Call of Duty: Black Ops 7 (PC):
Továbbra sem volt hangulatom semmi komolyabb címben elmerülni, így egy nap alatt lepörgettem a kampányt. Igaz, hogy multi co-op lett, de egyedül is játszhatjuk. Én azért nyilvánoson hagytam, hogy becsatlakozhassanak 3-an. Sokkal több az ellenfél így, ezáltal izgalmasabb is. Volt pár szitu, ahol konkrétan vért izzadtunk. A grafika ütős, a gunplay szuper, a történet igazából semmi extra. Michael Rooker viszont kellemes meglepetés volt! Game Pass keretén belül "ingyen" rendben volt pár órás agykikapcsnak, de ennél többet nem kell várni tőle. A multiról nem tudok nyilatkozni, az teljes mértékben hidegen hagy.
Fórum » Beszélgetés a játékokról
Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!
Hát nem törvényszerű velem egyetérteni. 
Még lehet az is, hogy kellemesen csalódsz, miután itt kicsit lehúztam.
Még lehet az is, hogy kellemesen csalódsz, miután itt kicsit lehúztam.I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Na bakker, ma kezdtem...
Dying Light: The Beast
Techland írók igazán leszokhatnának már arról, hogy a karakterek is rém ostobák, meg minket is annak néznek, és azt hiszik, működnek majd a "twistek". Mikor az ember legelső gondolata az egy karakter megjelenésekor, hogy "na ő el fog árulni minket", az úgy is lesz. Általában még az okot is pontosan meg lehet mondani. (Ráadásul elvették a döntési lehetőségeket, szóval minimális elégtétel sincs, hogy legalább széttépjük őket.)
Az éjszakai gameplayt is teljesen élvezhetetlenné, de egyúttal feleslegessé is tették. Soha semmi miatt nem szorultam rá, hogy önszántamból kimenjek az éjszakába, DL2-vel ellentétben még a dark zone-ok is sima nappali tevékenységek.
Nincs is kedvem részletesebben szidni. A legnagyobb pozitívum, amit el tudok mondani, az az, hogy "azért időnként tényleg jól szórakoztam". Számomra egyértelműen a leggyengébb Dying Light entry.
Techland írók igazán leszokhatnának már arról, hogy a karakterek is rém ostobák, meg minket is annak néznek, és azt hiszik, működnek majd a "twistek". Mikor az ember legelső gondolata az egy karakter megjelenésekor, hogy "na ő el fog árulni minket", az úgy is lesz. Általában még az okot is pontosan meg lehet mondani. (Ráadásul elvették a döntési lehetőségeket, szóval minimális elégtétel sincs, hogy legalább széttépjük őket.)
Az éjszakai gameplayt is teljesen élvezhetetlenné, de egyúttal feleslegessé is tették. Soha semmi miatt nem szorultam rá, hogy önszántamból kimenjek az éjszakába, DL2-vel ellentétben még a dark zone-ok is sima nappali tevékenységek.
Nincs is kedvem részletesebben szidni. A legnagyobb pozitívum, amit el tudok mondani, az az, hogy "azért időnként tényleg jól szórakoztam". Számomra egyértelműen a leggyengébb Dying Light entry.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Egy dolgot azért megjegyeznék... Gyanítom nem Very Hard nehézségen toltad, mert ott nincs olyan, hogy könnyű harc. Az elején folyamatosan azzal kellett szórakoznom a tutorial alatt, hogy kimentem az ellenfelek zónájából és amikor eldobták az aggrót visszamentem. Nyílt konfrontáció nem volt megoldás, mert két lövésbe belehaltam és max HP-ról semmit nem tudtam megölni stealthből.
Meg vicces, hogy ezt a világban is el lehet játszani. Jön az enemy, aztán ha kimegyek a területről megfordul és visszasétál. Közben meg lövöm én is meg a társak is.
Meg vicces, hogy ezt a világban is el lehet játszani. Jön az enemy, aztán ha kimegyek a területről megfordul és visszasétál. Közben meg lövöm én is meg a társak is.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
The Outer Worlds 2 (PC):
Az első részét nagyon csíptem 6 évvel ezelőtt, így nem is volt kérdés, hogy a folytatásra is azonnal rávetem magam.
A sztori nem nagy durranás, de legalább akadnak váratlan fordulatok. A társak kellően változatosak és érdemes végigcsinálni az összes küldetésüket. Még ha harcban nem is annyira izmosak, mert hamar fekszenek. De a lét gyógyítót támogatónak érdemes magunk mellett tartani. A harc az elején nem túl kiegyensúlyozott. Nagyrészt túlságosan könnyű, aztán szembe jön pár olyan összecsapás, ahol volt 3-4 visszatöltésem, mert folyamat megfektettek. Persze egy idő után túlságosan táposak leszünk és már nem igen jelent kihívást egy ütközet sem. Feljebb is tolhattam volna a nehézséget, lehet az segített volna a helyzeten.
A planéták pofásak, bár sajnos ezúttal is némiképp kihaltak. De szerencsére nem kell óriási távolságokat megtennünk és mindig belebotlunk valami küldetésbe vagy apróbb feladatba. Mondjuk a bolygók közötti utazgatás már rém unalmas volt az utolsó órákban. Főleg, hogy minden esetben ki kellett szállni az űrhajóból és csak utána mehetett a gyorsutazás.
A grafika viszont szépen fejlődött, nagyon pofás és gyönyörűen fut a játék. A harc élvezetes, bár az ellenfelek néha rendesen felhúztak a bujkálással, de azért csak lemészároltam őket végül. A rengeteg loot kicsit felesleges, mert a játék szinte legelején szerzett páncél+sisak kombónál nem igen találtam jobbat és fegyverből is kettőt használtam 90%-ban, amik szintén nagyon az elején lettek meg. Pénzem is fölöslegesen sok volt, mert szétraboltam mindent és mindenkit. Kicsit vicces is, mert nincs súlykorlátozás és lényegében mindent vittem, ami mozdítható. Lockpick+engineering+speech trióval konkrétan lehoztam az egészet könnyedén.
Volt, hogy küldetés közben lift hívógomb nem jelent meg, csak visszatöltés után. Szövegbuborék benn ragadt az egyik társam feje felett hosszú időre. De ennél komolyabb bakival nem találkoztam. Összességében egy csöppet talán lélektelenebbnek éreztem, mint az első rész volt, de így is jól szórakoztam. Olyan 29 óra környékén lett meg a max szint és 35 óra után ért véget a sztori. GP előfizetéssel "ingyen" kellemes kikapcsolódás volt. Mindenki döntse el, hogy megér-e Számára 70 Eurót vagy sem.
Az első részét nagyon csíptem 6 évvel ezelőtt, így nem is volt kérdés, hogy a folytatásra is azonnal rávetem magam.
A sztori nem nagy durranás, de legalább akadnak váratlan fordulatok. A társak kellően változatosak és érdemes végigcsinálni az összes küldetésüket. Még ha harcban nem is annyira izmosak, mert hamar fekszenek. De a lét gyógyítót támogatónak érdemes magunk mellett tartani. A harc az elején nem túl kiegyensúlyozott. Nagyrészt túlságosan könnyű, aztán szembe jön pár olyan összecsapás, ahol volt 3-4 visszatöltésem, mert folyamat megfektettek. Persze egy idő után túlságosan táposak leszünk és már nem igen jelent kihívást egy ütközet sem. Feljebb is tolhattam volna a nehézséget, lehet az segített volna a helyzeten.
A planéták pofásak, bár sajnos ezúttal is némiképp kihaltak. De szerencsére nem kell óriási távolságokat megtennünk és mindig belebotlunk valami küldetésbe vagy apróbb feladatba. Mondjuk a bolygók közötti utazgatás már rém unalmas volt az utolsó órákban. Főleg, hogy minden esetben ki kellett szállni az űrhajóból és csak utána mehetett a gyorsutazás.
A grafika viszont szépen fejlődött, nagyon pofás és gyönyörűen fut a játék. A harc élvezetes, bár az ellenfelek néha rendesen felhúztak a bujkálással, de azért csak lemészároltam őket végül. A rengeteg loot kicsit felesleges, mert a játék szinte legelején szerzett páncél+sisak kombónál nem igen találtam jobbat és fegyverből is kettőt használtam 90%-ban, amik szintén nagyon az elején lettek meg. Pénzem is fölöslegesen sok volt, mert szétraboltam mindent és mindenkit. Kicsit vicces is, mert nincs súlykorlátozás és lényegében mindent vittem, ami mozdítható. Lockpick+engineering+speech trióval konkrétan lehoztam az egészet könnyedén.
Volt, hogy küldetés közben lift hívógomb nem jelent meg, csak visszatöltés után. Szövegbuborék benn ragadt az egyik társam feje felett hosszú időre. De ennél komolyabb bakival nem találkoztam. Összességében egy csöppet talán lélektelenebbnek éreztem, mint az első rész volt, de így is jól szórakoztam. Olyan 29 óra környékén lett meg a max szint és 35 óra után ért véget a sztori. GP előfizetéssel "ingyen" kellemes kikapcsolódás volt. Mindenki döntse el, hogy megér-e Számára 70 Eurót vagy sem.
Ghost of Yōtei
Szerintem életembe nem haladtam olyan rosszul játékkal, mint ezzel. Alig jutott időm rá októberben és ez sajnos rá is nyomta a bélyegét az élményre. Sokkal jobb lett volna 1,5-2 hét alatt ledarálni, így sokszor túl sok volt a szünet két etap között. Na meg frusztrált is, hogy sorra jelennek meg az új címek, én meg nem haladok. Na de ez már csak a saját vergődésem.
A sztori már az előzetesek alapján sem vett le a lábamról, hiszen konkrétan egy az egyben az AC: Shadows történetét kapjuk itt is. Így ilyen szempontból a Tsushima jobban bejött. Viszont ezen kívül nagyjából minden téren képes volt fejlődni az előző részhez képest. A nyílt világ felfedezése sokkal jobban működik és egyszerűen erőlködés nélkül könnyedén teszi az ember. A harc valami elképesztően élvezetes!!! Az dobható fegyverek, kibővített arzenál, az új animációk és mechanikák remekül sikerültek és a 826. ellenség levágásakor is ugyanolyan FUN, mint a kezdéskor. A kedvencem a lopakodásból lefejezés volt természetesen!
A grafika is kapott egy izmos tuningot, egyszerűen lélegzetelállító sokszor a látvány. Mindez az utánozhatatlanul csodálatos atmoszférával és zenékkel megspékelve pedig mindvégig elvarázsolt. Ezúttal is atomstabilan hozza a 60 FPS-t performance módban a sima PS5-ön a szokásos 1-2 másodperces töltési időkkel. Akad néhány érdekes bug, ahol a pacim és néha én is elkezdtem a sztratoszféra felé repülni, majd lezuhanni, de remélhetőleg ezeket majd idővel javítják.
Nem bántam meg, hogy befizettem rá. A Sucker Punch ezúttal is sikeresen levett a lábamról egy újabb csodálatos játékkal. Kíváncsian várom, hogy mi lesz a következő meglepetés!
Szerintem életembe nem haladtam olyan rosszul játékkal, mint ezzel. Alig jutott időm rá októberben és ez sajnos rá is nyomta a bélyegét az élményre. Sokkal jobb lett volna 1,5-2 hét alatt ledarálni, így sokszor túl sok volt a szünet két etap között. Na meg frusztrált is, hogy sorra jelennek meg az új címek, én meg nem haladok. Na de ez már csak a saját vergődésem.
A sztori már az előzetesek alapján sem vett le a lábamról, hiszen konkrétan egy az egyben az AC: Shadows történetét kapjuk itt is. Így ilyen szempontból a Tsushima jobban bejött. Viszont ezen kívül nagyjából minden téren képes volt fejlődni az előző részhez képest. A nyílt világ felfedezése sokkal jobban működik és egyszerűen erőlködés nélkül könnyedén teszi az ember. A harc valami elképesztően élvezetes!!! Az dobható fegyverek, kibővített arzenál, az új animációk és mechanikák remekül sikerültek és a 826. ellenség levágásakor is ugyanolyan FUN, mint a kezdéskor. A kedvencem a lopakodásból lefejezés volt természetesen!
A grafika is kapott egy izmos tuningot, egyszerűen lélegzetelállító sokszor a látvány. Mindez az utánozhatatlanul csodálatos atmoszférával és zenékkel megspékelve pedig mindvégig elvarázsolt. Ezúttal is atomstabilan hozza a 60 FPS-t performance módban a sima PS5-ön a szokásos 1-2 másodperces töltési időkkel. Akad néhány érdekes bug, ahol a pacim és néha én is elkezdtem a sztratoszféra felé repülni, majd lezuhanni, de remélhetőleg ezeket majd idővel javítják.
