Assassin’s Creed Mirage
Igaz a megjelenés óta nyúztam de időhiány miatt nemrég értem csak a végére. Bár nekem az Odyssey kimaradt de számomra az utóbbi AC-k közül ez jött be legjobban. A Valhalla végére nagyon szenvedtem már hogy legyen vége. Itt 100%-ban beütött a közel-keleti helyszín miatt az AC1 nosztalgia. Jó volt tényleg végre újra lopakodni és gondolkodni a kivitelezésen. A nyílt harc meg elég clunky lett emiatt gondolom. Tetszett hogy minimumra volt véve az rpg vonal meg elmaradt a régió szintezés és nem volt rétestészta. A főszereplő nonloki Basim nekem szimpatikusra sikerült. A játék végi reveláció meg a Valhalla ismeretében nem ütött nagyot. Összességében nekem nagyon bejött.
Fórum » Beszélgetés a játékokról
Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!
Rise of the Ronin (PC):
Japánnal és szamurájokkal nekem bármit el lehet adni. Vagyis majdnem mindent. Ezt nem lehetett a megjelenéskor, mert rettentő vegyesek voltak a visszajelzések és nekem az jött le, hogy inkább a nem kimondottan jó irányába hajlanak a vélemények. A mostani uborkaszezonban viszont nem igen volt más, ehhez meg éppen kedvet kaptam.
Elsőre nekem kicsit temus GoT hatást keltett, de kis idő elteltével rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan rossz és elkapott a hangulata. A 19. századi Japán szuper, az atmoszféra megvan. A harcban nagyon tetszett, hogy váltogatni kell a kardvívási stílusokat, hogy az ellenfelekhez alkalmazkodjak. Bár láttunk már ilyet, de legalább feldobta a harcot. Az pedig kimondottan élvezetes és látványos. Jók az animációk és a kivégzések!
A grafika nem kiemelkedő, de az összképet tekintve egészen pofás. Teljesítmény szempontjából nem volt gond, szépen kihasználta a masinát.
Én csak és kimondottan a sztorira koncentráltam, így lett végül 23 óra a végigjátszás. De hatalmas a terület és félelmetesen sok a tennivaló, úgyhogy a maximalisták el lehetnek vele egy 60-70 órát alsó hangon. A történet változatos volt, a döntéseinknek súlya van és befolyásolják a játék kimenetelét. Sajnos több alkalommal kerültem szembe egykori szövetségesekkel, de mindig a szívemre hallgattam és ennek köszönhetően elég változatosan alakultak az események. A főellenség természetesen itt is felba**ott, mert természetesen itt is eljátszották, hogy 86-szor legyőzzük és minden alkalommal elmenekül. De egyszer mindenki kifogy a szerencséből és végül már nem futott sehova!
Hogy jó szívvel ajánlom-e? Nem. A harc és a történet jó, egyszer végigrohanva rajta megtette, mikor épp nem volt máshoz hangulatom. De igazából ennyi. Összességében tényleg nagyjából helytálló a 60% körüli Steam értékelés. A Team NINJA ezúttal sajnos nem tudott olyat letenni az asztalra, ami bármilyen szempontból kiemelkedő lenne.
Japánnal és szamurájokkal nekem bármit el lehet adni. Vagyis majdnem mindent. Ezt nem lehetett a megjelenéskor, mert rettentő vegyesek voltak a visszajelzések és nekem az jött le, hogy inkább a nem kimondottan jó irányába hajlanak a vélemények. A mostani uborkaszezonban viszont nem igen volt más, ehhez meg éppen kedvet kaptam.
Elsőre nekem kicsit temus GoT hatást keltett, de kis idő elteltével rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan rossz és elkapott a hangulata. A 19. századi Japán szuper, az atmoszféra megvan. A harcban nagyon tetszett, hogy váltogatni kell a kardvívási stílusokat, hogy az ellenfelekhez alkalmazkodjak. Bár láttunk már ilyet, de legalább feldobta a harcot. Az pedig kimondottan élvezetes és látványos. Jók az animációk és a kivégzések!
A grafika nem kiemelkedő, de az összképet tekintve egészen pofás. Teljesítmény szempontjából nem volt gond, szépen kihasználta a masinát.
Én csak és kimondottan a sztorira koncentráltam, így lett végül 23 óra a végigjátszás. De hatalmas a terület és félelmetesen sok a tennivaló, úgyhogy a maximalisták el lehetnek vele egy 60-70 órát alsó hangon. A történet változatos volt, a döntéseinknek súlya van és befolyásolják a játék kimenetelét. Sajnos több alkalommal kerültem szembe egykori szövetségesekkel, de mindig a szívemre hallgattam és ennek köszönhetően elég változatosan alakultak az események. A főellenség természetesen itt is felba**ott, mert természetesen itt is eljátszották, hogy 86-szor legyőzzük és minden alkalommal elmenekül. De egyszer mindenki kifogy a szerencséből és végül már nem futott sehova!
Hogy jó szívvel ajánlom-e? Nem. A harc és a történet jó, egyszer végigrohanva rajta megtette, mikor épp nem volt máshoz hangulatom. De igazából ennyi. Összességében tényleg nagyjából helytálló a 60% körüli Steam értékelés. A Team NINJA ezúttal sajnos nem tudott olyat letenni az asztalra, ami bármilyen szempontból kiemelkedő lenne.
Dying Light 2
Kis késéssel jutottam ide.
Gameplay bejött (gyanítom ez már amúgy is egy rommá patchelt valami), de a tököm tele volt már a sztorival, hogy minden egyes bonyodalom vagy sokkal könnyebbé, vagy egyenesen megoldottá válhatott volna attól, hogy BESZÉLNEK EGYMÁSSAL a karakterek. Lawan meg önmagában is egy gyász volt, egyre jobban elvette már a kedvemet a végére a sztori küldetésektől.
De ja, összességében amúgy élveztem, jó élményként marad meg. Rég játszottam már az elsővel, de úgy rémlik, az is pont ugyanilyen hülyén operált a "karakterdrámákkal", szóval annyira nem ütött végül is szíven, elfogadtam lemondóan, hogy időnként a plot miatt kibaszott hülye mindenki. Annak meg most külön örültem, mikor megláttam, hogy a Beast megjelenése is már egy hónapra van csak.
Kis késéssel jutottam ide.
Gameplay bejött (gyanítom ez már amúgy is egy rommá patchelt valami), de a tököm tele volt már a sztorival, hogy minden egyes bonyodalom vagy sokkal könnyebbé, vagy egyenesen megoldottá válhatott volna attól, hogy BESZÉLNEK EGYMÁSSAL a karakterek. Lawan meg önmagában is egy gyász volt, egyre jobban elvette már a kedvemet a végére a sztori küldetésektől.
De ja, összességében amúgy élveztem, jó élményként marad meg. Rég játszottam már az elsővel, de úgy rémlik, az is pont ugyanilyen hülyén operált a "karakterdrámákkal", szóval annyira nem ütött végül is szíven, elfogadtam lemondóan, hogy időnként a plot miatt kibaszott hülye mindenki.
Annak meg most külön örültem, mikor megláttam, hogy a Beast megjelenése is már egy hónapra van csak.I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Jaja, nekem úgy volt 20 óra körül a végigjátszás, hogy abban már volt chapter újrajátszás és menet közben is szöszöltem a gyűjthető vackokkal. Ha nem érdekelnek az achik akkor normálon maximum 10-12 órát jósolok neki.
Még így is a legjobb rész az első óta és ha azt nézzük az is megállt 20 óra alatt (steamen nekem 19,6 óra és emlékszek, hogy ott is volt chapter újrajátszás meg valami gyűjtögetős hülyeség is nálam). Plusz ugye legmagasabb nehézség.
Még így is a legjobb rész az első óta és ha azt nézzük az is megállt 20 óra alatt (steamen nekem 19,6 óra és emlékszek, hogy ott is volt chapter újrajátszás meg valami gyűjtögetős hülyeség is nálam). Plusz ugye legmagasabb nehézség.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
10-12 óra, ez ennyi. Keresgélhetsz 50 rókaszobrot meg újságcikkeket, de nagyon nem tudod feljebb tornászni a játékidőt. 14 fejezet összesen. Ezért is vettem és adtam el lemezesen, mert olvastam előre, hogy piszok rövid.
Másfél nap volt benne? Miafasz.
Tudom, hogy sok ilyen játék van, hogy amúgy gyorsan végig lehet érni a sztorin, és a körítés viszi csak fel a játékidőt, de ez azért elég karcsúnak hangzik.
(De ha első nap tíz órát toltad, akkor persze nem szóltam )
Tudom, hogy sok ilyen játék van, hogy amúgy gyorsan végig lehet érni a sztorin, és a körítés viszi csak fel a játékidőt, de ez azért elég karcsúnak hangzik.
(De ha első nap tíz órát toltad, akkor persze nem szóltam
)I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Igen, az a rész már nálam is megért egy szemforgatást. De hála az égnek nem volt hosszú! Az, hogy feltételezhetően sokan sejtettük mire fut majd ki a vége, még nem jelenti azt, hogy nem volt fordulatokkal teli a sztori. Én jól elvoltam vele, de tényleg rengeteget tett hozzá a környezet és a 20. század eleje. Mert a 20+ évvel ezelőtti játékelemek és szekvenciák önmagában nem annyira dobják fel a játékot. 
3890 Ft-ot megért, maradjunk annyiban. 1,5 napra lekötött.
3890 Ft-ot megért, maradjunk annyiban. 1,5 napra lekötött.
Nekem az utolsó fejezet már annyira végtelenül fárasztó és túltolt volt, hogy arra nincsenek szavak. Amikor meg a fejezet végére még odab@szták a lopakodós szekvenciát SPOILER
A fordulatos történethez meg annyit, hogy a harmadik fejezetben, de akár már a második végén pontosan lehet sejteni, hogy mi lesz az egésznek a vége. Vártam, hogy majd lesz valami nagy csavar, de összességében csalódás volt a sztori is.
Isabella-val
akkor a játék simán bekerült nálam a nem ajánlott kategóriába. Fárasztó, túltolt, unalmas. Még azzal lehetett volna megkoronázni, ha a végén vele is van egy késpárbaj.
A fordulatos történethez meg annyit, hogy a harmadik fejezetben, de akár már a második végén pontosan lehet sejteni, hogy mi lesz az egésznek a vége. Vártam, hogy majd lesz valami nagy csavar, de összességében csalódás volt a sztori is.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Mafia: The Old Country (PS5):
Az első rész konkrétan egy játéktörténeti mérföldkő volt 23 évvel ezelőtt, teljesen odáig voltam érte meg vissza! Mikor kijött az első videó az új játékról, akkor nem győzött meg igazán. Nem is volt igazán betervezve, péntek délután lett belőle impulzusvásárlás. Mert azért mégiscsak furdalt a kíváncsiság és mert minden is jöhet, ami Mafia.
Azt kell mondjam, hogy egy nagyon kellemes meglepetés kerekedett belőle. Teljes mértékben a sztorira és a karakterekre koncentrál szinte abszolút mindenféle sallang nélkül. A történet pedig jó, izgalmas és fordulatokkal teli. Főhősünk is egy kedvelhető figura, akinek egész életében nem adatott meg a szabad választás joga és miután belekeveredik ebbe az egész zűrbe, már szintén nincs semmi mozgástere. Luca és Don Torrisi csúcs, de az összes karakter egyedi és jól kidolgozott. Az átvezetők konkrétan elmennének simám filmként is, tapintható a feszültség és remek az atmoszféra.
Az egész játékot elviszi a hátán a 20. század eleji Szicília, szemet gyönyörködtető sokszor a látvány a hangulat pedig abszolút 10/10. A videók alapján én sokkal csúnyábbra számítottam, de meglepően pofás a grafika. A gunplay remek, élvezet lövöldözni! A késpárbajok számomra már kicsit kínosak és unalmasak voltak a második után. Főleg, hogy a legtöbb megoldható lett volna egy lövéssel, de ugye szándékosan úgy alakult a szitu, hogy ezt ne rendezhessük le ennyivel. Pedig szerintem kimondottan nagyot ütött volna egy Indiana Jones jelenet!!!
És akkor jöjjön a fekete leves. PS5-ön semmiképp nem tudom jó szívvel ajánlani, mert a teljesítmény nem túl acélos. Rengeteg az FPS bezuhanás és szaggatás performance módban. Főleg az autóversenynél (ó igen! Az nem maradhatott ki itt sem. ) volt rettentő zavaró, mert ott nagy sebességnél konkrétan meg akart halni a masina. Nem tudom PRO-n jobb-e a helyzet. Nyilván sokkal szívesebben toltam volna PC-n, de 10-12 órás kalandot nem vagyok hajlandó digitálisan megvenni, hogy utána ne adhassam el.
Akadtak homlokráncolós bugok és szituk is azért. Mikor elakadunk egy ajtóban és a szemből érkező NPC lefagy. Nem hajlandó semerre mozdulni, amíg ki nem hátrálok. A villa udvarában 2 NPC a kocsiban izomból nekihajtott egy tereptárgynak, majd hátratolatva ismét nekimentek keményen a falnak és ezt ismételték. 3 percig néztem, aztán meguntam. Valamint egyszer 4-en ültünk az autóban, benéztem egy kanyart és túl nagy sebességgel felröppentünk az égbe, pördültünk hármat, majd fejtetőre érkeztünk. És mindeközben, mintha mi sem történt volna, tolták végig a scriptelt beszélgetést. Ilyen és ehhez hasonló kis apróságok azért előfordultak.
Ezek után mindenki döntse el Magának, hogy mennyit ér meg Neki és milyen célhardware-en tervezi nyomni. Én személy szerint remekül szórakoztam, rosszabbra számítottam.
Az első rész konkrétan egy játéktörténeti mérföldkő volt 23 évvel ezelőtt, teljesen odáig voltam érte meg vissza! Mikor kijött az első videó az új játékról, akkor nem győzött meg igazán. Nem is volt igazán betervezve, péntek délután lett belőle impulzusvásárlás. Mert azért mégiscsak furdalt a kíváncsiság és mert minden is jöhet, ami Mafia.
Azt kell mondjam, hogy egy nagyon kellemes meglepetés kerekedett belőle. Teljes mértékben a sztorira és a karakterekre koncentrál szinte abszolút mindenféle sallang nélkül. A történet pedig jó, izgalmas és fordulatokkal teli. Főhősünk is egy kedvelhető figura, akinek egész életében nem adatott meg a szabad választás joga és miután belekeveredik ebbe az egész zűrbe, már szintén nincs semmi mozgástere. Luca és Don Torrisi csúcs, de az összes karakter egyedi és jól kidolgozott. Az átvezetők konkrétan elmennének simám filmként is, tapintható a feszültség és remek az atmoszféra.
Az egész játékot elviszi a hátán a 20. század eleji Szicília, szemet gyönyörködtető sokszor a látvány a hangulat pedig abszolút 10/10. A videók alapján én sokkal csúnyábbra számítottam, de meglepően pofás a grafika. A gunplay remek, élvezet lövöldözni! A késpárbajok számomra már kicsit kínosak és unalmasak voltak a második után. Főleg, hogy a legtöbb megoldható lett volna egy lövéssel, de ugye szándékosan úgy alakult a szitu, hogy ezt ne rendezhessük le ennyivel. Pedig szerintem kimondottan nagyot ütött volna egy Indiana Jones jelenet!!!
És akkor jöjjön a fekete leves. PS5-ön semmiképp nem tudom jó szívvel ajánlani, mert a teljesítmény nem túl acélos. Rengeteg az FPS bezuhanás és szaggatás performance módban. Főleg az autóversenynél (ó igen! Az nem maradhatott ki itt sem.
) volt rettentő zavaró, mert ott nagy sebességnél konkrétan meg akart halni a masina. Nem tudom PRO-n jobb-e a helyzet. Nyilván sokkal szívesebben toltam volna PC-n, de 10-12 órás kalandot nem vagyok hajlandó digitálisan megvenni, hogy utána ne adhassam el.
Akadtak homlokráncolós bugok és szituk is azért. Mikor elakadunk egy ajtóban és a szemből érkező NPC lefagy. Nem hajlandó semerre mozdulni, amíg ki nem hátrálok. A villa udvarában 2 NPC a kocsiban izomból nekihajtott egy tereptárgynak, majd hátratolatva ismét nekimentek keményen a falnak és ezt ismételték. 3 percig néztem, aztán meguntam. Valamint egyszer 4-en ültünk az autóban, benéztem egy kanyart és túl nagy sebességgel felröppentünk az égbe, pördültünk hármat, majd fejtetőre érkeztünk. És mindeközben, mintha mi sem történt volna, tolták végig a scriptelt beszélgetést. Ilyen és ehhez hasonló kis apróságok azért előfordultak.
