedéseit. Kár, hogy élsimításról hírből sem hallottak a japán fejlesztők – a stilizált, rajzfilmszerű grafika miatt elég sok recés vonalba lehet futni, olyannyira, hogy az már zavaró. A játékban ha szerzünk egy hangosbemondót, akkor a konzol mikrofonját használva saját hangunkkal hívhatjuk magunkhoz a szigetlakókat, amennyiben épp nem egy épületben bóklásznak. Mókás, de na…
Természetesen szerepet kap a Joy-Con 2 egér funkciója is: egyrészt a sziget faliújságjára ezzel is rajzolhatunk valami szépet, másrészt a lakberendezés folyamatát egyszerűsíthetjük (szerintem lényegesen könnyebb a bútorokat és egyebeket egérrel a helyükre hajigálni, mint kontrollerrel). Emellett ha mindenki a Switch 2 verzióval játszik, akkor az online multiplayer játékosszám 12-re növekszik.
Két dolgot kellene értékelnem: magát a játékot könnyebb. Nem vagyok különösebben nagy rajongója a life sim műfajnak (próbálkozásaim ellenére sem), de az Animal Crossing: New Horizons megfogott annyira, hogy a teszt végeztével ne tegyem naftalinba, hanem a konzolon maradjon, és később újra elővegyem (leginkább a gyermekeimmel). A Nintendo Switch 2 Editionnel viszont nehéz helyzetben vagyok – értem én, hogy jelképes összegért lehet hozzájutni (a játék korábbi tulajdonosainak), de nem érzem azt, hogy annyi pluszt kapnék így, főleg annak tükrében, hogy grafikai téren picit többet vártam. Persze a Nintendo gyakorlata ilyen, meglepődni nincs igazán min – a rajongótábor meg van annyira elkötelezett, hogy ez nekik nem probléma. Akkor meg ki vagyok én, hogy elítéljem? :-D