Nem bántam meg, hogy befizettem rá. A Sucker Punch ezúttal is sikeresen levett a lábamról egy újabb csodálatos játékkal. Kíváncsian várom, hogy mi lesz a következő meglepetés!
Batman - The Telltale Series
Két napja realizálódott bennem sokadjára, hogy én ezt a játékot (és a folytatását) sosem játszottam végig. Szóval fogtam magam, és kb egy seggel végigtoltam.
Mindenek előtt a sztori érdekelt, mert a QTE-s Telltale megoldások nyilván rémlettek korábbról.
Tetszett, amit összeraktak. A folytatást már menet közben telepítettem, szóval neki is ugrom a The enemy within-nek.
Két napja realizálódott bennem sokadjára, hogy én ezt a játékot (és a folytatását) sosem játszottam végig. Szóval fogtam magam, és kb egy seggel végigtoltam.
Mindenek előtt a sztori érdekelt, mert a QTE-s Telltale megoldások nyilván rémlettek korábbról.
Tetszett, amit összeraktak. A folytatást már menet közben telepítettem, szóval neki is ugrom a The enemy within-nek.
The Gunk
Egy semennyire nem bonyolult, már-már cső kaland játék, ami mégis kellemes kikapcsolódást nyújt a rövidke játékidejére.
A szinkron munka párját ritkítóan jól sikerült, a látványvilág is okés. Fejtörőkből alig-alig tettek bele, elég szájbarágós lett a játék, de engem végig lekötött, és így a nyomott, akciós árát maradéktalanul megérte számomra.
Egy semennyire nem bonyolult, már-már cső kaland játék, ami mégis kellemes kikapcsolódást nyújt a rövidke játékidejére.
A szinkron munka párját ritkítóan jól sikerült, a látványvilág is okés. Fejtörőkből alig-alig tettek bele, elég szájbarágós lett a játék, de engem végig lekötött, és így a nyomott, akciós árát maradéktalanul megérte számomra.
Silent Hill 2 Remake
Legnagyobb problémám vele, hogy többször indokolatlanul beszaggatott, vagy érezhetően lecsökkent 60FPS alá, és nem igazán tudtam mitől. Ezen kívül maga a játékmenet jó volt, csak picit idegennek tűnt a témától. Az eredetivel nem játszottam, és ez a Resident Evil remake játékmenet vhogy nem passzolt, és emiatt a játék eleje nehezen indult be nálam, mondhatni elvoltam vele. A változást a kórházas középső rész hozta el, ami jelentős mértékben elmélyítette a hangulatot, ez pedig főleg a látványvilág, hanghatások és zenének köszönhető. És ami talán a lényeg, hogy ha volt eleve egy erős sztori, erős karakterekkel, és ezt sikerül épségben adaptálni ebbe, akkor kb. nyert ügyed van. És ez sikerült, a végére megfogott a játék hangulata, értem miért van nagy becsben tartva az eredeti. Lehet jobb lett volna a kevésbé akciódúsabb vonal, de szinte minden eleme a játéknak elér egy jó szintet. Mindenképp tetszett...
Legnagyobb problémám vele, hogy többször indokolatlanul beszaggatott, vagy érezhetően lecsökkent 60FPS alá, és nem igazán tudtam mitől. Ezen kívül maga a játékmenet jó volt, csak picit idegennek tűnt a témától. Az eredetivel nem játszottam, és ez a Resident Evil remake játékmenet vhogy nem passzolt, és emiatt a játék eleje nehezen indult be nálam, mondhatni elvoltam vele. A változást a kórházas középső rész hozta el, ami jelentős mértékben elmélyítette a hangulatot, ez pedig főleg a látványvilág, hanghatások és zenének köszönhető. És ami talán a lényeg, hogy ha volt eleve egy erős sztori, erős karakterekkel, és ezt sikerül épségben adaptálni ebbe, akkor kb. nyert ügyed van. És ez sikerült, a végére megfogott a játék hangulata, értem miért van nagy becsben tartva az eredeti. Lehet jobb lett volna a kevésbé akciódúsabb vonal, de szinte minden eleme a játéknak elér egy jó szintet. Mindenképp tetszett...
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
Assassin's Creed 3 Remastered
Nagy kár ezért, és nemcsak magáért az epizódért, a remasterért is - mivel egyébként több helyen belenyúltak a remaster keretében QoL dolgokba is, nemcsak a grafikába, így bizonyos más helyeken érthetetlen, hogy miért hagyták úgy, ahogy. Ez egy esély lehetett volna, hogy egy sokkal kellemesebb módon játszhatóvá tegyék ezt a(z amúgy remek) részt.
A 100% synchez van pár iszonyatosan idegőrlő követelmény, amin nagyon könnyen lehetett volna korrigálni. Két hajózós küldetésnél is előfordult például, hogy weak point szétrobbantásával semmisítsem meg az ellenfeleket - viszont az Aquila már minimális upgrade mellett is túl erősnek bizonyul, sorra csak szétrobbantak a francba. Agyam eldobtam, hogy azon szopok órákat, hogy túl gyorsan, és túl jól csinálom meg a küldetést*.
A UI-hoz kapcsolódó bugokat pedig sokkal komolyabban kellett volna venni, többek között pont az optional feladatok kapcsán. Nekem több esetben pl. meg sem jelent egy-egy új feladat, így csak a küldetés végi kiértékelőnél villant fel a vörös X, hogy nem teljesítettem a 100%-ot - innentől pedig hiába tették a játékba (az amúgy Brotherhood óta nagyon szükséges) checkpoint szintű újratöltést, hiszen az utolsó checkpoint már a küldetés legvége, így kizárólag a teljes emlék újrajátszása maradt. Külön lelombozó volt, hogy sequence 9 és 10 esetében is pont a legutolsó emléknél fordult ez elő, és hiába teljesítettem elsőre mindkettőt, meg kellett szakítanom a haladásom egy újrajátszással, hogy ezt a hülye "rejtett" optional feladatot is elvégezzem. Megjegyzem, másodszorra sem ugrott fel egyik sem.
Ez innentől a játékom végét is picit elbaszta, mert folyton nyitogattam a térképet küldetések alatt, hátha van új optional feladat, amit nem méltóztatott megmutatni...
Mindemellett egyébként szerintem elképesztő az egész, főleg egyből Revelations után nekiesve. Egyszerűen öröm volt Connort irányítani a klasszikus Altair-Ezio éra egységes gyermekbetegségei után. Nagyon durva az is, hogy milyen mennyiségű kontent van az egészben, és itt megint elő kell hoznom a UI/UX problémákat - nem végez valami jó munkát a játék abban, hogy egyáltalán értelmesen szóljon a funkcióiról.
*Erre egyébként itt az abszolút kedvenc példám, a másik hírhedt küldetés - lassított felvételben csinálj egy rakás baromságot a 100% sync érdekében. Na most esetemben olyan jól kiadta az egészet, egy random NPC segítsége miatt (visszalöki Hickey-t, így el sem ér Washington testőreihez), hogy fogta magát a játék, és desyncelt mondvacsinált indokkal.
Ezeket amúgy már Brotherhoodban sem értettem, a legkirályabb küldetéseket és jeleneteket elbasszák értelmetlen opcionális feladatokkal. (Igen, tudom, hogy mit jelent az opcionális, de ha a küldetések 80%-ában tudtak olyanokat csinálni, amiket a mechanikák ismeretében még ösztönösen is könnyen úgy csinál az ember, minek kell a maradék 20%-ban a játékélmény rovására hülyeségeket kérni?)
Nagy kár ezért, és nemcsak magáért az epizódért, a remasterért is - mivel egyébként több helyen belenyúltak a remaster keretében QoL dolgokba is, nemcsak a grafikába, így bizonyos más helyeken érthetetlen, hogy miért hagyták úgy, ahogy. Ez egy esély lehetett volna, hogy egy sokkal kellemesebb módon játszhatóvá tegyék ezt a(z amúgy remek) részt.
A 100% synchez van pár iszonyatosan idegőrlő követelmény, amin nagyon könnyen lehetett volna korrigálni. Két hajózós küldetésnél is előfordult például, hogy weak point szétrobbantásával semmisítsem meg az ellenfeleket - viszont az Aquila már minimális upgrade mellett is túl erősnek bizonyul, sorra csak szétrobbantak a francba. Agyam eldobtam, hogy azon szopok órákat, hogy túl gyorsan, és túl jól csinálom meg a küldetést*.
A UI-hoz kapcsolódó bugokat pedig sokkal komolyabban kellett volna venni, többek között pont az optional feladatok kapcsán. Nekem több esetben pl. meg sem jelent egy-egy új feladat, így csak a küldetés végi kiértékelőnél villant fel a vörös X, hogy nem teljesítettem a 100%-ot - innentől pedig hiába tették a játékba (az amúgy Brotherhood óta nagyon szükséges) checkpoint szintű újratöltést, hiszen az utolsó checkpoint már a küldetés legvége, így kizárólag a teljes emlék újrajátszása maradt. Külön lelombozó volt, hogy sequence 9 és 10 esetében is pont a legutolsó emléknél fordult ez elő, és hiába teljesítettem elsőre mindkettőt, meg kellett szakítanom a haladásom egy újrajátszással, hogy ezt a hülye "rejtett" optional feladatot is elvégezzem. Megjegyzem, másodszorra sem ugrott fel egyik sem.
Ez innentől a játékom végét is picit elbaszta, mert folyton nyitogattam a térképet küldetések alatt, hátha van új optional feladat, amit nem méltóztatott megmutatni...
Mindemellett egyébként szerintem elképesztő az egész, főleg egyből Revelations után nekiesve. Egyszerűen öröm volt Connort irányítani a klasszikus Altair-Ezio éra egységes gyermekbetegségei után. Nagyon durva az is, hogy milyen mennyiségű kontent van az egészben, és itt megint elő kell hoznom a UI/UX problémákat - nem végez valami jó munkát a játék abban, hogy egyáltalán értelmesen szóljon a funkcióiról.
*Erre egyébként itt az abszolút kedvenc példám, a másik hírhedt küldetés - lassított felvételben csinálj egy rakás baromságot a 100% sync érdekében. Na most esetemben olyan jól kiadta az egészet, egy random NPC segítsége miatt (visszalöki Hickey-t, így el sem ér Washington testőreihez), hogy fogta magát a játék, és desyncelt mondvacsinált indokkal.
Ezeket amúgy már Brotherhoodban sem értettem, a legkirályabb küldetéseket és jeleneteket elbasszák értelmetlen opcionális feladatokkal. (Igen, tudom, hogy mit jelent az opcionális, de ha a küldetések 80%-ában tudtak olyanokat csinálni, amiket a mechanikák ismeretében még ösztönösen is könnyen úgy csinál az ember, minek kell a maradék 20%-ban a játékélmény rovására hülyeségeket kérni?)
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Silent Hill f (PC):
A gyenge idegeim miatt nem bírom a horrort és a jumpscare részeknél majdnem leáll a szívem, de sajnos ugyanakkor betegesen vonzódom is a műfajhoz. Úgyhogy nem is volt kérdés, hogy azonnal rárepülök az új Silent Hill-re is.
Japánnal nekem nagyjából bármit el lehet adni, úgyhogy alapból előnyös helyzetből indult. Nem csak az ottani társadalmi értékek és szokások köszönnek vissza igencsak erősen, hanem a folklór és a hiedelmek, valamint ősi mítoszok. Ami szintén abszolút levesz a lábamról. A történet ennek köszönhetően rendkívül sokrétű, és több témát is érint. A teljes képpel én sem vagyok tisztában, hiszen 5 befejezése van a játéknak és én csak az elsőt láttam. Lebilincselő az egész sztori, ahol fokozatosan adagolja a plusz infókat. Persze ködösítve (
), nem fogunk mindenre egyértelmű választ kapni szokás szerint. De az igazi csavar csak a stáblista után érkezik!
A látvány és atmoszféra abszolút 10/10, művészeti szempontból is kiemelkedő több eleme! Sok átvezető videó tényleg lenyűgöző minőséget sugároz.
Végig szuperül futott 60 FPS-re korlátozva, Steam szerint sincs őrülten nagy gépigénye.
A sorozat rajongói számára mindenképp kötelező, de az új érkezőknek is bátran ajánlom kezdés gyanánt. Nekem is csak 2-3 alkalommal kellett anyáznom, mikor a semmiből rám rontottak. Lényegében egy nagyon komoly pszichológiai thriller horror köntösben. És aki időmilliomos, annak simán mehet az 5 végigjátszás is. Nekem 9,5 óra volt elsőre story nehézségen, a fejtörők pedig nehézre állítva.