Ezek után mindenki döntse el Magának, hogy mennyit ér meg Neki és milyen célhardware-en tervezi nyomni. Én személy szerint remekül szórakoztam, rosszabbra számítottam.
Terminator: Resistance (2019):
Kipróbáltam 6 éve, de valamiért nem tetszett vagy csak akkor épp nem volt hozzá hangulatom, így kukáztam. Viszont nemrég ismét szóba került és megint magasztalva lett. A Teyon már bizonyított a Robocop játékokkal, hogy bizony nagyon korrektül sikerül visszaadniuk a filmek hangulatát, így kapott egy újabb esélyt. Ezúttal rákattantam és beszippantott. Persze azért megnéztem a régi filmeket hangolódás gyanánt. És az az igazság, hogy hatalmas ziccer szerintem, hogy nem készült el soha egy ilyen 2029-ben játszódó film! Pedig biztosan zabálta volna a nép!!! A játék viszont jó volt, viszonylag jó befejezést sikerült összehoznom. Ha kimaradt volna vagy nem hallottál róla, akkor érdemes pótolni.
Kipróbáltam 6 éve, de valamiért nem tetszett vagy csak akkor épp nem volt hozzá hangulatom, így kukáztam. Viszont nemrég ismét szóba került és megint magasztalva lett. A Teyon már bizonyított a Robocop játékokkal, hogy bizony nagyon korrektül sikerül visszaadniuk a filmek hangulatát, így kapott egy újabb esélyt. Ezúttal rákattantam és beszippantott. Persze azért megnéztem a régi filmeket hangolódás gyanánt. És az az igazság, hogy hatalmas ziccer szerintem, hogy nem készült el soha egy ilyen 2029-ben játszódó film! Pedig biztosan zabálta volna a nép!!! A játék viszont jó volt, viszonylag jó befejezést sikerült összehoznom. Ha kimaradt volna vagy nem hallottál róla, akkor érdemes pótolni.
Titan Quest II (korai hozzáférés):
Megláttam 24 Euróra leértékelve a Diablo 4 DLC-t, de a TQ II is pontosan ennyibe került, úgyhogy nem is haboztam a döntéssel. Igaz, hogy a Wolcen-nél megfogadtam, hogy soha többet EA, de annyira bíztam a csapatban és annyira szerettem az első részt 19 évvel ezelőtt, hogy rá kellett repülnöm. Sokan sírtak, hogy alig van benne egyelőre tartalom, de én azért csak elvoltam 11 órát, mire a "végére" értem. Abszolút nem okoztak csalódást, hozza azt a csúcsjó hangulatot és ARPG életérzést, amit már megszoktunk. Saját build-el nagyon szépen elboldogul az ember, de ha kicsit nem figyel oda, akkor nagyon könnyen legyakhatnak. Szuper, hogy ismét dupla kaszttal operálhatunk, én egyből egy beteg állat Reavert raktam össze. Szeretem a közelharcost, de valószínű íjásszal fogom majd kezdeni a teljes játékot a sok ugráló/köpködő/teleportáló mob miatt, mert felment tőlük a pumpa. Nyilván van mobilitást segítő képesség, de azért csak jobb lelövöldözni őket. 
A látvány az pazar és már most gyönyörűen fut! Teljes DLSS és Frame generation támogatás. A kontrolleres irányítás is szuper, bár vannak hiányosságok. Amiket szóvá is fogok tenni a visszajelzésben. Vagy elolvassák, vagy nem. Száz szónak is egy a vége, ez a játék már most kiváló állapotban van és minden adott ahhoz, hogy jó sok időre kellemes kikapcsolódást nyújtson majd, ha elkészül. Gondolom ez azért még 1-1,5 év alsó hangon, de türelmesen kivárjuk.
Megláttam 24 Euróra leértékelve a Diablo 4 DLC-t, de a TQ II is pontosan ennyibe került, úgyhogy nem is haboztam a döntéssel. Igaz, hogy a Wolcen-nél megfogadtam, hogy soha többet EA, de annyira bíztam a csapatban és annyira szerettem az első részt 19 évvel ezelőtt, hogy rá kellett repülnöm. Sokan sírtak, hogy alig van benne egyelőre tartalom, de én azért csak elvoltam 11 órát, mire a "végére" értem. Abszolút nem okoztak csalódást, hozza azt a csúcsjó hangulatot és ARPG életérzést, amit már megszoktunk. Saját build-el nagyon szépen elboldogul az ember, de ha kicsit nem figyel oda, akkor nagyon könnyen legyakhatnak. Szuper, hogy ismét dupla kaszttal operálhatunk, én egyből egy beteg állat Reavert raktam össze. Szeretem a közelharcost, de valószínű íjásszal fogom majd kezdeni a teljes játékot a sok ugráló/köpködő/teleportáló mob miatt, mert felment tőlük a pumpa.
Nyilván van mobilitást segítő képesség, de azért csak jobb lelövöldözni őket. A látvány az pazar és már most gyönyörűen fut! Teljes DLSS és Frame generation támogatás. A kontrolleres irányítás is szuper, bár vannak hiányosságok. Amiket szóvá is fogok tenni a visszajelzésben. Vagy elolvassák, vagy nem. Száz szónak is egy a vége, ez a játék már most kiváló állapotban van és minden adott ahhoz, hogy jó sok időre kellemes kikapcsolódást nyújtson majd, ha elkészül. Gondolom ez azért még 1-1,5 év alsó hangon, de türelmesen kivárjuk.
Clair Obscur: Expedition 33
El vagyok késve, tudom.
Barátnőmmel párhuzamosan toltuk, ki-ki a saját accján, és a múlt héten tudtunk végezni a sztorival.
Nehéz mit írni, olvasgattam a hétvégét, amiket írogattatok róla, sokat nem tudok én sem hozzátenni. Meglepően erős volt a története, a látványvilág és a zene pedig lehengerlő külön-külön is, nemhogy együtt.
Nagyon tetszettek az aprólékosan megírt karakterek és a folyamatosan csöpögtetett sztori is. Brutál változatos ellenfelek és vidékek, minden pillanatát élveztem. Pont megfelelő mennyiségű mechanika lett a játékba beletolva, nem volt se unalmas, se átláthatatlan.
Imádtuk mindketten. Szemezek a kiacsizással, de nagyon sok melónak tűnik így elsőre. Meglátom.
El vagyok késve, tudom.
Barátnőmmel párhuzamosan toltuk, ki-ki a saját accján, és a múlt héten tudtunk végezni a sztorival.
Nehéz mit írni, olvasgattam a hétvégét, amiket írogattatok róla, sokat nem tudok én sem hozzátenni. Meglepően erős volt a története, a látványvilág és a zene pedig lehengerlő külön-külön is, nemhogy együtt.
Nagyon tetszettek az aprólékosan megírt karakterek és a folyamatosan csöpögtetett sztori is. Brutál változatos ellenfelek és vidékek, minden pillanatát élveztem. Pont megfelelő mennyiségű mechanika lett a játékba beletolva, nem volt se unalmas, se átláthatatlan.
Imádtuk mindketten. Szemezek a kiacsizással, de nagyon sok melónak tűnik így elsőre. Meglátom.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Jedi: Survivor
Már egy ideje tartogattam, aztán az elmúlt két hétben látszott, hogy lesz rá idő. Hát, nem voltam elájulva, be kell valljam. Igazából ilyen könnyű popcorn cucc. Akit érdekelt, az már nyilván lenyomta, de a sztoriról azért sem akarok spoilereket írni, mert ilyen híg, unalmas, semmitmondó, összedobált szar sztorit nem is értem, hogyan tudtak kiadni. Az alap főellenség is egy szürke egér, akit egyetlen pillanatig nem lehet komolyan venni, de a "nagy csavar" meg annyira fölösleges és értelmetlen volt, hogy igazából kiírhatták volna, hogy még muszáj nyújtani a sztorin egy kicsit.
Meglepően kevés volt a helyszín is, és meg vagyok győződve arról, hogy az a plusz terület is azért került be a csavar után, mert érezték, hogy ez így túl kevés. Az első résszel való összevetésben is szembetűnő, hogy mennyire nem voltak helyszínek.
Gyorsan lepörgettem a sztorit, aztán még egy 15-20 óra farm volt a platina, de nem volt nagy élmény.
És állítólag trilógia lesz, nem tudom mit tudnak még ebből kihozni.
Már egy ideje tartogattam, aztán az elmúlt két hétben látszott, hogy lesz rá idő. Hát, nem voltam elájulva, be kell valljam. Igazából ilyen könnyű popcorn cucc. Akit érdekelt, az már nyilván lenyomta, de a sztoriról azért sem akarok spoilereket írni, mert ilyen híg, unalmas, semmitmondó, összedobált szar sztorit nem is értem, hogyan tudtak kiadni. Az alap főellenség is egy szürke egér, akit egyetlen pillanatig nem lehet komolyan venni, de a "nagy csavar" meg annyira fölösleges és értelmetlen volt, hogy igazából kiírhatták volna, hogy még muszáj nyújtani a sztorin egy kicsit.
Meglepően kevés volt a helyszín is, és meg vagyok győződve arról, hogy az a plusz terület is azért került be a csavar után, mert érezték, hogy ez így túl kevés. Az első résszel való összevetésben is szembetűnő, hogy mennyire nem voltak helyszínek.
Gyorsan lepörgettem a sztorit, aztán még egy 15-20 óra farm volt a platina, de nem volt nagy élmény.
És állítólag trilógia lesz, nem tudom mit tudnak még ebből kihozni.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Lords of the Fallen (2023, PC):
Rajta tartottam a szememet, mert kimondottan tetszett. Megkapta a 2.0-s felpimpelt változatot és még le is árazták 67%-al, így azonnal le is csaptam rá. Nagyon szerettem az Elden Ringet, de nekem egy fél fokkal jobban tetszett ez. Sokkal felhasználóbarátabb, az irányítás egy álom a többi soulslike-hoz képest. A grafika iszonyatosan szép és a játékmenet is nagyon kézre áll, remekül feldobja a lámpással való közlekedés és az umral-ba átlépegetés! Nincsenek megkötések és korlátozások, akár az egész játék végigjátszható egy ismerőssel vagy random játékosok behívásával. Ráadásul elég csak egy embernek megvenni, az ismerőse teljesen ingyen becsatlakozhat online és végigvihetik a teljes játékot! Teljes cross-play támogatást élvez. Nyilván nem egy ER volumenű projekt, bár itt is lehet azért bőven kalandozni. Én 29 óra alatt értem a végére első menetben és 145-ös szintű a kari jelenleg. A sztori is hangulatos, biztosan visszatérek még new game+ módban megnézni a többi befejezést. Vagy ha Aribeth és Ricsi1976 igényli, akkor benézek Hozzájuk is aprítani, ha már egyszer rábeszéltem Őket a vásárlásra. Akik kedvelik ezeknek a dark fantasy játékoknak a hangulatát, de kicsit könnyedebb kihívással megelégszenek, azok számára nagyon jó szívvel ajánlom!
Rajta tartottam a szememet, mert kimondottan tetszett. Megkapta a 2.0-s felpimpelt változatot és még le is árazták 67%-al, így azonnal le is csaptam rá. Nagyon szerettem az Elden Ringet, de nekem egy fél fokkal jobban tetszett ez. Sokkal felhasználóbarátabb, az irányítás egy álom a többi soulslike-hoz képest. A grafika iszonyatosan szép és a játékmenet is nagyon kézre áll, remekül feldobja a lámpással való közlekedés és az umral-ba átlépegetés! Nincsenek megkötések és korlátozások, akár az egész játék végigjátszható egy ismerőssel vagy random játékosok behívásával. Ráadásul elég csak egy embernek megvenni, az ismerőse teljesen ingyen becsatlakozhat online és végigvihetik a teljes játékot! Teljes cross-play támogatást élvez. Nyilván nem egy ER volumenű projekt, bár itt is lehet azért bőven kalandozni. Én 29 óra alatt értem a végére első menetben és 145-ös szintű a kari jelenleg. A sztori is hangulatos, biztosan visszatérek még new game+ módban megnézni a többi befejezést. Vagy ha Aribeth és Ricsi1976 igényli, akkor benézek Hozzájuk is aprítani, ha már egyszer rábeszéltem Őket a vásárlásra.
Akik kedvelik ezeknek a dark fantasy játékoknak a hangulatát, de kicsit könnyedebb kihívással megelégszenek, azok számára nagyon jó szívvel ajánlom!
RoboCop: Rogue City - Unfinished Business (PC):
Az alapjáték nagyon kellemes meglepetés volt két éve! Nem AAA minőség és nem is kiemelkedő semmilyen téren, de hozta azt a nosztalgikus Robotzsaru élményt, ami minden rajongó szívét képes volt megdobogtatni. A csütörtökön megjelent önálló kiegészítő egy nagyjából fél napnyi játékidőt biztosít és ismét remekül szórakoztam. A sztori nagyon hajaz a 2012-es Dredd-re, így még inkább bejött! A filmekből ismerős termékek plakátjai és a poénok ezúttal is feldobják a játékmenetet. Akad egy pár újítás, de a lényeg nem változott. Aprítsuk halomra az ellent a jó kis Auto 9-essel, természetesen a törvény betartatása érdekében. Ráadásul Murphyként is játszhatunk egy keveset és egy hatalmas meglepetés is vár a játékosokra a vége felé! Ha az alapjáték bejött, ezt is imádni fogod!
Az alapjáték nagyon kellemes meglepetés volt két éve! Nem AAA minőség és nem is kiemelkedő semmilyen téren, de hozta azt a nosztalgikus Robotzsaru élményt, ami minden rajongó szívét képes volt megdobogtatni. A csütörtökön megjelent önálló kiegészítő egy nagyjából fél napnyi játékidőt biztosít és ismét remekül szórakoztam. A sztori nagyon hajaz a 2012-es Dredd-re, így még inkább bejött! A filmekből ismerős termékek plakátjai és a poénok ezúttal is feldobják a játékmenetet. Akad egy pár újítás, de a lényeg nem változott. Aprítsuk halomra az ellent a jó kis Auto 9-essel, természetesen a törvény betartatása érdekében.
Ráadásul Murphyként is játszhatunk egy keveset és egy hatalmas meglepetés is vár a játékosokra a vége felé! Ha az alapjáték bejött, ezt is imádni fogod!
Plague Tale: Requiem
Lassú víz partot mos - szól a mondás. Június 10-én álltam neki a Requiem-nmek, és ma értem a végére. Kis szeletekben haladtam vele, mert nem sok időm volt az építkezés miatt játszani, plusz elég nagy gyomrosokat is osztogatott a játék. Történetében grandiózusabb, mint az első epizód volt, és az új mechanikák is tök jól álltak neki. Az új karakterek szimpatikusak voltak, maga a játék pedig egyes pillanatokban olyan szinten áll-leejtősre sikerült kinézetben, hogy az valami eszméletlen.
Szerettem* ezt a franchie-t, mindig szívesen fogok rá visszagondolni, habár újrajátszást nem tervezek vele kapcsolatban.
* A múlt idő nem helyes, hiszen 2026-ban érkezik a spin-off hozzá, Resonance: A Plague Tale Legacy címmel.
Lassú víz partot mos - szól a mondás. Június 10-én álltam neki a Requiem-nmek, és ma értem a végére. Kis szeletekben haladtam vele, mert nem sok időm volt az építkezés miatt játszani, plusz elég nagy gyomrosokat is osztogatott a játék. Történetében grandiózusabb, mint az első epizód volt, és az új mechanikák is tök jól álltak neki. Az új karakterek szimpatikusak voltak, maga a játék pedig egyes pillanatokban olyan szinten áll-leejtősre sikerült kinézetben, hogy az valami eszméletlen.
Szerettem* ezt a franchie-t, mindig szívesen fogok rá visszagondolni, habár újrajátszást nem tervezek vele kapcsolatban.
* A múlt idő nem helyes, hiszen 2026-ban érkezik a spin-off hozzá, Resonance: A Plague Tale Legacy címmel.
Nem találkoztam még semmi hasonlóval, az biztos. Nagyon örülök, hogy annó nem sikerült teljesen eltántorítania az ócsárló véleményeknek az első résztől!!!
Előbb végeztél vele, mint ahogy én végignéztem
Filmszerű élmény, amúgy a nyers gameplay is művészi, de engem kiidegelne. A történet viszont tényleg teljesen egyedülálló, iszonyatosan gazdag táptalaj a világ. Nem tudom, miért van szükség adaptációra, volt olyan jelenet, ahol el is felejtettem, hogy egy videojáték walkthroughját nézem.
