Szerelem

Nálam is dettó ez van 1 ideje, persze ha vele vagyok (nem keveset), már attól megőrülök.

I am the architect of my own destruction.

na, valaki segítsen... van egy lány, nagyon jó barátok vagyunk, tudja hogy szerelmes vagyok belé, de ő belém nem, ezt meg én tudom és elfogadom, és mégis nagyon jóban vagyunk. Nem akarok tőle semmit (vö. nem "nyomulok") Csak abban nem vagyok biztos, hogy még mindig szerelmből szeretem. Amikor vele vagyok, nem vagyok olyan izgatott, mint az a nagykönyvben le van írva, nem izzad a tenyerem, nem megy fel a vérnyomásom, nem beszélek össze-vissza, nyugodt vagyok, természetes, átlátom a dolgokat, stb. De amikor meg elmegyek tőle, és nem látom, nagyon hiányzik, már-már túlságosan is. Szörnyű érzés, persze gondolom ti is tudjátok, milyen. Akkor most szerelmes vagyok, vagy nem? Én örülnék, ha nem (mert úgy könnyebben tudnék "csak" barátként tekinteni rá), de nem vagyok benne biztos.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.