A gyenge idegeim miatt nem bírom a horrort és a jumpscare részeknél majdnem leáll a szívem, de sajnos ugyanakkor betegesen vonzódom is a műfajhoz. Úgyhogy nem is volt kérdés, hogy azonnal rárepülök az új Silent Hill-re is.
Japánnal nekem nagyjából bármit el lehet adni, úgyhogy alapból előnyös helyzetből indult. Nem csak az ottani társadalmi értékek és szokások köszönnek vissza igencsak erősen, hanem a folklór és a hiedelmek, valamint ősi mítoszok. Ami szintén abszolút levesz a lábamról. A történet ennek köszönhetően rendkívül sokrétű, és több témát is érint. A teljes képpel én sem vagyok tisztában, hiszen 5 befejezése van a játéknak és én csak az elsőt láttam. Lebilincselő az egész sztori, ahol fokozatosan adagolja a plusz infókat. Persze ködösítve (
), nem fogunk mindenre egyértelmű választ kapni szokás szerint. De az igazi csavar csak a stáblista után érkezik!
A látvány és atmoszféra abszolút 10/10, művészeti szempontból is kiemelkedő több eleme! Sok átvezető videó tényleg lenyűgöző minőséget sugároz.
Végig szuperül futott 60 FPS-re korlátozva, Steam szerint sincs őrülten nagy gépigénye.
A sorozat rajongói számára mindenképp kötelező, de az új érkezőknek is bátran ajánlom kezdés gyanánt. Nekem is csak 2-3 alkalommal kellett anyáznom, mikor a semmiből rám rontottak.
Lényegében egy nagyon komoly pszichológiai thriller horror köntösben. És aki időmilliomos, annak simán mehet az 5 végigjátszás is. Nekem 9,5 óra volt elsőre story nehézségen, a fejtörők pedig nehézre állítva.
Borderlands 4 (PC):
Egyáltalán nem volt tervben, de a megjelenés napján megnéztem egy review videót YT-on és már meg is vettem utána gyorsan.
A második és harmadik részekkel játszottam, azokat nagyon éltem. És amúgy is pont jól esett egy ilyen jó kis poénosra vett, könnyedebb lövölde. Na meg az írdatlan mennyiségű loot megszállottja is vagyok!!!
A sztorival nem igen haladtam, mert több ismerős megvette és amikor láttam őket online, akkor inkább becsatlakoztam, hogy együtt lövöldözzünk. Teljesen megosztott haladás nincs, de ha valamelyik küldetést végigjátszottad más játékában, akkor a sajátodban rákérdez, hogy ugorja-e át vagy újrajátszod. Vex-et választottam, mert ő volt a legszimpibb a leidézhető klónjaival, akik szétlőttek mindent is! A másik kettő specializációja is érdekel, mindenképpen meg fogom majd lesni őket. A skill-tree szerintem remek lett, minden eddiginél jobban variálhatóak a karakterek. A sztori jól sikerült, bár önmagában nem túl hosszú. A gunplay és a játékélmény az viszont továbbra is csillagos ötös! Totálisan addiktív! De igazán úgyis 50-es szinten indul be a tényleges endgame és a fincsi tartalmak. Én ott még nem tartok, mert 44-es szinten fejeztem be a kampányt és még mindig csak 48-as a kari. Sajnos most pihentetnem kell kicsit, de mindenképpen visszatérek majd hozzá.
A fekete leves az a technikai része és a teljesítmény gondok. Nekem hatalmas mázlim volt, mert a hőn szeretett kis masinám gyönyörűen (80-110 FPS) elvitte badass grafikán 1440p-ben, természetesen bekapcsolt DLSS-el és FG-el. Viszont szinültig van az internet teljesen felháborodott vásárlókkal, akiknél szaggat, elfogadhatatlan az FPS, összeomlik. Ismerősömnek is a jelenleg elérhető csúcs gépe van és folyamatosan összeomlott a játék és kivágta az asztalra. Nekem szerencsém volt, de jelen állapotában nem feltétlen tudok bátorítani senkit a vásárlásra. PS5-ön játszó cimborák is sebességproblémákról számoltak be és újra kellett indítaniuk többször a játékot, hogy újra elfogadhatóan fusson. Állítólag offline módban egyedül nincs gond, de ugyebár a multi az igazi móka itt!
Összességében én nem bántam meg a vásárlást, főleg hogy 20k környékén sikerült bezsákolni. Remekül sikerült kis folytatás, de sajnos a technikai állapota és Randy Pitchford botrányos kijelentései erősen rányomják a bélyegét és nem valós képet fest azok számára, akik csak rápillantanak a Steam értékelésekre. Remélem helyrepofozzák és akkor mondjuk egy tavaszi leárazás alkalmával már bátran rá lehet majd menni.
Egyáltalán nem volt tervben, de a megjelenés napján megnéztem egy review videót YT-on és már meg is vettem utána gyorsan.
A második és harmadik részekkel játszottam, azokat nagyon éltem. És amúgy is pont jól esett egy ilyen jó kis poénosra vett, könnyedebb lövölde. Na meg az írdatlan mennyiségű loot megszállottja is vagyok!!!
A sztorival nem igen haladtam, mert több ismerős megvette és amikor láttam őket online, akkor inkább becsatlakoztam, hogy együtt lövöldözzünk. Teljesen megosztott haladás nincs, de ha valamelyik küldetést végigjátszottad más játékában, akkor a sajátodban rákérdez, hogy ugorja-e át vagy újrajátszod. Vex-et választottam, mert ő volt a legszimpibb a leidézhető klónjaival, akik szétlőttek mindent is! A másik kettő specializációja is érdekel, mindenképpen meg fogom majd lesni őket. A skill-tree szerintem remek lett, minden eddiginél jobban variálhatóak a karakterek. A sztori jól sikerült, bár önmagában nem túl hosszú. A gunplay és a játékélmény az viszont továbbra is csillagos ötös! Totálisan addiktív! De igazán úgyis 50-es szinten indul be a tényleges endgame és a fincsi tartalmak. Én ott még nem tartok, mert 44-es szinten fejeztem be a kampányt és még mindig csak 48-as a kari. Sajnos most pihentetnem kell kicsit, de mindenképpen visszatérek majd hozzá.
A fekete leves az a technikai része és a teljesítmény gondok. Nekem hatalmas mázlim volt, mert a hőn szeretett kis masinám gyönyörűen (80-110 FPS) elvitte badass grafikán 1440p-ben, természetesen bekapcsolt DLSS-el és FG-el. Viszont szinültig van az internet teljesen felháborodott vásárlókkal, akiknél szaggat, elfogadhatatlan az FPS, összeomlik. Ismerősömnek is a jelenleg elérhető csúcs gépe van és folyamatosan összeomlott a játék és kivágta az asztalra. Nekem szerencsém volt, de jelen állapotában nem feltétlen tudok bátorítani senkit a vásárlásra. PS5-ön játszó cimborák is sebességproblémákról számoltak be és újra kellett indítaniuk többször a játékot, hogy újra elfogadhatóan fusson. Állítólag offline módban egyedül nincs gond, de ugyebár a multi az igazi móka itt!
Összességében én nem bántam meg a vásárlást, főleg hogy 20k környékén sikerült bezsákolni. Remekül sikerült kis folytatás, de sajnos a technikai állapota és Randy Pitchford botrányos kijelentései erősen rányomják a bélyegét és nem valós képet fest azok számára, akik csak rápillantanak a Steam értékelésekre. Remélem helyrepofozzák és akkor mondjuk egy tavaszi leárazás alkalmával már bátran rá lehet majd menni.
Cronos: The New Dawn (PC):
Az év egyik legjobban várt címével el is startolt az igencsak erősnek ígérkező őszi szezon. Nem is haboztam, azonnal rárepültem.
Már az előzetesek is kimondottan sejtelmesek voltak, de remek hangulatot árasztottak. Nem is okozott csalódást a Bloober Team, valóban elképesztően hangulatosra sikerült a játék.
Kilépünk a kapszulánkból a titokzatos Utazóként és konkrétan a világunkról nem tudunk. Csak azzal vagyunk tisztában, hogy kit kell levadásznunk, hogy begyűjtsük az esszenciáját. 1981-ben találjuk magunkat, méghozzá Lengyelországban. A különösen pusztító fertőzés által súlytott város számos veszélyt rejteget. Förtelmes szörnnyé torzult lakosság és egyéb nyalánkságok lesnek ránk és a játék nagyjából sosem hagy megnyugodni. Olyan szinten szűkösek a nyersanyag és lőszer készletek, hogy folyamatos frusztrációt okoz menet közben. Amikor végre kicsit kisimulna az arcunk, hogy épp zöldbe van az integritás, van 1-2 gyógycuccunk és 15-20 lőszerünk, akkor tuti pár percen belül jön egy szitu, ami felemészti minden tartalékunkat. Nehézségi szint állítás nincs, sokszor el is patkoltam sajnos. Volt pár mérgelődés és kimondottan nehéznek tartottam, de aztán csak sikerült egész jól belerázódni. Nyilván meg lehet könnyítani valamelyest, ha lőszert és egyéb okosságokat vásárolunk, de én ezt nem tettem meg. Minden költőeszközöm csak és kizárólag a fegyverek fejlesztésére fordítottam. Abból is csak a pisztolyra és a sörétesre.
A grafika szemet gyönyörködtető! Epic grafikán és bekapcsolt RT-el lefolyik a tv képernyőről és szerencsére tükörsimán fut a FG-nek köszönhetően. Az egyetlen, ami zavaró, hogy minden statikus. Nem rombolható, nem mozgatható semmi tereptárgy. Kicsit illúzióromboló, hogy egy zuhany függöny vagy hóval fedett bokor full kőmerev és semmi fizikai kontaktusra nem reagál. De nyilván sok pénz és energia lett volna még ezt is pluszba bevállalni.
Nekem nem egész 17 óra volt a végigjátszás, a legvégével nem teljesen voltam kibékülve. Titkon reméltem, hogy kapok kicsivel több választ, de ez a sejtelmes befejezés sem állt rosszul neki egyáltalán. Nyilván azonnal megnéztem a két másik endinget YT-on, talán az tűnik a legjobbnak, ami valószínűleg a new game+ végigjátszása után válik elérhetővé. És ebből következik, hogy itt bnem ér véget a kaland, elérhetővé válik a NG+ és a HARD mód is. Úgyhogy az igazán maximalisták többször is lepörgethetik a kampányt.
Én hihetetlenül jól szórakoztam, bár azért a rengeteg para horror elemtől néha igencsak tele lett a gatyó. Főleg az én harmatgyenge idegeimmel! Éjjel fejhallgatóval azért hajlamos felkapni az ember a fejét minden apró neszre és amikor előugrik a semmiből valami förmedvény, akkor kihagy pár ütemet a ketyegő. Igazából tényleg a Dead Space+Resident Evil+Silent Hill szerelemgyermeke. Nem sok újdonságot tud felmutatni, de az egész játékmenet és a hidegrázós atmoszféra mindenért kárpótol. Nagyon erősen ajánlott kategória!
Az év egyik legjobban várt címével el is startolt az igencsak erősnek ígérkező őszi szezon. Nem is haboztam, azonnal rárepültem.
Már az előzetesek is kimondottan sejtelmesek voltak, de remek hangulatot árasztottak. Nem is okozott csalódást a Bloober Team, valóban elképesztően hangulatosra sikerült a játék.
Kilépünk a kapszulánkból a titokzatos Utazóként és konkrétan a világunkról nem tudunk. Csak azzal vagyunk tisztában, hogy kit kell levadásznunk, hogy begyűjtsük az esszenciáját. 1981-ben találjuk magunkat, méghozzá Lengyelországban. A különösen pusztító fertőzés által súlytott város számos veszélyt rejteget. Förtelmes szörnnyé torzult lakosság és egyéb nyalánkságok lesnek ránk és a játék nagyjából sosem hagy megnyugodni. Olyan szinten szűkösek a nyersanyag és lőszer készletek, hogy folyamatos frusztrációt okoz menet közben. Amikor végre kicsit kisimulna az arcunk, hogy épp zöldbe van az integritás, van 1-2 gyógycuccunk és 15-20 lőszerünk, akkor tuti pár percen belül jön egy szitu, ami felemészti minden tartalékunkat. Nehézségi szint állítás nincs, sokszor el is patkoltam sajnos. Volt pár mérgelődés és kimondottan nehéznek tartottam, de aztán csak sikerült egész jól belerázódni. Nyilván meg lehet könnyítani valamelyest, ha lőszert és egyéb okosságokat vásárolunk, de én ezt nem tettem meg. Minden költőeszközöm csak és kizárólag a fegyverek fejlesztésére fordítottam. Abból is csak a pisztolyra és a sörétesre.