Valószínűleg ma este ledarálom a maradék három órát, vannak tippjeim a befejezésre, de úgysem az lesz.
Filmszerű élmény, amúgy a nyers gameplay is művészi, de engem kiidegelne. A történet viszont tényleg teljesen egyedülálló, iszonyatosan gazdag táptalaj a világ. Nem tudom, miért van szükség adaptációra, volt olyan jelenet, ahol el is felejtettem, hogy egy videojáték walkthroughját nézem.
Valószínűleg ma este ledarálom a maradék három órát, vannak tippjeim a befejezésre, de úgysem az lesz.
Death Stranding 2: On the Beach
Az első részbe sokáig nem mertem belevágni a "botrányosan unalmas postásszimulátor" és egyéb hasonló megjegyzések miatt. De 5 éve csak erőt vettem magamon és kijátszottam. Életem egyik legjobb döntése volt, mert az egyik legkülönlegesebb és legletaglózóbb játékélménye kerekedett belőle. Nem is volt kérdés, hogy a folytatást előrendelem-e.
Majdnem ott folytatjuk, ahol a a történetünk véget ért. És némi győzködés után vissza is térünk régi munkánkhoz, de ezúttal Észak-Amerika helyett Mexikóba és Ausztráliába vezet az utunk.
Ez a Decima engine egy csoda! A grafika továbbra is lehengerlő és tükörsimán fut performance módban az alap PS5-ön is. Játékmenet szempontjából nem ér minket sok meglepetés. Akad pár új funkció, de a lényeg ugyanaz. Kapcsoljuk rá mindenkit a királis hálózatra a kontinensen. Nekem talán még egy fél fokkal jobban is tetszett, hogy ezúttal elég jól meg tudtam úszni az összecsapásokat és minimális akciózással telt el a játékidő.
Itt igazából úgyis a SZTORI volt a lényeg és az ezúttal is elmondhatatlanul csodálatos!!! Az új karakterek, a fordulatok, a történet alakulása, az átvezetők minősége és hangulata, valamint a hihetetlenül szuper OST együttesen adja az igazi erejét a folytatásnak. Valamint természetesen Kojima totálisan elborult agymenés, melyet a lehető legjobb értelemben kell érteni. A 13. epizód végére már konkrétan lerobbant a fejem és ott persze még egyáltalán nem ért véget a játék. Sőt! De ezt igazából úgyis képtelenség írásban visszaadni, az első részhez hasonlóan ÁT KELL ÉLNI! Pityeregtem, nevettem és sok esetben csak döbbenten pislogtam. Pontosan ezt hozza ki a játékosból, mert egy elképesztően különleges és bődületesen élvezetes kaland részesei lehetünk, melyben végre összeérnek a szálak és nagyjából mindenre fény derül.
Nálam 33 óra után ért véget a sztori, de simán bele lehet ölni akár 100-at is, ha valaki abszolút maximalista. Ha valaki úgy dönt, hogy tesz vele egy próbát, mindenképpen az első résszel kezdje!
Az első részbe sokáig nem mertem belevágni a "botrányosan unalmas postásszimulátor" és egyéb hasonló megjegyzések miatt. De 5 éve csak erőt vettem magamon és kijátszottam. Életem egyik legjobb döntése volt, mert az egyik legkülönlegesebb és legletaglózóbb játékélménye kerekedett belőle. Nem is volt kérdés, hogy a folytatást előrendelem-e.
Majdnem ott folytatjuk, ahol a a történetünk véget ért. És némi győzködés után vissza is térünk régi munkánkhoz, de ezúttal Észak-Amerika helyett Mexikóba és Ausztráliába vezet az utunk.
Ez a Decima engine egy csoda! A grafika továbbra is lehengerlő és tükörsimán fut performance módban az alap PS5-ön is. Játékmenet szempontjából nem ér minket sok meglepetés. Akad pár új funkció, de a lényeg ugyanaz. Kapcsoljuk rá mindenkit a királis hálózatra a kontinensen. Nekem talán még egy fél fokkal jobban is tetszett, hogy ezúttal elég jól meg tudtam úszni az összecsapásokat és minimális akciózással telt el a játékidő.
Itt igazából úgyis a SZTORI volt a lényeg és az ezúttal is elmondhatatlanul csodálatos!!! Az új karakterek, a fordulatok, a történet alakulása, az átvezetők minősége és hangulata, valamint a hihetetlenül szuper OST együttesen adja az igazi erejét a folytatásnak. Valamint természetesen Kojima totálisan elborult agymenés, melyet a lehető legjobb értelemben kell érteni. A 13. epizód végére már konkrétan lerobbant a fejem és ott persze még egyáltalán nem ért véget a játék. Sőt! De ezt igazából úgyis képtelenség írásban visszaadni, az első részhez hasonlóan ÁT KELL ÉLNI! Pityeregtem, nevettem és sok esetben csak döbbenten pislogtam. Pontosan ezt hozza ki a játékosból, mert egy elképesztően különleges és bődületesen élvezetes kaland részesei lehetünk, melyben végre összeérnek a szálak és nagyjából mindenre fény derül.
Nálam 33 óra után ért véget a sztori, de simán bele lehet ölni akár 100-at is, ha valaki abszolút maximalista. Ha valaki úgy dönt, hogy tesz vele egy próbát, mindenképpen az első résszel kezdje!
The Coffin of Andy and Leyley
Andrew és Ashley fiatal testvérpár. A játék elején épp hatósági karanténban tengetik napjaikat. Csak egymásnak vannak, a külvilággal, szüleikkel nem tudnak kapcsolatba lépni, a gondnokok napok óta rájuk se néztek. Unalommal és éhínséggel telnek a napjaik, mintha szánt szándékkal éheztetnék őket. Egyre inkább kívánják az ételt… a húst…
Egy este fülsértő, túlvilági zenét hallanak a szomszéd lakásból. Az erkélyről meglesve konstatálják, hogy kultista szomszédjuk éppen démont idéz. Legalább leköti magát valamivel, nyugtázzák eleinte hőseink. A rituálé azonban másnap is ismétlődik. Közelebbről is meg kéne nézni - elvégre, mi baj történhet…?
Az események innentől kezdve pillanatok alatt elfajulnak és elszabadulnak. És ha mindez nem lenne elég, van valami, ami a testvérpárt jobban érdekli, mint a kannibalizmus gondolata - ez pedig, mondjuk úgy, a saját kapcsolatuk…
A TCoAaL nem az a játék, amitől jól fogjuk magunkat érezni. Kétségkívül egy megosztó címmel van dolgunk, amit normális ember élből elítél és hivatalból gyűlöl. Aki viszont beleveti magát, annak ritka élményben lesz része (a majd’ 29k szavazat alapján a 96%-os tetszési index is erre utal). Engem hol megfogott, hol kirázott tőle a hideg, de elejétől a végéig lekötött. Egy RPG Makerrel készitett visual novel/kalandjáték hibridről van szó, ami a groteszket keveri a pszichológiai horrorral. Ami miatt mindez működik, az részben a megvalósításnak köszönhető: a kézzel rajzolt, cuki grafika hol papírmasé-szerű, hol az ezredforduló Cartoon Network-rajzfilmjeit idézi. Igazi felüdülés a csilliárdnyi, lassan tök egyforma pixel art és anime-stílusú indie-játékok közt egy ilyet is látni. A zenei aláfestés is meglepően igényes (többnyire ilyen horror-zenedobozos téma), egyedül egy szinkronmunka lenne az, ami még hatalmasat dobna a játékon, és egyben Andrew és Ashley karakterén is.
Mert hogy egyértelműen a karakterek és a történetmesélés módja az, amiben maradandót sikerült alkotni. A TCoAaL általunk irányítható testvérpárja hitelesen és életszerűen lett megírva, és ideális esetben egyből megkedveljük őket - hogy aztán újra és újra eltávolodjunk tőlük. Amíg Dextert mindenki szerette, mert családja, munkája volt, és csak rosszakat gyilkolt - addig Andrew és Ashley karakterében erősen jelen vannak a sötét tetrád jellemvonásai. Nincs erkölcsi iránytűjük, belső kódexük, ami alapján válogatnának az áldozataik közt. Életképtelenek, munkájuk, egzisztenciájuk nincs, meg se próbálnak a társadalomba beilleszkedni. A rendszer ellen lázadó, soha fel nem nőni akaró gyerekek maradtak (a játék címében is gyerekkori becenevük szerepel). Kodependens kapcsolatuk azon alapszik, hogy Ashley sosem kapott senkitől szeretetet, csak a bátyjára számíthatott. Így alakult ki kettőjük közt egy elég toxikus kötődés, ami, ha úgy alakítunk, akár a vérfertőzés irányába is elmehet. Így van, ez egy choice matter-játék is, még ha csak elvétve szólhatunk bele az eseményekbe.
A TCoAaL szinte kimaxolja a határok feszegetését, ugyanakkor mindvégig szolid eleganciával teszi ezt. Igen, van itt minden, csonkolás, kannibalizmus, vérfertőzés, még sincs semmi premier plánban az arcunkba tolva. A TCoAaL nem a gore-ral vagy bármi egyéb öncélúsággal váltja ki belőlünk az iszonyatot, hanem sokkal inkább a tudatalattinkra hat: azzal, hogy egy ilyen testvérpárt irányítunk, valahol magunk is cinkosai, szövetségesei leszünk a tetteiknek. A játék kb. a sztori közepén kezdődik, de ahogy haladunk előre, egyre jobban megismerjük a testvérpár múltját. És bár ők maguk végig irracionálisak maradnak saját álomvilágukban, az író mégis adott nekik egy olyan hátteret, amitől ha nem is leszünk elfogadóbbak, de szinte minden történés és cselekedetük értelmet nyer. Ráadásul a Silent Hill-eket idéző pokoljárás sem maradhat el egy ilyen játékban.
Összességében senkinek nem ajánlom ezt a játékot. Csak annak, aki ezután a pár sor után már rá is keresett, neki is csak saját felelősségre. Egy ponton az író is inkább háttérbe vonult a fenyegetések hatására, és lepasszolta a játék fejlesztését a kiadónak. Sajnos még early access, és egyelőre csak az első 3 epizódot játszhatjuk végig, hogy aztán egy pofátlan cliffhanger legyen a jutalmunk. Pedig folytattam volna még, de akkor várok.
Andrew és Ashley fiatal testvérpár. A játék elején épp hatósági karanténban tengetik napjaikat. Csak egymásnak vannak, a külvilággal, szüleikkel nem tudnak kapcsolatba lépni, a gondnokok napok óta rájuk se néztek. Unalommal és éhínséggel telnek a napjaik, mintha szánt szándékkal éheztetnék őket. Egyre inkább kívánják az ételt… a húst…
Egy este fülsértő, túlvilági zenét hallanak a szomszéd lakásból. Az erkélyről meglesve konstatálják, hogy kultista szomszédjuk éppen démont idéz. Legalább leköti magát valamivel, nyugtázzák eleinte hőseink. A rituálé azonban másnap is ismétlődik. Közelebbről is meg kéne nézni - elvégre, mi baj történhet…?
Az események innentől kezdve pillanatok alatt elfajulnak és elszabadulnak. És ha mindez nem lenne elég, van valami, ami a testvérpárt jobban érdekli, mint a kannibalizmus gondolata - ez pedig, mondjuk úgy, a saját kapcsolatuk…
A TCoAaL nem az a játék, amitől jól fogjuk magunkat érezni. Kétségkívül egy megosztó címmel van dolgunk, amit normális ember élből elítél és hivatalból gyűlöl. Aki viszont beleveti magát, annak ritka élményben lesz része (a majd’ 29k szavazat alapján a 96%-os tetszési index is erre utal). Engem hol megfogott, hol kirázott tőle a hideg, de elejétől a végéig lekötött. Egy RPG Makerrel készitett visual novel/kalandjáték hibridről van szó, ami a groteszket keveri a pszichológiai horrorral. Ami miatt mindez működik, az részben a megvalósításnak köszönhető: a kézzel rajzolt, cuki grafika hol papírmasé-szerű, hol az ezredforduló Cartoon Network-rajzfilmjeit idézi. Igazi felüdülés a csilliárdnyi, lassan tök egyforma pixel art és anime-stílusú indie-játékok közt egy ilyet is látni. A zenei aláfestés is meglepően igényes (többnyire ilyen horror-zenedobozos téma), egyedül egy szinkronmunka lenne az, ami még hatalmasat dobna a játékon, és egyben Andrew és Ashley karakterén is.
Mert hogy egyértelműen a karakterek és a történetmesélés módja az, amiben maradandót sikerült alkotni. A TCoAaL általunk irányítható testvérpárja hitelesen és életszerűen lett megírva, és ideális esetben egyből megkedveljük őket - hogy aztán újra és újra eltávolodjunk tőlük. Amíg Dextert mindenki szerette, mert családja, munkája volt, és csak rosszakat gyilkolt - addig Andrew és Ashley karakterében erősen jelen vannak a sötét tetrád jellemvonásai. Nincs erkölcsi iránytűjük, belső kódexük, ami alapján válogatnának az áldozataik közt. Életképtelenek, munkájuk, egzisztenciájuk nincs, meg se próbálnak a társadalomba beilleszkedni. A rendszer ellen lázadó, soha fel nem nőni akaró gyerekek maradtak (a játék címében is gyerekkori becenevük szerepel). Kodependens kapcsolatuk azon alapszik, hogy Ashley sosem kapott senkitől szeretetet, csak a bátyjára számíthatott. Így alakult ki kettőjük közt egy elég toxikus kötődés, ami, ha úgy alakítunk, akár a vérfertőzés irányába is elmehet. Így van, ez egy choice matter-játék is, még ha csak elvétve szólhatunk bele az eseményekbe.
A TCoAaL szinte kimaxolja a határok feszegetését, ugyanakkor mindvégig szolid eleganciával teszi ezt. Igen, van itt minden, csonkolás, kannibalizmus, vérfertőzés, még sincs semmi premier plánban az arcunkba tolva. A TCoAaL nem a gore-ral vagy bármi egyéb öncélúsággal váltja ki belőlünk az iszonyatot, hanem sokkal inkább a tudatalattinkra hat: azzal, hogy egy ilyen testvérpárt irányítunk, valahol magunk is cinkosai, szövetségesei leszünk a tetteiknek. A játék kb. a sztori közepén kezdődik, de ahogy haladunk előre, egyre jobban megismerjük a testvérpár múltját. És bár ők maguk végig irracionálisak maradnak saját álomvilágukban, az író mégis adott nekik egy olyan hátteret, amitől ha nem is leszünk elfogadóbbak, de szinte minden történés és cselekedetük értelmet nyer. Ráadásul a Silent Hill-eket idéző pokoljárás sem maradhat el egy ilyen játékban.
Összességében senkinek nem ajánlom ezt a játékot.
Csak annak, aki ezután a pár sor után már rá is keresett, neki is csak saját felelősségre. Egy ponton az író is inkább háttérbe vonult a fenyegetések hatására, és lepasszolta a játék fejlesztését a kiadónak. Sajnos még early access, és egyelőre csak az első 3 epizódot játszhatjuk végig, hogy aztán egy pofátlan cliffhanger legyen a jutalmunk. Pedig folytattam volna még, de akkor várok. „A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
Utólag már leesett. Ez van. Mindenképp megnéztem volna minden választást utólag. Mindig meg szoktam. 
Expedition 33 ending - folyt.
SPOILER
SPOILER
Remélem, az megvan, hogy így áldoztad be csak igazán Maelle-t!
Megnéztem amúgy YT-n azt a befejezést is, Verso-tól hatalmas gyomros az "I don't want this life", lényegében én Ben Starr legnagyobb alakításáról maradtam le a választásommal.
Megnéztem amúgy YT-n azt a befejezést is, Verso-tól hatalmas gyomros az "I don't want this life", lényegében én Ben Starr legnagyobb alakításáról maradtam le a választásommal.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
SPOILER
Egy fokkal jobb, de nem happy end az sem. Sejtettem, hogy nem lesz jó vége, de én képtelen voltam elengedni a kis Maelle-t. Verso-t sokkal könnyebben áldoztam fel.
Mivel általános topik, így extra caution:
Clair Obscur: Expedition 33 BEFEJEZÉS spoiler
SPOILER
Clair Obscur: Expedition 33 BEFEJEZÉS spoiler
SPOILER
Szerintem mire oda eljut a játékos, hogy döntenie kell, egyértelműen Verso befejezése a jobb.
Ha belegondolsz, Lumiere tragédiája azon a ponton már bekövetkezett, a teljes lakosság eltűnt, erre nekünk semmi ráhatásunk nem volt. Mindenki mást (gestralok, a grandis) egy megfáradt lélekdarab tart csak fenn.
