Erről jut eszembe egy könyvről, sajna nem tom mi a címe, és azt se tudom, hogy ki a szerzője, de apám mesélt róla. Elgondolkodtató könyv a méretekről. Egy kis összefoglaló a könyvről, mi van benne:
Az emberiség felveszi a kapcsolatot az idegenekkel, ami békések. Rádióantennával vagy mittomén mivel. Oszt odáig alakul a kapcsolatunk, hogy ellátogatnak hozzánk. Mindenki felkészült rá, hogy jönnek az idegenek, békés szándékkal. Kijelölték a területet az idegenek számára és ott felsorakoztak a katonák, tisztelet képpen, üdvözlés képpen, tábornokok, elnökök különböző országokból, legnagyobb tudósok, csillagászok is ott voltak. És csak vártak, vártak, és nem jöttek az idegenek. Megkérdezték, hogy hol vannak éppen most, és a válasz az, hogy már belépték a légkörbe, és 1 perc múlva leszállnak. Erre mi, nem látjuk őket sehol az égen. Keresünk radarral, sehol semmi. Oszt szól a hangszóró, idegenektől, hogy leszálltak. Mi gondolván, hogy rossz helyre szálltak le. Egyszercsak hirtelen kiáltás, sikoltozás hallatszik az idegenektől a hangszórón, hogy megtámadtak minket. Mi megdöbbentve meredünk rá a hangszórón, és sehol nem jelezték a katonai támaszpontról, rendőrségtől, hogy megtámadták az idegeneket. Nem érik az egészet. És mi volt ez az egész? miért nem vettünk őket észre? Igen, ők ott szálltak le ahol mi vártunk őket. Csak azért nem vettünk észre őket, mert pici porszemnyi volt az űrhajó benne idegenekkel. A hangyák támadták meg az idegeneket.
Ennyi asszem. Elgondolkodtató. Méretek. igen, figyelembe kell venni a méreteket is.
...mert szegény vagyok, csak álmaim vannak. Álmaimat a lábad elé terítem, Óvatosan lépkedj, mert az álmaimon lépkedsz....