A grafika szemet gyönyörködtető! Epic grafikán és bekapcsolt RT-el lefolyik a tv képernyőről és szerencsére tükörsimán fut a FG-nek köszönhetően. Az egyetlen, ami zavaró, hogy minden statikus. Nem rombolható, nem mozgatható semmi tereptárgy. Kicsit illúzióromboló, hogy egy zuhany függöny vagy hóval fedett bokor full kőmerev és semmi fizikai kontaktusra nem reagál. De nyilván sok pénz és energia lett volna még ezt is pluszba bevállalni.
Nekem nem egész 17 óra volt a végigjátszás, a legvégével nem teljesen voltam kibékülve. Titkon reméltem, hogy kapok kicsivel több választ, de ez a sejtelmes befejezés sem állt rosszul neki egyáltalán. Nyilván azonnal megnéztem a két másik endinget YT-on, talán az tűnik a legjobbnak, ami valószínűleg a new game+ végigjátszása után válik elérhetővé. És ebből következik, hogy itt bnem ér véget a kaland, elérhetővé válik a NG+ és a HARD mód is. Úgyhogy az igazán maximalisták többször is lepörgethetik a kampányt.
Én hihetetlenül jól szórakoztam, bár azért a rengeteg para horror elemtől néha igencsak tele lett a gatyó. Főleg az én harmatgyenge idegeimmel! Éjjel fejhallgatóval azért hajlamos felkapni az ember a fejét minden apró neszre és amikor előugrik a semmiből valami förmedvény, akkor kihagy pár ütemet a ketyegő. Igazából tényleg a Dead Space+Resident Evil+Silent Hill szerelemgyermeke. Nem sok újdonságot tud felmutatni, de az egész játékmenet és a hidegrázós atmoszféra mindenért kárpótol. Nagyon erősen ajánlott kategória!
Dishonored 2
Full Rambo-ban nyomtam végig, semmi settenkedés, csak a színtiszta bosszú-gyilok.
Jó volt a sztori, tetszettek a mellékszereplők, jók voltak az ellenfelek is.
Hangulatában nekem -emlékeim alapján- az első rész talán jobban tetszett, de ez is egy fasza kis játék lett.
Most rögtön még nem megyek rá a Dishonored: Death of the Outsider-re, de kívánságlistán tartom azért.
Full Rambo-ban nyomtam végig, semmi settenkedés, csak a színtiszta bosszú-gyilok.
Jó volt a sztori, tetszettek a mellékszereplők, jók voltak az ellenfelek is.
Hangulatában nekem -emlékeim alapján- az első rész talán jobban tetszett, de ez is egy fasza kis játék lett.
Most rögtön még nem megyek rá a Dishonored: Death of the Outsider-re, de kívánságlistán tartom azért.
Az tény hogy nem volt a legjobb designeri döntés hogy úgy szorítsák rá a játékost a lopakodásra hogy a nyílt harc iszonyat béna.
Én végignyomtam becsülettel, de sajnos az irreálisan kitartó AC rajongásom sem mentette meg nálam. Rém unalmas volt, borzasztóan gyatra harcrendszerrel. (Nem, nem érdekel, hogy a stealth lenne a lényeg, minden AC-ben elvileg az a lényeg, mégis mindben élvezetes volt harcolni.) Bagdad viszont király volt, én éltem az érzetét, hogy végre megint hasonló settingben vagyunk, mint anno 2007-ben.
A sztori kapcsán meg ezt az írói döntést én sem értettem, ahogy a lejjebbi kommentben is említitek - mi értelme volt arra kifuttatni az egészet, amit a játékos végig tudott? Loki egy halfway point revelation kellett volna legyen, és onnantól sokkal érdekesebb lett volna azt végignézni, hogy Basimot ez aztán hogy változtatja meg stb.
Egyébként érdekesség - érkezni fog sztori DLC kontent hozzá, még talán idén.
A sztori kapcsán meg ezt az írói döntést én sem értettem, ahogy a lejjebbi kommentben is említitek - mi értelme volt arra kifuttatni az egészet, amit a játékos végig tudott? Loki egy halfway point revelation kellett volna legyen, és onnantól sokkal érdekesebb lett volna azt végignézni, hogy Basimot ez aztán hogy változtatja meg stb.
Egyébként érdekesség - érkezni fog sztori DLC kontent hozzá, még talán idén.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Fuhh, én annó töröltem nagyon hamar. Egy porcikám se vágyott erre a settingre, nem is tudom miért telepítettem. 
Assassin’s Creed Mirage
Igaz a megjelenés óta nyúztam de időhiány miatt nemrég értem csak a végére. Bár nekem az Odyssey kimaradt de számomra az utóbbi AC-k közül ez jött be legjobban. A Valhalla végére nagyon szenvedtem már hogy legyen vége. Itt 100%-ban beütött a közel-keleti helyszín miatt az AC1 nosztalgia. Jó volt tényleg végre újra lopakodni és gondolkodni a kivitelezésen. A nyílt harc meg elég clunky lett emiatt gondolom. Tetszett hogy minimumra volt véve az rpg vonal meg elmaradt a régió szintezés és nem volt rétestészta. A főszereplő nonloki Basim nekem szimpatikusra sikerült. A játék végi reveláció meg a Valhalla ismeretében nem ütött nagyot. Összességében nekem nagyon bejött.
Igaz a megjelenés óta nyúztam de időhiány miatt nemrég értem csak a végére. Bár nekem az Odyssey kimaradt de számomra az utóbbi AC-k közül ez jött be legjobban. A Valhalla végére nagyon szenvedtem már hogy legyen vége. Itt 100%-ban beütött a közel-keleti helyszín miatt az AC1 nosztalgia. Jó volt tényleg végre újra lopakodni és gondolkodni a kivitelezésen. A nyílt harc meg elég clunky lett emiatt gondolom. Tetszett hogy minimumra volt véve az rpg vonal meg elmaradt a régió szintezés és nem volt rétestészta. A főszereplő nonloki Basim nekem szimpatikusra sikerült. A játék végi reveláció meg a Valhalla ismeretében nem ütött nagyot. Összességében nekem nagyon bejött.
Rise of the Ronin (PC):
Japánnal és szamurájokkal nekem bármit el lehet adni. Vagyis majdnem mindent. Ezt nem lehetett a megjelenéskor, mert rettentő vegyesek voltak a visszajelzések és nekem az jött le, hogy inkább a nem kimondottan jó irányába hajlanak a vélemények. A mostani uborkaszezonban viszont nem igen volt más, ehhez meg éppen kedvet kaptam.
Elsőre nekem kicsit temus GoT hatást keltett, de kis idő elteltével rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan rossz és elkapott a hangulata. A 19. századi Japán szuper, az atmoszféra megvan. A harcban nagyon tetszett, hogy váltogatni kell a kardvívási stílusokat, hogy az ellenfelekhez alkalmazkodjak. Bár láttunk már ilyet, de legalább feldobta a harcot. Az pedig kimondottan élvezetes és látványos. Jók az animációk és a kivégzések!
A grafika nem kiemelkedő, de az összképet tekintve egészen pofás. Teljesítmény szempontjából nem volt gond, szépen kihasználta a masinát.
Én csak és kimondottan a sztorira koncentráltam, így lett végül 23 óra a végigjátszás. De hatalmas a terület és félelmetesen sok a tennivaló, úgyhogy a maximalisták el lehetnek vele egy 60-70 órát alsó hangon. A történet változatos volt, a döntéseinknek súlya van és befolyásolják a játék kimenetelét. Sajnos több alkalommal kerültem szembe egykori szövetségesekkel, de mindig a szívemre hallgattam és ennek köszönhetően elég változatosan alakultak az események. A főellenség természetesen itt is felba**ott, mert természetesen itt is eljátszották, hogy 86-szor legyőzzük és minden alkalommal elmenekül. De egyszer mindenki kifogy a szerencséből és végül már nem futott sehova!
Hogy jó szívvel ajánlom-e? Nem. A harc és a történet jó, egyszer végigrohanva rajta megtette, mikor épp nem volt máshoz hangulatom. De igazából ennyi. Összességében tényleg nagyjából helytálló a 60% körüli Steam értékelés. A Team NINJA ezúttal sajnos nem tudott olyat letenni az asztalra, ami bármilyen szempontból kiemelkedő lenne.
Japánnal és szamurájokkal nekem bármit el lehet adni. Vagyis majdnem mindent. Ezt nem lehetett a megjelenéskor, mert rettentő vegyesek voltak a visszajelzések és nekem az jött le, hogy inkább a nem kimondottan jó irányába hajlanak a vélemények. A mostani uborkaszezonban viszont nem igen volt más, ehhez meg éppen kedvet kaptam.
Elsőre nekem kicsit temus GoT hatást keltett, de kis idő elteltével rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan rossz és elkapott a hangulata. A 19. századi Japán szuper, az atmoszféra megvan. A harcban nagyon tetszett, hogy váltogatni kell a kardvívási stílusokat, hogy az ellenfelekhez alkalmazkodjak. Bár láttunk már ilyet, de legalább feldobta a harcot. Az pedig kimondottan élvezetes és látványos. Jók az animációk és a kivégzések!
A grafika nem kiemelkedő, de az összképet tekintve egészen pofás. Teljesítmény szempontjából nem volt gond, szépen kihasználta a masinát.
Én csak és kimondottan a sztorira koncentráltam, így lett végül 23 óra a végigjátszás. De hatalmas a terület és félelmetesen sok a tennivaló, úgyhogy a maximalisták el lehetnek vele egy 60-70 órát alsó hangon. A történet változatos volt, a döntéseinknek súlya van és befolyásolják a játék kimenetelét. Sajnos több alkalommal kerültem szembe egykori szövetségesekkel, de mindig a szívemre hallgattam és ennek köszönhetően elég változatosan alakultak az események. A főellenség természetesen itt is felba**ott, mert természetesen itt is eljátszották, hogy 86-szor legyőzzük és minden alkalommal elmenekül. De egyszer mindenki kifogy a szerencséből és végül már nem futott sehova!
Hogy jó szívvel ajánlom-e? Nem. A harc és a történet jó, egyszer végigrohanva rajta megtette, mikor épp nem volt máshoz hangulatom. De igazából ennyi. Összességében tényleg nagyjából helytálló a 60% körüli Steam értékelés. A Team NINJA ezúttal sajnos nem tudott olyat letenni az asztalra, ami bármilyen szempontból kiemelkedő lenne.
Dying Light 2
Kis késéssel jutottam ide. Gameplay bejött (gyanítom ez már amúgy is egy rommá patchelt valami), de a tököm tele volt már a sztorival, hogy minden egyes bonyodalom vagy sokkal könnyebbé, vagy egyenesen megoldottá válhatott volna attól, hogy BESZÉLNEK EGYMÁSSAL a karakterek. Lawan meg önmagában is egy gyász volt, egyre jobban elvette már a kedvemet a végére a sztori küldetésektől.
De ja, összességében amúgy élveztem, jó élményként marad meg. Rég játszottam már az elsővel, de úgy rémlik, az is pont ugyanilyen hülyén operált a "karakterdrámákkal", szóval annyira nem ütött végül is szíven, elfogadtam lemondóan, hogy időnként a plot miatt kibaszott hülye mindenki. Annak meg most külön örültem, mikor megláttam, hogy a Beast megjelenése is már egy hónapra van csak.
Kis késéssel jutottam ide.
Gameplay bejött (gyanítom ez már amúgy is egy rommá patchelt valami), de a tököm tele volt már a sztorival, hogy minden egyes bonyodalom vagy sokkal könnyebbé, vagy egyenesen megoldottá válhatott volna attól, hogy BESZÉLNEK EGYMÁSSAL a karakterek. Lawan meg önmagában is egy gyász volt, egyre jobban elvette már a kedvemet a végére a sztori küldetésektől.
De ja, összességében amúgy élveztem, jó élményként marad meg. Rég játszottam már az elsővel, de úgy rémlik, az is pont ugyanilyen hülyén operált a "karakterdrámákkal", szóval annyira nem ütött végül is szíven, elfogadtam lemondóan, hogy időnként a plot miatt kibaszott hülye mindenki.
Annak meg most külön örültem, mikor megláttam, hogy a Beast megjelenése is már egy hónapra van csak.I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Jaja, nekem úgy volt 20 óra körül a végigjátszás, hogy abban már volt chapter újrajátszás és menet közben is szöszöltem a gyűjthető vackokkal. Ha nem érdekelnek az achik akkor normálon maximum 10-12 órát jósolok neki.