Plusz én abból is indultam ki, hogy Sciel és Lune a visszatértükkor emlékeznek mindenre, tudják, hogy korábban eltörlődtek, és tudják az igazságot is, hogy a világuk egy canvas, és létezik egy "nagyobb hatalom", aki könnyedén eltörölheti őket kénye-kedve szernt. Ebbe akarnánk visszahozni egy teljes népet?
... És mindez azért létezett, mert egy család képtelen volt a saját gyászát normálisan feldolgozni. Ha hagyjuk Maelle-nek, hogy átvegye a paintress szerepét, ugyanezt a ciklust tartjuk fenn.
Ha belegondolsz, Lumiere tragédiája azon a ponton már bekövetkezett, a teljes lakosság eltűnt, erre nekünk semmi ráhatásunk nem volt. Mindenki mást (gestralok, a grandis) egy megfáradt lélekdarab tart csak fenn.
Plusz én abból is indultam ki, hogy Sciel és Lune a visszatértükkor emlékeznek mindenre, tudják, hogy korábban eltörlődtek, és tudják az igazságot is, hogy a világuk egy canvas, és létezik egy "nagyobb hatalom", aki könnyedén eltörölheti őket kénye-kedve szernt. Ebbe akarnánk visszahozni egy teljes népet?
... És mindez azért létezett, mert egy család képtelen volt a saját gyászát normálisan feldolgozni. Ha hagyjuk Maelle-nek, hogy átvegye a paintress szerepét, ugyanezt a ciklust tartjuk fenn.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Egyik sem jobb a másiknál végeredményben. 
Nagyon erős volt minden szempontból! Ugyan valószínűleg a KCD2-t semmi nem tudja letaszítani idén a trónról, de szorosan ott van a nyomában.
Nagyon erős volt minden szempontból! Ugyan valószínűleg a KCD2-t semmi nem tudja letaszítani idén a trónról, de szorosan ott van a nyomában.
Ez alapján akkor azt hiszem, nem ugyanúgy döntöttünk.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Azt, ami elsőre jónak tűnt, aztán nagyon rosszba fordult. Mondjuk rögtön utána megnéztem a másikat is, az se sokkal jobb.
Későn csatlakoztam az Expedition buliba, de egy jó 60-70 óra után én is megérkeztem a történet végéhez. (Van még mit csinálni itt-ott a térképen, de a rohadt algoritmusok a legkülönbözőbb felületeken elkezdtek már mindenféle Exp33 csoportot és kontentet feldobálni, féltem a spoilerektől...) Melyik befejezést választottad?
Lófütty lesz idén ehhez képest minden, ennyi szerintem összefoglalja egyébként a játékot.
Lófütty lesz idén ehhez képest minden, ennyi szerintem összefoglalja egyébként a játékot.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Ryse: Son of Rome
Marius Titus története bár nagyon nem mai darab, nekem csak most sikerült vele közelebbi kapcsolatba kerülni, és a játék teljes hosszához képest igen terjedelmes óraszám alatt végigjátszani.
A harcrendszer kissé darabos és fantáziátlan, az ellenfelek elég repetitívek, de a kivégzések mocskos menők! Ehhez társul a nekem kifejezetten tetszős grafika és a hangok.
A történet bár nem rossz, de több helyről nyúl nagyon felismerhető jeleneteket, beállításokat és megoldásokat.
Összességében én elvoltam vele, örülök, hogy pótoltam ezt az elmaradást.
Marius Titus története bár nagyon nem mai darab, nekem csak most sikerült vele közelebbi kapcsolatba kerülni, és a játék teljes hosszához képest igen terjedelmes óraszám alatt végigjátszani.
A harcrendszer kissé darabos és fantáziátlan, az ellenfelek elég repetitívek, de a kivégzések mocskos menők! Ehhez társul a nekem kifejezetten tetszős grafika és a hangok.
A történet bár nem rossz, de több helyről nyúl nagyon felismerhető jeleneteket, beállításokat és megoldásokat.
Összességében én elvoltam vele, örülök, hogy pótoltam ezt az elmaradást.
DOOM: The Dark Ages (PC):
Számomra kicsit döcögősnek érződött az indulás, az előző két rész szerintem picit pörgősebb volt. Aztán persze ez is beindult, de így is akad azért egy kevés üresjárat és sétálgatás. A pajzs jópofa, bejött! Remek a fegyverarzenál is, de nagyjából fölösleges volt számomra. Impaler+gauntlet+shield bash kombóval operáltam az esetek 99%-ában. Elég badass volt sárkányon repkedni meg Pacific Rim-es lépegetőkkel csapatni! A sztori jópofa, de semmi extra. A látvány ütős és szokás szerint ez is mindenféle probléma nélkül gyönyörűen fut. Nekem 10,5 óra pörgött le, de ha valaki a 100%-ra megy, akkor lehet van benne 20-25 órányi játék. Game Pass-al "ingyen" teljesen szuper agykikapcs hentelés volt. Mindenki döntse el Magának, hogy ez megér-e Neki teljes árat.
Számomra kicsit döcögősnek érződött az indulás, az előző két rész szerintem picit pörgősebb volt. Aztán persze ez is beindult, de így is akad azért egy kevés üresjárat és sétálgatás. A pajzs jópofa, bejött! Remek a fegyverarzenál is, de nagyjából fölösleges volt számomra. Impaler+gauntlet+shield bash kombóval operáltam az esetek 99%-ában. Elég badass volt sárkányon repkedni meg Pacific Rim-es lépegetőkkel csapatni! A sztori jópofa, de semmi extra. A látvány ütős és szokás szerint ez is mindenféle probléma nélkül gyönyörűen fut. Nekem 10,5 óra pörgött le, de ha valaki a 100%-ra megy, akkor lehet van benne 20-25 órányi játék. Game Pass-al "ingyen" teljesen szuper agykikapcs hentelés volt. Mindenki döntse el Magának, hogy ez megér-e Neki teljes árat.
Olvastam olyat, aki 45 óra után ment át Act 2-be. El lehet lenni vele, ha nem rohan az ember.
80... Nekem kicsi híján 80 óra volt a 100% Hozzáteszem szinte végig guide nélkül mentem, egyedül a legvégén néztem meg a kimaradt collectible cuccokat (amik közül kettő pont az utolsó pályán volt, egyet néztem csak el).
Attól függetlenül pár dolog kimaradt nekem is, de jellemzően csak egy-egy pictoról vagy ruháról van szó. Viszont el is kezdtem újra, pont ezek miatt. Meg azért volt egy boss, aki felbosszantott és másfél óra után oneshotoltam, őt csak meg kellene ölni rendesen is, még ha gusztustalan mechanikája is van
Hozzáteszem szinte végig guide nélkül mentem, egyedül a legvégén néztem meg a kimaradt collectible cuccokat (amik közül kettő pont az utolsó pályán volt, egyet néztem csak el).
Attól függetlenül pár dolog kimaradt nekem is, de jellemzően csak egy-egy pictoról vagy ruháról van szó. Viszont el is kezdtem újra, pont ezek miatt. Meg azért volt egy boss, aki felbosszantott és másfél óra után oneshotoltam, őt csak meg kellene ölni rendesen is, még ha gusztustalan mechanikája is van
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
EZ!!! 
Cuki volt az It takes Two és nagyon szerettük, de nekem ez a fantasy+sci-fi kombó iszonyatosan betalált!
Cuki volt az It takes Two és nagyon szerettük, de nekem ez a fantasy+sci-fi kombó iszonyatosan betalált!
Melyik tetszett jobban? Ez, vagy az It takes two?
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Split Fiction (PC):
A Hazelight Studios már bizonyított, az "It Takes Two" végigjátszásánál már letettük az arcunkat állandó kis játékos társammal. Az új megjelenésük viszont minden várakozásunkat felülmúlta, teljesen egyértelműen jelenleg ez itt a kooperatív játékok csúcsa!
A fantasy és sci-fi körítéssel nyilván abszolút levettek a lábamról, Mio és Zoe pedig egy remek páros, akiket nagyon könnyű megkedvelni. A történet remek, a pályák pedig konkrétan olyan szinten változatosak és lenyűgözőek, hogy megfogalmazni képtelenség. Ezt át kell élni és játszani!!! Mindig is nagyra tartottam a kreatív embereket, de itt egy egészen új szintre emelték a játékkészítést. Olyan megoldásokat láthattunk, hogy szinte végig ment a HŰHA meg az AZTAAAAA. A játék vége felé, ahol teljesen valós időben forog és változik világ meg konkrétan minden a képernyőn, ott már teljesen elszállt az agyam!
Voltak szakaszok, ahol kicsit jobban megizzadtunk és volt szentségelés is szép számmal, de hatalmas örömködés ment minden alkalommal, mikor továbbjutottunk ezeken. Nekünk nem egész 3 nap volt a végére érni, nehéz is volt összeegyeztetni 1-1 hétvégi napot, de csak összehoztuk és tegnap végre lezárult a kaland.
A látvány az szintén leírhatatlanul varázslatos!!! Számos alkalommal csak ámulva bámészkodtunk és mondtuk a másiknak, hogy nézze meg a másik karakter térfelén mi látszik. Ráadásul max grafikán gyönyörűen fut 144-el, HDR-el konkrétan lefolyik a tv-ről, annyira csodálatosan pazar a grafika!
Sajnos kihalófélben lévő műfaj a couch co-op, de az ilyen játékok megjelenése még tartja bennünk a lelket. Nyilván lehet online is játszani, de mi a kanapéban hiszünk. Közben mehet a hahotázás, koccintás, örömködés és a pacsik! Én nagyon jó szívvel ajánlom Mindenki számára, egy egészen egyedi és felejthetetlen élményben lesz részetek.
A Hazelight Studios már bizonyított, az "It Takes Two" végigjátszásánál már letettük az arcunkat állandó kis játékos társammal. Az új megjelenésük viszont minden várakozásunkat felülmúlta, teljesen egyértelműen jelenleg ez itt a kooperatív játékok csúcsa!
A fantasy és sci-fi körítéssel nyilván abszolút levettek a lábamról, Mio és Zoe pedig egy remek páros, akiket nagyon könnyű megkedvelni. A történet remek, a pályák pedig konkrétan olyan szinten változatosak és lenyűgözőek, hogy megfogalmazni képtelenség. Ezt át kell élni és játszani!!! Mindig is nagyra tartottam a kreatív embereket, de itt egy egészen új szintre emelték a játékkészítést. Olyan megoldásokat láthattunk, hogy szinte végig ment a HŰHA meg az AZTAAAAA. A játék vége felé, ahol teljesen valós időben forog és változik világ meg konkrétan minden a képernyőn, ott már teljesen elszállt az agyam!
Voltak szakaszok, ahol kicsit jobban megizzadtunk és volt szentségelés is szép számmal, de hatalmas örömködés ment minden alkalommal, mikor továbbjutottunk ezeken. Nekünk nem egész 3 nap volt a végére érni, nehéz is volt összeegyeztetni 1-1 hétvégi napot, de csak összehoztuk és tegnap végre lezárult a kaland.
A látvány az szintén leírhatatlanul varázslatos!!! Számos alkalommal csak ámulva bámészkodtunk és mondtuk a másiknak, hogy nézze meg a másik karakter térfelén mi látszik. Ráadásul max grafikán gyönyörűen fut 144-el, HDR-el konkrétan lefolyik a tv-ről, annyira csodálatosan pazar a grafika!
Sajnos kihalófélben lévő műfaj a couch co-op, de az ilyen játékok megjelenése még tartja bennünk a lelket. Nyilván lehet online is játszani, de mi a kanapéban hiszünk. Közben mehet a hahotázás, koccintás, örömködés és a pacsik! Én nagyon jó szívvel ajánlom Mindenki számára, egy egészen egyedi és felejthetetlen élményben lesz részetek.
Csak fel kéne tennem, nekem kimaradt annó. Lehet még bele is férne a Death Stranding 2 előtt.....
The Elder Scrolls IV: Oblivion Remaster
Tegnap végeztem.
Nagyon közel áll a szívemhez az Oblivion, meghatározó játéka volt a tinikoromnak. Nehezen tudnám megmondani, hogy egy mai fiatal gamernek mennyire jön be ez a típusú RPG élmény, megvan az a jellegzetes Bethesda érzése az egésznek. Ezt van, aki kedveli és van, aki nem.
Nem hiszem, hogy ezen a fórumon ezt a játékot bárkinek be kellene mutatni, elég régi motorosok vagyunk itt mind.
Szóval hihetetlenül vártam a megjelenést, mert legalább két hónapja lehetett pletykákat olvasni róla, és biztos voltam benne, hogy lesz. Egész áprilisban mindennap megnéztem, kijött-e már. A megjelenést követően volt egy kis szarakodás, mert a PS Store-om nem volt hajlandó frissülni, így másnap munka után hazaérve húztam csak be. Települt is, és már álltam is neki. Furcsa élmény volt, hogy azonnal visszajött minden. Egyébként is érdekes dolog, hogy a gyerekkoromban játszott játékok emlékei, a mechanikák meg a story sokszor jóval élénkebben él bennem, mint az 1-2 éve lenyomott gameké. A Neverwinter Nights, a Morrowind, a Max Payne, a Diablo 2, de akár az Oblivion is sokkal élesebb és pontosabb emlék, mint az újabb címek. Nem tudom ennek az-e az oka, hogy gyerekként jobb az ember agya és többet és könnyebben fogad be, mint felnőttként, vagy hogy akkoriban sokkal kevesebb játék volt.
Szóval feltettem és indítottam is. Az fix volt, hogy stealth archer lesz, ebben a játékban volt ez először jól megcsinálva, és egy female bosmert kezdtem ezúttal.
A sztorit meg a konkrétumokat nem taglalva így, felnőttként és mindent pontosan értve egészen más élmény volt. Meglepően jók a frakció-questlinek, és a mellékküldik között is sok nagyon ötletes van.
Azt már a másik topicban is említettem, hogy számomra az a legfontosabb, hogy milyen immerzív a világ és mennyire sok olyan küldi van, amiben nem barlangokban kell harcolni, hanem beszélgetni, infókat gyűjteni, embereket követni, etc. Itt jelent meg a Bethesda-nál a daily schedule system, ezt alaposan ki is használják a questekben, szörnyen jó és immerzív dolog ez a mai napig.
A látvány érdekes dolog, érezhető nagyon, hogy a régi motoron van az új képi világ, ma már teljesen más a standard a mo-cap kapcsán például. De a tájak, a városok, az erdők gyönyörűek. Belátni egész Cyrodiilt, tényleg lehengerlő ma is, ahogyan rálátni a hegyek gyűrűjéről a provinciára.
Amit még ki kell emelni, az a botrányos AI. Ezen a téren a Skyrim rengeteget fejlődött, itt olyanok előfordulnak, hogy két NPC beszélget, az egyiket kilövöm stealthből íjjal, a másik meg elfordul és arrébb megy anélkül, hogy keresőmódra váltana. Ez kiugró, 3-4 alkalommal fordult elő, de az alap, hogy még akkor sem mindig reagálnak egymás halálára az ellenfelek, ha konkrétan egymás mellett vannak és egymásra rálátnak. Természetesen az eredeti játék bugjai ugyanúgy megvannak, régi ismerősként köszönthetjük őket.
Ami még sajnálatos, az a nagyon korlátozott újrajátszhatóság. Mindent megcsinálhatsz egy karival és a küldetésekben, eltekintve pár apróságtól, igazán nagy elágazások és döntések.
Mindennel együtt fantasztikus volt, 102 óra lett a vége. Csodálatos nosztalgia trip volt ez az egész, és remélem hogy a Morrowind is sorra kerül egyszer. Bár ott egy remaster kevés lesz, oda totál remake fog kelleni. Várom nagyon.
Tegnap végeztem.
Nagyon közel áll a szívemhez az Oblivion, meghatározó játéka volt a tinikoromnak. Nehezen tudnám megmondani, hogy egy mai fiatal gamernek mennyire jön be ez a típusú RPG élmény, megvan az a jellegzetes Bethesda érzése az egésznek. Ezt van, aki kedveli és van, aki nem.
Nem hiszem, hogy ezen a fórumon ezt a játékot bárkinek be kellene mutatni, elég régi motorosok vagyunk itt mind.
