Úgy látszik, ez a hónap most nálam Japánról szól: a Coffee Talk legújabb epizódja a szigetország fővárosába vitt – a Forza Horizon 6-tal ellentétben ezúttal szép nyugisan italokat készítgettem, miközben a vendégek cseverészésére figyeltem...
A Toge Productions sorozata talán nem szorul különösebb bemutatásra: lényegében egy vizuális novellát kapunk most is, és ezúttal is a szereplők igényeinek megfelelő frissítőket kell közben elkészítsük – ami a sikerességünktől függően némiképp a sztorit is befolyásolja. Furábbnál furább (törzs)vendégek és régi ismerősök térnek be minden nap egy-egy italra és egy jó adag beszélgetésre, és ha (elítélendő módon?) közben a telefonunkat is nyomkodjuk egy kicsit, akkor a háttérvilág történéseivel, illetve a szereplőkkel is kicsit mélyebben megismerkedhetünk – a receptek mellett.
Mert hát egy presszót egy fakezű, tehetségtelen, kezdő barista is le tud főzni – na de egy ínycsiklandó, több komponensű kávé- vagy teakölteményt, latte arttal a tetején?! Ehhez elhivatottság kell – és persze némi kézügyesség, ha nem a sablonok használatával akarjuk kvázi grafikai vénánknak teret adni. :-)
Újdonság az új alapanyagokon kívül az, hogy immáron hideg italokat is készíthetünk, ami első blikkre jópofának tűnik, de gyakorlatilag ugyanazt csináljuk – csak egy gombbal lett több a kezelőfelületen. A második részben bevezetett talált tárgyas fiók szerencsére ezúttal elmaradt, és ez így van rendjén.
Igazából gyakorlatilag ugyanazt a játékot kaptuk meg harmadjára a bő 6 év során, csak a sztori és a miliő változott az előző két részhez képest, most hogy így jobban belegondolok. Baj? Lehet más esetben morognék, de itt nem hogy nem visz rá a lélek – még az sem kizárt, hogy zavarna, ha jobban belenyúlnának, kezdve a pixel art grafikával a lo-fi jazz zenén át a játékmenetig. Már az első rész kapcsán is írtam, hogy van ezekben a játékokban valami megnyugtató, valami zen: elmerülünk a szereplők által mesélt ügyes-bajos dolgokban (van, aki sikertelen zenésznek érzi magát; másik vendég meg épp a nyugdíjazásának napján téved be hozzánk ezt feldolgozni; vagy ott a szellemlány esete, aki nem tudja, hogy került ebbe a kellemetlen állapotba; és még sorolhatnám), kavargatjuk a kávékat, teákat, egyéb italokat, és csak szívjuk magunkba a Nagybetűs Hangulatot és Andrew Jeremy dallamait.
Harmadjára is lenyűgözött a Coffee Talk, hiába kaptam tulajdonképpen ugyanazt. Nem baj, sőt, jöhet a többi rész is, hiszen a folyamatos pörgésben ez a játék egy biztos és változatlan pont, amihez jól esik visszatérni olykor-olykor.
