Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
A Kingdom Come Deliverance II kovácsolós minijátéka után úgy gondoltam, kapok az alkalmon, amikor lehetőség nyílt kipróbálni a korai hozzáférésben nemrég megjelent Sword & Shield Simulatort. Úgyis érdekelt, hogy mi a felhajtás a lényegében második munkát szimuláló dad game-ek körül, főleg mivel az utóbbi években én is azzá váltam.
A Sword & Shield Simulatorben tehát nem meglepő módon egy kovácsműhely üzemeltetését kell átvennünk egy kitalált, de gyanúsan hanza jellegű városban, miután apánkat megölték egy másik gyanúsan hanza jellegű várossal folytatott háború során, ezért nekünk kell ellátni az egész város hadseregét fegyverekkel, mert úgy néz ki, csak a mi vezetéknevünk Kovács. Ugyanis a karakterünk neve Richard Smith.
Ennek keretében fegyvereket, főleg kardokat kell kovácsolnunk, hogy először leolvasztjuk a vasat és ötvözetet képezünk, majd a formába öntött fémet kikalapáljuk, miközben mindig újrahevítjük, amikor indokolatlanul hamar kihűlt. Amikor elkészült, lehűtjük, rászereljük a markolatot és a köszörűnél megélezzük. Alapanyagot vehetünk a városban is, de viszonylag hamar kiszabadulunk a város melletti csatatérre, ahol a használt fegyvereket begyűjthetjük és leolvaszthatjuk, vagy akár bányászhatunk is ércet. Minél jobb minőségű alapanyagból készítjük az ötvözetet, annál jobb lesz a végeredmény, persze ha nem rontjuk el. Ráadásul egy ponton megtudjuk, hogy apánkat nem feltétlenül ölték meg, hanem lehet, hogy rabszolgakereskedők rabolták el, így meg van az átívelő történetszál fő motivációja is.
Technikai szempontból nem túl rózsás a helyzet. Az első másodpercekben már hatalmas déjà vum volt, mikor egy Oblivion NPC üdvözölt a játék elején. Ez még nem is lenne annyira baj, hiszen eleve nem egy Kingdome Come Deliverance-szerű AAA grafikát vártam a játéktól, a problémák később kezdődtek. Viszonylag hamar ki kell mennünk a városból, hogy mint már említettem, a csatatérről használt fegyvereket és páncélokat gyűjtsünk, hogy később leolvasszuk. Ezeket egy kézikocsira kell pakolnunk, csakhogy a kardok és páncélok fizikája sajnos nem úgy működik, mint több tíz kilós fémdaraboké. Ha a szekér egy kicsit jobban meg van pakolva, a kardok és páncélok kartonlapokként repülnek le a legkisebb döccenőre is. Vagy akkor, amikor a beépített sprint funkciót használjuk, így aztán csak vánszorgni tudunk a szekérrel. Ezért amikor egy másik Oblivion NPC az őrtoronyban mellékküldetéseket ad, hogy például szabotáljuk a csatatéren maradt három ostromtornyot, nyilván gyalog megyünk, mert úgy gyorsabb, a szekeret pedig leparkoljuk az út mellett. Csakhogy a környéken bóklászó többi Oblivion NPC útkeresési MI-je nem veszi figyelembe, hogy mi hova parkoltunk, és folyamatosan „belesétál” a szekérbe, ha útban van. Amitől pedig minden összegyűjtött kartonpáncél szétrepül. Persze állíjon azért itt egy disclaimer az early access miatt, hogy ezeket a problémákat idővel azért még kijavíthatják.
Igazából nem szórakoztam jól a Sword & Shield Simulatorrel. Ami működik egy AAA RPG minijátékaként, nem biztos, hogy működni fog önálló játékként is. Személy szerint nem tartom szórakoztatónak az olyan ismétlődő és monoton játékmenetet, hogy egyenként kicsavarjam három ostromtorony három kerekének négy csavarját. Lehet, hogy a dad game-ek mégsem nekem valók. Úgyhogy inkább megyek is mappelni a Path of Exile-ba, kétezer óra után is, mert fő a változatosság.