Még így is a legjobb rész az első óta és ha azt nézzük az is megállt 20 óra alatt (steamen nekem 19,6 óra és emlékszek, hogy ott is volt chapter újrajátszás meg valami gyűjtögetős hülyeség is nálam). Plusz ugye legmagasabb nehézség.
Még így is a legjobb rész az első óta és ha azt nézzük az is megállt 20 óra alatt (steamen nekem 19,6 óra és emlékszek, hogy ott is volt chapter újrajátszás meg valami gyűjtögetős hülyeség is nálam). Plusz ugye legmagasabb nehézség.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
10-12 óra, ez ennyi. Keresgélhetsz 50 rókaszobrot meg újságcikkeket, de nagyon nem tudod feljebb tornászni a játékidőt. 14 fejezet összesen. Ezért is vettem és adtam el lemezesen, mert olvastam előre, hogy piszok rövid.
Másfél nap volt benne? Miafasz.
Tudom, hogy sok ilyen játék van, hogy amúgy gyorsan végig lehet érni a sztorin, és a körítés viszi csak fel a játékidőt, de ez azért elég karcsúnak hangzik.
(De ha első nap tíz órát toltad, akkor persze nem szóltam )
Tudom, hogy sok ilyen játék van, hogy amúgy gyorsan végig lehet érni a sztorin, és a körítés viszi csak fel a játékidőt, de ez azért elég karcsúnak hangzik.
(De ha első nap tíz órát toltad, akkor persze nem szóltam
)I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Igen, az a rész már nálam is megért egy szemforgatást. De hála az égnek nem volt hosszú! Az, hogy feltételezhetően sokan sejtettük mire fut majd ki a vége, még nem jelenti azt, hogy nem volt fordulatokkal teli a sztori. Én jól elvoltam vele, de tényleg rengeteget tett hozzá a környezet és a 20. század eleje. Mert a 20+ évvel ezelőtti játékelemek és szekvenciák önmagában nem annyira dobják fel a játékot. 3890 Ft-ot megért, maradjunk annyiban. 1,5 napra lekötött.
3890 Ft-ot megért, maradjunk annyiban. 1,5 napra lekötött.
Nekem az utolsó fejezet már annyira végtelenül fárasztó és túltolt volt, hogy arra nincsenek szavak. Amikor meg a fejezet végére még odab@szták a lopakodós szekvenciát SPOILER
A fordulatos történethez meg annyit, hogy a harmadik fejezetben, de akár már a második végén pontosan lehet sejteni, hogy mi lesz az egésznek a vége. Vártam, hogy majd lesz valami nagy csavar, de összességében csalódás volt a sztori is.
Isabella-val
akkor a játék simán bekerült nálam a nem ajánlott kategóriába. Fárasztó, túltolt, unalmas. Még azzal lehetett volna megkoronázni, ha a végén vele is van egy késpárbaj.
A fordulatos történethez meg annyit, hogy a harmadik fejezetben, de akár már a második végén pontosan lehet sejteni, hogy mi lesz az egésznek a vége. Vártam, hogy majd lesz valami nagy csavar, de összességében csalódás volt a sztori is.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Mafia: The Old Country (PS5):
Az első rész konkrétan egy játéktörténeti mérföldkő volt 23 évvel ezelőtt, teljesen odáig voltam érte meg vissza! Mikor kijött az első videó az új játékról, akkor nem győzött meg igazán. Nem is volt igazán betervezve, péntek délután lett belőle impulzusvásárlás. Mert azért mégiscsak furdalt a kíváncsiság és mert minden is jöhet, ami Mafia.
Azt kell mondjam, hogy egy nagyon kellemes meglepetés kerekedett belőle. Teljes mértékben a sztorira és a karakterekre koncentrál szinte abszolút mindenféle sallang nélkül. A történet pedig jó, izgalmas és fordulatokkal teli. Főhősünk is egy kedvelhető figura, akinek egész életében nem adatott meg a szabad választás joga és miután belekeveredik ebbe az egész zűrbe, már szintén nincs semmi mozgástere. Luca és Don Torrisi csúcs, de az összes karakter egyedi és jól kidolgozott. Az átvezetők konkrétan elmennének simám filmként is, tapintható a feszültség és remek az atmoszféra.
Az egész játékot elviszi a hátán a 20. század eleji Szicília, szemet gyönyörködtető sokszor a látvány a hangulat pedig abszolút 10/10. A videók alapján én sokkal csúnyábbra számítottam, de meglepően pofás a grafika. A gunplay remek, élvezet lövöldözni! A késpárbajok számomra már kicsit kínosak és unalmasak voltak a második után. Főleg, hogy a legtöbb megoldható lett volna egy lövéssel, de ugye szándékosan úgy alakult a szitu, hogy ezt ne rendezhessük le ennyivel. Pedig szerintem kimondottan nagyot ütött volna egy Indiana Jones jelenet!!!
És akkor jöjjön a fekete leves. PS5-ön semmiképp nem tudom jó szívvel ajánlani, mert a teljesítmény nem túl acélos. Rengeteg az FPS bezuhanás és szaggatás performance módban. Főleg az autóversenynél (ó igen! Az nem maradhatott ki itt sem. ) volt rettentő zavaró, mert ott nagy sebességnél konkrétan meg akart halni a masina. Nem tudom PRO-n jobb-e a helyzet. Nyilván sokkal szívesebben toltam volna PC-n, de 10-12 órás kalandot nem vagyok hajlandó digitálisan megvenni, hogy utána ne adhassam el.
Akadtak homlokráncolós bugok és szituk is azért. Mikor elakadunk egy ajtóban és a szemből érkező NPC lefagy. Nem hajlandó semerre mozdulni, amíg ki nem hátrálok. A villa udvarában 2 NPC a kocsiban izomból nekihajtott egy tereptárgynak, majd hátratolatva ismét nekimentek keményen a falnak és ezt ismételték. 3 percig néztem, aztán meguntam. Valamint egyszer 4-en ültünk az autóban, benéztem egy kanyart és túl nagy sebességgel felröppentünk az égbe, pördültünk hármat, majd fejtetőre érkeztünk. És mindeközben, mintha mi sem történt volna, tolták végig a scriptelt beszélgetést. Ilyen és ehhez hasonló kis apróságok azért előfordultak.
Ezek után mindenki döntse el Magának, hogy mennyit ér meg Neki és milyen célhardware-en tervezi nyomni. Én személy szerint remekül szórakoztam, rosszabbra számítottam.
Az első rész konkrétan egy játéktörténeti mérföldkő volt 23 évvel ezelőtt, teljesen odáig voltam érte meg vissza! Mikor kijött az első videó az új játékról, akkor nem győzött meg igazán. Nem is volt igazán betervezve, péntek délután lett belőle impulzusvásárlás. Mert azért mégiscsak furdalt a kíváncsiság és mert minden is jöhet, ami Mafia.
Azt kell mondjam, hogy egy nagyon kellemes meglepetés kerekedett belőle. Teljes mértékben a sztorira és a karakterekre koncentrál szinte abszolút mindenféle sallang nélkül. A történet pedig jó, izgalmas és fordulatokkal teli. Főhősünk is egy kedvelhető figura, akinek egész életében nem adatott meg a szabad választás joga és miután belekeveredik ebbe az egész zűrbe, már szintén nincs semmi mozgástere. Luca és Don Torrisi csúcs, de az összes karakter egyedi és jól kidolgozott. Az átvezetők konkrétan elmennének simám filmként is, tapintható a feszültség és remek az atmoszféra.
Az egész játékot elviszi a hátán a 20. század eleji Szicília, szemet gyönyörködtető sokszor a látvány a hangulat pedig abszolút 10/10. A videók alapján én sokkal csúnyábbra számítottam, de meglepően pofás a grafika. A gunplay remek, élvezet lövöldözni! A késpárbajok számomra már kicsit kínosak és unalmasak voltak a második után. Főleg, hogy a legtöbb megoldható lett volna egy lövéssel, de ugye szándékosan úgy alakult a szitu, hogy ezt ne rendezhessük le ennyivel. Pedig szerintem kimondottan nagyot ütött volna egy Indiana Jones jelenet!!!
És akkor jöjjön a fekete leves. PS5-ön semmiképp nem tudom jó szívvel ajánlani, mert a teljesítmény nem túl acélos. Rengeteg az FPS bezuhanás és szaggatás performance módban. Főleg az autóversenynél (ó igen! Az nem maradhatott ki itt sem.
) volt rettentő zavaró, mert ott nagy sebességnél konkrétan meg akart halni a masina. Nem tudom PRO-n jobb-e a helyzet. Nyilván sokkal szívesebben toltam volna PC-n, de 10-12 órás kalandot nem vagyok hajlandó digitálisan megvenni, hogy utána ne adhassam el.
Akadtak homlokráncolós bugok és szituk is azért. Mikor elakadunk egy ajtóban és a szemből érkező NPC lefagy. Nem hajlandó semerre mozdulni, amíg ki nem hátrálok. A villa udvarában 2 NPC a kocsiban izomból nekihajtott egy tereptárgynak, majd hátratolatva ismét nekimentek keményen a falnak és ezt ismételték. 3 percig néztem, aztán meguntam. Valamint egyszer 4-en ültünk az autóban, benéztem egy kanyart és túl nagy sebességgel felröppentünk az égbe, pördültünk hármat, majd fejtetőre érkeztünk. És mindeközben, mintha mi sem történt volna, tolták végig a scriptelt beszélgetést. Ilyen és ehhez hasonló kis apróságok azért előfordultak.
Ezek után mindenki döntse el Magának, hogy mennyit ér meg Neki és milyen célhardware-en tervezi nyomni. Én személy szerint remekül szórakoztam, rosszabbra számítottam.
Terminator: Resistance (2019):
Kipróbáltam 6 éve, de valamiért nem tetszett vagy csak akkor épp nem volt hozzá hangulatom, így kukáztam. Viszont nemrég ismét szóba került és megint magasztalva lett. A Teyon már bizonyított a Robocop játékokkal, hogy bizony nagyon korrektül sikerül visszaadniuk a filmek hangulatát, így kapott egy újabb esélyt. Ezúttal rákattantam és beszippantott. Persze azért megnéztem a régi filmeket hangolódás gyanánt. És az az igazság, hogy hatalmas ziccer szerintem, hogy nem készült el soha egy ilyen 2029-ben játszódó film! Pedig biztosan zabálta volna a nép!!! A játék viszont jó volt, viszonylag jó befejezést sikerült összehoznom. Ha kimaradt volna vagy nem hallottál róla, akkor érdemes pótolni.
Kipróbáltam 6 éve, de valamiért nem tetszett vagy csak akkor épp nem volt hozzá hangulatom, így kukáztam. Viszont nemrég ismét szóba került és megint magasztalva lett. A Teyon már bizonyított a Robocop játékokkal, hogy bizony nagyon korrektül sikerül visszaadniuk a filmek hangulatát, így kapott egy újabb esélyt. Ezúttal rákattantam és beszippantott. Persze azért megnéztem a régi filmeket hangolódás gyanánt. És az az igazság, hogy hatalmas ziccer szerintem, hogy nem készült el soha egy ilyen 2029-ben játszódó film! Pedig biztosan zabálta volna a nép!!! A játék viszont jó volt, viszonylag jó befejezést sikerült összehoznom. Ha kimaradt volna vagy nem hallottál róla, akkor érdemes pótolni.
Titan Quest II (korai hozzáférés):
Megláttam 24 Euróra leértékelve a Diablo 4 DLC-t, de a TQ II is pontosan ennyibe került, úgyhogy nem is haboztam a döntéssel. Igaz, hogy a Wolcen-nél megfogadtam, hogy soha többet EA, de annyira bíztam a csapatban és annyira szerettem az első részt 19 évvel ezelőtt, hogy rá kellett repülnöm. Sokan sírtak, hogy alig van benne egyelőre tartalom, de én azért csak elvoltam 11 órát, mire a "végére" értem. Abszolút nem okoztak csalódást, hozza azt a csúcsjó hangulatot és ARPG életérzést, amit már megszoktunk. Saját build-el nagyon szépen elboldogul az ember, de ha kicsit nem figyel oda, akkor nagyon könnyen legyakhatnak. Szuper, hogy ismét dupla kaszttal operálhatunk, én egyből egy beteg állat Reavert raktam össze. Szeretem a közelharcost, de valószínű íjásszal fogom majd kezdeni a teljes játékot a sok ugráló/köpködő/teleportáló mob miatt, mert felment tőlük a pumpa. Nyilván van mobilitást segítő képesség, de azért csak jobb lelövöldözni őket. 
