Idegenlégió

Én is olvastam az említett könyvet, hasonló a véleményem róla. Ha csak a fele igaz annak, amit ott írnak, már meg kéne gondolni a dolgot.

Azt ugye tudod, hogy százalékos arányban hányan érik meg a nyugdíjazást...?
És ugye azt is tudod, hogy ha a fizikumod úgy néz ki, hogy túl sokáig kéne fizetnie neked Franciaországnak az (amúgy nem kevés) nyugdíjat, akkor orvosin leszázalékolnak a francba?
Golyófogónak kellesz, barátom, a légiónak, semmi többnek. Persze jól megfizetik, kétség sem fér hozzá. Igen, gazdag hulla leszel. Meg marha "kalandos" lesz csótányokon élni és vérhasban megdögleni valahol Francia Guyana őserdőiben, a zsebedben kétezer dollárkányi összeggel...
Azt is megjegyzem mellékesen, hogy előmenetel nincs, ha nem francia állampolgár vagy.
Ha nem köztörvényes bűnöző vagy, és van benned egy cseppnyi önérzet, nem baszod el ilyenre az életedet.
Mégis, mi kell? Elismerés? Dicsőség? Életcél? "Önmegvalósítás?" Kaland?
Egyiket sem kapod meg, amit kapsz, az pusztán pénz lesz, de azt is az emberségedért, fiatalságodért és a hosszú életedért cserébe. Mert ne gondold, hogy onnan ép elmével, és úgy fogsz hazajönni, ahogy elmentél, csak épp megtollasodva.

(Egyébként javaslom, olvass bele Frei könyvének a témával foglalkozó fejezetébe. A felét felejtsd el, Frei-féle baromság, és a szubjektivitás magasiskolája. De a másik felét nyugdtan hidd el. Arra már azt mondom, ha az nem tántorít el, menj is csak...)

nem örült neki, először azt mondta, hogy nem mehetek, de mondtam neki, hogy azt majd én eldöntöm, aztán belátta, hogy nem tud mit tenni, ígyis-úgyis elmegyek (megkérdezte, hogy elszöknék-e, ha nem enged el, persze igent mondtam), meg több értelme van, mint a Honvédségnek, 33 éves koromtól nyugdíjat kapok
és még azt is mondta, hogy ő fog elvinni Franciaországba

faterod mesélt róla, ok.aztán gondolom azóta felvilágosítottad hogy oda akarsz menni.de a kedved még mindig megvan, meg várod is, szal ezen csodálkozom, hogy apukád meg sem próbált (?) lebeszélni róla.nem is hiányoznál otthonról?

Levágtunk egy disznót, de úgy tűnik, senki sem kér szalonnát. | 2004.03.27. - 2012.08.31.

először a Honvédségbe szerettem volna menni, apám kezdett el mesélni a légióról, amiket hallott ismerősétől, meg osztálytársam is mondta, hogy akkor már menjek a légióba, és valahogy megtetszett az ötlet
elsősorban nem a pénz miatt megyek, talán inkább a kalandvágy miatt, de nem igazán tudom elmondani, hogy miért
még van addig több, mint másfél év... de már nagyon várom

Egyébként tényleg, engem is érdekelne miért csatlakoznál a légióhoz. Nem olyan rossz az a havi 1000 euró kezdőfizetés, de azért van annál jobban fizető munka is bőven, ahol nem szivatnak annyit, meg le se lőhetnek.. aminek azért van némi esélye a légióban. Vagy csak lövöldözni szeretnél?

nehogy azt hidd, hogy én azért megyek, mert azt hiszem, hogy jótékonykodnak...

Már régóta szerettem volna leírni a véleményemet, hát most megteszem.

Először is: nem vagyok pacifista, de ezt nyilván többen tudják rólam, hiszen a háborús-haditechnikai topicok egyik legfőbb "lakója" vagyok már elég régóta. Az, hogy miért tartom értelmetlennek a légióskodást, teljesen saját vélemény.

Nos, vicces, ahogy többen úgy állítják be a légiót, mint egy karitatív alapítványt, mely csak és kizárólag békefenntartó szerepet tölt be, ha háborúzik, akkor is igazságosan, kizárólag az afrikai törzsek kiskirályai és a drogmaffia ellen harcol, és így tovább. Kizártnak tartják, hogy a XXI. században egy nyugati ország azért folytasson harcot, mert a saját érdekei ezt kívánják. Hogyisne, hisz a XXI. században a nyugati országok civilizáltak, nincsenek hódító céljaik vagy "piszkos" ügyeik. Csöppnyi dilettancia?!

Akkor csak nézzünk egy közeli helyzetet. Itt volt ugye a délszláv háború. Részt vettek benne a francia idegenlégiósok is, békefenntartó szerepet töltöttek be. Egészen pontosan nem tudom, hány halálesetet okoztak, hány embert öltek meg, ennek több helyen is utána lehet nézni.

Lehet bennem van a hiba, de alapvetően ha én egyszer fegyvert ragadnék, azt csak és kizárólag akkor tenném, ha a hazám (és így közvetett módon a családom, a barátaim, a lakhelyem) veszélyben forog. Egy másik ország - ráadásul pont Franciaország - érdekei, politikai célja végett fegyvert ragadnátok, és lelőnétek egy bosnyák szabadságharcost vagy egy szerb srácot, aki éppenséggel a hazája területi egységéért fogott fegyvert? Vagy - az elhíresült esetet nézve - képesek lennétek lelőni egy idős bosnyák családapát, aki át akart szökni a demarkációs vonalon, hogy élelmet szerezzen gyerekeinek? Hiszen a parancs az, hogy senkit nem szabad átengedni azon az ominózus vonalon! De ha megszeged a parancsot, akkor meg vár a hadbíróság. Ti tényleg ilyen "emberek" akartok lenni (az idézőjel szándékos)?

Vagy ha éppen Afrika mélyén véditek a francia érdekeket... Miután megöltetek x fegyverest, és valamelyik - nyugati szemmel nézve - "terrorista" hét-nyolcéves gyereke ezt látja, és kárt akarna tenni benned (akár fegyverrel is), lelőnéd?

Elképesztő, mennyi nem látnak néhány az orruknál tovább, mennyire nincsenek tisztában a harcok, háborúk menetéről. Ez a dilettancia, ahogy néhány azt hiszik, hogy a háború csak fekete és fehér, csak "jó" létezik meg "gonosz", és ezzel legitimizálnák az emberölést, megdöbbentő.

De menjetek csak az idegenlégióba, hiszen ők csak építenek és jótékonykodnak, a fegyver is csak dísznek van mellettük, és természetesen sose ölnének meg ártatlan embereket.

Hát ez valóban nagy buli.