Szóval hihetetlenül vártam a megjelenést, mert legalább két hónapja lehetett pletykákat olvasni róla, és biztos voltam benne, hogy lesz. Egész áprilisban mindennap megnéztem, kijött-e már. A megjelenést követően volt egy kis szarakodás, mert a PS Store-om nem volt hajlandó frissülni, így másnap munka után hazaérve húztam csak be. Települt is, és már álltam is neki. Furcsa élmény volt, hogy azonnal visszajött minden. Egyébként is érdekes dolog, hogy a gyerekkoromban játszott játékok emlékei, a mechanikák meg a story sokszor jóval élénkebben él bennem, mint az 1-2 éve lenyomott gameké. A Neverwinter Nights, a Morrowind, a Max Payne, a Diablo 2, de akár az Oblivion is sokkal élesebb és pontosabb emlék, mint az újabb címek. Nem tudom ennek az-e az oka, hogy gyerekként jobb az ember agya és többet és könnyebben fogad be, mint felnőttként, vagy hogy akkoriban sokkal kevesebb játék volt.
Szóval feltettem és indítottam is. Az fix volt, hogy stealth archer lesz, ebben a játékban volt ez először jól megcsinálva, és egy female bosmert kezdtem ezúttal.
A sztorit meg a konkrétumokat nem taglalva így, felnőttként és mindent pontosan értve egészen más élmény volt. Meglepően jók a frakció-questlinek, és a mellékküldik között is sok nagyon ötletes van.
Azt már a másik topicban is említettem, hogy számomra az a legfontosabb, hogy milyen immerzív a világ és mennyire sok olyan küldi van, amiben nem barlangokban kell harcolni, hanem beszélgetni, infókat gyűjteni, embereket követni, etc. Itt jelent meg a Bethesda-nál a daily schedule system, ezt alaposan ki is használják a questekben, szörnyen jó és immerzív dolog ez a mai napig.
A látvány érdekes dolog, érezhető nagyon, hogy a régi motoron van az új képi világ, ma már teljesen más a standard a mo-cap kapcsán például. De a tájak, a városok, az erdők gyönyörűek. Belátni egész Cyrodiilt, tényleg lehengerlő ma is, ahogyan rálátni a hegyek gyűrűjéről a provinciára.
Amit még ki kell emelni, az a botrányos AI. Ezen a téren a Skyrim rengeteget fejlődött, itt olyanok előfordulnak, hogy két NPC beszélget, az egyiket kilövöm stealthből íjjal, a másik meg elfordul és arrébb megy anélkül, hogy keresőmódra váltana. Ez kiugró, 3-4 alkalommal fordult elő, de az alap, hogy még akkor sem mindig reagálnak egymás halálára az ellenfelek, ha konkrétan egymás mellett vannak és egymásra rálátnak. Természetesen az eredeti játék bugjai ugyanúgy megvannak, régi ismerősként köszönthetjük őket.
Ami még sajnálatos, az a nagyon korlátozott újrajátszhatóság. Mindent megcsinálhatsz egy karival és a küldetésekben, eltekintve pár apróságtól, igazán nagy elágazások és döntések.
Mindennel együtt fantasztikus volt, 102 óra lett a vége. Csodálatos nosztalgia trip volt ez az egész, és remélem hogy a Morrowind is sorra kerül egyszer. Bár ott egy remaster kevés lesz, oda totál remake fog kelleni. Várom nagyon.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Clair Obscur: Expedition 33 (PC):
Egyből felkeltette az érdeklődésemet, amikor megnéztem az első játékmenet videót róla. Különleges látványvilág, érdekesnek ígérkező történet és ütős körökre osztott harc. Nem is volt kérdés, hogy rárepülök, amint elérhetővé vált a Game Pass kínálatában.
Az elején persze csak kapkodtam a fejemet, sok volt a rám zúduló infó, de 1-2 óra elteltével már egészen otthonosan ment az irányítás. A játék már az első pillanattól teljesen magával ragadott az egyedi atmoszférájával és a festői megjelenésével. Három karakterrel harcolhatunk egyszerre, de ha szerencsétlenségükre mind meghalnának, akkor a maradék két kari még behozható és ha szerencsénk van, akkor lenyomjuk velük az ellent. A fejlődésük a szokásos attribútum pontok osztogatásán felül még passzív tulajdonságokat biztosító kártyákkal is megtuningolható, ami igazán élvezetessé teszi a játékot. Ráadásul fegyverarzánál is impozáns, úgyhogy kedvünkre válogathatunk és számtalan harci stílust kipróbálhatunk. Nálam Maelle volt természetesen az abszolút favorit, hiszen mindent és mindenkit elpusztított az irdatlan sebzésével. A játék 70-80% harc, úgyhogy erre fel kell készülni lelkiekben. De a nehézség levehető egészen sztori szintre, ha csak a történetre koncentrálnánk.
A történet lenyűgöző, ahogyan bontakozik ki és szép fokozatosan válik világossá, hogy mibe is csöppentünk. A játék egy bizonyos pontján egy esemény annyira letaglózott, hogy ki is léptem és fél órán át csak bolyongtam a lakásban megsemmisülten. Úgyhogy kössétek fel a gatyót, mert érzelmekben nem lesz hiány, az erre fogékonyaknál azért szem nem fog szárazon maradni.
A Gestralok lettek az új abszolút kedvenceim!!! Ahogy beszélnek és a humurok fergeteges, sokszor szakadtam! De az egész világ, amit megteremtettek és a lények lenyűgözőek! Utoljára talán a Death Strandingnél éreztem ilyet, hogy ez már több egy szimpla játéknál. Konkrétan egy művészeti alkotás! Hogy ilyen formában képesek voltak elmesélni mindezt és megspékelték ezekkel a fenomenális zenékkel, az tényleg minden elismerést megérdemel. Nem beszélve a zseniális szinkronról!!! Jennifer English, Ben Starr, Charlie Cox és a többiek.
Abszolút megérdemelt a globális siker és a több millió eladott példány. Hatalmas pacsi a Sandfall Interactive-nak! Kíváncsian várom, hogy legközelebb mivel sikerül előrukkolniuk!
Nekem 31 óra volt a teljes kaland és 56-os szinten fejeztem be. De aki el szeretné érni a 99-es szintet és a hatalmas térkép minden zugát felfedezné, az nyugodtan számolhat egy laza 100 órával.
Ha kicsit is felkeltette az érdeklődésedet az előzetes, akkor érdemes rámenni! GP előfizetők számára ingyen elérhető, de a teljes árát is abszolút megéri. Csodálatos és nagyon különleges élmény volt!
Egyből felkeltette az érdeklődésemet, amikor megnéztem az első játékmenet videót róla. Különleges látványvilág, érdekesnek ígérkező történet és ütős körökre osztott harc. Nem is volt kérdés, hogy rárepülök, amint elérhetővé vált a Game Pass kínálatában.
Az elején persze csak kapkodtam a fejemet, sok volt a rám zúduló infó, de 1-2 óra elteltével már egészen otthonosan ment az irányítás. A játék már az első pillanattól teljesen magával ragadott az egyedi atmoszférájával és a festői megjelenésével. Három karakterrel harcolhatunk egyszerre, de ha szerencsétlenségükre mind meghalnának, akkor a maradék két kari még behozható és ha szerencsénk van, akkor lenyomjuk velük az ellent. A fejlődésük a szokásos attribútum pontok osztogatásán felül még passzív tulajdonságokat biztosító kártyákkal is megtuningolható, ami igazán élvezetessé teszi a játékot. Ráadásul fegyverarzánál is impozáns, úgyhogy kedvünkre válogathatunk és számtalan harci stílust kipróbálhatunk. Nálam Maelle volt természetesen az abszolút favorit, hiszen mindent és mindenkit elpusztított az irdatlan sebzésével. A játék 70-80% harc, úgyhogy erre fel kell készülni lelkiekben. De a nehézség levehető egészen sztori szintre, ha csak a történetre koncentrálnánk.
A történet lenyűgöző, ahogyan bontakozik ki és szép fokozatosan válik világossá, hogy mibe is csöppentünk. A játék egy bizonyos pontján egy esemény annyira letaglózott, hogy ki is léptem és fél órán át csak bolyongtam a lakásban megsemmisülten. Úgyhogy kössétek fel a gatyót, mert érzelmekben nem lesz hiány, az erre fogékonyaknál azért szem nem fog szárazon maradni.
A Gestralok lettek az új abszolút kedvenceim!!! Ahogy beszélnek és a humurok fergeteges, sokszor szakadtam! De az egész világ, amit megteremtettek és a lények lenyűgözőek! Utoljára talán a Death Strandingnél éreztem ilyet, hogy ez már több egy szimpla játéknál. Konkrétan egy művészeti alkotás! Hogy ilyen formában képesek voltak elmesélni mindezt és megspékelték ezekkel a fenomenális zenékkel, az tényleg minden elismerést megérdemel. Nem beszélve a zseniális szinkronról!!! Jennifer English, Ben Starr, Charlie Cox és a többiek.
Abszolút megérdemelt a globális siker és a több millió eladott példány. Hatalmas pacsi a Sandfall Interactive-nak! Kíváncsian várom, hogy legközelebb mivel sikerül előrukkolniuk!
Nekem 31 óra volt a teljes kaland és 56-os szinten fejeztem be. De aki el szeretné érni a 99-es szintet és a hatalmas térkép minden zugát felfedezné, az nyugodtan számolhat egy laza 100 órával.
Ha kicsit is felkeltette az érdeklődésedet az előzetes, akkor érdemes rámenni! GP előfizetők számára ingyen elérhető, de a teljes árát is abszolút megéri. Csodálatos és nagyon különleges élmény volt!
Tempest Rising
Avagy Tempest Rising: Mint Egy Falat Kenyér. Jómagam ugyan a StrarCraft-tal és a WarCraft 3-mal játszottam sokat, amikor tombolt az RTS-őrület, mert az a stílus közelebb állt hozzám és jobban megfogott, mint a C&C-k. Ennek ellenére távoli tisztelője voltam a Westwood szériájának is, és a Red Alert 2-vel egész jól szórakoztam. Ez már a múlt, évek óta síri csend van RTS-ek terén, és talán emiatt is figyeltem fel a Tempest Rising tavaly kiadott demójára. Azóta is türelmesen vártam, vártam, hogy a kész játékot végigvihessem. Most, hogy pár napja túl is vagyok a végigjátszáson, és némileg csillapodtak az impulzusok, ha visszagondolok rá, akkor 3 szóban tudnám összefoglalni az élményt: ez jó volt!
Mielőtt mélyebben belemennék, hadd emeljem ki rögtön az egyik legnagyobb pozitívumot: egy darab bugra, crashre vagy bármi hasonló hibára nem emlékszem a végigjátszásom során. Azért nem semmi teljesítmény 2025-ben egy kész játékot kiadni, ahol nem érezzük egy évig béta tesztelőnek magunkat. Technikai oldalról további érdekessége a játéknak, hogy Unreal 4-ben kezdték a fejlesztést, de menet közben upgrade-eltek Unreal 5-re. Ez azért is lepett meg, mert elejétől a végéig olyan stabil framerate-et kaptam nemcsak az új, de még a régi laptopomról indítva is, hogy azt más fejlesztőknek is tanítani kéne.
A megvalósítás amúgy egész meggyőző, a grafika jól néz ki, a legjobban talán az egységek dizájnját és animációit találták el. Nekem tetszettek a renderelt átvezetők is, még ha túl sokat nem is adnak hozzá a sztorihoz. Mégsem a látvány, hanem a zenei rész az, ami igazán ütős, a dübörgő metál (amihez többek közt Frank Klepacki is hozzájárult) rendesen megdobja az ellenfél darálását.
Ugyanakkor kis hiányérzetem is maradt a végére. A történet teljes mértékben funkcionális, és csak az eligazító termekre korlátozódik; csupán azért van, hogy megmagyarázza, miért is esnek egymásnak fura kinézetű egységek. Ehhez mérten emlékezetes karakterek sincsenek, akiket teszem azt, a küldetések során irányíthattunk volna. De tényleg, ennyire semmilyen és érdektelen sztorit nem tudom, mikor láttam utoljára - legalább direkt B-filmesre vették volna, de ahhoz meg nem elég vicces. Papíron szép dolog, hogy ezúttal is létező országokban tehetjük tiszteletünket, de a gyakorlatban játszódhatna a sztori a Korongvilágon is: azon túl, hogy Grönlandon fagy van, Kairóban meg sivatag, nincs a pályáknak jellegzetes arculatuk.
Az AI-jal is voltak kisebb gondjaim, pl. amikor a saját egységeim némán tűrték, hogy az ellenfél mellettük dózerolja éppen a bázisomat. A kampányt normal nehézségen vittem végig, de az ellenfél részéről csak az előre szkriptelt támadások okoztak nehézséget; többnyire inkább békésen megvárta a helyén, amíg ütőképes sereget állítottam össze (a magasabb nehézségi szintekről és a skirmishről nem tudok nyilatkozni). Utólag bánom, hogy nem hardon kezdtem neki a játéknak, holott sosem voltam ügyes az RTS-ekben (sem).
Azok után, hogy ízekre szedtem, mégis ki kell mondanom: ez egy remek játék. Érezni rajta a fejlesztők C&C-k iránti rajongását, amiből kifolyólag tudták, mire vágyik a célközönség. Lehetett volna egy fokkal izgalmasabb a kampány rész, de így is minden percét élveztem a játéknak. Jól hozza a régi hangulatot, amikor egy mindent elsöprő ütközetnél minden IS felrobban a képernyőn, te meg csak kapkodod a fejed. Elképesztően jól eltalálták a warplayt (a gunplay után szabadon), az ütközetekben kiemelt jelentősége van a terepviszonyoknak (magaslatok, szirtek, erdők) és az egységek közti távolságoknak. Bár itt nem úgy hívják, de a küldetések közt tudunk jóféle perkeket vásárolni, amiket ha okosan kombinálunk, a sztori végére becsatlakozó 3. frakció sem fog (annyi) kellemetlen percet okozni. Ő róluk több szót nem ejtenék (maradjon meglepetés), de illeszkednek a játék világába.
Ha kellően sikeres lesz a cím, az is csak azt fogja igazolni, hogy a világ már jó ideje ki van éhezve egy ízig-vérig RTS-re. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogyha ez a játék a 2000-es évek RTS-dömpingjében jelenik meg az akkori technikai szinten, talán észre se vettük volna. Nem azért, mert nem lett volna jó, hanem mert bevallottan sem akart több lenni egy C&C-klónnál. Ilyen ínséges időkben viszont pont erre volt szükség… talán nem a legjobb hasonlat, de valahogy így érezhettek nagyapáink is, ha nyugati pornóhoz jutottak. Bátran ajánlom mindenkinek, aki az ilyet szereti, szerette, esetleg máig megmaradt az egeret tartó kezének izommemóriájában az a reflex, amivel anno gyalogos egységeket lapított ki a tankjaival.
Avagy Tempest Rising: Mint Egy Falat Kenyér. Jómagam ugyan a StrarCraft-tal és a WarCraft 3-mal játszottam sokat, amikor tombolt az RTS-őrület, mert az a stílus közelebb állt hozzám és jobban megfogott, mint a C&C-k. Ennek ellenére távoli tisztelője voltam a Westwood szériájának is, és a Red Alert 2-vel egész jól szórakoztam. Ez már a múlt, évek óta síri csend van RTS-ek terén, és talán emiatt is figyeltem fel a Tempest Rising tavaly kiadott demójára. Azóta is türelmesen vártam, vártam, hogy a kész játékot végigvihessem. Most, hogy pár napja túl is vagyok a végigjátszáson, és némileg csillapodtak az impulzusok, ha visszagondolok rá, akkor 3 szóban tudnám összefoglalni az élményt: ez jó volt!
Mielőtt mélyebben belemennék, hadd emeljem ki rögtön az egyik legnagyobb pozitívumot: egy darab bugra, crashre vagy bármi hasonló hibára nem emlékszem a végigjátszásom során. Azért nem semmi teljesítmény 2025-ben egy kész játékot kiadni, ahol nem érezzük egy évig béta tesztelőnek magunkat. Technikai oldalról további érdekessége a játéknak, hogy Unreal 4-ben kezdték a fejlesztést, de menet közben upgrade-eltek Unreal 5-re. Ez azért is lepett meg, mert elejétől a végéig olyan stabil framerate-et kaptam nemcsak az új, de még a régi laptopomról indítva is, hogy azt más fejlesztőknek is tanítani kéne.
A megvalósítás amúgy egész meggyőző, a grafika jól néz ki, a legjobban talán az egységek dizájnját és animációit találták el. Nekem tetszettek a renderelt átvezetők is, még ha túl sokat nem is adnak hozzá a sztorihoz. Mégsem a látvány, hanem a zenei rész az, ami igazán ütős, a dübörgő metál (amihez többek közt Frank Klepacki is hozzájárult) rendesen megdobja az ellenfél darálását.