A látvány az pazar és már most gyönyörűen fut! Teljes DLSS és Frame generation támogatás. A kontrolleres irányítás is szuper, bár vannak hiányosságok. Amiket szóvá is fogok tenni a visszajelzésben. Vagy elolvassák, vagy nem. Száz szónak is egy a vége, ez a játék már most kiváló állapotban van és minden adott ahhoz, hogy jó sok időre kellemes kikapcsolódást nyújtson majd, ha elkészül. Gondolom ez azért még 1-1,5 év alsó hangon, de türelmesen kivárjuk.
Megláttam 24 Euróra leértékelve a Diablo 4 DLC-t, de a TQ II is pontosan ennyibe került, úgyhogy nem is haboztam a döntéssel. Igaz, hogy a Wolcen-nél megfogadtam, hogy soha többet EA, de annyira bíztam a csapatban és annyira szerettem az első részt 19 évvel ezelőtt, hogy rá kellett repülnöm. Sokan sírtak, hogy alig van benne egyelőre tartalom, de én azért csak elvoltam 11 órát, mire a "végére" értem. Abszolút nem okoztak csalódást, hozza azt a csúcsjó hangulatot és ARPG életérzést, amit már megszoktunk. Saját build-el nagyon szépen elboldogul az ember, de ha kicsit nem figyel oda, akkor nagyon könnyen legyakhatnak. Szuper, hogy ismét dupla kaszttal operálhatunk, én egyből egy beteg állat Reavert raktam össze. Szeretem a közelharcost, de valószínű íjásszal fogom majd kezdeni a teljes játékot a sok ugráló/köpködő/teleportáló mob miatt, mert felment tőlük a pumpa.
Nyilván van mobilitást segítő képesség, de azért csak jobb lelövöldözni őket. A látvány az pazar és már most gyönyörűen fut! Teljes DLSS és Frame generation támogatás. A kontrolleres irányítás is szuper, bár vannak hiányosságok. Amiket szóvá is fogok tenni a visszajelzésben. Vagy elolvassák, vagy nem. Száz szónak is egy a vége, ez a játék már most kiváló állapotban van és minden adott ahhoz, hogy jó sok időre kellemes kikapcsolódást nyújtson majd, ha elkészül. Gondolom ez azért még 1-1,5 év alsó hangon, de türelmesen kivárjuk.
Clair Obscur: Expedition 33
El vagyok késve, tudom.
Barátnőmmel párhuzamosan toltuk, ki-ki a saját accján, és a múlt héten tudtunk végezni a sztorival.
Nehéz mit írni, olvasgattam a hétvégét, amiket írogattatok róla, sokat nem tudok én sem hozzátenni. Meglepően erős volt a története, a látványvilág és a zene pedig lehengerlő külön-külön is, nemhogy együtt.
Nagyon tetszettek az aprólékosan megírt karakterek és a folyamatosan csöpögtetett sztori is. Brutál változatos ellenfelek és vidékek, minden pillanatát élveztem. Pont megfelelő mennyiségű mechanika lett a játékba beletolva, nem volt se unalmas, se átláthatatlan.
Imádtuk mindketten. Szemezek a kiacsizással, de nagyon sok melónak tűnik így elsőre. Meglátom.
El vagyok késve, tudom.
Barátnőmmel párhuzamosan toltuk, ki-ki a saját accján, és a múlt héten tudtunk végezni a sztorival.
Nehéz mit írni, olvasgattam a hétvégét, amiket írogattatok róla, sokat nem tudok én sem hozzátenni. Meglepően erős volt a története, a látványvilág és a zene pedig lehengerlő külön-külön is, nemhogy együtt.
Nagyon tetszettek az aprólékosan megírt karakterek és a folyamatosan csöpögtetett sztori is. Brutál változatos ellenfelek és vidékek, minden pillanatát élveztem. Pont megfelelő mennyiségű mechanika lett a játékba beletolva, nem volt se unalmas, se átláthatatlan.
Imádtuk mindketten. Szemezek a kiacsizással, de nagyon sok melónak tűnik így elsőre. Meglátom.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Jedi: Survivor
Már egy ideje tartogattam, aztán az elmúlt két hétben látszott, hogy lesz rá idő. Hát, nem voltam elájulva, be kell valljam. Igazából ilyen könnyű popcorn cucc. Akit érdekelt, az már nyilván lenyomta, de a sztoriról azért sem akarok spoilereket írni, mert ilyen híg, unalmas, semmitmondó, összedobált szar sztorit nem is értem, hogyan tudtak kiadni. Az alap főellenség is egy szürke egér, akit egyetlen pillanatig nem lehet komolyan venni, de a "nagy csavar" meg annyira fölösleges és értelmetlen volt, hogy igazából kiírhatták volna, hogy még muszáj nyújtani a sztorin egy kicsit.
Meglepően kevés volt a helyszín is, és meg vagyok győződve arról, hogy az a plusz terület is azért került be a csavar után, mert érezték, hogy ez így túl kevés. Az első résszel való összevetésben is szembetűnő, hogy mennyire nem voltak helyszínek.
Gyorsan lepörgettem a sztorit, aztán még egy 15-20 óra farm volt a platina, de nem volt nagy élmény.
És állítólag trilógia lesz, nem tudom mit tudnak még ebből kihozni.
Már egy ideje tartogattam, aztán az elmúlt két hétben látszott, hogy lesz rá idő. Hát, nem voltam elájulva, be kell valljam. Igazából ilyen könnyű popcorn cucc. Akit érdekelt, az már nyilván lenyomta, de a sztoriról azért sem akarok spoilereket írni, mert ilyen híg, unalmas, semmitmondó, összedobált szar sztorit nem is értem, hogyan tudtak kiadni. Az alap főellenség is egy szürke egér, akit egyetlen pillanatig nem lehet komolyan venni, de a "nagy csavar" meg annyira fölösleges és értelmetlen volt, hogy igazából kiírhatták volna, hogy még muszáj nyújtani a sztorin egy kicsit.
Meglepően kevés volt a helyszín is, és meg vagyok győződve arról, hogy az a plusz terület is azért került be a csavar után, mert érezték, hogy ez így túl kevés. Az első résszel való összevetésben is szembetűnő, hogy mennyire nem voltak helyszínek.
Gyorsan lepörgettem a sztorit, aztán még egy 15-20 óra farm volt a platina, de nem volt nagy élmény.
És állítólag trilógia lesz, nem tudom mit tudnak még ebből kihozni.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Lords of the Fallen (2023, PC):
Rajta tartottam a szememet, mert kimondottan tetszett. Megkapta a 2.0-s felpimpelt változatot és még le is árazták 67%-al, így azonnal le is csaptam rá. Nagyon szerettem az Elden Ringet, de nekem egy fél fokkal jobban tetszett ez. Sokkal felhasználóbarátabb, az irányítás egy álom a többi soulslike-hoz képest. A grafika iszonyatosan szép és a játékmenet is nagyon kézre áll, remekül feldobja a lámpással való közlekedés és az umral-ba átlépegetés! Nincsenek megkötések és korlátozások, akár az egész játék végigjátszható egy ismerőssel vagy random játékosok behívásával. Ráadásul elég csak egy embernek megvenni, az ismerőse teljesen ingyen becsatlakozhat online és végigvihetik a teljes játékot! Teljes cross-play támogatást élvez. Nyilván nem egy ER volumenű projekt, bár itt is lehet azért bőven kalandozni. Én 29 óra alatt értem a végére első menetben és 145-ös szintű a kari jelenleg. A sztori is hangulatos, biztosan visszatérek még new game+ módban megnézni a többi befejezést. Vagy ha Aribeth és Ricsi1976 igényli, akkor benézek Hozzájuk is aprítani, ha már egyszer rábeszéltem Őket a vásárlásra. Akik kedvelik ezeknek a dark fantasy játékoknak a hangulatát, de kicsit könnyedebb kihívással megelégszenek, azok számára nagyon jó szívvel ajánlom!
Rajta tartottam a szememet, mert kimondottan tetszett. Megkapta a 2.0-s felpimpelt változatot és még le is árazták 67%-al, így azonnal le is csaptam rá. Nagyon szerettem az Elden Ringet, de nekem egy fél fokkal jobban tetszett ez. Sokkal felhasználóbarátabb, az irányítás egy álom a többi soulslike-hoz képest. A grafika iszonyatosan szép és a játékmenet is nagyon kézre áll, remekül feldobja a lámpással való közlekedés és az umral-ba átlépegetés! Nincsenek megkötések és korlátozások, akár az egész játék végigjátszható egy ismerőssel vagy random játékosok behívásával. Ráadásul elég csak egy embernek megvenni, az ismerőse teljesen ingyen becsatlakozhat online és végigvihetik a teljes játékot! Teljes cross-play támogatást élvez. Nyilván nem egy ER volumenű projekt, bár itt is lehet azért bőven kalandozni. Én 29 óra alatt értem a végére első menetben és 145-ös szintű a kari jelenleg. A sztori is hangulatos, biztosan visszatérek még new game+ módban megnézni a többi befejezést. Vagy ha Aribeth és Ricsi1976 igényli, akkor benézek Hozzájuk is aprítani, ha már egyszer rábeszéltem Őket a vásárlásra.
Akik kedvelik ezeknek a dark fantasy játékoknak a hangulatát, de kicsit könnyedebb kihívással megelégszenek, azok számára nagyon jó szívvel ajánlom!
RoboCop: Rogue City - Unfinished Business (PC):
Az alapjáték nagyon kellemes meglepetés volt két éve! Nem AAA minőség és nem is kiemelkedő semmilyen téren, de hozta azt a nosztalgikus Robotzsaru élményt, ami minden rajongó szívét képes volt megdobogtatni. A csütörtökön megjelent önálló kiegészítő egy nagyjából fél napnyi játékidőt biztosít és ismét remekül szórakoztam. A sztori nagyon hajaz a 2012-es Dredd-re, így még inkább bejött! A filmekből ismerős termékek plakátjai és a poénok ezúttal is feldobják a játékmenetet. Akad egy pár újítás, de a lényeg nem változott. Aprítsuk halomra az ellent a jó kis Auto 9-essel, természetesen a törvény betartatása érdekében. Ráadásul Murphyként is játszhatunk egy keveset és egy hatalmas meglepetés is vár a játékosokra a vége felé! Ha az alapjáték bejött, ezt is imádni fogod!
Az alapjáték nagyon kellemes meglepetés volt két éve! Nem AAA minőség és nem is kiemelkedő semmilyen téren, de hozta azt a nosztalgikus Robotzsaru élményt, ami minden rajongó szívét képes volt megdobogtatni. A csütörtökön megjelent önálló kiegészítő egy nagyjából fél napnyi játékidőt biztosít és ismét remekül szórakoztam. A sztori nagyon hajaz a 2012-es Dredd-re, így még inkább bejött! A filmekből ismerős termékek plakátjai és a poénok ezúttal is feldobják a játékmenetet. Akad egy pár újítás, de a lényeg nem változott. Aprítsuk halomra az ellent a jó kis Auto 9-essel, természetesen a törvény betartatása érdekében.
Ráadásul Murphyként is játszhatunk egy keveset és egy hatalmas meglepetés is vár a játékosokra a vége felé! Ha az alapjáték bejött, ezt is imádni fogod!
Plague Tale: Requiem
Lassú víz partot mos - szól a mondás. Június 10-én álltam neki a Requiem-nmek, és ma értem a végére. Kis szeletekben haladtam vele, mert nem sok időm volt az építkezés miatt játszani, plusz elég nagy gyomrosokat is osztogatott a játék. Történetében grandiózusabb, mint az első epizód volt, és az új mechanikák is tök jól álltak neki. Az új karakterek szimpatikusak voltak, maga a játék pedig egyes pillanatokban olyan szinten áll-leejtősre sikerült kinézetben, hogy az valami eszméletlen.
Szerettem* ezt a franchie-t, mindig szívesen fogok rá visszagondolni, habár újrajátszást nem tervezek vele kapcsolatban.
* A múlt idő nem helyes, hiszen 2026-ban érkezik a spin-off hozzá, Resonance: A Plague Tale Legacy címmel.
Lassú víz partot mos - szól a mondás. Június 10-én álltam neki a Requiem-nmek, és ma értem a végére. Kis szeletekben haladtam vele, mert nem sok időm volt az építkezés miatt játszani, plusz elég nagy gyomrosokat is osztogatott a játék. Történetében grandiózusabb, mint az első epizód volt, és az új mechanikák is tök jól álltak neki. Az új karakterek szimpatikusak voltak, maga a játék pedig egyes pillanatokban olyan szinten áll-leejtősre sikerült kinézetben, hogy az valami eszméletlen.
