Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
A Forever Ago csak nagyon messziről nevezhető kalandjátéknak, nekem mégis ez jutott róla először eszembe. És tudom, hogy hivatalosan vizuális regénynek vagy narratív történetnek kéne hívni – ami igaz is –, de a legmagasabb zsáner, amibe besorolható, az mégiscsak a kalandjáték. Örülök neki, hogy már a besorolás is nehéz, hiszen ez azt jelenti, hogy a majdnem kihalt kalandjáték műfaj ma már olyan gazdag, hogy al- és al-al- részekre bomlik. Ehhez pedig az kell, hogy rengeteg kalandjáték jelenjen meg, és azok ne egy kaptafára készüljenek. Ilyen lett a német fejlesztésű Forever Ago is, amit nemcsak azért kaptam pont én tesztelésre, mert szeretem a kalandjátékokat, hanem mert azon belül a road trip jellegűeket – amilyen ez is.
A történet – ami nem terhel minket elágazásokkal, döntési helyzetekkel, de még rejtvényekkel sem – Audrey és Alfred szerelméről szólnak. A történet nem mindig vidám, hiszen a szerelmesek megöregedtek, és Audrey halálos beteg lett. Ám még így is lángoló szerelemmel szereti eléggé autista férjét, és ezért egy naplót ajándékoz neki, amelyben egy utazós kaland feladatai szerepelnek: vegyél kekszet itt és itt, ülj be egy büfébe amott... Alfie, mint derék asperger-szindrómás pedig szeretne megfelelni a terv minden pontjának, ami persze nem lehetséges. Ezért az út során nemcsak az elé tornyosuló fizikai akadályokat kell legyőznie, hanem saját magát is. Eközben persze új ismerősöket és barátokat szerez. Azaz egy valódi – előre meg sem tervezhető – kalandot kap ajándékba a feleségétől.
A szerethető, érzelmes történetet csodaszép, Firewatch-szerű grafika teszi még élvezetesebbé. Ebben a stilizált 3D festői világban utazhatunk az idős Alfreddal egy lakóautóvá alakított kisbusszal, amelyet közösen álmodtak meg, pont azelőtt, hogy fiatalon összejöttek volna. Ez a kisbusz persze fontos része a történetnek, és nagyon hangulatos is. Mit érne egy jó utazás lakóautó nélkül? A másik fontos tárgy a játékban egy régi fényképezőgép. Tehát nemcsak a grafikai stílus jött a Firewatch-ból, hanem a fényképezés is. Ennek az eszköznek több szerep is jut. Egyrészt szabadon készíthetünk felvételeket (helyszínenként maximum 14-et), amelyekből a fejezet végén kiválaszthatunk 4 darabot az albumunkba. De ezen keresztül kelthetjük életre Alfred emlékeit is, amikor fiatal énünket láthatjuk, ahogy már akkor is nehezen tolerálta Alfred Audrey spontaneitását. És végül arra is használják a kamerát, hogy néha rákényszerítsenek minket játékosokat, hogy észrevegyünk valamit, mivel addig nem enged ki minket a kameranézetből, amíg le nem fotózzuk azt, amit a fejlesztők szeretnének.
A játék mechanikája egyszerű. Legtöbbször csak néznünk kell és néha egyet klikkelnünk. Vagy – mint említettem – a fényképezővel észrevenni valamit. De leginkább TPS-nézetben mászkálunk Alfreddal, és keresgéljük a tájban a hotspotokat, amelyekkel interakcióra léphetünk. Ezzel akadt egy kis gondom. A hotspotokat szerencsére már messziről észre lehet venni, és amikor közel érünk hozzá, akkor megjelenik, hogy mit is fog csinálni ha rákattintunk. Na ez nekem néha nem jelent meg. Ilyenkor mocorogni kell a környéken, távolabb menni, más szögből közelíteni, és egyszer csak sikerül. De azért ez néha túl sok időt elvett. Illetve nem árt sejteni, hogy merre halad a történet, mert én így kihagytam egy mellékszálat – nem beszéltem valakivel, akin rajta volt a hotspot –, mert előbb mást akartam kipróbálni, és az lett a főszál és többé nem lehetett visszamenni.
Az Annapurna kiadó más kiadványaihoz hasonlóan a Forever Ago is egy szép, művészi történet., ügyesen felépítve és játszva az érzelmeinkkel. Mindez csodálatos grafikába és zenébe csomagolva. Aki hozzám hasonlóan szereti az érdekes, elgondolkodtató emberi történeteket, a kalandjátékokat vagy a vizuális interaktív regényeket és esetleg a road movie-kat is, annak erősen ajánlom ezt a bús és szép történetet. Főleg, ha nem baj, hogy nincsenek igazi döntési helyzetek, hiszen a történet írói mindent eldöntöttek. És hát persze minden kitalálható előre a hasonló filmekből vagy regényekből. Ennek ellenére a Third Shift alkotói ügyesen játszanak az érzelmeinkkel, amitől az egész játék katartikus élményt is nyújthat.