Ugyanakkor kis hiányérzetem is maradt a végére. A történet teljes mértékben funkcionális, és csak az eligazító termekre korlátozódik; csupán azért van, hogy megmagyarázza, miért is esnek egymásnak fura kinézetű egységek. Ehhez mérten emlékezetes karakterek sincsenek, akiket teszem azt, a küldetések során irányíthattunk volna. De tényleg, ennyire semmilyen és érdektelen sztorit nem tudom, mikor láttam utoljára - legalább direkt B-filmesre vették volna, de ahhoz meg nem elég vicces. Papíron szép dolog, hogy ezúttal is létező országokban tehetjük tiszteletünket, de a gyakorlatban játszódhatna a sztori a Korongvilágon is: azon túl, hogy Grönlandon fagy van, Kairóban meg sivatag, nincs a pályáknak jellegzetes arculatuk.
Az AI-jal is voltak kisebb gondjaim, pl. amikor a saját egységeim némán tűrték, hogy az ellenfél mellettük dózerolja éppen a bázisomat. A kampányt normal nehézségen vittem végig, de az ellenfél részéről csak az előre szkriptelt támadások okoztak nehézséget; többnyire inkább békésen megvárta a helyén, amíg ütőképes sereget állítottam össze (a magasabb nehézségi szintekről és a skirmishről nem tudok nyilatkozni). Utólag bánom, hogy nem hardon kezdtem neki a játéknak, holott sosem voltam ügyes az RTS-ekben (sem).
Azok után, hogy ízekre szedtem, mégis ki kell mondanom: ez egy remek játék. Érezni rajta a fejlesztők C&C-k iránti rajongását, amiből kifolyólag tudták, mire vágyik a célközönség. Lehetett volna egy fokkal izgalmasabb a kampány rész, de így is minden percét élveztem a játéknak. Jól hozza a régi hangulatot, amikor egy mindent elsöprő ütközetnél minden IS felrobban a képernyőn, te meg csak kapkodod a fejed. Elképesztően jól eltalálták a warplayt (a gunplay után szabadon), az ütközetekben kiemelt jelentősége van a terepviszonyoknak (magaslatok, szirtek, erdők) és az egységek közti távolságoknak. Bár itt nem úgy hívják, de a küldetések közt tudunk jóféle perkeket vásárolni, amiket ha okosan kombinálunk, a sztori végére becsatlakozó 3. frakció sem fog (annyi) kellemetlen percet okozni. Ő róluk több szót nem ejtenék (maradjon meglepetés), de illeszkednek a játék világába.
Ha kellően sikeres lesz a cím, az is csak azt fogja igazolni, hogy a világ már jó ideje ki van éhezve egy ízig-vérig RTS-re. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogyha ez a játék a 2000-es évek RTS-dömpingjében jelenik meg az akkori technikai szinten, talán észre se vettük volna. Nem azért, mert nem lett volna jó, hanem mert bevallottan sem akart több lenni egy C&C-klónnál. Ilyen ínséges időkben viszont pont erre volt szükség… talán nem a legjobb hasonlat, de valahogy így érezhettek nagyapáink is, ha nyugati pornóhoz jutottak. Bátran ajánlom mindenkinek, aki az ilyet szereti, szerette, esetleg máig megmaradt az egeret tartó kezének izommemóriájában az a reflex, amivel anno gyalogos egységeket lapított ki a tankjaival.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
Mandragora: Whispers of the Witch Tree
Nagyon jól indult a kapcsolatunk, aztán szép fokozatosan gallyra is ment. Alapból rosszul vagyok az oldalnézetes játékoktól, mert a '90-es évek elején épp elég ilyennel játszottam már. De valamiért mégis letöltöttem Steam-en a demo-t, mert épp olyan hangulatom volt. Mégiscsak magyar fejlesztés és bejött a hangulata a videók alapján. Egyből ráfüggtem és egy ültő helyemben ki is pörgettem.
Úgyhogy mikor megjelent a teljes játék, rá is repültem kegyetlen sebességgel. Közelharcossal csapattam, aki kétkezes fegyverekkel mindent is elpusztít. A harc nem túl változatos, mert dodge-olok és csapkodok. Ha pedig eljött az ideje, akkor ellövöm a pusztító képességemet. De a hangulat, látvány, sztori elvitte a hátán. A loot nagy része sajnos kuka, árusoktól és kovácstól szinte mindig jobb felszerelést lehet szerezni. Viszont a táborunkba felvett szakik fejlesztése szerintem kínkeserves. Ha jól emlékszem, akkor 14-es szintű kováccsal fejeztem be a játékot, én 75-ös voltam. De a kovács 17-es és 20-as szinten is nagyon állat cuccokat gyártott volna. Valamint egy jó kis páncélszett mellvértjét nem tudtam legyártatni az endgame-ben, mert az összes gyapjúszövetet felvásároltam már ezer éve és nem tudtam többet szerezni. Ami gusztustalan volt és nagyjából tökéletesen felesleges, az a minden támpont nélküli időre menő bolyongás az Entrópiában. Ott nagyon sokszor felhúztam magam. Valamint szerintem több halálom volt leesésekből, mint mobok által. Biztos saját bénaságom is, de sokszor ritka szivatós volt a pályadizájn és már-már az agyvérzés kerülgetett több alkalommal. A végére ezért is ment teljesen tönkre nálam a játékélmény, mert az utolsó 10-15 percnyi pályarésszel az endboss előtt elment vagy 2-3 órám és már sík ideg voltam.
Összsségében végül nem bántam meg, de jó ideig nem szeretnék semmi hasonlót látni a gépen. Az atmoszféra szuper és a vezérlés kontrollerrel csúcs. Meg persze van magyar felirat! De akadt bőven idegesítő eleme és középszerű vagy gyengécske megoldása. Ettől függetlenül 20-30 órára leköti az embert. Ha valaki maximalista, akkor simán lehet ez 40-50 óra is.
Nagyon jól indult a kapcsolatunk, aztán szép fokozatosan gallyra is ment. Alapból rosszul vagyok az oldalnézetes játékoktól, mert a '90-es évek elején épp elég ilyennel játszottam már. De valamiért mégis letöltöttem Steam-en a demo-t, mert épp olyan hangulatom volt. Mégiscsak magyar fejlesztés és bejött a hangulata a videók alapján. Egyből ráfüggtem és egy ültő helyemben ki is pörgettem.
Úgyhogy mikor megjelent a teljes játék, rá is repültem kegyetlen sebességgel. Közelharcossal csapattam, aki kétkezes fegyverekkel mindent is elpusztít. A harc nem túl változatos, mert dodge-olok és csapkodok. Ha pedig eljött az ideje, akkor ellövöm a pusztító képességemet. De a hangulat, látvány, sztori elvitte a hátán. A loot nagy része sajnos kuka, árusoktól és kovácstól szinte mindig jobb felszerelést lehet szerezni. Viszont a táborunkba felvett szakik fejlesztése szerintem kínkeserves. Ha jól emlékszem, akkor 14-es szintű kováccsal fejeztem be a játékot, én 75-ös voltam. De a kovács 17-es és 20-as szinten is nagyon állat cuccokat gyártott volna. Valamint egy jó kis páncélszett mellvértjét nem tudtam legyártatni az endgame-ben, mert az összes gyapjúszövetet felvásároltam már ezer éve és nem tudtam többet szerezni. Ami gusztustalan volt és nagyjából tökéletesen felesleges, az a minden támpont nélküli időre menő bolyongás az Entrópiában. Ott nagyon sokszor felhúztam magam. Valamint szerintem több halálom volt leesésekből, mint mobok által. Biztos saját bénaságom is, de sokszor ritka szivatós volt a pályadizájn és már-már az agyvérzés kerülgetett több alkalommal. A végére ezért is ment teljesen tönkre nálam a játékélmény, mert az utolsó 10-15 percnyi pályarésszel az endboss előtt elment vagy 2-3 órám és már sík ideg voltam.
Összsségében végül nem bántam meg, de jó ideig nem szeretnék semmi hasonlót látni a gépen. Az atmoszféra szuper és a vezérlés kontrollerrel csúcs. Meg persze van magyar felirat! De akadt bőven idegesítő eleme és középszerű vagy gyengécske megoldása. Ettől függetlenül 20-30 órára leköti az embert. Ha valaki maximalista, akkor simán lehet ez 40-50 óra is.
Lego Star Wars: The Skywalker Saga
Sosem voltam nagy LEGO-s, gyerekkoromban egy darab szettem volt, egy apró Dooku - Yoda set, amit nagy becsben őrizgettem, de a költözések során lába kélt. Aztán a Dűne megnézése óta rá voltam pörögve az ornithopterre, amit nyáron be is húztam. Azóta lett még egy Great Wave is, és pár hete, az utolsó pillanatban megvettem a kivont AT-AT-t. Mivel LEGO videojátékkal sosem toltam előtte, és most meg akartam, így a hype miatt ez volt a nyilvánvaló választás.
Jelentem, kijátszottam és ki-100%-oztam. Maga a játék gyönyörű, a helyszínek tökéletesen lettek beemelve a filmekből és óriási a bejárható terület. Mindenhol van valami kis tennivaló, irgalmatlanul sokáig tart mindent kiszedni. Maga a sztori nem volt túl hosszú, 15 óra alatt kb. végigértem rajta. Na de ami utána jött... Maga a sidequestezés, brickgyűjtés és challengezés egy 70-80 órás program, ami egy kiiiiicsit sok. Iszonyat chore érzés egy ponton túl, mert hiába vannak a gyűjthető elemek mind-mind okosan elrejtve, azért az a ~900 db nagyon időigényes.
Azt kell, hogy mondjam, megkönnyebbülés volt a végére érni. Utoljára hagytam a sztoriquestek újrázását és az azokban lévő gyűjtögetendő dolgok és megcsinálandó challengek összeszedését, és az kapcsolt le végleg a fun-vonatról és tett fel arra a szerelvényre, amelyik az azonnal letörlöm, amint megvan a platina állomásra vitt. Szép volt, jó volt. Többet sose veszem elő, de mindentől függetlenül egy nagyon chilles farmolást köszönhetek neki, sok podcastozással.
Sosem voltam nagy LEGO-s, gyerekkoromban egy darab szettem volt, egy apró Dooku - Yoda set, amit nagy becsben őrizgettem, de a költözések során lába kélt. Aztán a Dűne megnézése óta rá voltam pörögve az ornithopterre, amit nyáron be is húztam. Azóta lett még egy Great Wave is, és pár hete, az utolsó pillanatban megvettem a kivont AT-AT-t. Mivel LEGO videojátékkal sosem toltam előtte, és most meg akartam, így a hype miatt ez volt a nyilvánvaló választás.
Jelentem, kijátszottam és ki-100%-oztam. Maga a játék gyönyörű, a helyszínek tökéletesen lettek beemelve a filmekből és óriási a bejárható terület. Mindenhol van valami kis tennivaló, irgalmatlanul sokáig tart mindent kiszedni. Maga a sztori nem volt túl hosszú, 15 óra alatt kb. végigértem rajta. Na de ami utána jött... Maga a sidequestezés, brickgyűjtés és challengezés egy 70-80 órás program, ami egy kiiiiicsit sok. Iszonyat chore érzés egy ponton túl, mert hiába vannak a gyűjthető elemek mind-mind okosan elrejtve, azért az a ~900 db nagyon időigényes.
Azt kell, hogy mondjam, megkönnyebbülés volt a végére érni. Utoljára hagytam a sztoriquestek újrázását és az azokban lévő gyűjtögetendő dolgok és megcsinálandó challengek összeszedését, és az kapcsolt le végleg a fun-vonatról és tett fel arra a szerelvényre, amelyik az azonnal letörlöm, amint megvan a platina állomásra vitt. Szép volt, jó volt. Többet sose veszem elő, de mindentől függetlenül egy nagyon chilles farmolást köszönhetek neki, sok podcastozással.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Assassin's Creed Shadows (PC):
Az AC széria konkrétan üvöltött a feudális Japán settingért, mióta 18 esztendeje elstartolt. Ennyit kellett várnunk rá, de végül csak megérkezett! Már a megjelenés előtt botrányosan hányattatott sorsa volt szerencsétlen játéknak, hiszen 2,5 évig csak azt lehetett olvasni az interneten, hogy már pedig előre utálni kell és drukkolni az Ubisoft bukásának. Csöppet már rosszul voltam az egésztől, de sajnos képtelenség volt elkerülni, minden platformon áradtak a gyűlöletkeltő bejegyzések és cikkek. Mindettől függetlenül természetesen izgatottan vártam, hiszen a 16. századi Japán a szívem csücske és ebben a témában minden is jöhet!
Nyilván tartottam is tőle, de végig reméltem, hogy remekül fogok szórakozni. Már az indulásnál teljesen levett a lábamról és rabul ejtett. Konkrétan 20 órán keresztül csak barangoltam és felfedeztem. A látvány csodálatos, lenyűgözően gyönyörű az összes táj, ahol megfordultam. Ráadásul az évszakok váltakozása is megspékeli rendesen! Legyen szó verőfényes napsütésről, megsárgult leveleket reptető lágy szellőről vagy szinte átláthatatlan hóviharról, natív HDR támogatással szinte lefolyik a képernyőről az egész látvány! Yasukét konkrétan csak 20+ óra elteltével "szereztem meg", akkor foglalkoztam csak a sztori elejével. Féltem tőle, hogy tényleg ki fog lógni a lóláb és nem lesz szimpatikus a karakter, de kellemesen csalódtam. A felbukkanása és beilleszkedése is teljesen jól meg lett írva és ahogy telt az idő, sikerült egészen megkedvelnem. Az előzetes videók alapján biztos voltam benne, hogy én 99%-ban Naoéval szeretnék majd játszani, hiszen mégiscsak iszonyatosan menő nindzsaaaa! De végül azt vettem észre, hogy szép fokozatosan egyre több szitut előszeretettel oldok meg a drabális szamurájjal. Két teljesen eltérő harcmodor és fegyverarzenál, kellemesen feldobja a játékélményt a váltogatás közöttük. Naoe lesből támadva és szemtől-szemben is félelmetes gyilkos, Yasuke pedig konkrétan egy megállíthatatlan vadállat, aki mindenkit is szétaprít. Teljesen eltérő a két képességfa, de közösek a szintlépések és az elosztható pontok. Szóval ha karakter váltunk, akkor van rá esély, hogy 20-30 elosztandó képességpont fogad majd bennünket. A területek és ellenfelek a szintünkhöz skálázódnak, de a felszerelésünk fejlesztése pofonegyszerű a kovácsnál. Az egyetlen kellemetlen, ami picit zavaró volt, hogy hős szamurájunk nem képest több emeletes tornyok tetejére felmászni, ha nem áll rendelkezésre létra vagy egyéb külső állványozás. Így ilyenkor kénytelenek vagyunk Naoéra váltani, hogy a szinkronizációs pontot elérjük. Ez mondjuk egy kemény 5 másodperces művelet.
A sztori szerintem teljesen rendben volt. Mindkét főszereplő személyes küldetéssorozatán kívül számos likvidálandó személy is felkerül a táblára. A kampány befejezése után próbáltam minddel végezni, de úgy 85%-ig jutottam, ott fogyott el a lendület. Ha nem is mentek rá a 100%-ra, de a Yokai és Yasuke mesterének tanítványai küldetéseket mindenképpen erősen ajánlom! Nekem így végül 55 óra lett a vége és 51-es szinten tettem le a lantot.
Nem hibátlan, sorolom azokat, amikbe belefutottam. Nem csak technikai gondok, hanem zavaró tényezők:
-DX12 hibával random összeomlott a megjelenés napján. Nem tudom, hogy orvosolták-e azóta. Én ultráról levettem very high-ra a grafikát és soha többet nem jött elő.
-A játék első indításánál az esetek 99%-ban újraindította a gépet a menü betöltése előtt. Ezzel nem tudtam mit kezdeni, bármivel is próbálkoztam. Az az érdekes, hogy viszont ezután akárhányszor újra elindítottam adott napon, akkor már nem jött elő és pöccre indult.
-Ahol a készítők nem akarták, hogy felugorj vagy felmássz, ott nem is fogsz. Hiába 2 méter magas, nem lesz hajlandó felmászni a karakter.
-És akkor itt térnék rá arra, hogy valamilyen szinten csak félig-meddig nyílt a világ, mert a térkép egy jó része sűrű erdő vagy hegység, ahol elakad a karakter vagy visszacsúszik. Szóval mindenképpen használjátok a pathfinder opciót, ha nem akartok agyvérzést kapni!
-Néha elakadt a kari 10-20 cm-es tereptárgyban harc közben és a földhöz szögezve hadonászott a fegyverével. Nyilván el lehet gurulni onnan, de ha épp támadtál volna vagy képességet nyomtál volna el, akkor az be fog sülni.