Szerettem* ezt a franchie-t, mindig szívesen fogok rá visszagondolni, habár újrajátszást nem tervezek vele kapcsolatban.
* A múlt idő nem helyes, hiszen 2026-ban érkezik a spin-off hozzá, Resonance: A Plague Tale Legacy címmel.
Nem találkoztam még semmi hasonlóval, az biztos. Nagyon örülök, hogy annó nem sikerült teljesen eltántorítania az ócsárló véleményeknek az első résztől!!!
Előbb végeztél vele, mint ahogy én végignéztem
Filmszerű élmény, amúgy a nyers gameplay is művészi, de engem kiidegelne. A történet viszont tényleg teljesen egyedülálló, iszonyatosan gazdag táptalaj a világ. Nem tudom, miért van szükség adaptációra, volt olyan jelenet, ahol el is felejtettem, hogy egy videojáték walkthroughját nézem.
Valószínűleg ma este ledarálom a maradék három órát, vannak tippjeim a befejezésre, de úgysem az lesz.
Filmszerű élmény, amúgy a nyers gameplay is művészi, de engem kiidegelne. A történet viszont tényleg teljesen egyedülálló, iszonyatosan gazdag táptalaj a világ. Nem tudom, miért van szükség adaptációra, volt olyan jelenet, ahol el is felejtettem, hogy egy videojáték walkthroughját nézem.
Valószínűleg ma este ledarálom a maradék három órát, vannak tippjeim a befejezésre, de úgysem az lesz.
Death Stranding 2: On the Beach
Az első részbe sokáig nem mertem belevágni a "botrányosan unalmas postásszimulátor" és egyéb hasonló megjegyzések miatt. De 5 éve csak erőt vettem magamon és kijátszottam. Életem egyik legjobb döntése volt, mert az egyik legkülönlegesebb és legletaglózóbb játékélménye kerekedett belőle. Nem is volt kérdés, hogy a folytatást előrendelem-e.
Majdnem ott folytatjuk, ahol a a történetünk véget ért. És némi győzködés után vissza is térünk régi munkánkhoz, de ezúttal Észak-Amerika helyett Mexikóba és Ausztráliába vezet az utunk.
Ez a Decima engine egy csoda! A grafika továbbra is lehengerlő és tükörsimán fut performance módban az alap PS5-ön is. Játékmenet szempontjából nem ér minket sok meglepetés. Akad pár új funkció, de a lényeg ugyanaz. Kapcsoljuk rá mindenkit a királis hálózatra a kontinensen. Nekem talán még egy fél fokkal jobban is tetszett, hogy ezúttal elég jól meg tudtam úszni az összecsapásokat és minimális akciózással telt el a játékidő.
Itt igazából úgyis a SZTORI volt a lényeg és az ezúttal is elmondhatatlanul csodálatos!!! Az új karakterek, a fordulatok, a történet alakulása, az átvezetők minősége és hangulata, valamint a hihetetlenül szuper OST együttesen adja az igazi erejét a folytatásnak. Valamint természetesen Kojima totálisan elborult agymenés, melyet a lehető legjobb értelemben kell érteni. A 13. epizód végére már konkrétan lerobbant a fejem és ott persze még egyáltalán nem ért véget a játék. Sőt! De ezt igazából úgyis képtelenség írásban visszaadni, az első részhez hasonlóan ÁT KELL ÉLNI! Pityeregtem, nevettem és sok esetben csak döbbenten pislogtam. Pontosan ezt hozza ki a játékosból, mert egy elképesztően különleges és bődületesen élvezetes kaland részesei lehetünk, melyben végre összeérnek a szálak és nagyjából mindenre fény derül.
Nálam 33 óra után ért véget a sztori, de simán bele lehet ölni akár 100-at is, ha valaki abszolút maximalista. Ha valaki úgy dönt, hogy tesz vele egy próbát, mindenképpen az első résszel kezdje!
Az első részbe sokáig nem mertem belevágni a "botrányosan unalmas postásszimulátor" és egyéb hasonló megjegyzések miatt. De 5 éve csak erőt vettem magamon és kijátszottam. Életem egyik legjobb döntése volt, mert az egyik legkülönlegesebb és legletaglózóbb játékélménye kerekedett belőle. Nem is volt kérdés, hogy a folytatást előrendelem-e.
Majdnem ott folytatjuk, ahol a a történetünk véget ért. És némi győzködés után vissza is térünk régi munkánkhoz, de ezúttal Észak-Amerika helyett Mexikóba és Ausztráliába vezet az utunk.
Ez a Decima engine egy csoda! A grafika továbbra is lehengerlő és tükörsimán fut performance módban az alap PS5-ön is. Játékmenet szempontjából nem ér minket sok meglepetés. Akad pár új funkció, de a lényeg ugyanaz. Kapcsoljuk rá mindenkit a királis hálózatra a kontinensen. Nekem talán még egy fél fokkal jobban is tetszett, hogy ezúttal elég jól meg tudtam úszni az összecsapásokat és minimális akciózással telt el a játékidő.
Itt igazából úgyis a SZTORI volt a lényeg és az ezúttal is elmondhatatlanul csodálatos!!! Az új karakterek, a fordulatok, a történet alakulása, az átvezetők minősége és hangulata, valamint a hihetetlenül szuper OST együttesen adja az igazi erejét a folytatásnak. Valamint természetesen Kojima totálisan elborult agymenés, melyet a lehető legjobb értelemben kell érteni. A 13. epizód végére már konkrétan lerobbant a fejem és ott persze még egyáltalán nem ért véget a játék. Sőt! De ezt igazából úgyis képtelenség írásban visszaadni, az első részhez hasonlóan ÁT KELL ÉLNI! Pityeregtem, nevettem és sok esetben csak döbbenten pislogtam. Pontosan ezt hozza ki a játékosból, mert egy elképesztően különleges és bődületesen élvezetes kaland részesei lehetünk, melyben végre összeérnek a szálak és nagyjából mindenre fény derül.
Nálam 33 óra után ért véget a sztori, de simán bele lehet ölni akár 100-at is, ha valaki abszolút maximalista. Ha valaki úgy dönt, hogy tesz vele egy próbát, mindenképpen az első résszel kezdje!
The Coffin of Andy and Leyley
Andrew és Ashley fiatal testvérpár. A játék elején épp hatósági karanténban tengetik napjaikat. Csak egymásnak vannak, a külvilággal, szüleikkel nem tudnak kapcsolatba lépni, a gondnokok napok óta rájuk se néztek. Unalommal és éhínséggel telnek a napjaik, mintha szánt szándékkal éheztetnék őket. Egyre inkább kívánják az ételt… a húst…
Egy este fülsértő, túlvilági zenét hallanak a szomszéd lakásból. Az erkélyről meglesve konstatálják, hogy kultista szomszédjuk éppen démont idéz. Legalább leköti magát valamivel, nyugtázzák eleinte hőseink. A rituálé azonban másnap is ismétlődik. Közelebbről is meg kéne nézni - elvégre, mi baj történhet…?
Az események innentől kezdve pillanatok alatt elfajulnak és elszabadulnak. És ha mindez nem lenne elég, van valami, ami a testvérpárt jobban érdekli, mint a kannibalizmus gondolata - ez pedig, mondjuk úgy, a saját kapcsolatuk…
A TCoAaL nem az a játék, amitől jól fogjuk magunkat érezni. Kétségkívül egy megosztó címmel van dolgunk, amit normális ember élből elítél és hivatalból gyűlöl. Aki viszont beleveti magát, annak ritka élményben lesz része (a majd’ 29k szavazat alapján a 96%-os tetszési index is erre utal). Engem hol megfogott, hol kirázott tőle a hideg, de elejétől a végéig lekötött. Egy RPG Makerrel készitett visual novel/kalandjáték hibridről van szó, ami a groteszket keveri a pszichológiai horrorral. Ami miatt mindez működik, az részben a megvalósításnak köszönhető: a kézzel rajzolt, cuki grafika hol papírmasé-szerű, hol az ezredforduló Cartoon Network-rajzfilmjeit idézi. Igazi felüdülés a csilliárdnyi, lassan tök egyforma pixel art és anime-stílusú indie-játékok közt egy ilyet is látni. A zenei aláfestés is meglepően igényes (többnyire ilyen horror-zenedobozos téma), egyedül egy szinkronmunka lenne az, ami még hatalmasat dobna a játékon, és egyben Andrew és Ashley karakterén is.
Mert hogy egyértelműen a karakterek és a történetmesélés módja az, amiben maradandót sikerült alkotni. A TCoAaL általunk irányítható testvérpárja hitelesen és életszerűen lett megírva, és ideális esetben egyből megkedveljük őket - hogy aztán újra és újra eltávolodjunk tőlük. Amíg Dextert mindenki szerette, mert családja, munkája volt, és csak rosszakat gyilkolt - addig Andrew és Ashley karakterében erősen jelen vannak a sötét tetrád jellemvonásai. Nincs erkölcsi iránytűjük, belső kódexük, ami alapján válogatnának az áldozataik közt. Életképtelenek, munkájuk, egzisztenciájuk nincs, meg se próbálnak a társadalomba beilleszkedni. A rendszer ellen lázadó, soha fel nem nőni akaró gyerekek maradtak (a játék címében is gyerekkori becenevük szerepel). Kodependens kapcsolatuk azon alapszik, hogy Ashley sosem kapott senkitől szeretetet, csak a bátyjára számíthatott. Így alakult ki kettőjük közt egy elég toxikus kötődés, ami, ha úgy alakítunk, akár a vérfertőzés irányába is elmehet. Így van, ez egy choice matter-játék is, még ha csak elvétve szólhatunk bele az eseményekbe.
A TCoAaL szinte kimaxolja a határok feszegetését, ugyanakkor mindvégig szolid eleganciával teszi ezt. Igen, van itt minden, csonkolás, kannibalizmus, vérfertőzés, még sincs semmi premier plánban az arcunkba tolva. A TCoAaL nem a gore-ral vagy bármi egyéb öncélúsággal váltja ki belőlünk az iszonyatot, hanem sokkal inkább a tudatalattinkra hat: azzal, hogy egy ilyen testvérpárt irányítunk, valahol magunk is cinkosai, szövetségesei leszünk a tetteiknek. A játék kb. a sztori közepén kezdődik, de ahogy haladunk előre, egyre jobban megismerjük a testvérpár múltját. És bár ők maguk végig irracionálisak maradnak saját álomvilágukban, az író mégis adott nekik egy olyan hátteret, amitől ha nem is leszünk elfogadóbbak, de szinte minden történés és cselekedetük értelmet nyer. Ráadásul a Silent Hill-eket idéző pokoljárás sem maradhat el egy ilyen játékban.
Összességében senkinek nem ajánlom ezt a játékot. Csak annak, aki ezután a pár sor után már rá is keresett, neki is csak saját felelősségre. Egy ponton az író is inkább háttérbe vonult a fenyegetések hatására, és lepasszolta a játék fejlesztését a kiadónak. Sajnos még early access, és egyelőre csak az első 3 epizódot játszhatjuk végig, hogy aztán egy pofátlan cliffhanger legyen a jutalmunk. Pedig folytattam volna még, de akkor várok.
Andrew és Ashley fiatal testvérpár. A játék elején épp hatósági karanténban tengetik napjaikat. Csak egymásnak vannak, a külvilággal, szüleikkel nem tudnak kapcsolatba lépni, a gondnokok napok óta rájuk se néztek. Unalommal és éhínséggel telnek a napjaik, mintha szánt szándékkal éheztetnék őket. Egyre inkább kívánják az ételt… a húst…
Egy este fülsértő, túlvilági zenét hallanak a szomszéd lakásból. Az erkélyről meglesve konstatálják, hogy kultista szomszédjuk éppen démont idéz. Legalább leköti magát valamivel, nyugtázzák eleinte hőseink. A rituálé azonban másnap is ismétlődik. Közelebbről is meg kéne nézni - elvégre, mi baj történhet…?
