1942 nyara tehát, Bermuda-sziget környéke.
Eredetileg USA konvojra akartam vadászni, de a térkép által jelölt útvonalon 1 hét után se jött semmi, így kimásztam a part menti sekélyesebb régióba, ahol viszont rohadtnagy ködbe és viharba keveredtem, kézenfekvő volt hogy na majd most használhatom a frissen beüzemelt radaromat.
Víz alatt hallgatóztam, bejelzett, ráálltam az irányra, felszínre emelkedtem, aztán beültem a radaros helyére, és elkezdtem kapcsolgatni a kütyüket.
Rájöttem hogy a radar pásztázása azt jelenti, hogy lent forog egy kerék, mutatva hogy most éppen mely irányba pásztáz, a fókusz kapcsolóval lehet a kereket megállítani. Beállítottam kb. 0 fokra, aztán a hatótáv kapcsolót kezdtem csattogtatni, gondoltam balra a rövidtáv, jobbra a hosszabb, és valóban, hosszabbra kapcsolva egyszercsak becsíkozódott a képernyő, és megjelent a számadat, 7300 méterről jön a jel.
Azóta ugrabugrálok, hogy milyen okos parancsnok is vagyok én, és hogy milyen hasznos kis szerkezetet tanultam ki éppen.