Akik arra számítanak, hogy majd hatalmas épületek tetején ugrálnak folyamatosan, azok csalódni fognak. 16. századi Japán. Nyilván akadnak 5-6 szintes vártornyok és kolostorok, de azért nagyrészt földszintes épületekre számítsatok.
Nem lesz az év játéka semmiképp, de a csodálatos látvánnyal és atmoszférával, az elképesztően csúcs harcrendszerrel nálam hihetetlenül betalált! Egy teaszertartáson részt venni, a szamuráj becsületkódexről tanulni, cuki állatokat megfigyelni a szabadban és lefesteni őket, megélni az érzelmes pillanatokat Junjiroval vagy csak egy pillanatra felhagyni a harccal és az eget bámulva elbeszélgetni és jót kacarászni a fejünk felett elvonuló felhők alakjáról diskurálva....ezek mind olyan remek momentumok, amiket élmény volt megélni! Vagy ha telepakoljuk háziállatokkal a főhadiszállásunkat és 1 órán keresztül csak őket simizzük a fák árnyékában. 6k pénzt abszolút megért UBI+ előfizetéssel, kivételesen jól szórakoztam és abszolút a kedvenc AC játékommá lépett elő.
Az AC széria konkrétan üvöltött a feudális Japán settingért, mióta 18 esztendeje elstartolt. Ennyit kellett várnunk rá, de végül csak megérkezett! Már a megjelenés előtt botrányosan hányattatott sorsa volt szerencsétlen játéknak, hiszen 2,5 évig csak azt lehetett olvasni az interneten, hogy már pedig előre utálni kell és drukkolni az Ubisoft bukásának. Csöppet már rosszul voltam az egésztől, de sajnos képtelenség volt elkerülni, minden platformon áradtak a gyűlöletkeltő bejegyzések és cikkek. Mindettől függetlenül természetesen izgatottan vártam, hiszen a 16. századi Japán a szívem csücske és ebben a témában minden is jöhet!
Nyilván tartottam is tőle, de végig reméltem, hogy remekül fogok szórakozni. Már az indulásnál teljesen levett a lábamról és rabul ejtett. Konkrétan 20 órán keresztül csak barangoltam és felfedeztem. A látvány csodálatos, lenyűgözően gyönyörű az összes táj, ahol megfordultam. Ráadásul az évszakok váltakozása is megspékeli rendesen! Legyen szó verőfényes napsütésről, megsárgult leveleket reptető lágy szellőről vagy szinte átláthatatlan hóviharról, natív HDR támogatással szinte lefolyik a képernyőről az egész látvány! Yasukét konkrétan csak 20+ óra elteltével "szereztem meg", akkor foglalkoztam csak a sztori elejével. Féltem tőle, hogy tényleg ki fog lógni a lóláb és nem lesz szimpatikus a karakter, de kellemesen csalódtam. A felbukkanása és beilleszkedése is teljesen jól meg lett írva és ahogy telt az idő, sikerült egészen megkedvelnem. Az előzetes videók alapján biztos voltam benne, hogy én 99%-ban Naoéval szeretnék majd játszani, hiszen mégiscsak iszonyatosan menő nindzsaaaa! De végül azt vettem észre, hogy szép fokozatosan egyre több szitut előszeretettel oldok meg a drabális szamurájjal. Két teljesen eltérő harcmodor és fegyverarzenál, kellemesen feldobja a játékélményt a váltogatás közöttük. Naoe lesből támadva és szemtől-szemben is félelmetes gyilkos, Yasuke pedig konkrétan egy megállíthatatlan vadállat, aki mindenkit is szétaprít. Teljesen eltérő a két képességfa, de közösek a szintlépések és az elosztható pontok. Szóval ha karakter váltunk, akkor van rá esély, hogy 20-30 elosztandó képességpont fogad majd bennünket. A területek és ellenfelek a szintünkhöz skálázódnak, de a felszerelésünk fejlesztése pofonegyszerű a kovácsnál. Az egyetlen kellemetlen, ami picit zavaró volt, hogy hős szamurájunk nem képest több emeletes tornyok tetejére felmászni, ha nem áll rendelkezésre létra vagy egyéb külső állványozás. Így ilyenkor kénytelenek vagyunk Naoéra váltani, hogy a szinkronizációs pontot elérjük. Ez mondjuk egy kemény 5 másodperces művelet.
A sztori szerintem teljesen rendben volt. Mindkét főszereplő személyes küldetéssorozatán kívül számos likvidálandó személy is felkerül a táblára. A kampány befejezése után próbáltam minddel végezni, de úgy 85%-ig jutottam, ott fogyott el a lendület. Ha nem is mentek rá a 100%-ra, de a Yokai és Yasuke mesterének tanítványai küldetéseket mindenképpen erősen ajánlom! Nekem így végül 55 óra lett a vége és 51-es szinten tettem le a lantot.
Nem hibátlan, sorolom azokat, amikbe belefutottam. Nem csak technikai gondok, hanem zavaró tényezők:
-DX12 hibával random összeomlott a megjelenés napján. Nem tudom, hogy orvosolták-e azóta. Én ultráról levettem very high-ra a grafikát és soha többet nem jött elő.
-A játék első indításánál az esetek 99%-ban újraindította a gépet a menü betöltése előtt. Ezzel nem tudtam mit kezdeni, bármivel is próbálkoztam. Az az érdekes, hogy viszont ezután akárhányszor újra elindítottam adott napon, akkor már nem jött elő és pöccre indult.
-Ahol a készítők nem akarták, hogy felugorj vagy felmássz, ott nem is fogsz. Hiába 2 méter magas, nem lesz hajlandó felmászni a karakter.
-És akkor itt térnék rá arra, hogy valamilyen szinten csak félig-meddig nyílt a világ, mert a térkép egy jó része sűrű erdő vagy hegység, ahol elakad a karakter vagy visszacsúszik. Szóval mindenképpen használjátok a pathfinder opciót, ha nem akartok agyvérzést kapni!
-Néha elakadt a kari 10-20 cm-es tereptárgyban harc közben és a földhöz szögezve hadonászott a fegyverével. Nyilván el lehet gurulni onnan, de ha épp támadtál volna vagy képességet nyomtál volna el, akkor az be fog sülni.
Akik arra számítanak, hogy majd hatalmas épületek tetején ugrálnak folyamatosan, azok csalódni fognak. 16. századi Japán. Nyilván akadnak 5-6 szintes vártornyok és kolostorok, de azért nagyrészt földszintes épületekre számítsatok.
Nem lesz az év játéka semmiképp, de a csodálatos látvánnyal és atmoszférával, az elképesztően csúcs harcrendszerrel nálam hihetetlenül betalált! Egy teaszertartáson részt venni, a szamuráj becsületkódexről tanulni, cuki állatokat megfigyelni a szabadban és lefesteni őket, megélni az érzelmes pillanatokat Junjiroval vagy csak egy pillanatra felhagyni a harccal és az eget bámulva elbeszélgetni és jót kacarászni a fejünk felett elvonuló felhők alakjáról diskurálva....ezek mind olyan remek momentumok, amiket élmény volt megélni! Vagy ha telepakoljuk háziállatokkal a főhadiszállásunkat és 1 órán keresztül csak őket simizzük a fák árnyékában. 6k pénzt abszolút megért UBI+ előfizetéssel, kivételesen jól szórakoztam és abszolút a kedvenc AC játékommá lépett elő.
Mi sokszor szakadtunk szombaton, mert ilyenkor megy a piálás is rendesen, mikor átjön a kedves barátném számítózni. Volt pár rész, ahol át kellett vennem a kontrollerét és olyan is, ahol YT-ot kellett néznünk, mert sehogy sem tudtunk rájönni a továbbjutásra. Pedig pofon egyszerű volt, csak addigra már beütött a tátra tea+sör kombók tömkelege. Elvileg jövő hétvégén megint át tud jönni, akkor folytatjuk!!!
Volt pár rész, ahol át kellett vennem a kontrollerét és olyan is, ahol YT-ot kellett néznünk, mert sehogy sem tudtunk rájönni a továbbjutásra. Pedig pofon egyszerű volt, csak addigra már beütött a tátra tea+sör kombók tömkelege. Elvileg jövő hétvégén megint át tud jönni, akkor folytatjuk!!!
Split Fiction
Barátnőmmel nagyon vártuk a megjelenést, imádtuk az It Takes Two-t, és én haverommal lenyomtam anno az A Way Out-ot is, szóval amint kijött, neki is álltunk. Munka meg egyéb elfoglaltságok miatt csak pár napja tudtuk befejezni.
A játék az elődjének örököse minden értelemben, egy split screen co-op játék, főleg platformozással, logikai elemekkel és harccal. Egyértelműen volt egy hangsúlyeltolódás a harc felé, amit én amúgy annyira nem díjaztam, de nem arról van szó, hogy egy fight game lett belőle. Az értékelést szerintem alapvetően befolyásolja, hogy játszottunk-e az előző résszel. Muszáj felhozni, mert ha azt nem ismeri az ember, akkor ez egy borzasztó nagy élmény lesz, tele mindenféle cukisággal, easter eggel, poénnal. Viszont ha igen, akkor ez egy kicsit laposabbnak fog érződni. Sajnos sokkal genericebb, semilyenebb a setting, és a történet sem olyan erős, gyakorlatilag az első pillanattól nyilvánvaló mire akar kifutni. Nagyon jót tett a játéknak, hogy lett egy záró fejezet, egy igazi nagy finálé, mert ez igencsak hiányzott az előzőből, viszont a többi chapter elég egyforma lett. Azt hiszem a készítők melléfogtak az alap-koncepcióval, mert az, hogy a játék fele sci-fi, a másik fele meg fantasy, előre úgy tűnhetett, hogy durván bővíteni fogja a bejárható világok sokszínűségét, de pont fordítva történt. A sci-fi világok mindegyike gyakorlatilag tökegyforma, igaz ez a fejezetekre és a sci-fi-side storykra is. Egyszínű konténerek, lézer, neon, töksima betonfelületek. A fantasy világ valamivel kevésbé egysíkú, de ott meg a romos út, erdő, szobrok, kis mágikus feeling a fő téma, és alig lépünk ki ezekből. Hol van ez az előző játékhoz képest, ahol jártunk hógömbben, órában, fában, fészerben, gyerekszobában, hangszerekben stb... Mindegyik fejezet totál más volt és azonnal megkülönböztethető, itt viszont nem biztos, hogy egy-egy képből meg tudnám mondani, hogy most ez melyik is.
Ezekben a játékokban a másik nagy hangsúly az egy-egy fejezet alatt kapott eszközökön van. Ezekben is sokkal ötletesebbnek és egyedibbnek éreztem az elődöt. Ebben a címben egyedül a SPOILER
Nagyon tetszettek a side storyk, a zömük emlékezetes és tényleg jópofa volt, de a SPOILER
Összességében ajánlom, mert jó szórakozás és a gameplay a legtöbb helyen tényleg nagyon szuper, de ha engem megkérdezne valaki, annyi javaslatot tennék, hogy a következő játékba tegyenek egy difficulty-eltérést a két kari közé. Sajnos a barátnőm, bár nagyon ügyes, de sok helyen csak nagyon nehezen jutott túl, rengeteg volt a nehéz ügyességi rész és a nagyon szigorúan elvárt pontosság. Ezeket a játékokat a legtöbben nem a szintén 2-3 évtizede gamelő cimbivel nyomják le, hanem párral/gyerekkel/szülővel. Ez így túl nehéz... Legalább annyi könnyítés lehetne, hogy elég egyvalakinek megcsinálni az adott szakaszt, de rengeteget elvesz az élményből az újabb és újabb kudarc. A játék nehezebb az elődjénél és sok helyen nem annyira egyértelmű, mit is akar pontosan. Ez nem feltétlenül baj, nekem bejön, de volt pl. egy konkrét rész, amit ki kellett youtubeznom, és merem állítani, hogy mindenkinek meg kell néznie neten, mert annyira fura. SPOILER
Na mindegy, nyomjátok le, nézzétek meg, aztán írjátok le milyennek láttátok.
Barátnőmmel nagyon vártuk a megjelenést, imádtuk az It Takes Two-t, és én haverommal lenyomtam anno az A Way Out-ot is, szóval amint kijött, neki is álltunk. Munka meg egyéb elfoglaltságok miatt csak pár napja tudtuk befejezni.
A játék az elődjének örököse minden értelemben, egy split screen co-op játék, főleg platformozással, logikai elemekkel és harccal. Egyértelműen volt egy hangsúlyeltolódás a harc felé, amit én amúgy annyira nem díjaztam, de nem arról van szó, hogy egy fight game lett belőle. Az értékelést szerintem alapvetően befolyásolja, hogy játszottunk-e az előző résszel. Muszáj felhozni, mert ha azt nem ismeri az ember, akkor ez egy borzasztó nagy élmény lesz, tele mindenféle cukisággal, easter eggel, poénnal. Viszont ha igen, akkor ez egy kicsit laposabbnak fog érződni. Sajnos sokkal genericebb, semilyenebb a setting, és a történet sem olyan erős, gyakorlatilag az első pillanattól nyilvánvaló mire akar kifutni. Nagyon jót tett a játéknak, hogy lett egy záró fejezet, egy igazi nagy finálé, mert ez igencsak hiányzott az előzőből, viszont a többi chapter elég egyforma lett. Azt hiszem a készítők melléfogtak az alap-koncepcióval, mert az, hogy a játék fele sci-fi, a másik fele meg fantasy, előre úgy tűnhetett, hogy durván bővíteni fogja a bejárható világok sokszínűségét, de pont fordítva történt. A sci-fi világok mindegyike gyakorlatilag tökegyforma, igaz ez a fejezetekre és a sci-fi-side storykra is. Egyszínű konténerek, lézer, neon, töksima betonfelületek. A fantasy világ valamivel kevésbé egysíkú, de ott meg a romos út, erdő, szobrok, kis mágikus feeling a fő téma, és alig lépünk ki ezekből. Hol van ez az előző játékhoz képest, ahol jártunk hógömbben, órában, fában, fészerben, gyerekszobában, hangszerekben stb... Mindegyik fejezet totál más volt és azonnal megkülönböztethető, itt viszont nem biztos, hogy egy-egy képből meg tudnám mondani, hogy most ez melyik is.
Ezekben a játékokban a másik nagy hangsúly az egy-egy fejezet alatt kapott eszközökön van. Ezekben is sokkal ötletesebbnek és egyedibbnek éreztem az elődöt. Ebben a címben egyedül a SPOILER
golyókat
éreztem jól kigondolt, egyszerű-de nagyszerű mechanikának. A többi (különösen SPOILERa géppisztolyok és fájó, de a sárkányok
csak a legyen valami, aztán meglátjuk hangulatot árasztották. Egyértelműen a SPOILERgéppisztolyok
voltak a mélypont, abban semmi ötlet nem volt, ráaádásul az volt a leghosszabb és talán legnehezebb chapter is.
Nagyon tetszettek a side storyk, a zömük emlékezetes és tényleg jópofa volt, de a SPOILER
bomba, a sárkányrepülés meg az óriásos
különösebben nem voltak jók. Vagy simán frusztráló, vagy nem vezet sehova és semmi értelme. Viszont SPOILERa disznós, a vonatrablós meg a skiccel rajzolt
storykat imádtam.
Összességében ajánlom, mert jó szórakozás és a gameplay a legtöbb helyen tényleg nagyon szuper, de ha engem megkérdezne valaki, annyi javaslatot tennék, hogy a következő játékba tegyenek egy difficulty-eltérést a két kari közé. Sajnos a barátnőm, bár nagyon ügyes, de sok helyen csak nagyon nehezen jutott túl, rengeteg volt a nehéz ügyességi rész és a nagyon szigorúan elvárt pontosság. Ezeket a játékokat a legtöbben nem a szintén 2-3 évtizede gamelő cimbivel nyomják le, hanem párral/gyerekkel/szülővel. Ez így túl nehéz... Legalább annyi könnyítés lehetne, hogy elég egyvalakinek megcsinálni az adott szakaszt, de rengeteget elvesz az élményből az újabb és újabb kudarc. A játék nehezebb az elődjénél és sok helyen nem annyira egyértelmű, mit is akar pontosan. Ez nem feltétlenül baj, nekem bejön, de volt pl. egy konkrét rész, amit ki kellett youtubeznom, és merem állítani, hogy mindenkinek meg kell néznie neten, mert annyira fura. SPOILER
(A Dark Mio harc végéről van szó, ahol bár a játék kéri, hogy nyomogasd a gombodat, de ha nyomogatod, megöl.)