Az események innentől kezdve pillanatok alatt elfajulnak és elszabadulnak. És ha mindez nem lenne elég, van valami, ami a testvérpárt jobban érdekli, mint a kannibalizmus gondolata - ez pedig, mondjuk úgy, a saját kapcsolatuk…
A TCoAaL nem az a játék, amitől jól fogjuk magunkat érezni. Kétségkívül egy megosztó címmel van dolgunk, amit normális ember élből elítél és hivatalból gyűlöl. Aki viszont beleveti magát, annak ritka élményben lesz része (a majd’ 29k szavazat alapján a 96%-os tetszési index is erre utal). Engem hol megfogott, hol kirázott tőle a hideg, de elejétől a végéig lekötött. Egy RPG Makerrel készitett visual novel/kalandjáték hibridről van szó, ami a groteszket keveri a pszichológiai horrorral. Ami miatt mindez működik, az részben a megvalósításnak köszönhető: a kézzel rajzolt, cuki grafika hol papírmasé-szerű, hol az ezredforduló Cartoon Network-rajzfilmjeit idézi. Igazi felüdülés a csilliárdnyi, lassan tök egyforma pixel art és anime-stílusú indie-játékok közt egy ilyet is látni. A zenei aláfestés is meglepően igényes (többnyire ilyen horror-zenedobozos téma), egyedül egy szinkronmunka lenne az, ami még hatalmasat dobna a játékon, és egyben Andrew és Ashley karakterén is.
Mert hogy egyértelműen a karakterek és a történetmesélés módja az, amiben maradandót sikerült alkotni. A TCoAaL általunk irányítható testvérpárja hitelesen és életszerűen lett megírva, és ideális esetben egyből megkedveljük őket - hogy aztán újra és újra eltávolodjunk tőlük. Amíg Dextert mindenki szerette, mert családja, munkája volt, és csak rosszakat gyilkolt - addig Andrew és Ashley karakterében erősen jelen vannak a sötét tetrád jellemvonásai. Nincs erkölcsi iránytűjük, belső kódexük, ami alapján válogatnának az áldozataik közt. Életképtelenek, munkájuk, egzisztenciájuk nincs, meg se próbálnak a társadalomba beilleszkedni. A rendszer ellen lázadó, soha fel nem nőni akaró gyerekek maradtak (a játék címében is gyerekkori becenevük szerepel). Kodependens kapcsolatuk azon alapszik, hogy Ashley sosem kapott senkitől szeretetet, csak a bátyjára számíthatott. Így alakult ki kettőjük közt egy elég toxikus kötődés, ami, ha úgy alakítunk, akár a vérfertőzés irányába is elmehet. Így van, ez egy choice matter-játék is, még ha csak elvétve szólhatunk bele az eseményekbe.
A TCoAaL szinte kimaxolja a határok feszegetését, ugyanakkor mindvégig szolid eleganciával teszi ezt. Igen, van itt minden, csonkolás, kannibalizmus, vérfertőzés, még sincs semmi premier plánban az arcunkba tolva. A TCoAaL nem a gore-ral vagy bármi egyéb öncélúsággal váltja ki belőlünk az iszonyatot, hanem sokkal inkább a tudatalattinkra hat: azzal, hogy egy ilyen testvérpárt irányítunk, valahol magunk is cinkosai, szövetségesei leszünk a tetteiknek. A játék kb. a sztori közepén kezdődik, de ahogy haladunk előre, egyre jobban megismerjük a testvérpár múltját. És bár ők maguk végig irracionálisak maradnak saját álomvilágukban, az író mégis adott nekik egy olyan hátteret, amitől ha nem is leszünk elfogadóbbak, de szinte minden történés és cselekedetük értelmet nyer. Ráadásul a Silent Hill-eket idéző pokoljárás sem maradhat el egy ilyen játékban.
Összességében senkinek nem ajánlom ezt a játékot.
Csak annak, aki ezután a pár sor után már rá is keresett, neki is csak saját felelősségre. Egy ponton az író is inkább háttérbe vonult a fenyegetések hatására, és lepasszolta a játék fejlesztését a kiadónak. Sajnos még early access, és egyelőre csak az első 3 epizódot játszhatjuk végig, hogy aztán egy pofátlan cliffhanger legyen a jutalmunk. Pedig folytattam volna még, de akkor várok. „A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
Utólag már leesett. Ez van. Mindenképp megnéztem volna minden választást utólag. Mindig meg szoktam. 
Expedition 33 ending - folyt.
SPOILER
SPOILER
Remélem, az megvan, hogy így áldoztad be csak igazán Maelle-t!
Megnéztem amúgy YT-n azt a befejezést is, Verso-tól hatalmas gyomros az "I don't want this life", lényegében én Ben Starr legnagyobb alakításáról maradtam le a választásommal.
Megnéztem amúgy YT-n azt a befejezést is, Verso-tól hatalmas gyomros az "I don't want this life", lényegében én Ben Starr legnagyobb alakításáról maradtam le a választásommal.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
SPOILER
Egy fokkal jobb, de nem happy end az sem. Sejtettem, hogy nem lesz jó vége, de én képtelen voltam elengedni a kis Maelle-t. Verso-t sokkal könnyebben áldoztam fel.
Mivel általános topik, így extra caution:
Clair Obscur: Expedition 33 BEFEJEZÉS spoiler
SPOILER
Clair Obscur: Expedition 33 BEFEJEZÉS spoiler
SPOILER
Szerintem mire oda eljut a játékos, hogy döntenie kell, egyértelműen Verso befejezése a jobb.
Ha belegondolsz, Lumiere tragédiája azon a ponton már bekövetkezett, a teljes lakosság eltűnt, erre nekünk semmi ráhatásunk nem volt. Mindenki mást (gestralok, a grandis) egy megfáradt lélekdarab tart csak fenn.
Plusz én abból is indultam ki, hogy Sciel és Lune a visszatértükkor emlékeznek mindenre, tudják, hogy korábban eltörlődtek, és tudják az igazságot is, hogy a világuk egy canvas, és létezik egy "nagyobb hatalom", aki könnyedén eltörölheti őket kénye-kedve szernt. Ebbe akarnánk visszahozni egy teljes népet?
... És mindez azért létezett, mert egy család képtelen volt a saját gyászát normálisan feldolgozni. Ha hagyjuk Maelle-nek, hogy átvegye a paintress szerepét, ugyanezt a ciklust tartjuk fenn.
Ha belegondolsz, Lumiere tragédiája azon a ponton már bekövetkezett, a teljes lakosság eltűnt, erre nekünk semmi ráhatásunk nem volt. Mindenki mást (gestralok, a grandis) egy megfáradt lélekdarab tart csak fenn.
Plusz én abból is indultam ki, hogy Sciel és Lune a visszatértükkor emlékeznek mindenre, tudják, hogy korábban eltörlődtek, és tudják az igazságot is, hogy a világuk egy canvas, és létezik egy "nagyobb hatalom", aki könnyedén eltörölheti őket kénye-kedve szernt. Ebbe akarnánk visszahozni egy teljes népet?
... És mindez azért létezett, mert egy család képtelen volt a saját gyászát normálisan feldolgozni. Ha hagyjuk Maelle-nek, hogy átvegye a paintress szerepét, ugyanezt a ciklust tartjuk fenn.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Egyik sem jobb a másiknál végeredményben. 
Nagyon erős volt minden szempontból! Ugyan valószínűleg a KCD2-t semmi nem tudja letaszítani idén a trónról, de szorosan ott van a nyomában.
Nagyon erős volt minden szempontból! Ugyan valószínűleg a KCD2-t semmi nem tudja letaszítani idén a trónról, de szorosan ott van a nyomában.
Ez alapján akkor azt hiszem, nem ugyanúgy döntöttünk.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Azt, ami elsőre jónak tűnt, aztán nagyon rosszba fordult. Mondjuk rögtön utána megnéztem a másikat is, az se sokkal jobb.
Későn csatlakoztam az Expedition buliba, de egy jó 60-70 óra után én is megérkeztem a történet végéhez. (Van még mit csinálni itt-ott a térképen, de a rohadt algoritmusok a legkülönbözőbb felületeken elkezdtek már mindenféle Exp33 csoportot és kontentet feldobálni, féltem a spoilerektől...) Melyik befejezést választottad?
Lófütty lesz idén ehhez képest minden, ennyi szerintem összefoglalja egyébként a játékot.
Lófütty lesz idén ehhez képest minden, ennyi szerintem összefoglalja egyébként a játékot.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Ryse: Son of Rome
Marius Titus története bár nagyon nem mai darab, nekem csak most sikerült vele közelebbi kapcsolatba kerülni, és a játék teljes hosszához képest igen terjedelmes óraszám alatt végigjátszani.
A harcrendszer kissé darabos és fantáziátlan, az ellenfelek elég repetitívek, de a kivégzések mocskos menők! Ehhez társul a nekem kifejezetten tetszős grafika és a hangok.
A történet bár nem rossz, de több helyről nyúl nagyon felismerhető jeleneteket, beállításokat és megoldásokat.
Összességében én elvoltam vele, örülök, hogy pótoltam ezt az elmaradást.
Marius Titus története bár nagyon nem mai darab, nekem csak most sikerült vele közelebbi kapcsolatba kerülni, és a játék teljes hosszához képest igen terjedelmes óraszám alatt végigjátszani.
A harcrendszer kissé darabos és fantáziátlan, az ellenfelek elég repetitívek, de a kivégzések mocskos menők! Ehhez társul a nekem kifejezetten tetszős grafika és a hangok.
A történet bár nem rossz, de több helyről nyúl nagyon felismerhető jeleneteket, beállításokat és megoldásokat.
Összességében én elvoltam vele, örülök, hogy pótoltam ezt az elmaradást.
DOOM: The Dark Ages (PC):
Számomra kicsit döcögősnek érződött az indulás, az előző két rész szerintem picit pörgősebb volt. Aztán persze ez is beindult, de így is akad azért egy kevés üresjárat és sétálgatás. A pajzs jópofa, bejött! Remek a fegyverarzenál is, de nagyjából fölösleges volt számomra. Impaler+gauntlet+shield bash kombóval operáltam az esetek 99%-ában. Elég badass volt sárkányon repkedni meg Pacific Rim-es lépegetőkkel csapatni! A sztori jópofa, de semmi extra. A látvány ütős és szokás szerint ez is mindenféle probléma nélkül gyönyörűen fut. Nekem 10,5 óra pörgött le, de ha valaki a 100%-ra megy, akkor lehet van benne 20-25 órányi játék. Game Pass-al "ingyen" teljesen szuper agykikapcs hentelés volt. Mindenki döntse el Magának, hogy ez megér-e Neki teljes árat.
Számomra kicsit döcögősnek érződött az indulás, az előző két rész szerintem picit pörgősebb volt. Aztán persze ez is beindult, de így is akad azért egy kevés üresjárat és sétálgatás. A pajzs jópofa, bejött! Remek a fegyverarzenál is, de nagyjából fölösleges volt számomra. Impaler+gauntlet+shield bash kombóval operáltam az esetek 99%-ában. Elég badass volt sárkányon repkedni meg Pacific Rim-es lépegetőkkel csapatni! A sztori jópofa, de semmi extra. A látvány ütős és szokás szerint ez is mindenféle probléma nélkül gyönyörűen fut. Nekem 10,5 óra pörgött le, de ha valaki a 100%-ra megy, akkor lehet van benne 20-25 órányi játék. Game Pass-al "ingyen" teljesen szuper agykikapcs hentelés volt. Mindenki döntse el Magának, hogy ez megér-e Neki teljes árat.
Olvastam olyat, aki 45 óra után ment át Act 2-be. El lehet lenni vele, ha nem rohan az ember.
A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
Legnépszerűbb cikkek
- 1. Heroes of Might & Magic: Olden Era early access próbakör – Minden porcikája aranyat ér
- 2. Harmadik kiegészítőt is kap a The Witcher 3: Wild Hunt, jön a Songs of the Past
- 3. Bütyköltél már a kis Polskit? A ma megjelent Cheap Car Repair PlayWay-szimulátorban megteheted
- 4. A Tomb Raider: Legacy of Atlantis a State of Playen kapott új előzetest és abban pontos premierdátumot
- 5. Mostantól forintban is fizethetsz a GOG játékaiért
Legfrissebb fórumtémák
- 11:55
- Világkörüli kocsmabirodalom magyar fejlesztőtől: készül a Busy Bar: World Tour [hozzászólások] [8]
- 12:29
- boldog születésnapot nekem!:) [4012]
- 11:32
- Szét*** az ideg [5483]
- 09:56
- A Tomb Raider: Legacy of Atlantis a State of Playen kapott új előzetest és abban pontos premierdátumot [hozzászólások] [4]
- 22:08
- Az összes ikonikus hollywoodi szuperjárgány benne lesz a State of Playen bejelentett Stuntman: Hollywoodban [hozzászólások] [2]
- 22:02
- Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld! [1595]
- 21:15
- Ki van fent legtovább? [31520]
- 11:45
- Combat Mission 2: Barbarossa to Berlin (Ismertető) [3]
- 11:01
- Bő húszperces játékmenet-bemutatóval robbant be a köztudatba a God of War Laufey a State of Playen [hozzászólások] [1]
- 10:26
- Helyzetjelentés [157624]
