...viszont nem csak a párbeszéd-rendszert kéne megújítani, hanem normális, épkézláb dialógusokat is kellene hozzá írni, mert a 2-ben vmi hihetetlenül buta és ócska és óvódás párbeszédek voltak.
(Random kemény fiú beszólása: ez itt a mi játszóterünk, fizessetek, vagy kopjatok le!!!
Saját okos emberünk: nem játszani jöttünk. :I
Én magam előtt sóhajtva, IRL: jézusom... meg ilyenek voltak még, h "take a rest and watch the best!"
)
Azt sem bánnám, ha az általunk irányított karaktereknek lenne valami jelleme, egyénisége, mert nagyon nem tetszett az sem, hogy Arizona megtisztítása után is bólintójánosokat irányítottunk.
Mondjuk a legnagyobb álmom úgysem fog megvalósulni: egy olyan crpg, ami nem feltétlenül open world, cserébe tényleg egy végtelenül hiteles világ vesz körbe. Olyan, amiben a fegyverkereskedő bezár éjszakára, és nem fogad el minden konzervnyitót. Olyan, amiben nem vagyunk kiszolgáltatva mindenféle jött-ment ember akaratának, nem vagyunk kötelesek a side questeket megoldani csak azért, hogy legyen elég XP-nk a main questekhez. Olyan, amiben az embereink 200 ellenfél lemészárlása után nem csak statiszkiailag, jellemileg is fejlődnek, változnak, ne adj isten önálló gondolataik támadnak. Ahol tekintélyt jelent a helyi lakosság számára, h igenis ezek itt 200 ellenfelet legyaktak a környéken, jobb lenne nem beszólni nekik, hogy tegyék el azt az rpg-t. Stb. stb. Asszem elkalandoztam.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