Na mindegy, nyomjátok le, nézzétek meg, aztán írjátok le milyennek láttátok.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Call of Juarez: Gunslinger
Bot egyszerű játék, de nekem a hangulata miatt mégis nagyon tetszett. A legelső CoJ óriás kedvenc volt anno, a Bound in Blood-dal is játszottam, de sosem fejeztem be, a Cartel pedig teljes egészében kimaradt.
Viszont ez fun volt, komolyan! A kocsmai történetmeséléses háttér pedig extra jópofa volt.
Bot egyszerű játék, de nekem a hangulata miatt mégis nagyon tetszett. A legelső CoJ óriás kedvenc volt anno, a Bound in Blood-dal is játszottam, de sosem fejeztem be, a Cartel pedig teljes egészében kimaradt.
Viszont ez fun volt, komolyan!
A kocsmai történetmeséléses háttér pedig extra jópofa volt.
Avowed (PC Game Pass):
Végigjátszottam, hogy Nektek ne kelljen. Már alapból az nem tett jót neki, hogy közvetlenül a KCD2 után álltam neki, hiszen így egyből olyan szintű visszaesést mutatott konkrétan szinte minden téren, hogy az elsőre igencsak sokkolt!
Full generic sztori, mely nem igen emeli meg a pulzusszámot. Totálisan érdektelen és élettelen karakterek, akik mondanivalóját az esetek 90%-ában átpörgeted. Néma főhős. És a legtöbb mechanikát elnézve mintha visszarepültél volna az időben egy jó 15-20 évet.
Az egyetlen ami megmentette valamelyest, az a felfedezés öröme, a loot hajhászás és a harc. De ez is csak ideig-óráig tartott ki. Az utolsó 2-3 órában már úgy voltam vele, hogy legyen már végeeeee!!!!
A látvány csilli-villi és botrányosan élénk. Sokszor majdnem kisütötte a retinámat rátolt RTX HDR-el. De legalább a teljesítmény rendben volt, végig 90-144 között ultra grafikán.
Ha egy ínségesebb időszakban érkezett volna, akkor lehetett volna egy jóindulatú 5/10, de jelen felhozatalban bőven kevés még egy pontozáshoz is. Nem akartam semmi komolyabba belekezdeni AC: Shadows-ig, ezért álltam neki. Nem tudom jó szívvel ajánlani. Remélem az The Outer Worlds 2 fejlesztésénél sokkal, de sokkal jobban odafigyelnek!
Végigjátszottam, hogy Nektek ne kelljen. Már alapból az nem tett jót neki, hogy közvetlenül a KCD2 után álltam neki, hiszen így egyből olyan szintű visszaesést mutatott konkrétan szinte minden téren, hogy az elsőre igencsak sokkolt!
Full generic sztori, mely nem igen emeli meg a pulzusszámot. Totálisan érdektelen és élettelen karakterek, akik mondanivalóját az esetek 90%-ában átpörgeted. Néma főhős. És a legtöbb mechanikát elnézve mintha visszarepültél volna az időben egy jó 15-20 évet.
Az egyetlen ami megmentette valamelyest, az a felfedezés öröme, a loot hajhászás és a harc. De ez is csak ideig-óráig tartott ki. Az utolsó 2-3 órában már úgy voltam vele, hogy legyen már végeeeee!!!!
A látvány csilli-villi és botrányosan élénk. Sokszor majdnem kisütötte a retinámat rátolt RTX HDR-el. De legalább a teljesítmény rendben volt, végig 90-144 között ultra grafikán.
Ha egy ínségesebb időszakban érkezett volna, akkor lehetett volna egy jóindulatú 5/10, de jelen felhozatalban bőven kevés még egy pontozáshoz is. Nem akartam semmi komolyabba belekezdeni AC: Shadows-ig, ezért álltam neki. Nem tudom jó szívvel ajánlani. Remélem az The Outer Worlds 2 fejlesztésénél sokkal, de sokkal jobban odafigyelnek!
Kingdom Come: Deliverance II (PC):
És ezennel meg is van az év játéka számomra, ez nem is kérdés!!!
7 esztendővel ezelőtt teljesen beleszerettem az első részbe. Voltak aggályaim a realisztikus emberszimulátor mivolta miatt, de hamar kiderült, hogy csak felfújták az apróságokat a cikkekben és egy fantasztikus szerepjátékot volt szerencsém végigjátszani. A történet vége abszolút folytatásért kiáltott és titkon reménykedtem, hogy ez valamikor meg is valósulhat. Elhihetitek, hogy mekkora volt az öröm, mikor tavaly áprilisban bejelentették az érkezését!!!
A Warhorse Studios ismét megcsinálta. Lényegében szinte mindent feljavított és megvalósíthatták mindazt, amire nem volt erőforrásuk az első rész fejlesztése során. Két nappal járunk az első rész záróképsorai után és pár perc leforgása alatt máris az események sűrűjében találjuk magunkat. És innentől igazából nincs is megállás ebben a csodálatosan zseniális kalandban. A 15. századi történelmi Csehország ezúttal is egy pillanat alatt beszippant és elvarázsol. Amint elindítod, egyből elfelejted, hogy egy szobában ülsz. Nem marad más, csak a végtelen mezőkön ügetés a hűséges Pebbles-el (ne cseréljétek le semmiképp, a játék egyik legjobb lova lesz, ha elég km-t tesztek meg a hátán), a kutyid megsimizése, az ártatlanok védelme és az alávaló haramiák kardélre hányása. A történet valami félelmetesen jó, tele váratlan fordulatokkal, árulással, politikai cselszövéssel és kíméletlen összecsapásokkal. A harcrendszeren valamelyest csiszoltak, de az alapok megmaradtak. Nincs is annál jobb, mikor a lehajtott rostélyon alig kilátva veszed fel a harcot tucatnyi nehéz vértes ellenféllel egy várfal tetején az ostrom hevében!
A látvány lenyűgöző, nem győztem betelni vele! Az "Experimental" grafikai beállítást 1440p-re csak azoknak ajánlom, akik legalább egy RTX 4080 Super-el rendelkeznek. Nálam sokszor felezte az FPS-t, így maradt az Ultra DLSS4 Quality-vel. Érdemi különbséget nem vettem észre, így is gyönyörű és hihetetlenül jól fut! Semmi akadozás vagy FPS bezuhanás, tényleg le a kalappal az optimalizáció előtt!
Bugok akadtak, de semmi game breaking, hanem inkább csak olyasmi, ami miatt kisit ráncolod a homlokod:
-2-3 átvezető videóban hiányzott pár beszédhang.
-Átvezetők alatt zárt helyiségben is villámlott és esett az eső.
-Átvezetők 1-2 esetben nem mindig volt minden pontosan ott, ahol lennie kell.
-Egyszer megsimiztem a kutyust, erre felrepültem az égben 20 métert, majd 10 méterre Mutt-tól földet értem sebződés nélkül. Ezt soha többet nem tudtam reprodukálni.
De ezeket leszámítva semmi eget rengetővel nem találkoztam. Nem fagyott ki, nem omlott össze.
Pár perc híján 100 órát töltöttem a játékban és 1-2 agyvérzés közeli pillanatot leszámítva szinte végig széles mosollyal az arcomon toltam végig. Nem azt mondom, hogy patakokban folyt a könnyem az egyik utolsó jelenetnél, de azért meghatódtam rendesen. Persze nem ez volt az egyetlen ilyen pillanat. Külön ki kell emelnem még a humor részét, mert az is fergeteges!!! Nem egy alkalommal konkrétan szakadtam, annyira briliáns! Főleg a Kunokkal átélt piálásnál. Ismételten rengeteg magyar szöveg hangzik el, de természetesen német, lengyel, latin, roma, olasz és egyéb nyelveken is megszólalnak a karakterek.
Én hihetetlenül hálás vagyok és hatalmas pacsi a Warhorse Studios-nak ezért a folytatásért!!! Azt mondom, hogy ez lenne a minimum, amit a 60-70 euróért a játékosok elé kéne tenni a megjelenés pillanatában. Hogy tökéletes-e? Nem. Egy iszonyatosan erős 9/10 jelenleg. De ha esetleg a későbbiekben belekerülhetnének a gyerekek és orvosolnák a fentebb említett apróbb bugokat, akkor egy majdhogynem tökéletes játékkal lenne dolgunk. Én nem is szaporítom tovább a szót, ezt a nagybetűs élményt úgyis át kell élni, nem lehet szavakba önteni. Úgyhogy inkább pontot is teszek a végére és pontosan tudjátok mely mondattal fogom zárni a beszámolót. Igen, pontosan azzal!
AUDENTES FORTUNA IUVAT!!!
És ezennel meg is van az év játéka számomra, ez nem is kérdés!!!
7 esztendővel ezelőtt teljesen beleszerettem az első részbe. Voltak aggályaim a realisztikus emberszimulátor mivolta miatt, de hamar kiderült, hogy csak felfújták az apróságokat a cikkekben és egy fantasztikus szerepjátékot volt szerencsém végigjátszani. A történet vége abszolút folytatásért kiáltott és titkon reménykedtem, hogy ez valamikor meg is valósulhat. Elhihetitek, hogy mekkora volt az öröm, mikor tavaly áprilisban bejelentették az érkezését!!!
A Warhorse Studios ismét megcsinálta. Lényegében szinte mindent feljavított és megvalósíthatták mindazt, amire nem volt erőforrásuk az első rész fejlesztése során. Két nappal járunk az első rész záróképsorai után és pár perc leforgása alatt máris az események sűrűjében találjuk magunkat. És innentől igazából nincs is megállás ebben a csodálatosan zseniális kalandban. A 15. századi történelmi Csehország ezúttal is egy pillanat alatt beszippant és elvarázsol. Amint elindítod, egyből elfelejted, hogy egy szobában ülsz. Nem marad más, csak a végtelen mezőkön ügetés a hűséges Pebbles-el (ne cseréljétek le semmiképp, a játék egyik legjobb lova lesz, ha elég km-t tesztek meg a hátán), a kutyid megsimizése, az ártatlanok védelme és az alávaló haramiák kardélre hányása. A történet valami félelmetesen jó, tele váratlan fordulatokkal, árulással, politikai cselszövéssel és kíméletlen összecsapásokkal. A harcrendszeren valamelyest csiszoltak, de az alapok megmaradtak. Nincs is annál jobb, mikor a lehajtott rostélyon alig kilátva veszed fel a harcot tucatnyi nehéz vértes ellenféllel egy várfal tetején az ostrom hevében!
A látvány lenyűgöző, nem győztem betelni vele! Az "Experimental" grafikai beállítást 1440p-re csak azoknak ajánlom, akik legalább egy RTX 4080 Super-el rendelkeznek. Nálam sokszor felezte az FPS-t, így maradt az Ultra DLSS4 Quality-vel. Érdemi különbséget nem vettem észre, így is gyönyörű és hihetetlenül jól fut! Semmi akadozás vagy FPS bezuhanás, tényleg le a kalappal az optimalizáció előtt!
Bugok akadtak, de semmi game breaking, hanem inkább csak olyasmi, ami miatt kisit ráncolod a homlokod:
-2-3 átvezető videóban hiányzott pár beszédhang.
-Átvezetők alatt zárt helyiségben is villámlott és esett az eső.
-Átvezetők 1-2 esetben nem mindig volt minden pontosan ott, ahol lennie kell.
-Egyszer megsimiztem a kutyust, erre felrepültem az égben 20 métert, majd 10 méterre Mutt-tól földet értem sebződés nélkül. Ezt soha többet nem tudtam reprodukálni.
De ezeket leszámítva semmi eget rengetővel nem találkoztam. Nem fagyott ki, nem omlott össze.
Pár perc híján 100 órát töltöttem a játékban és 1-2 agyvérzés közeli pillanatot leszámítva szinte végig széles mosollyal az arcomon toltam végig. Nem azt mondom, hogy patakokban folyt a könnyem az egyik utolsó jelenetnél, de azért meghatódtam rendesen. Persze nem ez volt az egyetlen ilyen pillanat. Külön ki kell emelnem még a humor részét, mert az is fergeteges!!! Nem egy alkalommal konkrétan szakadtam, annyira briliáns! Főleg a Kunokkal átélt piálásnál. Ismételten rengeteg magyar szöveg hangzik el, de természetesen német, lengyel, latin, roma, olasz és egyéb nyelveken is megszólalnak a karakterek.
Én hihetetlenül hálás vagyok és hatalmas pacsi a Warhorse Studios-nak ezért a folytatásért!!! Azt mondom, hogy ez lenne a minimum, amit a 60-70 euróért a játékosok elé kéne tenni a megjelenés pillanatában. Hogy tökéletes-e? Nem. Egy iszonyatosan erős 9/10 jelenleg. De ha esetleg a későbbiekben belekerülhetnének a gyerekek és orvosolnák a fentebb említett apróbb bugokat, akkor egy majdhogynem tökéletes játékkal lenne dolgunk. Én nem is szaporítom tovább a szót, ezt a nagybetűs élményt úgyis át kell élni, nem lehet szavakba önteni. Úgyhogy inkább pontot is teszek a végére és pontosan tudjátok mely mondattal fogom zárni a beszámolót. Igen, pontosan azzal!
AUDENTES FORTUNA IUVAT!!!
Terminator: Resistance
A RoboCop után beleálltam ebbe is, és legalább annyira tetszett (ha nem jobban), mint a konzervzsarus fps.
A zenék és a kékes-szürke színezés kb elvitték a hátán az egész játékot.
Nem volt hosszú, de élvezetes kaland volt ez is. És ahogy a Robotzsarut, ezt is HARD-on kellett volna játszani a normál helyett. Így eléggé "élvezd a sztorit miközben végigsétálsz a pályákon" élmény volt.
A RoboCop után beleálltam ebbe is, és legalább annyira tetszett (ha nem jobban), mint a konzervzsarus fps.
A zenék és a kékes-szürke színezés kb elvitték a hátán az egész játékot.
Nem volt hosszú, de élvezetes kaland volt ez is. És ahogy a Robotzsarut, ezt is HARD-on kellett volna játszani a normál helyett. Így eléggé "élvezd a sztorit miközben végigsétálsz a pályákon" élmény volt.
Robocop rajongóknak kötelező! Kicsit fapados, de fun!
RoboCop: Rogue City
Ez jó volt! A retro hangulatot nagyon éltem benne, plusz az eredeti filmes brutalitás behozatalát. Ez adta meg igazán a játék sava-borsát.
A fejlődési rendszer oké, de semmi extra. A mini küldetések 50xp-ért aranyosak voltak (mentsd meg a cicát, tegyél parkoló büntit a kocsira, stb).
A hossza megfelelő, a nehézség normálon kicsit semmilyen, de nem akartam feljebb húzni (megkezdett játéknál nem is tudom, hogy lehet-e egyáltalán).
Összességében nekem kellemes játékórákat adott a Rogue City.
Ez jó volt! A retro hangulatot nagyon éltem benne, plusz az eredeti filmes brutalitás behozatalát. Ez adta meg igazán a játék sava-borsát.
A fejlődési rendszer oké, de semmi extra. A mini küldetések 50xp-ért aranyosak voltak (mentsd meg a cicát, tegyél parkoló büntit a kocsira, stb).
A hossza megfelelő, a nehézség normálon kicsit semmilyen, de nem akartam feljebb húzni (megkezdett játéknál nem is tudom, hogy lehet-e egyáltalán).
Összességében nekem kellemes játékórákat adott a Rogue City.
A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
Legnépszerűbb cikkek
- 1. Ghost Master: Resurrection teszt – Visszatért a 2000-es évek egyik legegyedibb stratégiai játéka
- 2. Pragmata teszt – Egy ikonikus kaland a Hold felszínén
- 3. Pár héttel az early access premier előtt mutatták be a Heroes of Might & Magic: Olden Era új népét
- 4. Life is Strange: Reunion teszt – A Marvel-moziverzum szintjét hozza a Deck Nine új kalandjátéka
- 5. Minos teszt – A mitikus Minótaurosz mindennapjait mímelhetjük
Legfrissebb fórumtémák
- 11:45
- Pragmata teszt – Egy ikonikus kaland a Hold felszínén [hozzászólások] [2]
- 22:03
- I Am Jesus Christ teszt – Megváltószimulátor [hozzászólások] [24]
- 16:39
- Rise of Piracy early access próbakör [hozzászólások] [5]
- 10:28
- Helyzetjelentés [157593]
- 17:53
- :::Music Club::: |House,Trance,Techno| [9511]
- 12:53
- Sorozatok [11004]
- 16:32
- Rossz PC játék sorozat [673]
- 22:50
- Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld! [1576]
- 14:18
- Aliens: Dark Descent teszt – Jézus helyett xenomorph jön Xenteste [hozzászólások] [41]
- 12:56
- GG - GameGuess játék [968]
